Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Évekkel ezelőtt kaptam az első megtisztelő felkérést arra, hogy a Széchenyi István Egyetem, Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar által szervezett Apáczai-Napok tudományos
konferencián előadást tartsak. Így ismerem ezt a magas színvonalú rendezvénysorozatot, és mint a Veszprémi Akadémiai Bizottság Neveléstudományi Szakbizottságnak elnöke, nagyon örültem Sipos Judit és Boldizsár Boglárka kollégáink javaslatának, hogy ez a rangos konferencia egy önálló, nemzetközi szekcióval egészüljön ki, amely közös rendezésű az MTA VEAB Neveléstudományi Szakbizottságával. Ezekből az előadásokból születtek az alábbi tanulmányok. A programon nagy örömmel vettem részt magam is több kollégámmal a Kodolányi János Egyetemről. A rendezvény napján érzékelhető volt a már megszokott jó hangulat mellett a professzionális szervezésnek köszönhető gördülékenység, ami ennek az együttműködésnek következtében biztosította a magas tudományos színvonalat. A kötet talán ezt a baráti légkört nem tudja visszaidézni, de a tudományos igényességet, a rendkívül izgalmas témák sokaságát igen, ezért ajánlom jó szívvel az olvasó figyelmébe a kötetet. Ez a kötet így kiemeli a szekciót még ebből a rangos konferenciából is, erősítve annak nemzetközi dimenzióit. Az együttműködést remélem folytatjuk és minden évben megrendezésre kerülhet a Veszprémi …
Tovább a műhöz
Magyar neveléstörténeti tanulmányt tart kezében az olvasó: adatok, tények sorakoznak egymás mellett, amelyek nyomán kibontakozik az 1950-1990 közötti negyven év hazai iskoláiban folytatott ateista nevelés teljes képe. Közismert, hogy egyrészt a közép-európai konzervatív polgári pedagógia örökségeként, másrészt a szovjet pedagógia hatására alapvető fontosságú volt e négy évtizedben hazai iskoláinkban a világnézeti nevelés. Ez - ugyancsak közismert - 1950-1990 között határozott és egyértelmű materialista-ateista világnézeti nevelést jelentett. Megnevezését a korszak egész folyamán rapszodikusan váltogatták: „dialektikus materialista világnézeti nevelés”, „tudományos világnézeti nevelés”, „kommunista világnézeti nevelés”, „szocialista világnézeti nevelés”, „marxista világnézeti nevelés” stb. Az is jól ismert, hogy ez a nevelési ág hatalmas terjedelmű hazai szakirodalmat eredményezett e négy évtized alatt, még az 1980-as évek második felében is.
Kötetünk a materialista nevelés szerves részét, gyakran legfőbb tartalmává emelkedő vonulatát, az ateista nevelést, annak az iskolák mindennapi munkájában való megnyilvánulásait kívánja konkrét részletességgel bemutatni. Tárgya: szakszerű neveléstörténeti feldolgozás keretében elemezni a hazai oktatási-nevelési intézményekben érvényesített ateista nevelés teljes tartalmát, tényeken alapuló …
Tovább a műhöz
Az iskolák államosítása Magyarországon a II. világháború után kialakult koalíciós kormányzás időszakára esett. Noha az államosítási törvényt 1948-ban alkották meg, a koalíciós pártok 1945-től kezdődő konfliktusai végig éreztették hatásukat az iskolákért folyó küzdelemben is. A magyar iskolaállamosítás szorosan illeszkedett a korabeli Kelet-Közép-Európa történeti fejlődésébe. Az államosítás nálunk is egy hosszabb történelmi periódus végpontja. Az első átfogó népoktatási törvény létrehozásától, az Eötvös József nevével fémjelzett 1868. évi XXXVIII. te. megalkotásától folyamatosan foglalkoztatja a művelődésirányítókat, politikusokat és szakembereket az állam iskolázásban betöltött szerepe, annak határai.
A leírt történelmi korszakban 1868 és 1945 között ténylegesen egyre nagyobb, kulcsfontosságú feladatot vállalt a polgári állam a közoktatás szervezésében, finanszírozásában, ellenőrzésében, egyszóval szabályozásában. Mindaddig azonban, amíg be nem következett az állam és az egyház közjogi szétválasztása - s erre Magyar-országon csak nagyon megkésve, 1945 után került sor - az államosításra azért nem volt szükség, mert az egyházi iskola jól szolgálta a polgári társadalom államának igényeit az oktatás területén. 1945-ig nem következett be az államosításra okot adó szakadás állam és egyház között. 1948-ban szinte egyidőben …
Tovább a műhöz
A kurzus a Nevelés- és művelődéstörténet, illetve a könyvtártörténet hazánkban kevéssé ismert területével, a középkori iszlám könyvtáraival foglalkozik. Az iszlám kialakulásának rövid áttekintése után a világvallás tudásról, olvasásról tartott nézeteit összegzi a tananyag, majd ezt követően az arab írás kialakulásának és használatának rövid története, az olvasás és a könyvkultúra középkori históriájának bemutatása következik. A tananyag-modul középpontjában a középkorban fontos művelődési-tanulási helyszínként szolgáló keleti és nyugati könyvtárak megszületésének, működésének és hanyatlásának összevető, forrásrészletekkel gazdagított, sok hiteles adattal alátámasztott leírása áll. Ez a tananyagrész szervesen kapcsolódik az osztatlan tanár szakos hallgatók Nevelés- és művelődéstörténet című kurzusának diakrón és szinkrón szempontokat egyszerre érvényesítő, a nevelés múltját komplex módon, összehasonlító neveléstudományi keretek között áttekintő pécsi tematikájához, az abban található 5. és 6. tematikus egységhez: (5) A műveltségképek, nevelési eszmények átadásának színterei: az intézményen kívüli és az intézményesült nevelés. Az iskola szervezetének, funkcióinak változásai az egyes korszakokban és földrajzi helyszíneken. (6) Az európai civilizáció: egység és elkülönülés. Egyes korok nevelési-oktatási …
Tovább a műhöz
Az iskolaügy államosítása egyik legnagyobb politikai harca volt a magyar demokráciának. De ezt a harcot is győzelemmel fejezte be. Az iskolaállamosítás törvény lett. E törvény megszületésének előzményeiről, indokairól, politikai, művelődési jogosultságáról és halaszthatatlan szükségességéről, beszélnek az itt következő dokumentumok, a parlamenti vita, a pedagógus nagygyűlés szónokai s mindaz az anyag, amely — rövidre fogva — minden érdeklődő elé tárhatja az iskolaállamosítás történelmi fontosságát.
Tovább a műhöz
Az angol középiskoláknak több faja van. Köztük néhány — Eton, Winchester, Chist’s Hospital — nagy alapítványokból táplálkoznak, másokat mint Westminster, Canterbury vagy Ely középiskoláját káptalanok tartják fenn. Tannak köztük olyanok, mint Merchant Taylors, St. Paul’s school, melyek kereskedő-társaságok, vagy municipalis testületek gondozása alatt állanak ; ellenben Harrow fekvésénél, Rugby vagyonánál fogva emelkedtek irgalmas intézetekből az ország legnagyobb iskolái közé. Némelyek, mint Mariborough és Mill Hifi, birtokosok iskolái (proprietary schools), melyekben eredetileg csak papok gyermekei tanulhatnak, végül van egy pár olyan is, mint Woolwich és Sandhurst, melyeket a kormány katonatisztek nevelésére alapított és tart fenn. A nagy középiskolák kétharmad része nagy alapítványokból áll fenn. Etonban hetven, Westminsterben negyven és Winchesterben hetven tanulót tartanak, tanítnak és látnak el az iskola költségén; St. Paul, Merchant Taylors’ és más iskolák, melyekben benlakás nincsen, csekély tandíjért veszik fel a tanulók egy részét. Általában a középiskolák között a nevelés drágasága teszi a fő különbséget. Eton és Harrow tulajdonképen csak a vagyonos szülők gyermekeinek áll nyitva; szerencsére az akadémiai versenyek, a csolnakverseny, a cricket tér és aztán az élet nyílt tere a vagyonos és kevésbé vagyonos szülék gyermekei előtt egyformán nyitva …
Tovább a műhöz
Ennek a könyvnek példánykészlete már évekkel ezelőtt elkelt. Részint az egyetemi oktatás szükségletei, részint a tárgy iránt érdeklődő olvasók sürgetései új kiadás rendezésére késztettek. A munka felosztása, feldolgozásának szelleme és módja nem változott, de egyes fejezetei újból szövegeztettek. A bővülést leginkább új forrásszemelvények felvétele és az Irodalmi Útmutató természetszerű gazdagodása okozták. Szabad talán e helyütt tényként megállapítanom, hogy az első kiadást a szakirodalom általában elismeréssel fogadta. Számos ismertetés és méltató bírálat foglalkozott vele. Az itt-ott elhangzott kívánalmaknak, melyek a mű szerkezetére, szükségesnek látszó kibővítésére, egyes jelenségek értékelésére vonatkoztak, igyekeztem eleget tenni, amennyire tudományos meggyőződésem és e könyv didaktikai rendeltetése lehetővé tette. Külön is hangsúlyoznom kell, hogy művem sokkal terjedelmesebb lehetett volna, ha azt az egész anyagot felhasználtam volna, melyet a görög és római nevelés forrásaiból gyűjtöttem. Valójában csak azt dolgoztam fel, ami elvi szempontból fontos, mellőzve a pusztán régiségtani érdekű, inkább tudós különlegességeknek beillő vagy járulékos részleteket, melyeknek halmozása a lényeges tanulságok kiemelkedését megnehezítette volna. Vannak könyvemnek oly mondatai, melyeknek hátterében nagy irodalom rejtőzik. A Név- és …
Tovább a műhöz
Az egész nemzet felemelését célzó politikai koncepciójában Széchenyi István egy modern műveltségű, nemzeti érzésű és európai látókörű nemesi-polgári rétegre kívánt támaszkodni. Csakis a kiművelt tehetségű emberek tudnak eljutni a nemzet előtt álló alapvető célok és feladatok ismeretére, az ezek helyességében való -egyetértés és az ezek érdekében való közös tevékenység szükségességének felismerésére. Ők tudják felfogni: helyes-e, amit saját egyéni érdekükben és a nemzet céljainak megvalósításáért tesznek. Széchenyi szinte valamennyi írása telve van nevelési vonatkozásokkal. Ezekből kirajzolódik a nevelés egyre szélesedő köreinek egymásra ható - Széchenyi által elképzelt - hármas rendszere: az
egyes ember tökéletesedése elősegíti a nemzet emelkedését, ez pedig az egész emberiség haladását mozdítja elő. E hármas tagozódási, egymásba fonódó nevelési folyamat eredménye - Széchenyi kedvelt kifejezésével - „az emberi nem szebbítése”. Első ízben Hetényi János, a reformkor ismert pedagógiai és filozófiai írója 1841-ben írt művében bukkant fel a „nemzetnevelés” kifejezés. (Hetényi írta Széchenyiről az egyik legelső tanulmányt 1850-ben: „Gr. Széchenyi István mint nemzeti nagynevű bölcselőnk jellemzése” .) Hetényi szerint „nem üres fogalom a nemzetnevelés, mellyről sokat lehetne írni, ha bölcseknek nem íránk, kikről fel nem …
Tovább a műhöz
Korunk filozófiájának olasz történetírója, De Ruggiero joggal mutat rá arra a tényre, hogy az olasz bölcselet a renaissance-tól napjainkig önállóan fejlődött és fejlődésének folyamán akadnak igazi nagy gondolkodói. De míg más nemzetek közepes írói — mint az angol Hamilton, a francia Cousin, a német Lotze, Fechner — európai hírre tesznek szert, Vicót az írók már alig emlegetik s az olyan lángelméjű gondolkodóknak, mint amilyenek Rosmini, Gioberti vagy Spaventa, még a nevét sem tudják. Az olasz bölcselők tanulmányozása közben figyelemmel kísértem a neveléstudomány művelőit és rendszereiket és csodálkozva láttam, hogy nevelői gondolkodás és tevékenység terén az olasz nemzet nagyobbat alkotott, mint a bölcseletből, de alkotásait ezen a téren még kevésbbé ismerik. A francia Compayré 512 lapra terjedő, 31 kiadást megért művében néhány név említése után csak a pozitivistának minősített Sicilianiról ír néhány sort, bár — dicséretére legyen mondva — elismeri: „Az Egyesült Államok és Németország után Itália az az ország, ahol legtöbbet foglalkoznak a pedagógiával." (498—500. l.) Németországban legújabban háromkötetes pedagógiai történetet ad ki Moog, s ebben a harmad-negyedrangú neveket halmozza, viszont az újabb olaszok közül csak Montessorit ismerteti, azonban sem belső fejlődését, sem az amerikai Parkhurst-, Dalton-rendszerekre való hatását nem …
Tovább a műhöz
Baranyamegye tanügyi állapota tekintettel a megye tanügye emelése körül tett kormányi intézkedésekre a lefolyt 8-9 év...
- Halász István
- 1878
Midőn a baranyamegyei tankerület tanügyi viszonyainak jelenlegi állása megirását s részlegezett egy beállitását célul magam elé tűztem, tettem azt azon egyszerü indokból, mely már magában egy ily nemü munkának szükségében rejlik; mert szeretném ily, – bár rövidre össze vont mű – mely a megye iskolaviszonyait bemutatja, becscsel bir nemcsak a közvetlen érdeklettek – de az avatatlanok előtt is. De midőn átnézetet nyujt és bepillantást enged az egyes iskolák állásába; midőn feltünteti az iskola körüli sajátos viszonyokat; midőn eléggé érzékeltetővé teszi a hiányt és előnyt; midőn elénk tárja a közérdekü mozgamat irányával, eredményével és ezek indokaival: lehetővé teszi a siker felismerését; rávezet a tévesztet irányra; modót és alkalmat nyujt egyedeknek ugymint testületeknek isk. ügyeiket a jónak talált szinvonalára emelni. E cél minél tökéletesebb elérése lehetővé tétetett azon bő anyag által, mely a feldolgozásra — a tanf. irattárban — részemre rendelkezésre ált; s hogy csakugyan bővében voltam, mutatja a műi Mindazáltal még ezzel sem voltam megelégedve; hanem amely ügyben adataimat kielégítőknek nem találtam, minthogy sok helyről az isk. vonatkozó adatokat felületesen vallották be, s kételyeim merültek fel azok teljessége iránt: nem kíméltem sem költséget és főkép fáradságot, hogy azokat a tökélyig kiegészíthessem, s mondhatom, miként ez …
Tovább a műhöz
A Kutatás-módszertani kiskönyvtár című sorozatnak ez a kötete régi adósságot törleszt, mivel eddig nem volt olyan magyar nyelvű kézikönyv, mely az érdeklődőt eligazította volna a neveléstörténeti kutatások módszertani kérdéseiben. A szerző közérthető megfogalmazásban mutatja be a szinkrón és diakrón megközelítés lehetőségeit, példákkal illusztrálja a neveléstörténeti kutatások egyes szakaszait, áttekintést ad korunk új módszereiről és témáiról, valamint a legújabb nyomtatott és elektronikus publikációkról. A kötet hasznos segítséget nyújt a pedagógia és tanár szakos hallgatóknak szakdolgozatuk elkészítéséhez, meríthetnek belőle a doktori képzésben részt vevők és mások is, akik történeti-neveléstörténeti kutatásokkal foglalkoznak. Kéri Katalin a Pécsi Tudományegyetem oktatója, az MTA Neveléstörténeti albizottságának tagja. Történész, neveléstörténész; főbb kutatási területei a magyar és az egyetemes nőnevelés, a középkori iszlám világ nevelés- és művelődéstörténete. | A gazdag szakirodalmat felhasználó, viszonylag szerény terjedelmű könyv elsősorban az elméleti és fogalmi alapokat tárgyalja, különös tekintettel a neveléstörténeti kutatások folyamatára. Ebből is külön kiemelésre érdemesek a forráskritikával, a történeti szintézissel és expozícióval foglakozó részek. Önálló részben szerepel az iskolatörténet-írás, mely …
Tovább a műhöz
Digitális és online lehetőségek, jó gyakorlatok a tanári munkában és a neveléstudományi kutatásokban
- 2021
Az összeállított anyag szerzői között gyakorló pedagógusok, pedagógusképzéssel foglalkozó oktatók, közgyűjteményi dolgozók és doktorhallgatók is vannak, emiatt a közreadott szövegek különösen sokszínűek, más-más nézőpontokat jelenítenek meg, így várhatóan sokak érdeklődésére számot tart ez a gyűjtemény. A fő cél az, hogy ez a mű minél több gyakorló, illetve hamarosan pályára lépő pedagógusnak nyújtson elméleti és módszertani segítséget, hogy segítse a tanár szakos diákok digitális kompetenciáinak a fejlesztését. Az itt megjelenített modulokat a tervek szerint egy olyan kiindulási alapnak tekintjük, amely nyomán a jövőben folyamatosan bővülhet majd a jó gyakorlatok és az elemzések köre, a PTE BTK Neveléstudományi Intézet, valamint az „Oktatás és Társadalom” Neveléstudományi Doktori Iskola tanárai, szakmai partnerei és hallgatói, illetve a PTE osztatlan tanár szakos diákjai közreműködésével.
Tovább a műhöz