Keresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
A „gazdasági jog“ mint a jogitudományi terminológia új forgalmi meghatározása mai értelme szerint csak századunk húszas évei óta szerepel a szakirodalomban, de időszerűsége folytán hamarosan gyökeret vert a mindennapi éleit szókincsében is. Azok. akik a kifejezés sajátos jelentésével nincsenek tisztában, nem ritkán felcserélik a kereskedelmi- és hitel jog megjelölésekkel, noha ezek tartalmi körénél a gazdasági jog mint gyűjtőszó tágabb keretű. A kereskedelmi-, hitel- és gazdasági jogok kialakulása ugyanis egymást időrendben követve ép úgy fokozatosan történt, mint a hogyan a csere-, pénz- és hitelgazdasági rendszereké, tehát a megjelölésükre használt mesterszavak tulajdonképpen a fejlődés egyes
korszakainak útjelzői, de anyagukban eltérőek. A javakat a termelőtől a fogyasztóhoz juttató tevékenységet az ó-kor még nem vonta különleges jogi szabályozás alá, ezért önálló kereskedelmi törvénykönyvvel a középkor előtt nem találkozunk. Csak a X. század felé, főkép Olaszországban kezd jelentkezni az a felfogás, hogy azokat, akik az áruforgalmat élethivatásszerűen bonyolítják le, valamint az általuk kötött ügyleteket is sajátos jogi elbírálásban kell részesíteni.
Ennek az elvnek elismerését a kereskedők növekvő vagyoni erejükre támaszkodó befolyásuk és ennek révén más társadalmi osztályok felé emelkedésük által tudták kivívni, sőt annak …
Tovább a műhöz