Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Kétkötetes válogatásunk a szóbeli befolyásolás jelenségkörének tanulmányozásához nyújt elméleti és gyakorlati alapokat. A szóbeli befolyásolás kifejezést nagyon általános értelemben használjuk. Minden olyan esetet ide sorolunk, amikor egy megnyilatkozás az interakciós partner(ek)re hatással van. Ha ide soroljuk a képzeletünkkel megjelenített belső párbeszédet is, akkor a napnak szinte alig van olyan pillanata, amikor a viselkedésünket ne lehetne a szóbeli befolyásolás szemszögéből megragadni. Az utóbbi néhány évtizedben jó néhány olyan kutatási terület vált ismertté, sőt divatossá, amelyek fontosak lehetnek a szóbeli befolyásolás szociálpszichológiai tanulmányozásának megalapozása szempontjából. Válogatásunk ezekre alapozva két célt kíván megvalósítani: szemelvényekkel szolgálni a kutatás számára lényeges pszicholingvisztikai, nyelvfilozófiai, kognitív pszichológiai és szociolingvisztikai munkákból; és bemutatni a szociálpszichológiai szempontból érdekes alkalmazások minél tágabb körét. Első szemelvényünk Teun A. van Dijk holland irodalomtudós és Walter Kintsch amerikai pszichológus munkája, amely a beszédelemzés kognitív pszichológiai és szövegnyelvészeti alapjaiba vezeti be az olvasót. A Stratégiai beszédmegértés című könyvük első fejezetét közöljük itt, amelyben tömören összefoglalják elméletük főbb premisszáit és gondolatmenetét. Egy …
Tovább a műhöz
Mindannyian társas érintkezések világában élünk, amelyek során vagy szemtől szembeni, vagy közvetített kapcsolatba kerülünk más résztvevőkkel. Az ember a kapcsolataiban hajlamos ún. vonalat vinni - azaz verbális és nemverbális cselekedetek olyan mintázatát, melyek segítségével kifejezésre juttatja a szituációról alkotott nézetét, s ezen keresztül a résztvevőkről, különösképpen pedig önmagáról adott értékelését. Tekintet nélkül arra, hogy valakinek szándékában áll-e valamilyen vonalat vinni, előbb-utóbb rádöbben, hogy ténylegesen így tesz. A többi résztvevő feltételezi, hogy többé-kevésbé akarattal állást is foglal, ha tehát azt akarja, hogy bánni tudjon a rá adott válaszukkal, akkor számításba kell vennie azt a benyomást, amely valószínűleg kialakult bennük róla. A homlokzat kifejezést azon pozitív szociális értékként határozhatjuk meg, amelyet valaki ténylegesen magának követel azon vonal révén, amelyről a többiek feltételezik, hogy egy adott kontextusban az ő vonala. A homlokzat olyan énkép, amelyet a társadalmilag megerősített tulajdonságok körvonalaznak - jóllehet egy olyan kép, amelyet mások is oszthatnak, mint amikor valaki jó színben tünteti fel a szakmáját vagy vallását azáltal, hogy jó színben mutatja önmagát. Az embert többnyire közvetlen érzelmi reakció fűzi ahhoz a homlokzathoz, amelyet a másokkal való kapcsolat megenged számára; …
Tovább a műhöz