Keresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Ez a kis gyűjtemény az európai lírának egy egész évezredéből válogat. S ennek az évezrednek irodalma, s egyáltalában egész szellemi élete, az átlag mai olvasó előtt jóformán teljesen ismeretlen. Az első ének, amelyet közlünk, Szent Hilariustól való, aki Krisztus után 366-ban hált meg. Az utolsó legkorábban a XVI. század végén keletkezhetett. Ez az óriási időköz magában foglalja azt a kort, melyet még nemrég is sötét középkornak volt szokás nevezni. Ma már nem divat ez az elnevezés: egy kicsit talán mosolygunk is rajta. De ha meg kellene rajzolnunk Európa századainak térképét: hányunknak mappája mutatna e hosszú periódus közepén egyebet ama bizonyos fehér foltnál, mely a közelmúlt földabroszain a „legsötétebb Afrikát” jelképezte? Különös kép az, amit irodalmi tudatunk e hatalmas korról elibénk fest: az eleje vég, és a vége kezdet. Az elején a nagy római kultúra fölbomlását látjuk; a végén a modern nemzeti irodalmak ébredése ragadja meg figyelmünket. Mi van a kettő közt? Néhány krónikás és teológus neve rémlik: vad harcok rengetege és skolasztikus szőrszálhasogatások útvesztője. Ágostontól Dantéig mintha ezeréves űr tátongana. Hol az a név, mely e két meredek partot összeköti? Hol az a költő vagy költemény e korból, mely műveltségünkbe elválaszthatatlanul beszívódva, az európai irodalom lelkének megszakítatlan folytonosságát dokumentálná? …
Tovább a műhöz
Szótárunk alig egy évtized alatt három kiadást ért meg. Új kiadása előtt szükségesnek láttuk, hogy a használatban kitűnt egyes hiányosságait pótoljuk, szerkezetét világosabbá és egységesebbé tegyük. Egyúttal a szótárban szereplő lexikális adatokat a legszükségesebbre csökkentettük, ami lehetővé tette, hogy a terjedelem növelése nélkül a szóanyagot némileg bővíthessük. A szótár kb. 25000 címszót, illetve 55000 szótári adatot tartalmaz; a prózaírók közül Caesar, Cicero, Curtius, Livius, Nepos, ifj. Plinius, Sallusiius és Tacitus —, a költők közül Catullus, Horatius, Lucretius, Ovidius, Plautus, Phaedrus, Propertius, Terentius, Tibullus és Vergilius szókincsére támaszkodik. Á szóanyag a leghitelesebb szövegmegállapításokon alapszik. A szerkesztő arra törekedett, hogy a latin szavak magyar megfelelőit korszerű magyar nyelven és helyesen adja vissza, figyelembe véve mindazokat a hazai és külföldi szótárakat, amelyek tanulságul és segítségül szolgálhattak. Szó-alapanyagában a mű elsősorban a több évtizeden át bevált Burián-szótár Édes-féle III. átdolgozott kiadására támaszkodik. A fent említett latin szerzők szóanyagán kívül felvettük a fontosabb hazai helynevek és közigazgatási elnevezések latin megfelelőit is, hogy némiképpen segítségére legyünk a Magyarországon latin nyelven megjelent művek tanulmányozóinak. Ezeket a szavakat Hung. rövidítéssel …
Tovább a műhöz
Lectori salutem! Üdv az olvasónak! Ezzel a kis kötettel a latin bölcsesség kopogtat az olvasó ajtaján... Mit keres itt a latin nyelv, ez a holt nyelv? - kérdezheti valaki csodálkozva. Ne feledjük a latin nyelv hajdan a hatalmas római birodalomnak volt az anyanyelve. A római birodalom bukásával „meghalt” ugyan a latin nyelv, mint államnyelv, de - mivel az európai kultúra a görög-római kultúrára épült - a latin nyelv tovább élt az iskolákban, az irodalomban, a kultúrákban. Nemcsak azért, hogy a régi latin klasszikusokban eredeti nyelvükön gyönyörködhessünk, hanem azért is, mert a latin anyanyelv! Hiszen ebből származott le az olasz, a francia, a spanyol és a portugál nyelv. Még ma is Latin-Amerikáról beszélünk... Az Egyház a római birodalom bukása után is megőrizte a latin nyelvet a liturgiájában és jogrendszerében. Az egész középkorban a tudomány nyelve a latin volt. A Biblia is évszázadokon át latin fordításban terjedt el az egész világon. Örvendetes, hogy a néhány évtized latinellenes magatartás után (mely a valóságban is „holttá nyilvánította” a latin nyelvet), újabban észlelhető a latin nyelv megbecsülése is. Ennek az érdeklődésnek a jele, hogy egymás után jelennek meg latin mondásokat tartalmazó (Nota bene, Varietas delectat stb.) gyűjtemények. A nagyközönség is szívesen veszi kezébe az ilyen velős mondások könyvét. Elsősorban az ókori latin írók (Horatius, …
Tovább a műhöz
Nagy örömet jelent számomra, hogy végre - majd 35 év után - az orvostanhallgatók és gyógyszerészhallgatók kezébe kerülhet egy felfogásában is megújult latin tankönyv. E tankönyv előde - a maga korában úttörő jelentőségű, Dr.Takács János által írt Egységes orvosi latin nyelvkönyv -a tudományos nyelv (ezen belül az orvosi terminológia) alapszókincsének és fordulatainak megismertetését a klasszikus latin oktatásának módszereivel kísérelte meg. Bár mintegy 15 éve átdolgozott formájában tanítottuk ezt a tankönyvet, használata egyrészt a kezdetleges nyomdatechnika miatt, másrészt a felfogás egységének hiánya miatt számos nehézségbe ütközött. Dr.Takács János másik, gyógyszerészhallgatók számára írt jegyzete főleg a gyógyszerész-curriculum megváltozása miatt avult el. Mivel az orvosi (fogorvosi) és a gyógyszerészi latin szókincse és fordulatai egymástól nem állnak annyira messze az alapszinten, hogy érdemes legyen eltérő tankönyveket használni, ezúttal a szó szoros értelmében egységes tankönyv tartalmazza a mindhárom kar számára fontos tudnivalókat. Az már a tanár feladata, hogy karonként más-más részletet hangsúlyozzon és kérjen számon. A tanév folyamán elsajátítandó anyagot 16 leckébe sűrítettem (10+6), ez 2 féléven keresztül heti 2 tanórában kényelmesen elvégezhető. Törekedtem arra, hogy, bár szakmai nyelvről van szó, se az oktató, se a hallgató …
Tovább a műhöz