Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika oktatói e könyv megírásával változatlanul segítséget kívánnak nyújtani a pszichiátria modern irányzatainak, módszertanának, a legfontosabb diagnosztikai és terápiás kérdéseknek a megismerésében. Olyan szemléletet kívánnak adni, melyben érzékeltetik a biológiai - személyiségi - szociológiai összetevők egymáshoz kapcsolódását a kórképek patogenezisében, patomechanizmusában és terápiájában egyaránt. A pszichiátriai ismeretek olvasása, tanulása közben - úgy gondoljuk - mindenki számára egyértelművé válik, hogy ismeretanyaga nemcsak egy tárgy a többi között, hanem az egészségügy legkülönbözőbb területén dolgozó felsőfokú végzettségűek számára alapvető tudásanyagot és szemléletet jelent. Ha erre rá-éreznek az egyben azt is jelenti, hogy kedvet kapnak az egyes pszichiátriai problémák szélesebb és mélyebb megismerésére. Nagyon reméljük, hogy így viszonyulnak a könyvhöz. Ez volt a célunk! (...) A pszichiátria az emberi magatartás zavarainak és ezek gyógykezelésének tudománya. A pszichiátria szó magyar megfelelője (elmegyógyászat) félrevezető lehet. Elmebetegségeken (pszichózis) ugyanis csak a súlyosabb mentális zavarokat értjük, amelyekben károsodik a valósággal való adekvát kapcsolat. A pszichiátriai megbetegedések többsége azonban az emocionális élet, a személyiség stb. zavara, amely pszichiátriai, de nem …
Tovább a műhöz
Tény, hogy a pszichoterápia még mindig fiatal tudománya rengeteg praktikus tapasztalatot gyűjtött össze, amiket át kell adni a diákoknak, és ez természetesen hosszú időre függővé teszi őket tanítójuktól. A végül megszerzett készség és tudás nemcsak intellektuális természetű, hanem arra a képességre is épül, hogy személyes bevonódással saját személyét - átfogó értelemben - instrumentumként használja. Ez teljesen másfajta alkalmazkodást kíván, mint amiről a legtöbb más tudományban szó van. (...) Készségesen teljesítettem a Wirtschaftliche Buchgesellschaft ajánlatát, hogy a tudomány mai állásának megfelelően mutassam be a pszichoterápiás első interjút. Ezzel a témával 1967-ben egy hosszabb munkában foglalkoztam (Psyche, XXL 1967, 341. o). Az eredeti céllal ellentétben, hogy ugyanis az ismeretek szakszerű dokumentációját közöljem, ennek a könyvnek nagyon is személyes jellege van. Félreismerhetetlenül magán viseli a Sigmund Freud Intézet nagyon aktív csoportjában folytatott vitáink nyomait. Ahogy a két munka összehasonlításából kiolvasható, folyamatos érdeklődésünk még korántsem zárta le tisztázott szemlélettel a témát. Egymagában az újonnan bevezetett, „tükör” mögötti interjúmegfigyelési helyzet is olyan sok új problémát vet fel, hogy e munka gondolatai befejezetlenek, lezáratlanok maradtak. Sőt, egyenesen hálás vagyok minden házon belüli kollégámnak, …
Tovább a műhöz
Gyász
- 2003
Gyakran találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy modem korunkban a halál, a haldoklás és a gyász kérdései tabuvá váltak. Jól érzékelhető ez a gyásszal kapcsolatos attitűdök látványos változásában is: miközben a XX. század kezdetén a gyászra vonatkozó sokoldalú szokás- és hagyományrendszer betartását még a közösség is elvárta, napjainkban a legtöbb ember a gyász külső kifejezésének elkerülését, a fájdalmas érzéseken való mihamarabbi túllépést és a korábbi élet változatlan folytatását tartja követendő mintának. A gyászolókkal kapcsolatba kerülő barátok, ismerősök, munkatársak gyakran nem tudják, hogy mit mondjanak, mit tegyenek ebben a helyzetben — számos gyászoló keserű tapasztalata, hogy sokan inkább kerülik a velük való találkozást. Az egykori közösségi támogatás, a rítusok, hagyományok helyett így manapság inkább magányosság, hallgatás, elfojtás jellemzi a gyászt. Minél tömegesebbé váltak azonban ezek a problémák, annál többen kezdtek el a negatív folyamatok okaival és a megoldás lehetőségeivel foglalkozni. Ez vezetett a XX. század derekán egy új, interdiszciplináris tudományág, a halál, a haldoklás és a gyász kérdéseivel foglalkozó tanatológia megalakulásához. Egyre nagyobb számban jelentek meg tanatológiai tanulmányok és könyvek. Kialakultak az együttműködés szervezeti keretei: nemzeti, majd nemzetközi szervezetek jöttek létre, …
Tovább a műhöz
A pszichoanalízis kialakulása óta, amikor azt a felfedezést tették, hogy "a hisztériások főleg visszaemlékezéseikben szenvednek" (Breuer és Freud 1893), az analitikusokat inkább foglalkoztatja páciensük múltja, mint jelen élményei, inkább a növekedés és fejlődés időszaka, mint az érett kor. Az élet korai történéseinek e tanulmányozása széles körben keltett olyan reményeket, hogy az analitikusok a gyermekkor szakértőivé válnak, még ha csak a felnőttek terápiájával foglalkoznak is. A lelki fejlődés ismeretétől, az egyént formáló külső és belső erők kölcsönhatásainak megértésétől várták, hogy automatikusan kompetensnek minősíti őket minden esetben, amikor a gyermek érzelmi stabilitása, vagy normál funkciói támasztanak kétségeket. A pszichoanalitikai munka legkorábbi szakaszát tekintve az irodalom áttekintéséből kitűnik, hogy kevés történt e remények beteljesítése terén. Abban az időben az erőfeszítések teljes mértékben ténymegállapításra, s annak a módszernek a tökéletesítésére irányultak, amely olyan új tényeket tárt fel, mint a libidinális fázisok (orális, anális, fallikus), az ödipusz- és a kasztrációs komplexus, infantilis amnézia, stb. Mivel e fontos felfedezések eredetüket a felnőttek analíziséből levont következtetéseknek köszönhették, a gyermekkori események rekonstrukciójának módszerét nagyra értékelték és egyre több olyan adat …
Tovább a műhöz