Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
Amikor az ember az ősi korokban öntudatára ébredt, meglepetten nézett körül ebben a világban, és elgondolkodott azon, hogy hogyan kerülhetett ő ebbe a csodálatos és sokszor félelmetes környezetbe. A legkorábbi időktől fogva sejteni kezdte, hogy ez a világ, benne az emberrel valami hatalmas és értelmes Alkotó műve lehet. Az emberek különböző csoportjai a föld számtalan pontján megalkották elképzeléseiket a világ eredetéről, működéséről, és az ember szerepéről, feladatáról a világban. E próbálkozások azonban igen tétovák és gyakran primitívek vagy lehangolóak voltak. A teremtő Isten azonban nem akarta tudatlanságban hagyni az embert, ezért évezredekkel ezelőtt elkezdte lépésről-lépésre feltárni a teremtés titkait, célját, és bemutatni az ember kiváltságos helyzetét és feladatát. Kiválasztott egy népet, melynek körében hiteles tanítókat és prófétákat támasztott, akik által fokozatosan megismertette önmagát és teremtő szeretetének ajándékait az emberek egy kisebb csoportjával, és igyekezett ezt a kiválasztott népet elvezetni az ő szándékai szerinti életre. Sok-sok előrelépés, tétovázás és bukdácsolás után végül egyszülött Fia által tárta fel a teljes igazságot; hogy ő a tökéletes szeretet, a teremtés célja pedig az, hogy az ember hasonlóvá váljék őhozzá és országa megvalósuljon a földön. Az ember, így megszabadulva saját korlátaitól, a …
Tovább a műhöz
A dunántúli evangélikusok körében, a pietizmus bibliaolvasási elveinek hatására merült fel egy tudományos igényű, minél megbízhatóbb szentírási szöveg létrehozásának ötlete. A Torkos András-féle Újszövetség (Wittenberg, 1736) kedvezőtlen fogadtatása után Szenicei Bárány György esperes, fia, Bárány János szuperintendens és Sartoris János próbált a bibliai filológia legfrissebb eredményeit felhasználó Újtestamentumot adni a magyar evangélikusok kezébe. A javításokkal pár esztendő alatt elkészültek, a kész kéziratot már 1750-ben eljuttatták a sziléziai Boroszlóba. A kiadás költségeit a sziléziai gyülekezetekben tartott gyűjtés segítségével igyekeztek megteremteni. Míg ennek eredményét várták, kihasználva a rendelkezésre álló időt eleinte szűkszavú jegyzetekkel egészítették ki a szöveget. A gyűjtés kezdeti sikerén felbuzdulva azonban egyre bővebb magyarázatokat írtak a további részekhez. Az összegyűjtött pénz végül azonban nem állhatott arányban az így megnövekedett terjedelemmel, az anyagi nehézségek miatt a nyomtatás lassan haladt. A munka a címlapon is szereplő lausitzi Laubanban kezdődött, azonban a hétéves háború miatt a nyomda az akkor még békés sziléziai Jauerba menekült, itt fejeződött be a nyomtatás 1758-ban. A címképmetszet és a térképek Boroszlóban készültek ugyanebben az évben.
Tovább a műhöz
Apokalipszisek
- 1997
1979-ben Uppsalában nemzetközi konferenciát rendeztek az apokalipticizmusról, és az elhangzott előadások szövegét közzétették (Apocalypticism in the Mediterranean World and the Near East. Proceedings of the International Colloquium on Apocalypticism, Uppsala, August 12-17,1979. Edited by D. Hellholm. Tübingen, 1983). E kötetben 14 tanulmány található az apokalipszis gondolatvilágáról, 13 az apokalipszis irodalmi műfajáról és hat az apokalipszis szociológiai vonatkozásairól. 1983-ban James H. Charlesworth adott ki angol fordításban apokrif iratokat, köztük apokalipsziseket is két nagy kötetben előszavakkal és kommentáló megjegyzésekkel (The Old Testament Pseudoepigrapha. I—II. Edited by J. H. Charlesworth. Garden City, New York). W. Schneemelcher két vastag kötetben publikált apokrif iratokat, s köztük az apokalipszisnek is nagy figyelmet szentelt (Neutestamentliche Apokryphen. II. Bánd. Tübingen, 1964). 1980-ban a magyar olvasóközönség is ízelítőt kapott az apokalipszis műfajából: Vanyó László egyéb apokrif iratokkal együtt négy apokalipszist is közölt: Hénokh könyve, Mózes apokalipszise, Ezdrás apokalipszise, A XII patriarka végrendeletei (Apokrifek. Szerkesztette Vanyó L. Szent István Társulat, Budapest, 1980). Ezekből a könyvekből és dokumentumokból kitűnik egyfelől az, hogy korunk megkülönböztetett figyelemmel fordul az apokalipszis felé, másfelől pedig az, hogy az apokalipszis fogalma …
Tovább a műhöz
Milyen eszközökkel rendelkeznek vájjon az egyes korok mozgató eszméi, gondolatirányai, amikor meg akarják hódítani a világot? Általában milyen úton, módon hat egyik ember a másikra, hogyan értetik meg a hatalmasságok akaratukat az alattvalókkal, a néppel? Parancsszó, vagy inspiráció hogyan mennek teljesedésbe, mik adnak nékik szárnyat és sikert? A szájról szájra való út lehet hathatós, meghitt, gyors és tüzes, de sohasem biztos, mert elhalványulhat, megnőhet, kihunyhat, elnémulhat, vagy hamis alakúvá és egészségtelen méretűvé változhatik a legvilágosabb parancs és a legszebb üzenet is. Tűzzel és vassal, ököllel és gyilokkal is lehet mozgatni korokat és világrészeket. Kanyargó vérpatakok és füstölgő romhalmazok is beszélnek koreszmékről és akaratnyilvánulásokról. Az erőszak eszközei azonban mégsem biztosítékok, nem pillérverések, nem világos, félreérthetetlen és nem szívesen fogadott utak, korszakok mozgató gondolatai és eszmeirányai számára. Az akaratnak, meglátásnak, magasabbra lendítésnek útját a betű biztosítja. Tulajdonképeni hatás egyik lélek részéről a másikra a betűvel kezdődik. Ez rögzíti meg az akaratot, ez kapcsolja össze a különböző világtájakat, ez ad eszközt arra, hogy elmondhassuk egymásnak pontosan azt, amit mondani akarunk, akár kortársakról van szó, akár egymásután következő nemzedékekről. Isten nagy ajándéka az értelmes ember …
Tovább a műhöz
Virginia Woolf posztmodern regényében, A hullámokban Bernard személyén keresztül beszél, aki az igazságát szavak és eszmék segítségével keresi. Bemard sohasem engedi meg magának, hogy megtalálja ezt az igazságot, és hivatásos kétkedő és hitetlenkedő marad: a modern én tökéletes képmása. A történetmeséléssel helyettesíti a komoly elköteleződést egy tágabb értelemben vett én iránt. Titokban azonban mégiscsak abban reménykedik, hogy van valahol egy „igaz történet", mely minden valóságot egybetart. Úgy vélem, Jóbé az az „igaz történet", melyet úgy Woolf, mint napjaink társadalma keres. Az övé az az örök „istentelen" történet, amelyet mindig el kell mondanunk, ha Istennek nincs semmi értelme, ha arra érzünk kísértést, hogy más történeteket meséljünk, ne pedig a hit történetét. Amennyiben nincs olyan történetünk, amely előre felfedi az emberi élet lényegileg tragikus (ám győzedelmes) történetét, akkor a legjobban tesszük, ha felkészülünk egy cinikus, neheztelő és erőszakos történelemre. Talán már el is jutottunk oda. Vegyük fontolóra Bernard szavait, mint mai nyugati kultúránk közeli próféciáját: „Ezerszámra gyártottam már történeteket,- számtalan noteszt teleírtam kifejezésekkel, melyeket felhasználhatok, ha megtalálom a valódi történetet, az egyetlen történetet, melyért ezek a kifejezések folyamodnak. De még sohasem találtam meg ezt a történetet [ …
Tovább a műhöz
A Biblia nem véletlenül a könyvek könyve. Értelmének ébredésétől kezdve az ember lényegéhez tartozik a törekvés, hogy Istennel találkozzon és vele kapcsolatban legyen. Ezért Urunk hozzánk intézett szava, a kinyilatkoztatás, amelyet a Biblia őriz számunkra, szorosan kapcsolódik az ember életéhez: történelmi és irodalmi értékein túl a Teremtő üzenetét közvetíti. így válik a Szentírás pótolhatatlanul értékes forrássá mindazok számára, akik a nemzedékről-nemzedékre újjászülető emberiségben Istent keresik. Fejlődő világban élünk, ahol minden elmúlik és ugyanakkor megújul. A Bibliában rejlő üzenet megtalálásához, amely a kinyilatkoztatás igéit kereső ember mindenkori feladata, szükséges a körülmények megismerése is, amelyek között a Könyv íródott. Minél távolabb vagyunk születésének idejétől, műveltségben és a tudományokban előrehaladó nemzedékünk számára még inkább fontos, hogy a bibliai kor és környezet ismeretében gazdagodjék. Különösen nekünk, a kevés számú magyarnak jelent nagy kincset minden olyan eszköz, amelynek segítségével mélyebb ismeretekhez juthatunk. Ez a könyv egy ilyen új, eddig hiányzó eszközt ad most kezünkbe. A szerző nemcsak azokról a növényekről szól, amelyeket mindnyájan jól ismerünk, mint a búzát, szőlőt, a mezők liliomait, hanem a Biblia világának valamennyi zöldellő, virágzó és gyümölcsöt hozó ékességéről, …
Tovább a műhöz
NEMES VVRFINAC, ENNINGI TORÖC ISTVAN-nac. Az néhai Nagys. Enningi Tóröc Ferentz, Es Nagys. Gutthi Ország Borbála aszony, Előszer á Nagys. Tőrbe Ferentznec, Most az néhai Tekintetes es Nagysa. Groff Ecknec meg hagyot özuegye Fianae : Huny ad Varmegye ÖrÖe Ispannyanac. Az Atya Istentűi az VVR lesus Christus által őrbe eletre vezérlő sz : Tjeiket kerec. Nemes Vram es szerelmes Fiam Tőrbe Istuan : lm most immár nagyob kőnyuetis kiildec aiandekon : Mert láttám minap melly Őrömmel fogad az kissebet, midőn aszonyommal, szerel-()(ijvo) mes Anyáddal hozzam tertetec volna az Isten igéié halga-tasaert, két ízbe : Először midőn alamentetec Diósgyőrbe, Azkor veled vala Battyadis Tőrőc lanos, az Néhai Nagys. Tőrbe lanos Fia, Szinte amaz nagy finnepekre, kikbe predikaltatic az mi wruncIESVS Christusnac véghetetlen es ŐrŐcke való győzedelmes fel tamadasa, az mi kémény es rettenetes ellenseginc ellen, az bűn, az átoc, az halai, az Őrdog es az őrbe karhozat ellen, mondoc az draga es őruendetes Prédikációkra, még hazatokból szandekozkoduan el iőni. Egynihany napig lelketee épületibe Ibtőc foglalatosoc nalam : Kinec édes izi szüretekben lenen, az vtan két ez térid ön el is hogy meg ternetec Diós Győrből Papara, ismét meg szallatoe, annac az igenec tanulásáért, kibe Isten őrőc életre való hatalmat rekeztet, Azkor veletec egyut leuen Rom- 1 asz-szonyomnac Anyadnac Oeezeis, az Nagys. Losonczi Anna aszony, az Nagys. Vngnad …
Tovább a műhöz
The Translators of the Bible wish Grace, Mercy, and Peace, through JESUS CHRIST our Lord.
REAT and manifold were the blessings, most dread Sovereign, which Almighty God, the Fatlier of all mercies, bestowed upon us the people of England, wlien first he sent Your Majesty's Boyal Person to rule and reign over us. For wliereas it was tiie expectation of many, wlio wished not well unto our Sión, tliat upon the setting of that bright Occidental Slar, Queen Elizábeth of most liappy memory, sorae thick and palpahle clouds of darkness would so have overshadowed tliis Land, that men should have been in doubt which vvay they were to walk; and that it should liardly be known, who was to direct the unsettled State; the appearance of Your Majesty, as of the Sun in his strength, instantly dispelled those supposed and surmised mists, and gave unto all that were well affected exceeding cause of comfort; especially when we beheld the Goverunient established in Your Highness, and Your liope-ful Seed, by an undoubted Title, and this alsó accompanied with peace and tranquillity at home and abroad.
But araong all our joys, there was no one that more fiiled our liearts, than the blesaed continuance of the preaching of God's sacred Word among us; which is that inestimable treasure, which excelleth all the riches of the earth; because the fruit thereof extendeth itself, not only to the time spent in this transitory world, but directeth and disposeth men unto that eternal happiness which is …
Tovább a műhöz