Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
Nagyon nehéz napokat él át az emberiség, a Kínából elindult Co-vid-19 járvány minden korábbinál jobban próbára teszi az emberek toleranciáját és együttműködési készségét, valamint az egyes államok stressz tűrő képességét. A vírusválság betetőzése annak az évtizedekkel ezelőtt elindult folyamatnak, amely átrajzolja a hagyományos jobb- és baloldali törésvonalakat, valamint újraértékeli az állammal kapcsolatos felfogásokat. A hetvenes években egyfajta csendes forradalom zajlott, amelynek következtében az ifjúság körében a materiális értékekről áthelyeződött a hangsúly az önmegvalósítással kapcsolatos posztmateriális értékekre. Jelenleg a társadalomban egy rendkívül hangos identitásforradalom zajlik, amely sokkal nagyobb erővel befolyásolja a politikai viselkedést, mint a hagyományos törésvonalak. A liberális identitásforradalom középpontjában az általuk preferált társadalmi csoportok (feketék, nők, migránsok, menekültek, LGBT közösségek) érdekeinek felkarolása áll. A nők szexuális zaklatása ellen tiltakozó #MeToo mozgalmat a rendőri erőszak ellen fellépő Black Lives Matter tiltakozások sorozata követte. Ezek a mozgalmak a liberálisok szerint nem pusztán a megsértett társadalmi csoportok igazságáért szálltak harcba, hanem az emberi méltóság elismeréséért. Amerikában a balliberális identitás politika túlkapásai (pl. a politikai korrektség nevében az …
Tovább a műhöz
A jegyzet célja a jogtudomány hatalmas birodalmának madártávlatból történő bemutatása, a jog alapfogalmainak megismertetése, amely képzésünkben egyrészt úgy jelenik meg, mint az általános műveltség egyik komponense, másrészt a szociális munkás, szociálpolitikus hivatásra felkészülés sajátos szakmai ismereteihez igazodó egyik diszciplína szelete. A képzés specifikumát már e megalapozó stúdiumban is érvényre kell juttatnunk, hiszen nyilvánvalóan más "bevezetést” igényel a jogtudományba a leendő jogtudós értelmiségi, akinél a jogászi hivatásra készülődés a hangsúlyos kezdettől fogva, ismét mást a gazdasági élet közgazdaságtan tudományával foglalkozó szereplője, továbbá mást az ember pszichés jelenségeivel foglalkozó lélekbúvár. A szociális munkás, szociálpolitikus pályát választónak tudatában kell lennie saját kompetencia-határaival. Azaz sohasem lesz jogász, perbeli képviseletre, szerződéskötésre nem vállalkozhat, legfeljebb figyelemfelhívó, segítő, vagy éppen vitapartnere lehet a jogászságnak éppúgy, mint a közgazdász vagy pszichológus társadalomnak. Mindemellett tudnia kell milyen jogai és kötelességei vannak, lehetnek a hozzáforduló ügyfelének az ügyes-bajos dolgai, mindennapi ügyintézése során. Röviden szólva mindehhez el kell igazodnia a jog erdejében, tudnia kell, mit tehet az állam a polgáraival, mi történik velük egy bírósági vagy más …
Tovább a műhöz
Hazánk a pusztító második világháború után egy megszálló idegen nagyhatalom ráerőszakolt ideológiájának következményeként a lelki, szellemi, erkölcsi, gazdasági és nemzeti értékeit kiüresítő folyamatát szenvedte el. Minderre a szabad társadalmak gazdasági fejlődésétől leszakadva, a dialektika frazeológiájával a felszabadítás, a nemzeti önállóság, a tudás, a haladás, a függetlenség, a szabadság — beleértve a vallásszabadságot is —, a demokrácia, a választás, a parlamentarizmus sűrű hangoztatása és színjátéka közepette került sor, meghamisítva e szavak jelentését, fehérnek mondva a feketét. A kommunizmus négy évtizede alatt generációk nőttek fel, amelyek elzárva a világ szellemi szabadságától, kizárólag a dialektikus „tudományos" világnézetet, az ateista marxizmus gondolkodásmódját és meghamisított történelem-szemléletét ismerhették meg. így nem is csodálkozhatunk azon, hogy amikor Isten, a történelem Ura, megelégelte a hazugság világát, és ismét lehetőséget adott a keresztény tanítás elindítására, a szellemileg oly nagy mértékben megfertőzött rétegek sokszor egyszerűen nem értik az egyház tanító küldetését, és amennyiben hatalmuk ezt lehetővé teszi, akkor továbbra is akadályozzák a keresztény szellemű oktatás érvényesülését. Miklósházy Attila, a külföldi magyarok püspöke, 1992-ben a híveinek írt karácsonyi pásztorlevelében …
Tovább a műhöz
Még a vallási élet terén jártas kortárs is meglepetten olvassa Mészáros István professzor legújabb művét: a „...Kimaradt tananyag..." második (önálló) kötetét, (1957-1975). A könyv a forradalom utáni Kádár-korszak alig ismert magyar egyháztörténelmének tragikus évtizedeiről nyújt tájékoztatást, tárgyilagos hitelességgel. Azok pedig, akik a több évtizedes folyamatos és következetes ateista társadalmi ráhatás eredményeként már elsodródtak az Egyháztól, és így nem vagy csak alig ismerik annak belső életét és történelmi alakulását, döbbent csodálkozással olvashatják a Kádár-korszak nyilvánosan alig ismert — a szocialistának mondott kommunista hatalom által legnagyobbrészt gondosan titkosnak nyilvánított — 1957-től 1975-ig tartó egyháztörténelme eseményeit. A tények egymásutáni ismertetése történelmi vádirattá áll össze az ateista marxizmus kizárólagosságát hirdető és adminisztratív eszközökkel elterjesztésére törekvő szocialista-kommunista-bolsevista rendszerű, idegen nagyhatalmi érdekeket kiszolgáló provinciális politikai hatalom ellen, melynek hazai vezéralakja Kádár János volt. Csak a kommunista rendszer összeomlása után vált ismertté teljes egészében a levert 1956-os nemzeti forradalom és szabadságharc kegyetlen megtorlásának története. A nemzeti ellenállást a Kádár által behívott szovjet tankok tömeges bevetése után mintegy ötven alkalommal …
Tovább a műhöz
1975-ben a világ reménykedni kezdett. Földünk hangadó politikusai az európai és az észak-amerikai országok képviseletében hosszas egyezkedés után aláírták Helsinkiben azt az okmányt, amelyben hitet tettek az ember méltóságát kifejező és az őt megillető jogok mellett. Az emberiség történelmén végigvonul az erősek és hatalmasok korlátlan önkénye a kiszolgáltatott kisemberek felett, nevezték bár azokat rabszolgáknak, jobbágyoknak, kispolgároknak, hadifoglyoknak, másként gondolkozóknak vagy egyszerűen csak szerencsétlen adottságok közé születetteknek, vagy esetleg a történelem éppen adott hatalmi, vallási, esetleg nemzeti felfogásából adódó szerencsétlen kisebbségnek. Ők azok, akik akarva-akaratlan lesújtó helyzetekbe kerülnek. Elfogják, kirekesztik, bezárják, megkínozzák, kifosztják, megnyomorítják, s ki tudja, talán meg is ölik őket a másságukért. Az évezredek tragikus iskoláját kijárt kultúrnépek 1975-ben Helsinkiben összegyűlve kimondták: ebből most már elég! Hagyjunk most már végre békében élni mindenkit, aki nem közbűntényes. Élhessen végre mindenki szabadon olyan embernek, amilyennek született, vagy amilyennek tartja magát. Szabadságához tartozzon, hogy nemzetiségét, hitét, felfogását, gondolatait, belső életének tükröződését nyugodtan mondhassa ki, és ha ezzel nem sért közérdeket, emiatt ne érhesse bántódás. Az emberi társadalom hatalmas …
Tovább a műhöz
Az egyháztörténet fővonulatát a katolikus egyház szervezeti keretei között élő hívő közösség, főpapok, papok és világi hívek közösségbe ötvöződött életének története alkotja. Sajátos lelkiség-történet ez, hiszen a vallásos hit az Isten kegyelmi ajándéka, amelyet a vallásos ember — saját erőfeszítéseivel s a közösség segítségével — igyekszik magában egyre jobban kibontakoztatni, életét a hit által egyre inkább átjárttá tenni, magatartásában, tetteiben, döntéseiben érvényesíteni s szűkebb-tágabb környezetére szétsugározni. A korábbi kemény és agresszív egyházellenes támadások után 1975-1988 között továbbra is a jogfosztottság állapotában, még mindig korlátozó jogszabályoktól körülvéve, a vallásos emberek számának „lemorzsolását" célzó folyamatos hatalmi akciók hullámverésében élt a magyar katolikus egyház hívőközössége. Szűkös körülmények között, a hatalom prése által megszorítva, de élt, létezett, s teljesítette küldetését: papjai és hívei tanúságot tettek Krisztusról egy egyre inkább materialistává-ateistává váló magyar társadalomban. Pásztorok A magyar katolikus egyház irányítása az egyházmegyék élén álló érsekek, illetve püspökök által alkotott püspöki konferencia feladata volt. A testületben az esztergomi érsek elnökölt, a hagyományoknak megfelelően. Az Állami Egyházügyi Hivatal nem engedte …
Tovább a műhöz
Az 1980-as végek évére a hatalom hazai képviselői — a szocialista-kommunista párt vezetői, az általuk irányított állami kormányzati tényezők, a gazdasági-pénz-ügyi szakemberek — előtt világossá vált: a szocializmus gazdasági, társadalmi, politikai rendszere csődbe jutott, teljes összeomlása rövidesen bekövetkezik. De mi lesz e látványos bukás után?
A demokratikus ellenzék a népi demokrácia helyett egyértelműen polgári demokráciát akart, többpárti parlamenttel, szabad választásokkal, piacgazdasággal; a hatalom addigi szocialista-kommunista gyakorlóinak nagyobb része is, de úgy, hogy abban egyrészt politikai, másrészt gazdasági hatalmát megtartja. Az átmenet időszaka viharosnak ígérkezett. A szocialista-kommunista párt vezetése megoszlott a követendő új célokat illetően, különböző platformok, belső irányzatok küzdöttek egymás ellen. Ezt tükrözték a pártvezetésben és az államvezetésben bekövetkezett sűrű személycserék.
Pártagónia Túl a politikai bizottság, a központi bizottság, valamint a kormány többszöri átalakításán, a csúcsokon is jelentős változások történtek. Félreállították Kádár Jánost: 1988 májusában a párt elnöki címét kapta, jogkör, hatáskör nélkül, majd 1989 júniusában már semmiféle tisztséget nem kapott, nyugdíjba küldték. Utóda a pártelnökségben: Nyers Rezső. Lázár György után még 1987 júniusától Grósz Károly volt …
Tovább a műhöz
XV. Pécsi Pénzügyi Napok I. Pénzügy és Számvitel Nemzetközi Tudományos Konferencia Tanulmánykötete
- 2023
A közszolgáltatások a mai ember – épített környezetben végzett – bárminemű tevékenységéhez nélkülözhetetlenül kapcsolódó háttérfunkciók. Ellátására méretgazdaságossági szempontok, illetve közösségi jellegük miatt jellemzően monopolisztikus, vagy monopol piaci környezetben kerül sor. A közszolgáltatások ellentételezése így nemcsak közgazdasági, hanem szociálpolitikai kérdés is. Magyarországon az 1990-es években az önkormányzatiság reneszánszával 400 felettire duzzadt a víziközművek száma, területileg rendkívül eltérően alakuló díjszabásokkal, majd a 2010-es évek eleji, új hazai törvényi rendelkezések egyrészt befagyasztották az akkori víz- és szennyvíz díjakat, másrészt konszolidációs, illetve állami befolyásszerzési folyamatokat indítottak el. A cikk bemutatja röviden az elmúlt 10 év releváns környezeti változásait Magyarországon. A közműadó differenciálása, a minimálbér alakulása, az anyagjellegű ráfordításokban, köztük legszélsőségesebb mértékben az energiahordozók esetében megjelenő infláció az összes víziközműnél rendkívüli kihívásokat eredményezett. Azok léptéke miatt, a működéséhez szükséges likviditás hiányában szinte az összes társaság az ellehetetlenülés határán van, valamilyen beavatkozás, például tulajdonosi vagy más formájú tőkeinjekció hiányában. A cikk röviden összefoglalja a főbb lehetőségeket, …
Tovább a műhöz