Magyar
EnglishKeresés
Találatok
La pizarra mágica
- 2004
Existen muchos libros sobre la historia de la educación, magníficos ensayos, obras excelentes que han indagado meticulosamente en el mundo de la educación desde los sumerios (los inventores de la “pizarra” y de las “tizas”) hasta nuestros días. Este libro que tienes en tus manos no es una historia de la educación al uso. Se compone de una selección de un conjunto de reflexiones no cronológicas ni monográficas (ni demasiado academicista) sobre una serie de personalidades, de conceptos y de contenidos que hemos considerado atractivas, significativas y muy interesantes en su contexto histórico y en la actualidad sobre temas relacionados con la educación. Por eso, nuestra pretensión, la atmósfera general del libro, eso que los griegos llamaron el “Pathos” es el aprender entretenidamente. Es intentar que la lectora y el lector disfrute con su fácil y amena lectura y al mismo tiempo que aprenda casi sin darse cuenta como decía Horacio que tenía que ser el arte (dulce et utile). Creemos que con las y los profesionales de la talla de los que aquí escriben no va a ser difícil conseguirlo. Queremos, por ello, agradecer a las personas que han colaborado en esta obra el esfuerzo realizado para que el libro sea tan riguroso como un tratado científico y tan atractiva su lectura como la mejor de las novelas. | Vaya mi saludo al estimado lector que compartirá conmigo comentarios entre líneas de historia, aventuras, sufrimientos... por definirme sobre un …
Tovább a műhöz
A magyar polgári iskola sajátos hivatásának tudatában bocsátom útjára a székesfővárosi községi irányító polgári iskola kiadványainak második kötetét. Az iskola akkor szolgálja a nemzeti közösség javát, ha tanuló ifjúságát a nagy nemzeti célok szolgálatára neveli. Ennek feltétele pedig mindenekelőtt a szülőföld és az anyamyelv szeretete. Az anyanyelv tanítása tehát több egyszerű oktatásnál, nevelést jelent, a magyar nemzeti öntudattól áthatott állampolgárrá nevelést. Magyar nyelvünk oktatásában tehát a korszerű nevelőoktatási elveket követni nemcsak feladatunk, hanem elsőrendű kötelességünk. Ennek tudatában foglalkozik a székesfővárosi községi irányító polgári iskola kiadványainak második kötete a magyar nyelv tanításával. Nemzetnevelő munkájának egy része ez, amely a székesfőváros különleges viszonyaihoz alkalmazkodó polgári iskolai helyi tantervnek és utasításnak veti meg az alapját. Hiszem, hogy ez a könyv is közelebb visz ahhoz a célhoz, amelyet az irányító polgári iskola felállításával kijelöltem. | A Teremtés könyvének fönséges igéin gyújtotta meg szövétnekét a költő, s ihletett lélekkel mélyen belevilágít a nyelv kérdésének öröktől való végtelen mélységeibe. Mert valóban együtt született az Alkotó kezéből lélek és nyelv, ez a csodálatos ajándék, amely minden más teremtmény fölé emeli .az embert, s a halhatatlanság egyik …
Tovább a műhöz
A vallás- és közoktatásügyi ministerium az 1912. évben Zichy János gróf minister vezetése alatt állott. Az ezen évi működéséről az alábbiak számolnak be: A gör. kath. magyarságnak uj püspökség létesítése iránt félszázad óta folytatott küzdelmeit sikerült az 1912. év folyamán győzelemre segíteni és ezzel egy régóta tapasztalt szükségletének eleget tenni.
Az 1900. évi népszámlálás az ország egész területén 246.628 gör. kath. vallású magyart talált. Ezen gör. kath. magyar anyanyelvűek közül 168.756 a munkácsi és eperjesi ruthén szertartású gör. kath. püspökök joghatósága alatt állván, az ó-orosz liturgikus nyelvű istentiszteletekben volt kénytelen résztvenni; 70.597 gör. hath. vallású magyar anyanyelvűre pedig, a kik a balázsfalvi görög katholikus érsek, nagyváradi és szamosújvári gör. kath. püspökök joghatóságaihoz tartoztak, a román liturgikus nyelv volt kötelező. E nagyszámú görög katholikus magyarság egyre jobban sérelmesnek érezte az ó-orosz, illetőleg aromán liturgikus nyelv használatát, mivel ezen liturgikus nyelvek miatt nem magyarnak, hanem ruthén vagy oláh nemzetiségűnek tartotta a közvélemény. Hyen körülmények között a görög kath. magyarság mindinkább elidegenedett istentiszteleteitől és oly helyzetbe jutott, hogy lelki szükségletei a saját görög katholikus ritusa szerint kielégítésre nem találtak. A görög katholikus magyarság …
Tovább a műhöz
Népek életében különböző időkben változó tényezők biztosítják a megmaradás és fejlődés feltételeit. Mindent elseprő erővel kitörő forradalmak után a romokra való lázas építés, vagy lassú haladás előre gondosan kitűzött pályán egyformán jelei a közösségben élők mindig létezni, mindig megújulni akaró vágyának. Mik azok a sötét, talán soha ki nem kutatható belső indítékok, melyek szünet nélkül, az életképesség utolsó lobbanásáig tevékenykednek elérhetetlen mélységekben, mik azok a nem is sejtett végső célok, melyek felé irgalom nélkül hajtanak, és amelyeket olyan áthatolhatatlan fátyollal rejt előlünk a Gondviselés? Nem tudjuk. Ifjú éveink végtelenbe vesző nézése lemondva törődik bele a tér és idő szerénységre intő korlátainak jelenlétébe. Megáll emberségének, nemzethez kötöttségének, saját hivatásának, néha a puszta lét egyszerű biztosításának nehézségein. A folytonos cselekvés kényszere avatja az ifjút férfivá, az érteti meg vele, hogy minden vakmerő szárnyalásnak végső alapja mégiscsak az élet. Ennek az életnek biztosítása, jobbá, nemes értelemben emberibbé tétele lebeg új célként előtte. Vállalt hivatása szerint foglal el és tölt be neki való feladatkört abban a közösségben, amelyhez vérségénél, egyéb meg nem változtatható oknál fogva tartozik, megértve annak is legalapvetőbb törvényét: mint ahogy az egyénnek, úgy …
Tovább a műhöz
A neveléstörténész most megjelenő kötetében a Kiegyezés utáni magyar pedagógiatörténet legjelentősebb elméleti munkát végző kutatóit mutatja be 1945-ig bezárólag. Az összeállításban tizenhat tudós szerepel, többek között olyanok munkásságát bemutatva, mint Kármán Mór, Weszely Ödön, Neumann Ede, Prohászka Lajos, Karácsony Sándor, vagy Mihály Ottó. Írásai mégsem csupán áttekintő jellegű életrajzok: Bábosik Zoltán folyamatában rekonstruálja a tudományág hazai alakulását, vizsgálja az etika és pedagógia egymásra gyakorolt hatásait, felidézi, hogy a nevelés fogalma hogyan körvonalazódott, alakult az évtizedek során, s külön kiemelve foglalkozik a magyar neveléstörténeten belül a zsidó nevelés irányzatával. | E kötet célja, hogy nagyító alá vegye a Kiegyezés utáni - és sok esetben méltánytalanul elfelejtett - magyar neveléstudósok elméleti munkásságát 1945-ig. Ezen belül folyamatában kívánom rekonstruálni, hogy műveikben hogyan alakult a nevelésfilozófiai eszmerendszer? Pontosabban a filozófia és annak keretében az etika fejlődése hogyan hatott a nevelés elméletére és gyakorlatára, valamint a mindenkori nevelési-, ill. embereszményre a magyar nevelésfilozófiában? Hol helyezték el a pedagógiát a többi tudomány között és hogyan határozták meg a nevelés fogalmát és célját, valamint hogyan körvonalazták az erkölcsi nevelést? Ez az elméleti …
Tovább a műhöz
Örömmel mutatjuk immár be a’ t. ez. közönségnek a’ még a' múlt év nyarán PESTALOZZI ünnepélyére tervezett nevelési emléklapokat, beváltván az e’ tekintetben a’ pesti hírlap és egyh. isk. lapban adott szavunkat. Ezúttal adjuk az első füzetet. Többféle hátráltatások miatt, ezt sem fejezhettük be Január 11-ke — mint az ünnepeknek 100-dik születési előnapja előtt, bármennyire szerettük volna is azt, még az emléknapot megelőzőleg— a’nevelői közönség, de különösen oskolai férfiaink kezébe juttatni. E’ füzetnek jövendő testvéreit, egyedül a’ t. olv. közönség részvéte fogja világra teremthetni. Mi azonban már egyelőre — mert tapasztaljuk mikint magyar közönségünk előtt nem épen utolsó napi eszme a’ nevelés, főleg ennek népnevelési ága — bátorkodunk reményleni és hinni, hogy nevelési füzeteink a’ mellyek homlokán „PESTALOZZI“ neve áll, kedvesen fogadtatandanak közönségünk részéről; részünkről érdekünkben áll P.....zit úgy ismertetni meg a’ népnevelést pártolókkal, hogy őt ismerve, még inkább buzogjanak, és lelkesüljenek e’ szent ügyért — és a’ mennyire lehet — „tegyenek is valamit". Egyébiránt a’ körülmények engedtével, mennél hamarább megjelenendő ’s ez öregebb testvérét követendő 2-ik füzetünk számára, van már most is egy pár jeles nevelési dolgozat kezünknél, a’ mellyet csak későn érkezte miatt, nem …
Tovább a műhöz
Egy füzetkét hozok ismét, Társaim! egy füzetkét, a mellyröl óhajtanám, hogy bár képes volna mindnyájunkat egybefúzni; nemcsak, mint egy közhazának fiait, hanem egyszersmind, mint az egy haza fiainak köznevelöit. Nem volt még kor, a mellyben olly nagy jelentősége lett volna a tanári és nevelői hivatal és hivatásnak, — mind azon tekintélytelenség és szegénység mellett, a melly még eddigé a tanár és nevelő közsorsa — merem állítani, miszerint nem volt még kor, a melly annyira át kezdte volna látni és igyekezett volna megérteni, mint a mi korunk: mi sok függ a tanitás-neveléstöl, és ha ettől, tehát, mi sok várható a tanárok és nevelőktől. A haza ifjú nemzedéke, a mi kezünk közt volna, a mi kezünk közt lehetne; ha-hogy mi is, azok tudnánk, azok akarnánk lenni, a mikké minket a haza, a minőkké minket az emberiség és a tudományra! felkentség kívánja hogy legyünk. Nevelők és tanítók, képzői és fejlesztői a nemzedékbe már vérénél fogva oltott és a haladás szükséglete nyomán oltandó szellemnek. Mint köztanárok és köznevelők , közszellemüek legyünk elsőbben magunk. Csak egységes okok idézhetnek elő egységes eredményt. A nevelés és tanítás elveiben e szerint, kívánatos volna, sőt ez teendőink első feladata: hogy mi legyünk elsőbben egységesek és egyek. E kívánat okozza, a már részint kisebb, részint nagyobb körökbeni tudományos tanácskozását és …
Tovább a műhöz
A nevelési emléklapok eddigé megjelent két (u. m- első és második) füzetének folytatásául, ezúttal im kettőt hozunk egyszerre, a harmadikat és negyediket, két ikervér gyanánt, de a melly öntárgyára nézve egészen külön is állhat a többiekt 1. Mint fogadtatának az előbbiek, lesz-e valami sikeijók, és megléritendik-e a kiadónak tetemes költségét, hacsak is részben? még nem tudom Kiadószerző megkezdő a dolgot s nem akará abba hagyni, mert meggyőződök annak elhalaszthatlan szükségéről és korszerűségéről, mint kell nekünk nevelőkul, nevelési gyakorlatunk és működésűnk kisebb és keskenyebb, legyen hogy magányházi, legyen hogy nyilvános tanodái vagy neveidéi tétkórünkböl, ollyollykor ki- és felemelkednünk azon nézpontra is, a honnan tágasabb láthatár nyilván szemeinknek, keblűnk is inkább tágul és mi gondolkodni és eszméket váltani kénytelenittetünk arról, hogy mi legyen az, a mi a nagyobb nemzedéki kör, a felekezet, a haza és az emberiség nevelési érdekeiben áll? mint lehet tisztába hozni, az annyi meg annyiféle gyakorlatot, miszerint eddigé mindannyi tanoda másmás irányban működik? mikint fejthetők ki az elvek, és mellyek azok, a mellye-ken gyakorlatunknak alapulnia kell? mint közelíthető meg a nevelésnek nemzeti, hazai, értelmi, erkölcsi és vallási, nem különben a testet néző szempontból felállítható igaz eszménye? mellyek az erők mikkel bírunk? mellyek az …
Tovább a műhöz
A már két év óta a magyar közönség előtt ismeretes „Nevelési Emléklapoknak44 folytatva megjelenő egyik füzetét u. m. az ötödiket van ezúttal szerencsém bemutathatni. Négy s illetőleg három, mint külön szállitvány megjelent füzet előzte már meg e jelent, mindnyája nevelési dolgozatokat közölve, mindnyája külön és önálló füzetkint bocsátatván közre, nincsen egymással oly-nemü összefüggésben, mintha egyik a másik nélkül vagy meg nem szerezhető vagy használható nem volna. Ezt azokra nézve találom illőnek megjegyezni, kik netalán azt gondolva, hogy ők, a midőn a többit nem bírják, ezen utóbit sem szerzendik meg. A többivel is még mindig szolgálhat a kiadó, mert sokkal több példányban nyomattak azok, sem mint eddigé, a nevelési irodalom iránti részvétlenség miatt elkelhetének; sőt azt sem merem mondani, hogy anyi kelt el a menyi a költséget fedezné. És mind a mellett nem rettentem vissza, még a jelent is elég bőven, terjedelmesen és költségesen kiállítani és olcsón árulni csak hogy a nevelés téreni munkásságomnak elszánt voltát bebizonyíthassam, hogy erőmhöz képest a hazai nevelésügy előmozdításához járulhassak. Ezentúl, úgy hiszem mikint ennek is nagyobb elismerése leend s hogy hőbb pártolásra találand mint eddigé. Mert ha azt, hogy mily roppant ujjászületési, szellem-, meggyőződés-, erkölcsi jellem-, tudomány-és általában felvilágosodás- és …
Tovább a műhöz
Az egyesült magyarországi minden rendű és minden felekezetű tanítók első közös és egyetemes gyűlésének tanügyi dolgozatait nyomtatásban hozom ajánlatul minister urnák. Kéziratilag béadattak már azok, tanügy-minister b. Eötvös Jósef urnák, s reményiem, hogy a menyiben a számosán egybegyűlt tanítók gyűlési működeimének ezen eredménye a hazai tanügy rendezése körül tekintetbe veendő, anyiban használatba is vette már minister ur c dolgozatokat és használatba veendi jövőben is. Kétséget nem szenved, hogy a tudomány- és nevelésügy körül, a legténylegesebb tényezőt, a nyilvános hivatalé tanítók és nevelők teszik, de legkiváltképen akkor, a midőn ők, a separatislikus irányzatokon és érdekeken, mik közé nevelésünk eddigé bilincselve volt — tulemelkedve, a tanügyet, minta haza köz, nemzeti és szellemi ügyét elrendeztetni óhajtják. Ily szempontból vegye minister ur, és vegye a haza figyelembe e dolgozatokat. Társaim, kik e munka kiadatásával megbíztak, igaz, nem bíztak meg azzal, hogy munkálatinkat még külön is ajánlanám a tanügy kormányzójának; de a menyiben ők küldöttségileg vivék át a kéziratokat, úgy hiszem, hogy ugyancsak az ő szellemökben járok el, a midőn én a nyomtatványt ajánlom minister urnák. A közös tanodának eszméje lengi át e dolgozatokat; bennök ohajtat, a jövőben is közösen tartandó tanítói gyűlések gondolatja, mely az idén először …
Tovább a műhöz
Jelen dokumentumkiadvány első kísérletnek tekinthető az 1919—1931-ig terjedő időszak — a magyarországi fehérterror, a bethleni konszolidáció és felbomlása — neveléspolitikájának bemutatására. A pedagógiatörténeti kutatás — a feltételeknek megfelelően — lassabban halad előre, mint a történettudomány. Vonatkozik ez az olyan fontos, a pedagógusok többsége emlékezetében még elevenen élő időszakra is, mint a Horthy-ellenforradalom. Bár a Pedagógiai Tudományos Intézet éppen ennek az időszaknak neveléstörténeti feltárására hozza a legtöbb anyagi áldozatot, és kutatói közül is többen ennek az időszaknak pedagógiai feltárásával foglalkoznak, a történettudomány hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetével, személyi és anyagi feltételeivel mégsem vehetjük fel a versenyt. A kutatásnak ezek a korlátai, bizonyos kezdeti helyzete, a pedagógia tudomány sajátosságai, de az a körülmény is, hogy kötetünk terjedelme meglehetősen szűkreszabott, eredményezik, hogy kiadványunk anyagában megközelítően sem tekinthető teljesnek. Ezen a hiányosságon úgy igyekeztünk enyhíteni, hogy dokumentumainkat a lehető legtágabb területekről vettük; ügyeltünk arra, hogy a jogszabályoktól a tantervekig és utasításokig, a pedagógiai folyóiratoktól és összefoglaló „standard" elméleti művektől a levéltári forrásokig lehetőség szerint belekerüljön mindaz, ami tipikus és jellemző a …
Tovább a műhöz
A magyar iskola 1000 éves ünnepére alakított Iskolatörténeti Emlékbizottság nevében tisztelettel köszöntöm a Neveléstörténet és neveléstörténetírás című konferencia valamennyi részvevőjét: az előadókat, a hallgatóságot és minden kedves vendégünket. A ma kezdődő konferencia beleillik a korábbi neveléstörténeti tudományos tanácskozások sorába, mégis sajátos jelentőséggel bír, mivel közvetlenül illeszkedik a magyar iskola 1000 éves ünnepségeinek sorába. Egy tudományos konferenciának - véleményem szerint - nem is annyira az ünnep fényét, inkább hitelét kell szolgálnia. Végigtekintve konferenciánk előadóinak, előadásainak sorát, úgy vélem, megelőlegezhetjük véleményünket: ez a tanácskozás valóban alkalmas lesz arra, hogy az ünnepi megemlékezések tudományos hitelét megalapozza. A neveléstörténet, a neveléstörténet-írás eredményeinek számbavétele lehetőséget nyújt arra, hogy az eddigi kutatások értékét mérlegre tegyük, az eredményeket értékéljük, a hibákat korrigáljuk, a mulasztásokat feltárjuk és megjelöljük a további feladatokat. A tudomány hétköznapjainak munkája ez - állíthatja bárki -, de ha ezer esztendő diktálta felelősség tudatában tesszük, az eredmény az ünnephez méltó lehet.
Az ünnep, amire készülünk, a magyar nép életében valóban jelentős szerepet játszik. Az iskoláztatás magyar földön való megindulásának jelentősége …
Tovább a műhöz