Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 128

Találatok


1991. november 21-22-23-án a Hani Alapítvány szakmai tanácskozást rendezett óvóképző, tanítóképző és tanárképző főiskolai neveléstörténet-oktatók részére a keszthelyi „HANI-MÁRIA” Alkotóházban „« főiskolai-egyetemi neveléstörténetoktatás mai problémái” - címmel. A HANI ALAPÍTVÁNYT a magyar kultúra egyik japán tisztelője, Hani Kjoko asszony létesítette 1989-ben. Ő - megismerve Kodály Zoltán tanítását a zenei nevelésről, tágabb értelemben a teljes ember neveléséről - már korábban is többféle formában igyekezett közvetlenül segíteni a hazai gyermeknevelést, s e téren előmozdítani a magyar japán kulturális kapcsolatot. Napjainkban a Hani Alapítvány - többek között - a magyarországi pedagógusok, illetve a pedagógusképző szakemberek képzéséhez, továbbképzéséhez kíván fejlesztő szándékkai hozzájárulni, különféle tanácskozások, eszmecserék, viták rendezésével, kiadványok közreadásával. Az Alapítvány hozta létre Keszthelyen a „HANI-MÁRIA” Alkotóházaí, széleskörű szándéka megvalósításának egyik fontos tényezőjét, az alapítványi kuratórium. elnöke, Keresztúri Mária tervei szerint. Neveléstörténeti tanácskozásunk az Alkotóház első nyilvános rendezvénye volt. A Hani Alapítvány kiadásában jelent meg 199o decemberében a „Kis magyar neveléstan - rendszerváltás idejére” című füzet (írta: Mészáros István), majd 1991 …
Tovább a műhöz
Nem minden önmegtagadás nélkül bocsátom közre ezt a kötetet. Szerettem volna — mielőtt papírra teszem tanulmányaim eredményeit — még egy ideig gondtalanul és önfeledten elmerülni a középkor színes, mozgalmas világába; még tovább társalogni — az írásba foglalás célzata nélkül — a vitézi tettekre vágyó lovaggal, a szorgalmas céhbeli polgárral, a jókedvű diákkal, a szerzetes iskolamesterrel, a vitatkozásra mindenkor kész skolasztikussal s mindazokkal, kik írószobám csöndjében éveken át velem voltak, mikor vaskos fóliánsok lapjait forgattam. Elkalandoztam ilyenkor a képzelet szárnyain déli Olaszország festői partjaira, a nyugalmas Viváriumba, ahol tizenhárom évszázaddal ezelőtt egy öreg ember, a világi élet forgatagából elmenekülve, megfiatalodott lélekkel nyitotta meg az iskolaszerű tudomány forrásait a középkor számára; vagy elszálltam lélekben a bodeni tó bájos vidékeire, ahol már ezer évvel ezelőtt híres iskolák virágoztak; vagy felkapaszkodtam gondolatban a Hohentwiel meredek ormára, ahol Virgilius verseiben gyönyörködött réges-régen egy halhatatlan emlékű, szépséges hercegasszony; vagy felkerestem a krónikással a ködös éjszakot, ahonnan a „skót barátok" indultak ki európai körútjokra s ahonnan egy nagy tanító hozta magával azt a mesterséget, mellyel utóbb művelődésre késztette a tudatlan frank népet; vagy elvittek gondolataim a bölcseség királyi …
Tovább a műhöz
A magyar pedagógia történetének egyik legújabbkori, de lényeges fejezete a magyar gyermektanulmányi mozgalom. Az a száz esztendő, amely a gyermek iránti pedagógiai érdeklődésből táplálkozik, abból a szemléletből indul ki, hogy a gyermeket meg kell ismerni. Ez a pedagógus legalapvetőbb feladata. A szülő együtt él a gyermekkel, ismeri minden lépését, fejlődésének mindennapjait. De a pedagógus, ha ugyan van érzéke a rábízott gyermekek megismeréséhez, nem nélkülözheti a pedagógiai, biológiai, pszichológiai ismereteket, amelyek elvezetik a gyermekek és a gyermekcsoportok, osztályok testi-lelki, értelmi, erkölcsi állapotának ismeretéhez. Az úttörők mind a külföldi, mind a hazai pedagógiai irodalom tanúsága szerint abban hoztak újat, hogy ezt a pedagógiai munkához nélkülözhetetlen ismeretet nem csak ösztönös, vagy a tapasztalatra épített rutinmunkának tekintették, hanem a korok változásával együtt változó gyermeki problémák megismerésében és a tanulók felnőtté válásában, nevelésében módszeresen jártak el, és testi, lelki, értelmi fejlődésében a tényekre építve segítették a felnőtté válás útján. Egységesen vallották, hogy a gyermek nem kicsinyített felnőtt, minden gyermek külön személyiség, másképp viszonyul a körülötte lévő valósághoz. A modernkor pedig nagyon sok olyan kihívást produkált és produkál, amelyben nem lehet magárahagyni a gyermeket. Ezt …
Tovább a műhöz
Felszabadulás és örökség. Harc az iskola demokratikus reformjáért 1945 tavasza népünk történetének legnagyobb fordulatát hozta meg: a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a német fasiszták uralma alól, és megsemmisítette a kizsákmányoló osztályok fegyveres erőit, államhatalmát. Az ellenforradalmi rendszer összeomlásával megnyílt előttünk a független, szabad fejlődés útja. Népünk a munkásosztály élcsapatának vezetésével, a Szovjetunió baráti támogatásával néhány esztendő harcainak, forradalmi átalakulásainak eredményeképpen a szocializmus építésének útjára lépett. Az új magyar állam megteremtésével, az ország társadalmi és gazdasági rendjének népi demokratikus átszervezésével nagyarányú kultúrforradalom bontakozott ki, melynek során megváltozott köznevelésünk tartalma és szervezeti formája. A negyedszázados ellenforradalmi rendszer uralkodó kultúráját a népellenesség, a sovinizmus és revizionizmus, a nemzeti fennhéjázás („kultúrfölény” hirdetése és fajelmélet), a klerikalizmus szelleme, a marxizmus elleni harc jellemezte. A köznevelés intézményeit is ez hatolta át, meghatározva a burzsoá-fasiszta nevelés célját, feladatait, tartalmát — ifjúságunk tudatát és magatartását. A Horthy-Magyarország nevelésügye is, mint az osztályharc intenzív területe, az uralkodó rend megszilárdítását szolgálta. Az eötvösi hagyományt, a liberális …
Tovább a műhöz
A magyar neveléstörténet első kézikönyvét, első nagyobb lélegzetű szintézisét tartja kezében az olvasó. 1945 után ebből a tárgykörből csak rövid, vázlatos összefoglalók készültek: nagyobbrészt egyetemi, főiskolai jegyzetek vagy tankönyvek, a pedagógus-képzés számára. Ezek közül a legjelentősebb rövid összefoglalást — amely elsősorban bibliográfiai melléklete miatt máig nélkülözhetetlen a neveléstörténeti kutatásban — negyedszázaddal ezelőtt adták ki, és már csak szűk terjedelménél fogva sem elégíthette ki a régóta jelentkező igényt egy magyar neveléstörténeti kézikönyv iránt. Mint minden tudománynak, a neveléstörténetnek is szüksége van a részletkutatások után olyan szintézisre, amely nemcsak általánosíthatja a már elért részeredményeket, hanem tudatosan áttekintve az egész tudományág területét, rámutat a kutatás fehér foltjaira vagy aránytalanságaira is, tehát segíti a további vizsgálatokat, befolyásolva azok jövőbeli tárgyválasztását és irányát. A magyar neveléstörténet kutatói az elmúlt évtizedekben értékes részeredményeket értek el. Szép számban születtek olyan tanulmányok, összefoglaló művek is, amelyek egyrészt új megvilágításba helyezték a korábbi kutatások során felhasznált források tényanyagát, másrészt új, eddig feltáratlan források felhasználásával egészítették ki eddigi ismereteinket a régebbi korokról. …
Tovább a műhöz
*A magyar nevelés története" 1988-ban, a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent I. kötetének folytatásaként nyújtjuk át e munkát az olvasónak. Sajnáljuk, hogy a Tan-könyvkiadó nem tudta folytatni a következő kötet megjelentetését, így csak társadalmi támogatással és szerényebb külsővel tudjuk a H. kötetet kiadni. Az 1980-as években elkezdett kutatásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstörténeti Kutatócsoportja továbbfolytatta, és így kerülhetett most sor a H. kötet megjelenésére. Reményeink szerint a befejező III. kötet előreláthatólag 1994-ben jut az olvasó kezébe, ha a kiadáshoz szükséges anyagi, feltételek megteremtődnek. A befejező kötet a két világháború közötti időszak, valamint az 1945 utáni változások neveléstörténeti összefüggéseit tárgyalja, figyelembe véve a történeti kutatások legújabb eredményeit. Reméljük, hegy ezt a II. kötetet a szakmai közvélemény, a pedagógus társadalom, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók érdeklődéssel fogadják. Az egyes fejezetek megírására a korszak legkiválóbb kutatóit nyertük meg, ez már önmagában is biztosíték a tudományosság alapvető követelményeinek érvényesítésére. A korszak, amellyel a H. kötet foglalkozik, neveléstörténeti szempontból nem a. békés fejlődés időszaka. A kiegyezés, az Eötvös utáni időszak, a polgári fejlődés jelentős reformok …
Tovább a műhöz
Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister úr Ő Nagyméltósága múlt évi márczius hó 5-én 64,126/94. sz. a. kelt rendeletével abban a megtisztelő megbízásban részesített, hogy a millennium alkalmából a magyarországi középiskolákat rövid tájékoztató műben ismertessem. Minthogy hosszabb idő óta foglalkozom középiskoláink történetével, s mai állapotukat hivatalos gyakorlatból ismertem meg, tán szabad Volt hinnem, hogy e feladatra a sikernek nem minden reménye nélkül vállalkozhatom. Középiskoláink történetéből a legjellemzőbb vonásokat néhány íven kiemelni és megértetni, vagy a mai szervezet számtalan alkotó részeit kellőképen kiszemelni és csoportosítani, fáradságos és kényes munka. Ha netán a szerkesztés magasabb követelményeit minden igyekezetem mellett sem sikerült a kívánatos mértékben megvalósítanom, annak oka egyéni fogyatkozásaimban, de bizonyára a rendelkezésemre álló anyag bőségében és a tér korlátoltságában is rejlik. E kis dolgozat alkalomszerűsége kizárja a mások nézeteivel való polémiákat, nemkülönben az önállóságnak vezérelvül kitűzését. Mindamellett középiskoláink ismerőjének figyelmét hihetőleg nem fogják kikerülni a feldolgozás módjában s az egyes intézmények paedagogiai méltatásában nyilvánuló azon szempontok, melyeket a magaméinak vallhatok, valamint a történeti áttekintésnek azon szakaszai, melyek saját levéltári …
Tovább a műhöz
A hazai közoktatás újabb történetének nincsen egyetlen korszaka sem, mely jobban megragadná figyelmünket, mint Mária Terézia uralkodásának ideje. Ekkor megy végbe a nevelés feladatairól táplált felfogások nagy átalakulása; ekkor fogamzik meg csirája a modern iskolának; ekkor emelkedik a tanügy vezetése országos és egyetemes elvek szinvonalára. Nem csoda, ha e tárgy oly nagy erővel vonzotta a mindnyájunk fájdalmára korán elhunyt tudós Molnár Aladárt, aki a hazai közoktatásnak az egész XVIII. századra kiterjedő történetét akarta megírni, de (mint ismeretes) csupán III. Károly uralkodásának végéig juthatott el. Mikor az 1740-ik év határát át akarta lépni, a halál kiragadta kezéből a tollat. Már közel egy évtized előtt esett tekintetem hazai történetírásunknak é területére, melyet mindeddig csak egyes iskolák monographiái foglaltak el, anélkül, hogy valaki megkísértette volna az ország egész közoktatásának ezen korbeli történetét a források alapján megírni. Ereztem a feladat nehézségeit, mert tudtam, hogy annak, ki e terület megművelésére vállalkozik, rengeteg levéltári anyagot kell átkutatnia. De lelkesített a remény, hogy hazai művelődésünk történetériek némi szolgálatot tehetnék, ha csekély erőmet e czélnak szentelem. Hozzáfogtam tehát a nagy levéltáraknak, jelesül, a kincseket rejtegető és tárgyam szempontjából kevéssé kiaknázott Országos …
Tovább a műhöz
Tervemhez képest átadom az olvasó közönségnek á Mária Terézia-korabeli magyarországi közoktatás történetéről szóló művem második kötetét. Ugyanolyan módszerrel készült, mint az első. Az egész időszak közművelődési törekvéseire kiterjedő anyagot országos vonatkozásaiban lehető teljességgel összegyűjtöttem, s ennek alapján igyekeztem jellemző képét adni ama szellemi mozgalmaknak, melyeknek hatása alatt a magyar közoktatás rendszerének szerves alapjai lerakódtak. E kötetben is mellőztem tehát számos apróbb, nem épen érdektelen adatot és részletet, s feldolgozásom keretébe csakis a valóban lényeges vonásokat vettem fel/ Talán sikerült e módszerrel elérnem azt, hogy tudós kutatásokon épült művem némi hatást gyakorolhat szélesebb körökre is. Mert nemcsak a tudományt kívántam tehetségem szerint szolgálni, hanem arra is törekedtem, hogy a könyvemben foglalt, történeti és paedagogiai elvek iránt felkeltsem a művelt közönség érdeklődését. Ma már hovatovább gyarapszik' azok száma, kik a tényleges iskolai gyakorlatnak nem mindig biztos álláspontjáról visszakívánkoznak néha-néha az intézmények fejlődésériek pillanatnyi benyomásoktól meg nem zavart, megtisztult légkörébe. A történeti felvilágosítás becsét mind mélyebben érzik át azok, kik a tanügygyei akár politikai, akár paedagogiai vonatkozásaiban hivatásszerűen foglalkoznak. S lehet-e vájjon hálásabb …
Tovább a műhöz
Sárospatakon 1857-ben indult meg az élethivatásra nevelő tanítói szakképzés: a kollégiumon belül ekkor lett a tanítóképzésnek önálló szakintézete, amely 1869-ig, az állami tanítóképző létrejöttéig képzett tanítókat, elsősorban a tiszán-inneni református egyházkerület elemi népiskolái számára. Tanulmányunkban - a teljesség igénye nélkül - a 12 évig működő tanítóképzős tevékenység néhány jellemző vonását, sok tekintetben ma is korszerű törekvéseit mutatjuk be vázlatosan. Patakon az előző századokban a tanítóképzésnek gazdag hagyománya alakult ki. A kollégiumban régóta tanították a pedagógiát, hogy a teológusokat kellően felkészítsék a tanítói, a vallástanítói, illetve iskolafelügyelői lelkészt feladatok ellátására. Mivel az igények növekedésével, a fejlődés, a munkamegosztás miatt szükségessé vált, hogy olyanokat is képezzenek, akik az iskolai tanítást nem ugródeszkának, a jobban megbecsült és jövedelmezőbb lelkész! álláshoz átmenetnek tekintik, hanem egész életüket a népiskolai tanítói munkára szentelik, a kollégiumot fenntartó tiszáninneni református egyházkerület a főiskola egyik intézeti ágaként megszervezte a "tanitóképezdét". A megalakult új intézetnek azonban a nevelésben-oktatásban nem kellett mindent elölről kezdenie, hiszen munkájába szervesen beépültek a kollégiumban dívott eljárások, a kialakult pegagógiai …
Tovább a műhöz
Ez a kis kötet egyik első produktuma a Makarenko-kutató Csoportnak, amely - Pataki Ferenc akadémikus kezdeményezésével és közreműködésével - 198A-ben alakult a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán. A kutatócsoport munkájában ma mintegy ötven "belső" és "külső" munkatárs - egyetemi oktató, egyetemi hallgató, gyakorló pedagógus - vesz részt. A Makarenko-kutatás három fő területre terjed ki: - az egyik: Makarenko nevelési rendszerének elemzése, - a másik: a makarenkói életmű nemzetközi fogadtatásának áttekintése, - a harmadik: a magyarországi Makarenko-hatás tüzetes vizsgálata. Bár a kutatómunkát mindhárom területen elindítottuk, a rendelkezésünkre álló. szerény lehetőségek miatt mégis úgy döntöttünk, hogy kezdetben a legnagyobb figyelmet, a legtöbb energiát a harmadik problémakörre, a magyarországi hatás vizsgálatára fordítjuk. A hazai Makarenko-hatás elemzésében természetesen még nem jutottunk - nem is juthattunk - "végső eredmények"-hez. Ez a kötet "menet közbeni" termék. Kettős értelemben is; egyrészt bizonyos belső aránytalanságokat árul el, mert főképpen azokat a fejlődésvonalakat követi, amelyek - a leghozzáférhetőbb dokumentumok segítségével - a legjobban megközelíthetőek; másrészt az így nyert hatalmas anyagot szűkítve, bizonyos részleteiben erősen megrövidítve tartalmazza. Ezeken a határokon, belül azonban ügyeltünk arra, …
Tovább a műhöz
A modern pedagógia útjain járok. Hová vezetnek ezek az utak? Nem visz-e talán egyik-másik téves irányba? Melyek közülök a helyesek és célhoz vezetők? Ezt kutatom és keresem ebben a kötetben. E könyv tanulmányok gyűjteménye, melyeknek mindegyike ugyan egészen önálló, melyeket azonban mégis egységes pedagógiai felfogás fűz össze. Az egyes tanulmányok felölelik a pedagógia legfőbb kérdéseit, s alig van újabban fölmerült pedagógiai eszme, mely legalább is érintve ne volna. Kezdődik a könyv elméleti kérdések fejtegetésével, melyek után gyakorlati kérdések következnek. Ezek közül különösen a nyelvi és irodalmi tanulmányokkal, mint szaktárgyaimmal, foglalkozom behatóan. Végzem pedig iskolaszervezeti problémákkal, melyek az elmélet terén fölmerült eszméknek gyakorlati keresztülvitelét mutatják be. A pedagógiát a kultúra tudományának tekintem. Keresem tudományos tárgyalásának föltételeit, s igyekszem megállapítani föladatait. Minthogy a pedagógia föladata a kultúra átszármaztatása a következő nemzedékre, beható vizsgálat alá kell vennem a kultúra fogalmát és e fogalom körét, s megállapítani a kultúra viszonyát a pedagógiához. A kultúra lényegét a haladás tudatosságában találom; a nevelés föladata tehát a tudatosság uralmának a biztosítása minden cselekvésben. Ehhez képest módosul a nevelés fogalma és célja. A fogalom kiterjesztése a célok …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 128