Magyar
EnglishKeresés
Találatok
I have incurred many debts in working on this book. My research was generously supported by the Arts and Humanities Research Board, and by the Warden and
Fellows ofMerton College, Oxford. 1 am grateful to the Spencer Foundation and the American National Academy of Education for the generous Post-Doctoral
Fellowship that enabled me to spend a productive year at the Stanford Institute for Research on Women and Gender. My heartfelt thanks are due to Gillian Sutherland, who has guided me throughout my research and whose intellectual rigour and wisdom have been unfailing. Jean-Noël Luc fostered the early stages of my work and has continued to offer guidance and support. Many other friends and colleagues have given generously of their time and advice, particularly Susan Groag Bell, Elvire de Coëdogon, Kathryn Gleadle, Gabrielle Houbre, Olwen Hufton, Joanna Innés, Hazel Mills, and Karen Offen. I am indebted to Rebecca Rogers for her encouragement and for allowing me to read her manuscript before it was published. Michèle Cohen, Gillian Dow, Maroussia Raveaud, and William
Whyte also shared their unpublished work. Michèle Cohen, Gillian Dow, Celina Fox, Robert Gildea, Janet Howarth, Alison Kay, Diana Selig, and Robert Tombs
have all kindly read and provided constructive comments on all or parts of the draft. I am grateful to the readers for Oxford University Press for their thoughtful
and careful commentaries, and to Rupert Cousens, Anne Gelling, and Alice Jacobs for their …
Tovább a műhöz
Vannak az ember életében olyan jeles napok, amelyek egy rövid megállásra, visszatekintésre, számvetésre késztetik, hogy aztán újult erővel folytassa útját
az élet ösvényein. Ezek közé tartoznak egy alkotó tudós pályáján a születésnapok, amelyek nemcsak neki magának adnak alkalmat a múlt felidézésére. Az
őt életútján kísérő, őt körülvevő, hozzá eltéphetetlen szálakkal kötődő családtagok, barátok, pályatársak és tanítványok számára is kiemelkedően fontos alkalmak ezek a jelképes tartalmakat is hordozó napok. Lehetőséget adnak a szeretetteljes megbecsülés, a múltban gyökerező, de az élet viszontagságai ellenére is továbbélő kikezdhetetlen barátság, valamint a mester iránt érzet tanítványi tisztelet érzéseinek kézzelfogható kifejezésére. Németh András professzor hatvanöt éves. Ez az a jeles alkalom, amely alkalmat kínált nekünk, pályatársaknak, barátoknak és tanítványoknak szeretetünk, barátságunk és tiszteletünk kézzel fogható formába öntött kifejezésére e tanulmánykötet képében. Az itt csokorba gyűjtött írások az ő iskolateremtő neveléstörténész kutatóprofesszori személyes hatását tükrözik, az ő kutatói makacs elkötelezettsége és az új témák iránti nyitottsága alapozta meg sokszínűségét és tematikus gazdagságát. Németh András iskolateremtő neveléstörténész. Talán nem tűnik blaszfémiának, az az ő eddigi tudományos …
Tovább a műhöz
Fináczy Ernő irodalmi hagyatékában a Didaktikán kívül fennmaradt Elméleti pedagógia című, szintén több ízben hirdetett és tartott egyetemi előadásainak gondosan kidolgozott szövege is. Amikor Mesterünk végső gyöngélkedése idején reánk bízta e két kéziratot, beleegyezett abba, hogy a Didaktikához hasonlóan Elméleti pedagógiáját is közrebocsássuk. A megboldogultnak a kéziraton olvasható sajátkezű feljegyzése szerint ez elméleti pedagógiai előadásoknak első fogalmazása 1922-ből származik, 1924 július havában írójuk letisztázta fogalmazványát, 1927 január havában pedig át is dolgozta egyes részeit. Amidőn ebben az alakjában közzétesszük az előadások szövegét, nemcsak a kegyeletes érzés szavára hallgatunk, hanem meggyőződésünk szerint szolgálatot teszünk a magyar pedagógiai irodalomnak is, melyet egykori vezéralakja még elköltözése után is gyarapít. Az itt felépített pedagógiai rendszer — a régebbi előadásokat is figyelembevéve — az egyetemi katedráról három évtizedig alakította hazánkban a pedagógiai gondolkodást, tehát egyszersmind bizonysága és emléke amaz időszak elméleti munkásságának, amelyből éppen ezen a munkán, továbbá Fináczy Didaktikáján kívül nincs számottevő rendszeres pedagógiánk. | A pedagógia mint tudomány három nagy részre oszlik: elméleti vagy általános pedagógiára, gyakorlati vagy alkalmazott pedagógiára és történeti …
Tovább a műhöz
Olaszországban, a római műveltség klasszikus hazájában a XIV. és XV.
századok folyamán egy nagyszerű művelődési áramlat jut a virágzásnak magas
fokára: a humanizmus. Olaszországban a középkor folyamán sem szakadt meg az
az összekötő kapocs, mely az olasz népet származásánál, nyelvénél és
emlékeinél fogva a rómaiakhoz fűzte. Sőt néhány lelkes tudós és költő ezt az
emléket megújította, a klasszikusok műveit ismét az érdeklődés
középpontjaivá tette és divatba hozta a régiek eszmevilágát. Azután pedig a
rómaiak szellemi termékeit összeolvasztotta a középkori szellemmel s így
megteremtette az újkori tudományt. A római birodalom bukása idején az ízlés és birálat szelleme kiveszett
volt a keresztény világban. Az egyháziak a római irók műveit egy ideig a
legerősebb akadályoknak tekintették a keresztény vallás terjesztésében.
Később azonban a kereszténység nem félhetett többé a pogányságtól, belátták,
hogy az egyházi szertartások és a szentírás magyarázatában, az egyházi atyák
tanulmányozásában nem lehetnek el a latin nyelv nélkül. Latin nyelvet
tanulni azonban az irók ismerete nélkül nem lehetett. "A költőket, kiket
eddigelé halálos ellenségeknek tekintett, most szövetségesekül el kellett,
hogy fogadja az Egyház, a barbárság elleni hadjáratában." Ily módon
Vergiliust …
Tovább a műhöz
A neveléstörténet célja, anyaga és felosztása: Megismertetni az eszméket, rendszereket, szokásokat és módozatokat, amelyek az emberiség történetén keresztül a nevelés szolgálatában állottak s azon nagy emberek életének s főleg nevelői működésének történetét, akik a nevelés eme tényezőit kifejezésre juttatták, illetőleg a gyakorlati életbe átültették; — ez a neveléstörténet célja. Megvilágítani a történelem egyes korszakaiban uralkodó vallási, bölcseleti és tudományos irányzatokat, továbbá az egyes nemzetek irodalmi, művészeti és társadalmi életének folyását, hogy ezáltal felismerjük a szellemi tartalmat, ami az embereket abban a korban olyanná tette, amilyenek voltak; — ez a neveléstörténet anyaga. Eme cél elérése és emez anyag megismerése könnyebbé válik, ha a neveléstörténetet korszakokra osztjuk. Három nagy korszakot különböztethetünk meg eme tudományágban: ó-, közép- és újkort. 1. Az ókor kezdete a történelem előtti idők homályában tűnik el, véget Jézus Krisztus születésével ér. E korszak Kína és India kivételével Európának, Ázsiának és Afrikának a Földközi-tengerrel határos részein játszódott
le. Bár egészen bizonyos, hogy Kína és India a mai műveltség előmunkásai voltak, mindazonáltal emez állítás módszeresen, történelmi alapon igazolva nincs s épen ezért emez országok népeinek története szervesen nincs a …
Tovább a műhöz
Értekezésemet elsősorban az igen tisztelt szülőknek szántam. Az életből vett praktikus megfigyeléseket, tiszta meggyőződésből fakadó gondolatokat akartam itt közölni és nem volt szándékom elvont elmélkedéseket végezni ; — bízzuk ezt a tudományos szaklapokra ! „A művészetek művészete az emberek nevelése,“ — mondotta Nagy Szent Gergely pápa. Valóban, művészet az, — a teremtő Isten képmására alkotott emberhez legméltóbb művészet! „Szép-művészet“, de — nehéz művészet! Engedelmes holt anyagon dolgozik a festő ecsetjével, a szobrász vésőjével, az építész kalapácsával, de a nevelő-művész — leggyakrabban — ellenállást kifejtő, ellenséges indulatú lényt akar formálni, munkáját megnehezítő, gyakran meg is rontó sok mindenféle körülmény között. — A nevelés művészet és nem mesterség! „A művésznek születnie
kell,“ — tartja a közmondás ; azért kell abban, aki családot alapít, és abban, aki gyermekeket tanít, kiváltságos, szent hivatásérzetnek lennie. E hivatásérzet nélkül „nevelésiről — a szó igaz értelmében — nem is beszélhetünk, csak „elnevelés“-ről, „rontás“-ról. Nincs, mit javítani ; nincs, mit rontani, — mondják némelyek. Minden gyermek rossznak születik, — mondja az egyik ; minden gyermek jónak születik, — mondja a másik. Hol itt az igazság ? ! A gyermek kezdetben jó ; de ne feledjük, hogy a gyarló emberi …
Tovább a műhöz
A Tisztelt olvasó a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Karának Kurucz Rózsa főiskolai tanár tiszteletére megjelentetett jubileumi kötetét tarja a kézben. Az évfordulók mindig fontos mérföldkövek, szép és emlékezetes alkalmak, melyek lehetőséget adnak a kollégáknak és barátoknak is az ünneplésre. A jelen kötet szerzői és szerkesztői az anyagi és terjedelmi keretekhez igazodva igyekeztek kapcsolódni az ünnepelt szerteágazó kutatói munkásságához. A kötet 15 írást tartalmaz, amelyeket történeti és tematikus elrendezés szerint is szerkesztettünk. A tanulmányok multidiszciplinaritása nemcsak a kötet sokszínűségét mutatja, hanem azt az oktatói-kutatói kört is jelzi, amely szakmai-tudományos tevékenységével és személyesen is kapcsolódik az ünnepelthez. A tanulmányok témái az európai és hazai művelődéstörténeti-, pedagógiai hagyományokhoz kötődnek. A múlt értékei mellett a jelen eredményeiről és problémáiról is szólnak a jövő
reményében. Horváth Béla tanulmányában a pedagógia egyik kulcskérdésével, a sikerrel, és ellentétjével, a sikertelenséggel foglalkozik két költőóriás példája alapján. A két költőzsenik érzésein keresztül érzékelteti, mennyire fontos az egyén számára a siker, és mennyire negatívan befolyásolja az ember életét a
sikertelenség. A költők életpályája igazolja, hogy a siker szubjektív és objektív megítélése nincs mindig …
Tovább a műhöz
Abban az időben, mikor Herbart János Frigyes született (1776), Németországban sűrűn járta még az a szokás, hogy tehetősebb családok kisebb gyermekeiket otthon taníttatták. Herbart is — egy év kivételével, melyet szülővárosának, Oldenburgnak egy magánintézetében töltött — otthon tanult tizenkettedik életévéig, mikor belépett az oldenburgi latin iskolába. Előbbi házi tanítója egyik levelében útmutatást ad neki, hogy iskolai teendőin kívül mivel foglalkozzék odahaza? mit olvasson vallástani ismereteinek gyarapítása végett? milyen latin és görög írókat tanulmányozzon? Segédkönyveket ajánl neki a római régiségekhez (Nieuport), a mithológiához (G. Hermann), az egyetemes történelemhez (Millot) és a mathematikához (Häseler). Buzdítja, hogy olvasson német és francia irodalmi műveket. „Mindenek előtt azonban arra kérem Önt", írja neki, „hogy túlszorgalmas ne legyen, s naponkint néhány órát, sőt gyakran egész napot szánjon a lélek és test szükségszerű üdülésének, mert — omne nimium nocet." Ez az intelem azt mutatja, hogy Herbartot már ebben az életkorban a munkától inkább vissza kellett tartani, semmint a munkára serkenteni. Komoly és csendes gyermek volt. Nem szerette a mozgalmas játékokat. Nem sokat pajtáskodott kortársaival; inkább a felnőttek társaságát kereste. Kiváló szellemi tulajdonai már korán megnyilvánultak. Mint felsőbb osztályú gimnáziumi tanuló …
Tovább a műhöz
Hidak és párhuzamok
- 2013
Az első magyar nyelvű egyesületi óvóképző 1837-ben nyitotta meg kapuit Tolnán, majd 1843 őszétől Pesten folytatta működését. Önálló képzőintézetként szervezték meg reformpolitikusaink, elfogadva gróf Festetics Leo nemes adományát,
felajánlását. A kizárólag férfi óvókat képző tolnai egyesületi óvóképző intézet - európai összehasonlításban is - egyediségével joggal vívta ki a „primus inter pares” (első az egyenlők között) megkülönböztetést. Az alapítás időpontját figyelembe véve e képző jelesebb évfordulóiról mindig megemlékeztek. Az 50 éves jubileumot 1887-ben Pesten ünnepelték. Ekkor került sor az új épület felszentelésére is. Az óvóképzés jelentőségét mi sem bizonyította jobban
mint az, hogy ezen az ünnepélyen maga az uralkodó, I. Ferenc József is jelen volt. 1937-ben a 100 éves jubileumi ünnepségnek Tolna város volt a központja. Dunai hajó vitte a budai, kalocsai és soproni növendékeket Tolnára, hogy együtt ünnepeljenek társaikkal és tanáraikkal. A 100 éves évforduló tiszteletére a tolnai városháza falán emléktáblát avattak.
1987 nyarán Pécs-Szekszárd-Tolna adott otthont a 150 éves évforduló programjainak. E három településen került megrendezésre a rangos nemzetközi ISCHE konferencia, melyet dr. Komlósi Sándor a pécsi egyetem kiváló professzora szervezett. A világ számos országából érkező neveléstörténészek együtt …
Tovább a műhöz
II. Szöveggyűjtemény
- 1996
Ezen szöveggyűjteményt óvó- és tanítóképző főiskolák hallgatóinak és oktatóinak ajánljuk. Az a figyelem, amely napjainkban az óvodák felé irányul, felkelti az érdeklődést ezeknek az intézményeknek a múltja iránt is. Az óvodatörténeti kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy az óvodai nevelés történetének feltárása számos jelenkori problémánk megértését és megoldását is megkönnyíti. A múlt választ ad arra is, hogy az óvodai nevelés, oktatás tartalmának, módszereinek, szervezeti formáinak egyes elemei vagy sajátos vonásai milyen körülmények között, milyen tényezők hatására alakultak ki. Napjainkban - bizonyára okkal - mind nyomatékosabban fogalmazódik meg az az igény, hogy az óvodát vissza kell hódítani a nevelés számára. Ezért is fontos eredeti dokumentumok tanulmányozása, hogy így hiteles írások alapján láthassuk, milyen is volt 1945 és 1990 között az óvodai munka irányítása, az óvodákban folyó tartalmi munka. A szemelvények válogatása során - terjedelmi okok miatt - nem törekedhettünk teljességre, de az óvodai élet széles területét felölelő anyag változatos összeállítására igen, melyet időrendi sorban rendeztünk el. Jó lenne, ha a szöveggyűjtemény elolvasása segítené a mai óvónőket és jelölteket abban, hogy felismerjék: „Az ellentétek egymás mellett szemlélve sokkal észrevehetőbbek.” (Partheniosz) (...) Az óvoda és a hozzá kapcsolt …
Tovább a műhöz
I. Szöveggyűjtemény
- 1996
Nyugat-Európában az óvoda azoknak a társadalmi változásoknak a szülötte, amelyek a XVIII. és XIX. század fordulója táján már igen erőteljesen jelentkeztek. A nagyipar fejlődése, a kapitalizmus térhódítása nemcsak a társadalom egészének, hanem a családnak a szerkezetében és életében is fontos változásokat idézett elő. Az anya a családi otthonon kívül is munkára kényszerült, s a nők tömeges munkába állása maga után vonta, hogy kisgyermekek sokasága maradt felügyelet nélkül, gondozásuk, nevelésük megoldatlanná vált. Az első magyarországi óvoda létrejötte megelőzné hazánkban a kapitalizmus kialakulását, de összefügg a kapitalista fejlődés kezdetével, a sajátos magyar gazdasági és politikai helyzetnek megfelelően. Az első magyar óvoda óvoda alapításinak ideje 1828. a reformkor kezdete, amikor a lassan meginduló polgári,„átalakulásért folyó 'harccal együtt küzdelem kezdődött az ország kulturális felemelkedéséért, a köznevelés, á népoktatás fejlesztéséért, az ország haladásáért. E történelmi kor eleién kezdte meg Brunszvik Teréz munkásságát, aki saját költségén létrehozta az 1828, június 1-én Budán, a mai Mikó utcában Magyarország első óvodáját. A magyar kisdedóvásról méltán emlékezhetünk, hiszen hazánk határain túl is elismeréssel adóztak iránta. Az 1867-es és az 1900-as Párizsi Világkiállításon a magyar óvodák munkáját …
Tovább a műhöz
Sokat emlegetik manapság politikusok és újságírók a reformkort és a kiegyezés időszakát. Okkal és joggal: valamiféle hasonló időket élünk ma is. És sűrűn idézik Széchenyit, Kossuthot, Deák Ferencet. Okkal és joggal: szükséges, hogy figyeljünk rájuk, ezekre a nagy egyéniségekre, hazánk jelenlegi időszakában. De e történelmi időszakok - reformkor és kiegyezés - egyik főszereplője volt Eötvös József is. Méltó és illő, hogy mi, pedagógusok, őt kérdezzük, őt tanulmányozzuk most, az 19S0-es évek sajátos kulturális körülményei közepette. Érdemes és szükséges Eötvös életművének, főként kultúrpolitikájának hiteles feltárása, újra végiggondolása, lehántva róla az elmúlt negyven év ideológiai rárakódásait. Kis magyar neveléstanunk bevezetéseképpen az eötvösi kultúrpolitika csupán egyetlen vonatkozására szeretnénk rámutatni, arra, amelyben leginkább érezzük Eötvös időszerűségét. Mi ez a vonatkozás? Eötvös az egyokdalúságok, a kizárólagosságok, a végletes megoldások helyett a józan egyensúlyteremtés kulturpolitikusa volt. Nézzük ennek néhány megnyilvánulását! Eötvös írásaiból, beszédeiből, törvényszövegeiből világosan kitűnik: mind a népiskolában, mind a középiskolában az oktatás és a nevelés józan egyensúlyát tartotta szükségesnek. Pontosan felvázolta, hogy mi legyen az iskolai tananyag, de az alapos és eredményes oktatás mellett az …
Tovább a műhöz