Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 6

Találatok


A francia klasszicizmus nagy írói több nemzedéken át nemcsak Franciaországban, hanem Európaszerte a román, germán és szláv irodalmakban egyaránt nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendettek és valamennyi irodalom kialakításában többé-kevésbbé fontos szerep jutott nekik. E nagy hatást egyrészt műveik formai tökéletességének, másrészt érzéseik, eszméik, elveik általános emberi, nemzeti és faji sajátosságokon felülemelkedő jellegének köszönhették. Ilyen egyetemes és maradandó hatású író volt Boileau is, aki mint költő nem volt kivételes tehetség, de aki szatirikus művei, valamint esztétikai és irodalmi elvei révén nemcsak a francia, hanem az egész európai irodalom történetében olyan befolyásra tett szert, amilyenben még Voltairenek sem volt része, akinek hatása csupán néhány évtizedre szorítkozott és halála után hamarosan szertefoszlott. Az írók befolyását az irodalom életére legkézzelfoghatóbb módon népszerűségük bizonyítja; a népszerűség fokmérője pedig az, hogy műveik hány kiadást érnek el s hogy névtelen írók népszerűségükbe belekapaszkodva megpróbálják-e kiadni munkáikat. Boileau művei iránt az érdeklődés nem csappant meg a klasszicizmus letűnése után sem, amennyiben 1900-ig több mint négyszáz kiadást értek el, melyek közül körülbelül hatvan teljes kiadás és hatvanöt gyűjteményes kiadás még az író életében jelent meg. …
Tovább a műhöz
Maurice Barrés helye a realizmus utáni fejlődésben. Mauríce Barrés nem azok közül az írók közül való, akiknek személyisége egy egész kort képvisel és jellemez. Valamilyen átmenet erőit kell látnunk benne, tehát mindazt, ami túlviszí őt egy kornak megállapodottságán és azt is ami egy eljövendő kornak még ködös és félig kibontakozott Ígéreteit jelenti. Alakja, a késő naturalista lélekelemző korszak és a mai új világnézetet kereső kor határán áll. Ezért van benne valami problematikus, valami önmagával ellentétes. Ezt az ellentétet jeleníti meg életpályája is. Látjuk amint egymásután legyőzi és meghaladja életének már elért állomásait és eredményeit. Ezen állandó benső megújulások során nem alakul ki előttünk sehol egyéniségének végleges, lezárt és egységes képe. Összes változásai során az önmagával küzdő s az elérhetetlen tökéletességet kereső művész marad. Mik azok a feltételek, melyek egyéniségének alapjait megadják? Hol kereshetjük Barrés élete munkájának történeti előzményeit és hátterét? Az imént azt mondottuk, hogy átmenetet jelent a késő naturalista lélekelemző regény és annak reakciója között. Kiindulópontja valóban az analitikus pszichológiai regény, melynek fejlődési sorát folytatja. Ennek a regényformának történeti fejlődésére kell tehát egy pillantást vetnünk, hogy Barrés élete munkáját megérthessük. Nem …
Tovább a műhöz
Az itt következő esszéket hónapról hónapra írtam, körülbelül két év leforgása alatt, 1954-től 1956-ig, és arról, ami éppen foglalkoztatta a közvéleményt. Altkoriban megpróbáltam rendszeresen átgondolni a francia hétköznapok' néhány mítoszát. Vizsgálódásom nyersanyaga sokféle volt (egy újságcikk, egy képeslap illusztrációja, egy film, előadás vagy kiállítás), a témája pedig önkényes: arról írtam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az elemzés kiindulópontja legtöbbször az a türelmetlenség volt, amely mindig elfog, valahányszor a sajtó, a művészet vagy a közgondolkodás „természetes”-nek tüntet fel egy olyan valóságot, amely, jóllehet benne élünk, minden ízében történeti képződmény: egyszóval valósággal szenvedtem tőle, hogy a hétköznapi beszédmód lépten-nyomon összekeveri egymással a Természetet meg a Történelmet, és a magától értetődő látványos meg-lobogtatásában akartam nyakam csípni azt az ideológiai szemfényvesztést, amely mögötte lappang. A mítosz fogalma már kezdetben alkalmasnak látszott, hogy magyarázatot adjon ezekre a hamis látszatokra. A szót akkoriban még hagyományos értelemben használtam. Egyvalamit azonban már akkor tudtam, és igyekeztem is belőle levonni az összes következtetést: azt, hogy a mítosz nyelv. Ilyenformán, noha olyan tényeket tanulmányoztam, amelyek szemre igencsak távol állnak az irodalomtól (például a pankrációt, …
Tovább a műhöz
Romain Rolland a mai francia irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Még életében olyan jelentőségre tett szert, hogy egész könyvtárra mennek a róla megjelent életrajzok, tanulmányok, kritikák. Amilyen nagy rajongóinak tábora, époly nagy azoknak a száma, akik elítélőleg bírálják. Legkisebb talán saját hazájában, Franciaországban, az a tábor, mely elismeri nagyságát, magáévá teszi eszméit. E jelenségnek magyarázata abban keresendő, hogy Romaín Rolland eszmeköre, stílusa, világfelfogása közelebb áll a német szellemhez, mint saját népének szelleméhez. Érdekes feladat megállapítani, hogy mely úton jutottak el a francia íróhoz a német szellem megtermékenyítő benyomásai, hogy miképen nyilatkoznak meg ezek a benyomások Romain Rolland műveiben és végül, hogy míképen fogadta az e befolyás hatása alatt létrejött műveket a német, illetőleg francia közönség és kritika. Jelen tanulmány ezen kérdésekre igyekszik feleletet adni. | A XIX. század elején, Mme de Staél De l'Allemagne című műve nyomán oly nagy fokú érdeklődés índult meg Franciaországban az addig kevéssé ismert német nemzet és irodalom iránt, amely szinte páratlanul áll a francia szellem történetében. Sokszor fordúlt már Franciaország szellemi vezetőinek tekintete idegen irodalmak felé, többször hagyott már mélyebb nyomot Franciaország szellemi életében egy-egy magasabb kultúrájú nép szellemi befolyása, de az …
Tovább a műhöz
A kultúra átélése az emberi lélekben nagyon különböző, sokszor egészen ellentétes hangulatot vált ki. A bizakodó, remélő s a kultúra eredményeiben gyönyörködő szellemek optimizmusa vigasztaló eszméket ad s lélekemelő kilátásokkal biztatja az élet komoly feladataival küzködő emberiséget. Ugyanazon kultúra szemlélete és átélése egy másik ember lelkét sokszor kielégítetlenül hagyja; nyugtalansággal és keserű pesszimizmussal tölti el. Általában azt látjuk, hogy amíg egy-egy kultúrális irány lendületes fejlődését rendesen az optimizmus segíti elő, addig beteljesülésénél örök kételkedésével s fájó pesszimizmusával jelenik meg a gondolkodó ember, mert ez a beteljesülés nem adott kielégítő valóságot nyugtalan lelkének. Ezt a lelkiállapotot találjuk meg Rousseauban és Tolsztojban is. Rousseau a klasszicizmus merev, színtelen s hideg kultúrája után a természethez, az ősihez való visszatérést hirdeti. Ugyanazt akarja Tolsztoj, Rousseau legnagyobb követője s eszméinek továbbfolytatója. Az eszmetörténet e két nevet legnagyobb alakjai között említi. S méltán, mert kevés azoknak száma, akik olyan mélyen nyúltak be az emberi gondolkodás fejlődésének folyamatába, mint ők. Apostolok ők, akikben legerőteljesebben nyilatkozik meg koruknak minden küzdelme, minden vágyódása, erénye és bűne. A korok, melyeknek kultúrtörekvéseiben e két nagy szellem oly fontos …
Tovább a műhöz
Je tiens à exprimer ma profonde gratitude à toutes les personnes qui ont eu la -bonté de s'intéresser à mon travail. Je dois des remerciements particuliers à Mme de Coudekerque-Lambrecht, Mme M. de Czóbel, M. G. Vautier et M. J. de Pékár qui ont bien voulu mettre à ma disposition des lettres inédites et qui m'ont aidé complaisamment dans mes recherches. Je suis de même heureuse de pouvoir adresser mes remerciements à mon professeur, M. G. Birkás qui a appelé mon attention sur Justh et qui, pendant deux ans, a bien voulu diriger et surveiller mon travail. | Au XIXe siècle il y a un assez grand nombre d'écrivains hongrois qui subissent dans une mesure plus ou moins grande et d'une façon plus ou moins consciente l'influence de la littérature française. Sur plusieurs de ces écrivains (Vörösmarty, Petőfi, Jókai) cette influence s'exerce particulièrement à travers les livres et les journaux français qu'ils lisent, ou à travers les pièces qu'ils voient représenter en Hongrie. Il y en a d'autres (Eötvös, Csiky, Malonyai, Ady) qui font un séjour plus ou moins prolongé en France, qui se mettent en relation directe avec des écrivains français et qui font la connaissance immédiate de la vie littéraire française. C'est surtout Paris qui les attire avec un charme irrésistible, et, dans la plupart des cas, cette ville incomparable a un effet salutaire sur eux, en leur donnant des impressions profondes et inoubliables, en éveillant ou en mûrissant …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 6