Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 10
Összes találat megjelenítve : 10
Találatok
A modern pedagógia útjain járok. Hová vezetnek ezek az utak? Nem visz-e talán egyik-másik téves irányba? Melyek közülök a helyesek és célhoz vezetők? Ezt kutatom és keresem ebben a kötetben. E könyv tanulmányok gyűjteménye, melyeknek mindegyike ugyan egészen önálló, melyeket azonban mégis egységes pedagógiai felfogás fűz össze. Az egyes tanulmányok felölelik a pedagógia legfőbb kérdéseit, s alig van újabban fölmerült pedagógiai eszme, mely legalább is érintve ne volna. Kezdődik a könyv elméleti kérdések fejtegetésével, melyek után gyakorlati kérdések következnek. Ezek közül különösen a nyelvi és irodalmi tanulmányokkal, mint szaktárgyaimmal, foglalkozom behatóan. Végzem pedig iskolaszervezeti problémákkal, melyek az elmélet terén fölmerült eszméknek gyakorlati keresztülvitelét mutatják be.
A pedagógiát a kultúra tudományának tekintem. Keresem tudományos tárgyalásának föltételeit, s igyekszem megállapítani föladatait. Minthogy a pedagógia föladata a kultúra átszármaztatása a következő nemzedékre, beható vizsgálat alá kell vennem a kultúra fogalmát és e fogalom körét, s megállapítani a kultúra viszonyát a pedagógiához. A kultúra lényegét a haladás tudatosságában találom; a nevelés föladata tehát a tudatosság uralmának a biztosítása minden cselekvésben. Ehhez képest módosul a nevelés fogalma és célja. A fogalom kiterjesztése a célok …
Tovább a műhöz
A felnövő nemzedék kommunista nevelésének feladatai szorosan kapcsolódnak az egyes emberek személyiségének sokoldalú fejlesztéséhez. E feladatok rendkívül nagy jelentőségét a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. és a Magyar Szocialista Munkáspárt X. Kongresszusának határozatai is kiemelték. E feladatok végrehajtása megköveteli a nevelés területén folyó kutatómunka további szélesítését, metodológiai és metodikai szintjének emelését. A neveléstudomány sikerei jelentős mértékben függnek a szociahsta országok tudományos erőfeszítéseinek egyesítésétől, a kommunista nevelés egységes elveire épülő szocialista pedagógia további fejlődésétől. Az ilyen alkotó együttműködés általános alapjait „A KGST tagországai közti kooperáció további elmélyítésének és tökéletesítésének és szocialista gazdasági integrációjuk fejlesztésének komplex programja” tartalmazza, amely tervbe vette az információcserét s a tapasztalatcserét az oktatás, a káderek képzése és továbbképzése területén. E program megvalósításához járult hozzá a szocialista országok nevelés-elméleti kutatóinak első konferenciája, amelyet 1971 nyarán Moszkvában tartottak. Szovjet és a magyar neveléselméleti szakemberek három éve együttesen vizsgálják a közösségi nevelés elméleti és módszertani problémáit. Baráti kapcsolataik megszilárdításában több találkozó játszott szerepet, …
Tovább a műhöz
A szerző a vallás és a nevelés értékkoherenciáját vizsgálja alapvetően keresztyén szakirodalom alapján. A kötetben a vallás az egyén értékeszméjeként, a társakhoz való lelki viszonyulás szándéka szerint kerül elemzésre. A szerző a vallás és a nevelés általános kapcsolódási pontjainakvizsgálata mellett fontosnak tartja, hogy egy konkrét életművön keresztül mutassa be a vallásosság és a nevelés/önnevelés, illetve a másik emberre gyakorolt hatás megnyilvánulási formáit, ezzel is segítve a témakör megértését. A szerző korábbi kutatásai alapján esett a választás Karácsony Sándor munkásságára. Ő a hazai neveléstudomány rendkívüli műveltségű alakja, aki a mai napig hatást gyakorol a pedagógiai gondolkodásra, a református pedagógiára. Vallása jelentette számára azt a szilárd, tiszta alapot, amely életének rendjét meghatározta. Hite abban erősítette meg, hogy az önző, énközpontú világ helyett csak a Krisztusközpontú világ lehet az emberek számára az egyedüli megoldás, így annak megvalósítását gyakorolta életében. Kálvin követőjeként kötelességének érezte a folyamatos Igeolvasást, feladatainak magas színvonalú teljesítését, a szorgalmas munkát. Koncepciója napjainkban is érvényes, minden nevelőhöz szól, eszméi, az általa közvetített értékek maradandóak. A kötet megmutatja, hogy a vallás nevelési forrásként hogyan jelenhet meg …
Tovább a műhöz
Ez a könyv elsősorban a szaktanítói tanfolyamok hallgatói számára készült, s a számukra előírt vizsgálati anyagot tartalmazza. Fejezetei, alfejezetei a 13.500/1947. V. K. M. sz. rendeletben (Köznevelés, IV. évf. 1948. 1—2. sz.) felsorolt problémákhoz igazodnak. Éppen ezért külön „vizsgakérdéseket“ nem állítottunk össze; az az olvasó, aki az idézett rendelet pedagógiai vizsgaanyagát könyvünk tartalomjegyzékével összeveti, a szoros megegyezést tüstént felfedezheti, s a könyv lapjainak forgatásával kérdéseire feleletet is talál. Munkánk címe: Az új nevelés kérdései. Nem állítjuk tehát, hogy átfogó neveléstannal jelentkezünk a magyar pedagógiai irodalomban, viszont nem tagadhatjuk, hogy többet akartunk adni egyszerű tanfolyami tankönyvnél. A felszabadulás óta nagyobb
lélekzetű és a haladó nevelői felfogás szintézisét megkísérlő munka még nem látott napvilágot. Ezért azt is célunknak tekintettük, hogy megkíséreljük összefoglalni a modern, lélektani és társadalomtudományi szemléletű pedagógia problémáit. Szándékosan szólunk csupán problémákról, hiszen
tudatában vagyunk annak, hogy a végleges megoldások kiérleléséhez még időre van szükség. Könyvünk első része a lélektani, második része pedig a szociológiai szemléletű pedagógiáról sző.mol be; az előbbi elsősorban a m.ó dszer, az utóbbi a demokratikus iskolarendszer végső kijegecesedése …
Tovább a műhöz
Ez a könyv a pedagógia legérdekesebb és legizgatóbb kérdéseivel foglalkozik, az alapvető kérdésekkel, melyek megoldásától függ a pedagógia egész rendszerének fölépítése. Az újabb tudományos munkásság szerteágazó eredményeinek egy szintézisét kísérlem meg oly módon, hogy az olvasó behatolhasson az egyes kérdések filozófiai gyökeréig. E könyv megírásával régóta érzett szükségletet akarok kielégíteni, pedagógiai irodalmunknak azt a hiányát akarom pótolni, melyet Fináczy Ernő a Magyar Paedagógiai Társaság 1903. január 21-én tartott elnöki megnyitó beszédében kiemelt, midőn így szólt: „Nincsen a tudomány mai színvonalán álló elméleti pedagógiánk, értve rajta oly magasabb művet, mely a kutatás mai álláspontján szigorúbb rendszerbe foglalva adná a pedagógia elméletét." (M. Paed. XVI. 110. 1.) Mióta Fináczy Ernő pedagógiai irodalmunknak ezt a hiányét megállapította, húsz esztendő telt el. Hogy e húsz év alatt senki sem vállalkozott ilyen munka megírására, ez mutatja, mily nehéz feladattal áll szemben, aki erré vállalkozik. A legutóbb eltelt húsz esztendő pedig csak még jobban megnehezítette ezt a munkát, mert épen a legutóbbi húsz év alatt a pedagógia bámulatosan nagy haladást mutat, s oly sok új gondolattal, s új eredménnyel gazdagodott, hogy még nehezebbé vált a tájékozódás és áttekintés, de egyúttal még jobban érezhető az alapvető kérdések …
Tovább a műhöz
A neveléstörténet célja, anyaga és felosztása: Megismertetni az eszméket, rendszereket, szokásokat és módozatokat, amelyek az emberiség történetén keresztül a nevelés szolgálatában állottak s azon nagy emberek életének s főleg nevelői működésének történetét, akik a nevelés eme tényezőit kifejezésre juttatták, illetőleg a gyakorlati életbe átültették; — ez a neveléstörténet célja. Megvilágítani a történelem egyes korszakaiban uralkodó vallási, bölcseleti és tudományos irányzatokat, továbbá az egyes nemzetek irodalmi, művészeti és társadalmi életének folyását, hogy ezáltal felismerjük a szellemi tartalmat, ami az embereket abban a korban olyanná tette, amilyenek voltak; — ez a neveléstörténet anyaga. Eme cél elérése és emez anyag megismerése könnyebbé válik, ha a neveléstörténetet korszakokra osztjuk. Három nagy korszakot különböztethetünk meg eme tudományágban: ó-, közép- és újkort. 1. Az ókor kezdete a történelem előtti idők homályában tűnik el, véget Jézus Krisztus születésével ér. E korszak Kína és India kivételével Európának, Ázsiának és Afrikának a Földközi-tengerrel határos részein játszódott
le. Bár egészen bizonyos, hogy Kína és India a mai műveltség előmunkásai voltak, mindazonáltal emez állítás módszeresen, történelmi alapon igazolva nincs s épen ezért emez országok népeinek története szervesen nincs a …
Tovább a műhöz
A közölt két dolgozat különlenyomata szakférfiak kívánságára készüli; egyrészt tanárjelöltek számára igen alkalmas alapnak tekinthetők az egyetemi előadások mellett a paedagogiai vizsgálatra való előkészítésben, — másrészt tanítással foglalkozók egyáltalában a bennök foglalt elmélkedéseket kiinduló pontul tekinthetik gyakorlati munkásságuk elvi rendjének átgondolására és berendezésére. „A nevelés feladatai“ című első dolgozatról Alexander Bernát, Kármán Mór tevékenységét általánosan méltató tanulmányában (Budapesti Szemle, 1914 januári füzet) ekként ítélkezik: „Ez vázlata egy egész paedagogiának, nem egészen negyven lap, de mintaszerű a maga nemében. Philosophiai fő irta, de hatalmas munkatársa gyakorlati paedagogus volt, ki mindenütt az eleven tapasztalatból merített. Kívánatos volna, hogy külön is kiadassák és minden iskolaember számára könnyen hozzáférhető legyen. Először beszél a nevelés feladatairól általában, azután sorra veszi a testi nevelés feladatait, az erkölcsi nevelés feladatait, az oktatás feladatait. Rendkívül körültekintő minden részben, a fődolgokat plasztikusan kidolgozva, igen tanulságos részleteket ad mindenből. Itt Kármán igen jó, világos és a kifejezést biztosan megválasztó írónak is bizonyul. Vademecumja lehet minden tanító embernek. így csak az tud összefoglalni, a ki a teljes világosság magaslatán áll és …
Tovább a műhöz
Könyvünk egy sajátos gyakorlat és együttműködés eredményeként született. Egy neveléstörténeti és neveléselméleti beállítottságú szerző nevelésszociológia iránti érdeklődése és egy szociológiai beállítottságú szerző neveléselméleti érdeklődésének ötvözeteként egy problémakör különféle vetületeinek felvázolására vállalkozik. Könyvünk elsősorban a hallgatók tájékozódását kívánja szolgálni, akik neveléstörténeti bevezető stúdiumukat követően a gyermekkor, nevelés, iskola témakörében folytatják tanulmányaikat, melyeket azután a gyakorlatban, az iskolalátogatások, iskolamegfigyelések során mélyítenek tovább. Reményeink szerint azonban a pedagógus szakma számára is hasznos lehet ennek a különös együttműködésnek az eredménye, hiszen munkánk középpontjában a gyermek sajátos világa, családjához, nevelőihez, az iskolához és a társadalomhoz való viszonya áll. A kétféle megközelítés eredményeként reméljük, hogy a nevelői társadalom enciklopédikusabb igényű tagjai éppúgy haszonnal forgatják majd ezt a könyvet, mint azok, akiket az élő problémák történeti beágyazottsága, kulturális viszonyrendszere, társadalmi közege érdekel. Könyvünk semmiképp nem végleges és kiérlelt válaszokat, inkább gondolkodtató, továbbgondolásra serkentő problémafelvetéseket tartalmaz. A figyelmes olvasó maga is felismeri majd a két szerző tudatosan vállalt …
Tovább a műhöz
Pedagógia
- Weszely Ödön
- [1932]
A „Tudományos Zsebkönyvtár" e. vállalatban 1906-ban jelent meg kis „Pedagógia"-m, mely összefoglalta röviden a tudományos pedagógia eredményeit a tudomány akkori állása szerint. Már évek előtt újból szükségessé vált e kis könyv újabb kiadása, de nyilvánvaló, hogy az új kiadás átdolgozást kívánt, mert hiszen a pedagógia ép ezekben az években óriási mértékben fejlődött. Ez a tény késleltette az új kiadás megjelenését is.
Ez a kiadás, melyet most az olvasóközönségnek átnyújtok, szinte új könyv, annyira megváltozott az elsőhöz képest. Nemcsak azért, mert feldolgoztam az újabb tudományos eredményeket, hanem azért is, mert a tudomány haladásával természetesen az én felfogásom is fejlődött, így ez a könyv új felfogás hirdetője, s egy új és korszerű neveléstudományi rendszert ad rövid összefoglalásban. Ezt a rendszert egy nagyobb terjedelmű könyvben óhajtom, a közönség elé tárni („A korszerű nevelés alapelvei" címen), mert irodalmunknak régen érzett hiánya egy terjedelmes tudományos pedagógiai kézikönyv. Ám e mellett szükség van ilyen kis összefoglaló könyvre is, melyben — ha röviden is — benne van minden vezető gondolat. Aki behatóbban akar megismerkedni a problémákkal, a nagyobb könyvhöz nyúl, de aki röviden akar tájékozódni, itt megtalálja azt, amire szüksége van. Igyekeztem az olvasót tájékoztatni a neveléstudomány egész anyagáról, …
Tovább a műhöz
Megvalósítására törekszem a nagy költő akaratának: "Minden ember legyen ember és magyar, Kit e föld hord és egével betakar!" Azt akarom, hogy ki-ki ura és szolgája legyen önmagának ; hogy testvérek legyünk a nemzeti közösségben és szolgáljuk becsületesen a nemzeti élet céljait. Azt akarom, hogy a nevelés híven végezze kötelességét, amelyet "nemzeti nagylétünk" megteremtésében reá róttunk és amelyre vállalkozott. Ezekért a célokért elindultam a magam szemével látni. Vajha láttam volna, hogy az olvasóban gondolatok keljenek, tettekre késztő gondolatok, javítására a nevelésnek és boldogitására nemzetünknek. A magyar ember neveli a halmot, a fát, az állatot és a gyermeket. Neveli, azaz: közreműködik abban, hogy a halom, fa, állat, gyermek naggyá legyen. De a mi eszünk szerint nemcsak az ember nevel, hanem a föld, az eső, a meleg is, melyek a fűnek, a fának növekedését okozzák, vagy — ha úgy tetszik — segítik. Világos tehát, hogy nyelvünk szellemében minden nevelhető, ami nagyobbá tehető s hogy a nevelés munkáját az ember és a természet végezik. Jellemző még, hogy a növényt addig neveljük, míg teljesen kifejlődött, azután gondozzuk vagy ápoljuk csupán; a házi állatot addig neveljük, míg megnőtt és céljainkra alkalmassá lett, azután csak tartjuk, gondozzuk és ápoljuk, idegen kéz alá azonban már szoktatjuk is. Gyermekét, legyen bár 60 esztendős agg, taníthatja a …
Tovább a műhöz