Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A közoktatás minden ágát felölelő egyetemes és országos jellegű tanítói gyűlés eszméje a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága igazgató-taná-csának az 1893. évi julius hó 12-én tartott ülésén vettetett fel, a mikor Nagy László budapesti tanítóképző tanító, az igazgató-tanács tagja, a következő indítványt tette : a A millenniumi kiállításra javában folynak máraz előkészületek. A magyar kormány s az ennek kebelében alakult kiállítási bizottságok már rég megindították az előmunkálatokat. A társadalom minden rétege, az iparosok, gazdák és ke-reskedők testületé, a kulturegyesületek, a tanügyi egyesületek, mint a tanítóképző tanárok és a középiskolai tanárok egyesülete, komolyan foglalkoznak már azzal a tervvel, miként legyen Magyarország közgazdaságának és közművelődésének minden ága a nagy ünnepen az országhoz méltóan képviselve. A néptanítóság körében is merültek már fel a részvételre nézve indítványok, de a néptanítóság, mint testület, eddig komolyan nem foglalkozott a kiállításon és a millenniumi ünnepségen való részvétel ügyével. A Tanítók Országos Bizottsága, mint a tanítóságot képviselő testület van hivatva a kezdeményezést magához ragadni és a részvét élről, a népoktatásnak a kiállításon való képviseltetéséről gondoskodni. «Másik módja a néptanítóság részvételének a millenniumon: egyetemes tanítógy …
Tovább a műhöz
A közoktatás minden ágát felölelő egyetemes és országos jellegű tanítói gyűlés eszméje a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága igazgató-taná-csának az 1893. évi julius hó 12-én tartott ülésén vettetett fel, a mikor Nagy László budapesti tanítóképző tanító, az igazgató-tanács tagja, a következő indítványt tette : a A millenniumi kiállításra javában folynak máraz előkészületek. A magyar kormány s az ennek kebelében alakult kiállítási bizottságok már rég megindították az előmunkálatokat. A társadalom minden rétege, az iparosok, gazdák és ke-reskedők testületé, a kulturegyesületek, a tanügyi egyesületek, mint a tanítóképző tanárok és a középiskolai tanárok egyesülete, komolyan foglalkoznak már azzal a tervvel, miként legyen Magyarország közgazdaságának és közművelődésének minden ága a nagy ünnepen az országhoz méltóan képviselve. A néptanítóság körében is merültek már fel a részvételre nézve indítványok, de a néptanítóság, mint testület, eddig komolyan nem foglalkozott a kiállításon és a millenniumi ünnepségen való részvétel ügyével. A Tanítók Országos Bizottsága, mint a tanítóságot képviselő testület van hivatva a kezdeményezést magához ragadni és a részvét élről, a népoktatásnak a kiállításon való képviseltetéséről gondoskodni. «Másik módja a néptanítóság részvételének a millenniumon: egyetemes tanítógy …
Tovább a műhöz
A közoktatás minden ágát felölelő egyetemes és országos jellegű tanítói gyűlés eszméje a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága igazgató-taná-csának az 1893. évi julius hó 12-én tartott ülésén vettetett fel, a mikor Nagy László budapesti tanítóképző tanító, az igazgató-tanács tagja, a következő indítványt tette : a A millenniumi kiállításra javában folynak máraz előkészületek. A magyar kormány s az ennek kebelében alakult kiállítási bizottságok már rég megindították az előmunkálatokat. A társadalom minden rétege, az iparosok, gazdák és ke-reskedők testületé, a kulturegyesületek, a tanügyi egyesületek, mint a tanítóképző tanárok és a középiskolai tanárok egyesülete, komolyan foglalkoznak már azzal a tervvel, miként legyen Magyarország közgazdaságának és közművelődésének minden ága a nagy ünnepen az országhoz méltóan képviselve. A néptanítóság körében is merültek már fel a részvételre nézve indítványok, de a néptanítóság, mint testület, eddig komolyan nem foglalkozott a kiállításon és a millenniumi ünnepségen való részvétel ügyével. A Tanítók Országos Bizottsága, mint a tanítóságot képviselő testület van hivatva a kezdeményezést magához ragadni és a részvét élről, a népoktatásnak a kiállításon való képviseltetéséről gondoskodni. «Másik módja a néptanítóság részvételének a millenniumon: egyetemes tanítógy …
Tovább a műhöz
A magyar neveléstörténet első kézikönyvét, első nagyobb lélegzetű szintézisét tartja kezében az olvasó. 1945 után ebből a tárgykörből csak rövid, vázlatos összefoglalók készültek: nagyobbrészt egyetemi, főiskolai jegyzetek vagy tankönyvek, a pedagógus-képzés számára. Ezek közül a legjelentősebb rövid összefoglalást — amely elsősorban bibliográfiai melléklete miatt máig nélkülözhetetlen a neveléstörténeti kutatásban — negyedszázaddal ezelőtt adták ki, és már csak szűk terjedelménél fogva sem elégíthette ki a régóta jelentkező igényt egy magyar neveléstörténeti kézikönyv iránt. Mint minden tudománynak, a neveléstörténetnek is szüksége van a részletkutatások után olyan szintézisre, amely nemcsak általánosíthatja a már elért részeredményeket, hanem tudatosan áttekintve az egész tudományág területét, rámutat a kutatás fehér foltjaira vagy aránytalanságaira is, tehát segíti a további vizsgálatokat, befolyásolva azok jövőbeli tárgyválasztását és irányát. A magyar neveléstörténet kutatói az elmúlt évtizedekben értékes részeredményeket értek el. Szép számban születtek olyan tanulmányok, összefoglaló művek is, amelyek egyrészt új megvilágításba helyezték a korábbi kutatások során felhasznált források tényanyagát, másrészt új, eddig feltáratlan források felhasználásával egészítették ki eddigi ismereteinket a régebbi korokról. …
Tovább a műhöz
*A magyar nevelés története" 1988-ban, a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent I. kötetének folytatásaként nyújtjuk át e munkát az olvasónak. Sajnáljuk, hogy a Tan-könyvkiadó nem tudta folytatni a következő kötet megjelentetését, így csak társadalmi támogatással és szerényebb külsővel tudjuk a H. kötetet kiadni. Az 1980-as években elkezdett kutatásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstörténeti Kutatócsoportja továbbfolytatta, és így kerülhetett most sor a H. kötet megjelenésére. Reményeink szerint a befejező III. kötet előreláthatólag 1994-ben jut az olvasó kezébe, ha a kiadáshoz szükséges anyagi, feltételek megteremtődnek. A befejező kötet a két világháború közötti időszak, valamint az 1945 utáni változások neveléstörténeti összefüggéseit tárgyalja, figyelembe véve a történeti kutatások legújabb eredményeit. Reméljük, hegy ezt a II. kötetet a szakmai közvélemény, a pedagógus társadalom, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók érdeklődéssel fogadják. Az egyes fejezetek megírására a korszak legkiválóbb kutatóit nyertük meg, ez már önmagában is biztosíték a tudományosság alapvető követelményeinek érvényesítésére. A korszak, amellyel a H. kötet foglalkozik, neveléstörténeti szempontból nem a. békés fejlődés időszaka. A kiegyezés, az Eötvös utáni időszak, a polgári fejlődés jelentős reformok …
Tovább a műhöz
Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister úr Ő Nagyméltósága múlt évi márczius hó 5-én 64,126/94. sz. a. kelt rendeletével abban a megtisztelő megbízásban részesített, hogy a millennium alkalmából a magyarországi középiskolákat rövid tájékoztató műben ismertessem. Minthogy hosszabb idő óta foglalkozom középiskoláink történetével, s mai állapotukat hivatalos gyakorlatból ismertem meg, tán szabad Volt hinnem, hogy e feladatra a sikernek nem minden reménye nélkül vállalkozhatom. Középiskoláink történetéből a legjellemzőbb vonásokat néhány íven kiemelni és megértetni, vagy a mai szervezet számtalan alkotó részeit kellőképen kiszemelni és csoportosítani, fáradságos és kényes munka. Ha netán a szerkesztés magasabb követelményeit minden igyekezetem mellett sem sikerült a kívánatos mértékben megvalósítanom, annak oka egyéni fogyatkozásaimban, de bizonyára a rendelkezésemre álló anyag bőségében és a tér korlátoltságában is rejlik. E kis dolgozat alkalomszerűsége kizárja a mások nézeteivel való polémiákat, nemkülönben az önállóságnak vezérelvül kitűzését. Mindamellett középiskoláink ismerőjének figyelmét hihetőleg nem fogják kikerülni a feldolgozás módjában s az egyes intézmények paedagogiai méltatásában nyilvánuló azon szempontok, melyeket a magaméinak vallhatok, valamint a történeti áttekintésnek azon szakaszai, melyek saját levéltári …
Tovább a műhöz
Ez a kis kötet egyik első produktuma a Makarenko-kutató Csoportnak, amely - Pataki Ferenc akadémikus kezdeményezésével és közreműködésével - 198A-ben alakult a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán. A kutatócsoport munkájában ma mintegy ötven "belső" és "külső" munkatárs - egyetemi oktató, egyetemi hallgató, gyakorló pedagógus - vesz részt. A Makarenko-kutatás három fő területre terjed ki: - az egyik: Makarenko nevelési rendszerének elemzése, - a másik: a makarenkói életmű nemzetközi fogadtatásának áttekintése, - a harmadik: a magyarországi Makarenko-hatás tüzetes vizsgálata. Bár a kutatómunkát mindhárom területen elindítottuk, a rendelkezésünkre álló. szerény lehetőségek miatt mégis úgy döntöttünk, hogy kezdetben a legnagyobb figyelmet, a legtöbb energiát a harmadik problémakörre, a magyarországi hatás vizsgálatára fordítjuk. A hazai Makarenko-hatás elemzésében természetesen még nem jutottunk - nem is juthattunk - "végső eredmények"-hez. Ez a kötet "menet közbeni" termék. Kettős értelemben is; egyrészt bizonyos belső aránytalanságokat árul
el, mert főképpen azokat a fejlődésvonalakat követi, amelyek - a leghozzáférhetőbb dokumentumok segítségével - a legjobban megközelíthetőek; másrészt az így
nyert hatalmas anyagot szűkítve, bizonyos részleteiben erősen megrövidítve tartalmazza. Ezeken a határokon, belül azonban ügyeltünk arra, …
Tovább a műhöz
A Selmecbányái természetvizsgáló egylet Selmecbányáról monographiát határozott kiadni. A feldolgozandó tárgyakat a tagok maguk közt felosztották. E sorok írója az ev. lyceuin történetének megírására vállalkozott. Midőn e végből adatok gyűjtésével foglalkozók, érkezett 1879 Novemberben a bányákéról, ev. superintendeutia útján a magy. kir. vallás s közoktat, ministeriumuak egy leirata, melyben a lyc. igazgatóság felszólíttatik oly tartalmú jelentés készítésére, „mely magában fog-
lalná az intézet keletkezését rövid történeti rajzával, s hü kópét adná jelenlegi elhelyezése, felszerelése, tanerői s általában belóletónek; e jelentés kiegészítendő lenne még különösen azzal, hogy a tanulók számának csökkenő v. emelkedése miben leli indokát? Továbbá kiváló figyelem lenne fordítandó arra, hogy az intézet gyűjteményei s általában a rendelkezésre álló tanszerek híven kiírni futtassanak, hogy abban a netalán megalakult művelődési vagy segélyző egyletek működésének eredménye kitüntetve legyen, valamint mindazon mozzanat is, mely a tanintézet felvirágzását s fejlődését előmozdította v.
esetleg csökkentette; ezt pedig a végből, hogy a ministor a közoktatás állapotáról szóló s az országgyűlés elé terjesztendő (1880 évi) jelentésében a kormány közvetlen fel figyelése alatt nem álló középtanodákról is oly hü képet nyújthasson, mint a …
Tovább a műhöz
(...) Az uralomvágy, a trónvillongás talán Európa egy államában sem hozott oly iszonyú, oly hosszantartó nyomort és Ínséget mint Franciaországban, midőn a capetingi uralkodóház első férfiága 1328-ban IV. Károly személyében kihalt. — Magyarhazánk is különösen az Árpád-ház kihalása után gyakran érezte a pártviszályok dühét és nyomorát, de ezek, gyakrabban ismételtetvén bár, nem rontották meg teljesen a nemzetet, mig Franciaországot e viszály majdnem négy emberéleten keresztül, mig t. i. az emiatt Angolországgal folytatott háborúk, tartottak politikai — úgy mint társadalmi tekintetben a legszomorúbb helyzetbe hozta, s ezen, IV. Fülöp kormánylata alatt felvirágzott államot majdnem a föloszlás veszélyébe dönté. Férfi utód nélkül 1328-ban elhalt IV. Károly után a tetterős, de uralom, és dicsőségvágyó III.
fiduard angol király, mint Izabellának, IV. Fülöp leányának fia lépett fel a franczia korona iránti igényeivel ; azonban a francianemzet mely idegent, kivált angolt nem akart őseinek trónjára emelni, hivatkozva a sáliai törvényre 1328 máj. 29-én VI. Fülöp öt Károly valoisi gróf fiát választá. A sáliai törvény azon része, mely a nőket az örökösödésből kizárja, csak a magán birtokra vonatkozik, de a nemzet ezt a trón betöltésénél is zsinórmértékül vette már 1316-ban, midőn X. Lajos és kiskori fiának Jánosnak elhunyta után nem leányát Jankát, …
Tovább a műhöz
A magyar tanítóság legjobbjai nemcsak a régmúltban, hanem századunkban is a kor haladó szellemi áramlatainak zászlóvivői voltak, elöljártak a széles népkultúra megteremtéséért vívott küzdelemben. Mai tanítóságunk nemes hagyományként kapta örökségül nemcsak a múlt századok, hanem a századeleji tanítóság és a Tanácsköztársaság lelkes tanítógárdájának eszmeiségét, bátor kiállását és hősi harcát a szocialista iskoláért. Nem Apáczai Csere János volt az utolsó, aki a nép tudatlanságának okát a „rosszul kormányzott közügyekben" látta, aki le akarta csapolni a „nyomorultságnak, a szégyenletes tudatlanságnak roppant tengerét", hogy az ország ne maradjon „fortélyos verekedő urak" prédája. Egyenes út vezet tőle - a negyvennyolcas tradíciókon keresztül - a radikális és szocialista pedagógusok nagy harcához a „közügyek" megjavításáért és e réven a nyolc osztályos kötelező állami népoktatásért. A századeleji uralkodó osztályok hazafias frázisokkal kendőzték a nemzetrontást. A dagályos frázisok csak rosszul vagy egyáltalán nem leplezték az ország kulturális elmaradottságát.
A „hazafiatlanság" bélyegét sütötték a homlokára a kulturátlanság, az elmaradottság ellen fellépő haladó tanítóságnak, amely az „Új Korszak" köré és a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületében, mint „pártok feletti" szervezetben tömörült, s egységes, átfogó …
Tovább a műhöz
A tudás keletkezése szokatlan műfajú könyv: fikció formájában megírt tudományos munka. Regényszerü írás, mely tudományos tartalmat közvetít. Az iskolai oktatás és a pedagógia világába viszi az olvasót, Magyarországra és a világ több más pontjára. Címzettjei elsősorban azok a pedagógusok, akik szeretnének kiemelkedni a mindennapos rutinból, akikben elevenen él a szakmai kíváncsiság, és nap mint nap kitalálnak új dolgokat, melyekkel a munkájukat eredményesebbé próbálják tenni. Szól azokhoz is, akik az iskolák világát kutatják, vagy pedagógusok tanulását segítik. Olvasható regényként, de kézikönyvként is használható, melyben válaszok találhatók azokra a kérdésekre, melyek az osztálytermi pedagógiai munka, az iskolák és a nemzeti oktatási rendszerek jobbításán dolgozókat leginkább foglalkoztatják. | Fazekas Ágnes az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi adjunktusa, doktori fokozatát a neveléstudományok területén szerezte. A Szegedi Tudományegyetem Közoktatási Vezetőképző és Továbbképző Intézet oktatója. Több országos szintű program tervezésében és megvalósításában vett részt. Kutatási területe az oktatásfejlesztési programok implementálása és az oktatási innováció. | Halász Gábor az EEl'E Pedagógiai és Pszichológiai Karának tanára, az egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. …
Tovább a műhöz
Évtizede már, hogy az MSZMP X. kongresszusa elhatározta állatni oktatási rendszerünk átfogó felülvizsgálatát. A Központi Bizottságra várt a feladat: "Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükségletek összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlterhelésének problémáit, s a kormánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rendszer továbbfejlesztésére." A párt irányításával csakhamar elkezdődött, s mintegy másfél évig tartott az a széles körű feltáró, elemző és feladat-meghatározó előkészítés, amelynek nyomán 1972. június 15-én megszületett az MSZMP Központi Bizottságának határozata az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól. A nagy horderejű társadalmi kérdések megválaszolásához - a korábbi bevált gyakorlathoz híven - a párt ezúttal is igényelte és hasznosította a legszélesebb körből származó társadalmi tapasztalatokat, s bevonta a feladatok kimunkálásába a gyakorló pedagógusok, egyetemi oktatók, tudományos kutatók, a közoktatás tervezésével és irányításával foglalkozó szakemberek népes táborát. Az előkészítésben részt vettek az intézményi és területi pártszervek, megfogalmazták javaslataikat az állami és társadalmi szervezetek. A határozat előkészítésének demokratizmusához méltó társadalmi aktivitással bontakozott ki a végrehajtás folyamata, s több …
Tovább a műhöz