Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszéke e kiadványsorozatot gyakorló pedagógusoknak és pedagógusjelölteknek szánja. Kiadványainkban a neveléstudomány körében felmerülő új problémákra keressük a választ, elsősorban saját kutatásaink eredményei alapján. Egyaránt figyelmet fordítunk a múlt pedagógiai örökségére, a napjainkban felmerülő problémákra és a jövő igényeire. Célunk: tudományos igényű tanulmányokkal segíteni a jelen és a jövő neveléstudományát és nevelési gyakorlatát. Nem ígérünk nagy horderejű felfedezéseket, de reméljük, hogy kiadványaink szerény előrelépést jelentenek a pedagógia különböző részterületein. Örömmel vesszük, ha e sorozat olvasói észrevételeikkel, javáslataikkal segítik munkánkat. | E tanulmány célja a neveléstörténetírás néhány elméleti problémájának. feldolgozása.
Bár a nevelés múltjának a felderítésére irányuló törekvések nagyjából egyidősek a pedagógiának mint önálló tudománynak a kialakulásával, a tudományos igényű neveléstörténetírás alig több mint egy évszázados múltra tekinthet vissza, a marxista neveléstörténetírás pedig mindössze fél évszázados előzményekkel rendelkezik. A neveléstörténet tehát fiatal tudomány. Ez érthetővé teszi, hogy e tudomány számos problémája, elméleti alapkérdése még meglehetősen kidolgozatlan. Az elmúlt esztendőkben számos országban …
Tovább a műhöz
A neveléstörténet helyzetének áttekintésére, a fejlődés és a nemzetközi kapcsolatépítés lehetőségeinek megvitatására rendeztük meg a Tanárképzők Szövetségével együttműködésben Szegeden A múlt értékei, a jelen kihívásai és a jövő? című kétnapos nemzetközi workshopot 2013. március 7–8-án. A workshopon nemzetközi és hazai kutatók mutatták be a neveléstörténeti doktori programok helyzetét, és készítették elő a nemzetközi együttműködés alapjait. Külön szekció foglalkozott a neveléstörténet tanításának aktuális helyzetével és problémáival. Az egyes doktori iskolák hallgatói pedig kutatásaik bemutatásán keresztül nyújtottak betekintést a neveléstörténeti alprogramokban folyó munkába. Jelen kötet az itt elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza. | (...) A neveléstörténet az elmúlt másfél évszázadban szerves részét képezte a pedagógiai tanulmányoknak és a pedagógusképzésnek, ám funkciójáról, szerepéről és a struktúrában elfoglalt helyéről eltérő felfogások alakultak ki. Ez a dilemma nem csak a diszciplínán belül működőket érintette és érinti, illetve mozgatja meg, de a más tudományterületek felől érkező, az egyetemi tanárképzésről és
diszciplináris képzésről gondolkodókat vagy akár az olykor laikus közegként is értelmezhető oktatáspolitikát is. A neveléstörténettel foglalkozó oktatók/kutatók, a …
Tovább a műhöz
Ha az írókat két csoportra osztjuk, mint a fogakat: metszőkre és őrlőkre, mi tűrés-tagadás, hazai paedagogiai íróink nagy többsége az utóbbiak közé tartozik. Bámulatos buzgalommal őrlik le német mestereiknek ezerszer fölelevenített mondókáit, melyekben rendszerint nyoma sincs a gyermeki természet megfigyelésének. Az e fajta művek gyakran eszünkbe juttatják Bagehotnak Pope híres Essay-ére tett azt a találó megjegyzését, hogy akkor lesz igaz Pope nézete
az emberről, mikor a fű hússzínü s a fák veresek lesznek. Ha eljő majd az az idő (a mit alig hiszek), midőn az ember értelmi és érzelmi működéseit mathematikai formulákba foglalják : akkor majd zavartalanul szőhetik tovább a dogmatikai tételeknek azt a hálózatát, mely ma a routine útja kövezésének legkényelmesebb eszköze. A neveléstudomány feladata megtanítani az új
nemzedék leendő nevelőjét, hogy működése sarkpontját ne elavult dogmákban, hanem az ifjú természetében
és a nemzeti jellemben keresse. Talán nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy a nevelés elmélete, mint inductiv tudomány, most szólal meg először magyar nyelven, mert e műben mindenekelőtt arra az örökké mozgó, ezernyi-ezerféleképpen alakuló és változó tényezőre fordítottam figyelmemet, melyet elmének vagy léleknek hívnak. Ennélfogva bevezetem az olvasót abba a lélektani laboratóriumba, hol oly édesen esik megfigyeléssel tölteni az időt. Hiszen …
Tovább a műhöz
Ha az írókat két csoportra osztjuk, mint a fogakat: metszőkre és őrlőkre, mi tűrés-tagadás, hazai paedagogiai íróink nagy többsége az utóbbiak közé tartozik. Bámulatos buzgalommal őrlik le német mestereiknek ezerszer fölelevenített mondókáit, melyekben rendszerint nyoma sincs a gyermeki természet megfigyelésének. Az e fajta művek gyakran eszünkbe juttatják Bagehotnak Pope híres Essay-óre tett azt a találó megjegyzését, hogy akkor lesz igaz Pope nézete az emberről, mikor a fű hússzínü s a fák veresek lesznek. Ha eljő majd az az idő (a mit alig hiszek), midőn az ember értelmi és érzelmi működéseit mathematikai formulákba foglalják : akkor majd zavartalanul szőhetik tovább a dogmatikus tételeknek azt a hálózatát, mely ma a routine útja kövezésének legkényelmesebb eszköze. A neveléstudomány feladata megtanítani az új nemzedék leendő nevelőjét, hogy működése sarkpontját ne elavult dogmákban, hanem az ifjú természetében és a nemzeti jellemben keresse. | Talán nem mondok nagyot, ha azt állítom, hogy a nevelés elmélete, mint inductiv tudomány, most szólal meg először magyar nyelven, mert e műben mindenekelőtt arra az örökké mozgó, ezernyi-ezerféleképpen alakuló és változó tényezőre fordítottam figyelmemet, melyet elmének meg léleknek hívnak Ennélfogva bevezetem
az olvasót abba a lélektani laboratóriumba, hol oly édesen esik megfigyeléssel tölteni az időt. Hiszen ha …
Tovább a műhöz
Anyaiskola
- Comenius
- 1929
Comenius (1592-1670) háromszázéves kis művének első magyar fordítását veszi kezébe az olvasó. Az "Anyaiskola". az első ismert nevelési munka, amely csak a kisdedneveléssel foglalkozik, 1628-ban készült cseh nyelven. Szerzője, a XVII. század legkiválóbb pedagógusa, 1633-ban („Informatorium der Mutter Schul" címmel) németre, 1653-ban pedig a magyarok használatára latin nyelvre fordította. A magyar fordítás H. Schötertől 1864-ben kiadott „Die Mutterschule von Amos Comenius" című kis kötetből történt. Ennek szövege azonos azon szintén német nyelven írt, vörös bársonyba kötött, arany metszésű, az 1636. évről keltezett könyv szövegével, melyre H. Schröter bukkant rá a szász weissenfelsi városi templom könyvtárában, hova a Sachsen-Weissenfels hercegek egykori könyvtárából került. Az „Anyaiskola" lefordíttatása ugyanazon célból történt, mint a „Kisdednevelés“ kiadásában újabban megjelent más, neveléstörténeti érdekességű műveké:4 a képzőintézeti növendékek és az óvónők neveléstani ismereteinek elmélyítése céljából A munka egyszerűségénél és rövidségénél fogva nagyon alkalmas az óvónőképzők növendékeinek a nevelői gondolkozásba
való bevezetésére, mert a legelső s a legrégibb könyv, mely a kisdednevelésnek úgyszólván minden kérdését tárgyalja és pedig könnyedén, lehet mondani, egészen népszerűen. Melyek az „Anyaiskola'' főbb jellemző …
Tovább a műhöz
Egy, már több izben hallott és bizonyos alkalom előfordultakor még most is hallható vélemény
szerint, Apáczai Csere János azon hazafiak sorába tartozik, kikről a magyar irodalom történetének lapjai mindenkor meg fognak emlékezni. Magasztaló vagy gáncsoló legyen-e mindig e megemlékezés, a hallottak után nem tudhatni ; mert erről az érintett vélemény emberei nem szoktak öszhangzólag itélni. Pedig épen e pontnak tudására van legnagyobb szükségünk, miután tagadhatatlan, hogy nem az elvontan vett megemlékezésben, hanem a megemlékezéskor kimondott ítélet határozottságának okaiban rejlik az erő, mely a megemlékezést az irodalom történetére nézve becssúlyossá teszi. Nézetünk szerint Csere János megemlítésekor a
magasztalásnak épen úgy van helye, mint a gáncsolásnak. Sem ennél sem amannál nem kell tartanunk a szükségelt okok hiányától. Azt pedig különösen, hogy mind a két oldal érvei számba vétessenek, az irodalom történetének óhajtott teljességén fölül az igazságosság is parancsolja.
Ez világos, és mégis vannak, kiknél a követelő indokok egymástól való elszakasztása veti meg a hozandó ítéletek egyoldalúságának alapját. Némelyek Csere Jánost csak magasztalják, mások csak gáncsolják. Amazok benne a buzgó hazafiságon, a magyar nemzet elmaradása fölött bánkódó tudóson, az ifjúság valódi képzettsége után törekedő tanáron, a tudományok valamennyi ágára …
Tovább a műhöz
Apáczai Csere János a Bárczaságnak Apácza nevű községében szegénysorsú, de nem jobbágy-állapotú szülőktől 1625-ben született. Családjáról, gyermekkoráról és első iskoláztalásáról mit sem tud az utókor; apjának és anyjának még csak neveik sem maradtak reánk. Az apáczai református papi-lak ugyanis, hol mindezekre nézve legalább némi fölvilágositást kellene találnunk, a községet 1793-ban elpusztított nagy tűzvész alkalmával az anyakönyvekkel, a levéltárral és egyéb az egyházközség múltjára vonatkozó irományok legnagyobb részével együtt a lángok martalékául esett; ami keveset pedig ezen alkalommal még megmentettek, azt, az 1868. évben a községben másod ízben dúlt nagy tűzvész emészté. Magának Csere Jánosnak születési évét is, csak az ő »Encyclopaediá«-jából tudjuk, hol is a történeti részben — a 312. lapon — előszámlálván az 1625. évnek nevezetesebb eseményeit — talán önbecsének tudatában és halhatatlanságának előéletében — végül megjegyzi, hogy a könyvnek az írója is ebben az évben „születtetett“. Ami a családi nevét illeti, arra nézve még a saját írása után is bajos volna az eligazodás. Kezdetben a Tsere, majd a latinos Chierj nevet használta; utóbb azután ezen nevet egészen mellőzve hol Apátzai-, hol meg Apacius, sőt Apaccusnak is írja magát. — Ily különböző alakokban menvén át neve az utókorra, a későbbi íróknál is …
Tovább a műhöz
Az elmúlt években világszerte megnövekedett az érdeklődés a tanítói, tanári életutak, tágabban a pedagógus professzió története iránt. Része és következménye ez egyrészt annak a folyamatnak, amely a korábbi neveléstörténet-írás nagy rendszerekben, iskolai struktúrákban gondolkodó - ehhez kapcsolódóan az egyes országokra jellemző oktatáspolitika és nevelésfilozófia históriáját feltáró - eredményei mellett a mikrotörténelem, a személyes múlt megélését is fókuszba állította. Másrészt összefügg azzal a történészi törekvéssel, amely a polgári államok kialakulásának egyik kulcselemét a „szakmásodás” kibontakozásában látja és mutatja be. Takács Zsuzsanna Mária munkássága kiváló példa arra, hogy elméleti, módszertani és forrástani értelemben is a történettudomány alapjain állva miként lehet a neveléstudomány szempontjából fontos, a nevelés- és művelődéstörténet vonatkozásában érdekes és releváns kutatási eredményeket felszínre hozni. Ebben a könyvében - több éves kutatásait összegezve - két, az elmúlt században élt baranyai kántortanító párhuzamos életútját mutatja be emlékirataik és naplóik tükrében. Kerekes Géza és Megyesi János ránk maradt kéziratai nem csupán saját életükről, hanem tágabban a megye falvainak mindennapjairól, a tanító-képzés és a falusi népművelés korabeli jellemzőiről is szólnak. A kötet jó szívvel …
Tovább a műhöz
ENNEK a kis iskolatörténeti tanulmánynak az a rendeltetése, hogy a magyar közoktatási szervezetbe az 1868. XXXVIII. t.-c.-kel hivatalosan beillesztett polgáriskola nemsokára megjelenő történelmének bevezetője legyen, s mint ilyen tájékozást adjon a polgáriskolai iskolatípus keletkezéséről, kialakulásáról, a kezdettől 1868-ig folyó életéről. A magyar irodalomban — tudomásom szerint — nem véve figyelembe azt a kísérletet, amelyről később lesz szó, olyan munka nem jelent meg, amely kizárólag ezzel a tétellel és ezzel
kimerítően foglalkozott volna. Azok közül, akik a hazai iskolázás múltját kutatták és megírták, először dr. Szelényi Ödön, utána Kornis Gyula gondoltak a polgáriskolára is. Szelényinek 1917-ben Pozsonyban megjelent műve: «A magyar ev. nevelés története», ha nem is külön fejezetet, de külön figyelmet szentelt
a polg. isk. múltjának. Kornis Gyula pedig «A magyar művelődés eszményei 1777—1848-ig» című, 1927-ben megjelent munkájában (II. köt., X. rész, I. fejezet) több adattal és bővebben megvilágítva tárgyalta azokat a hazai elméleti tervezgetéseket és gyakorlati próbálkozásokat, amik a XVIII. és XIX. században a
polgáriskolázás megteremtésére irányultak. Némely polg. iskolai pedagógus munkájában (cikk, tanulmány, beszéd) is találunk részleteket, amik a polg. iskolai típus hazai és külföldi előzményeivel foglalkoznak, de ezek a részletek …
Tovább a műhöz
Ez a könyv is, miként az ókori és középkori nevelés történetét tárgyaló műveim, egyetemi előadásaimból nőtt ki. Irodalmi alakba öntését tőlem független körülmények hátráltatták. Mikor 1914-ben hozzáfogtam az előadásaim során felgyülemlett anyag rendezéséhez és a mű megszövegezéséhez, kitört a világháború, melynek sötét árnyéka négy éven át csüggesztően kísérte munkámat. Megnehezítette a kidolgozást az a körülmény is, hogy elzárva a világ legtöbb művelt államának irodalmi termelésétől, nem egyszer hiányát kellett éreznem oly müveknek, melyek honi könyvtárainkban nem voltak föltalálhatók, külföldről pedig az adott viszonyok közt vagy egyáltalán nem, vagy csak nagy későn voltak beszerezhetők. Hogy mégis művem közzétételére határoztam el magamat, főként ama sürgető kívánságok hatása alatt történt, melyekkel tudós hajlandóságú és a neveléstörténet iránt különösen érdeklődő hallgatóim mind gyakrabban fölkerestek, jeléül annak, hogy ily tárgyú, magyar nyelven írott tudományos kézikönyvre valóban szükség van. Irodalmi segédeszközeimnek jelzett hiányosságát — úgy hiszem — elviselhetővé teheti az, hogy mindenütt az eredeti források alapján dolgoztam. A könyvemben közölt fordításokért magam vagyok felelős. Némi magyarázatra szorul müvem szerkezete. Csak azokat az országokat tárgyaltam külön fejezetekben, melyeknek, a …
Tovább a műhöz
A Glmnaziológia számomra első kéziratával majd tíz évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni Terray Barnabás kezdeményezésére. Évekig egyedüli támaszom az ő folytonos, kitartó buzdítása volt, hogy az általa rendelkezésemre bocsátott anyagot átnézzem, rendszerezzem, megismerjem abban a reményben, hogy talán egykor az itt-ott lappangó kéziratok a pedagógia- és irodalomtörténet érdeklődői számára közkinccsé tehetőek lesznek. Munkám nagyobb lendületet kapott, amikor a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába kerülve három évig heti kutatónap állt rendelkezésemre. Ebben az időszakban ismerkedhettem meg Tarnay Andor professzorral, aki az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője. 0 adott útmutatást a további kutatásra és megszerezte számomra számos kézirat mikrofilmjét, fotómásolatát. A vele való konzultációk révén jutottam tovább egy-egy probléma megoldásában. Kutatásaim folyamán az Evangélikus Országos Levéltár munkatársai mindig készségesen bocsátották rendelkezésemre a szükséges anyagokat. Értékes segítséget nyújtott az Akadémia Könyvtár Mikrofilmtára több kézirat mikrofilmre vételével. Köszönettel tartozom Keserű Bálintnak és Herner Jánosnak, akik a két lipcsei kézirat kutatási jogát átengedték nekem, valamint Csonka Ferencnek az utolsó fejezetben közölt szemelvény fordításáért. Az eddig elvégzett munkám összegzésére Léces Károly …
Tovább a műhöz
A kötet tanulmányai – a teljesség igénye nélkül – bepillantást engednek a Pécsett folyó munkába. A szerzők, szerkesztők közül Kéri Katalin az OTDI vezetőjeként, Nagy Adrienn, Takács Zsuzsanna Mária, Vörös Katalin és Ács Marianna a doktori iskola végzettjeiként, Maisch Patrícia, Auer Eszter és Szabó Hajnalka Piroska hallgatóként kötődnek a doktori iskolához. Czeferner Dóra a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos segédmunkatársa, valamint a PTE BTK Interdiszciplináris Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Rébay Magdolna 2007-ben a Debreceni Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Programjában neveléstudományból doktorált, jelenleg pedig ugyanitt a Nevelés- és Művelődéstörténet Alprogramot vezeti. Kötődik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjához is, hiszen 2009-ben itt szerzett
PhD fokozatot történettudományból. Sárai Szabó Katalin történész szintén az ELTE Történelemtudományi Doktori Iskolájának Művelődéstörténet Programjában szerezte meg 2011-ben doktori fokozatát. A jelenleg futó pécsi kutatásokban felfedezhetők a nőnevelés-történeti kutatások hagyományos tematikái, mint például a leánynevelés és női művelődés újkori magyarországi történetének összegző és szintetizáló feltárása. Kéri Katalin e kötetet nyitó, „Tendenciák és …
Tovább a műhöz