Keresés
Találatok
Közismert, hogy a felszabadult Magyarország olyan iskolarendszert örökölt, mely a legelmaradottabbak közé tartozott Európában. Korszerűtlen volt szerkezetében, antidemokratikus tartalmában és végtelenül szegényes tárgyi feltételeiben. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a kötelező hatosztályos népiskolát a tanköteleseknek 48,5 százaléka végezte el. Ez a számarány javult ugyan valamelyest 1945-ig, de az általánosan kötelező oktatás csak részlegesen valósult meg. A felszabadulás után a kormányzat legelső intézkedései közt létrehozta a nyolcosztályos általános iskolát, elrendelte a nyolcéves tankötelezettséget. Az általános iskola szervezeti kiépítéséhez — a háborús károk helyreállítása mellett — szükség volt az irányítás egységesítésére, a szervezetileg, felekezetileg kis iskolák összevonására. De szükség volt az egységesítésre az oktató-nevelő munka korszerűsítése érdekében is, hogy ideológiai, politikai, tudományos szempontból egyaránt elmaradott tanterveket a demokratizálódó, majd szocialistává váló társadalom és népgazdaság igényeinek megfelelőkkel cserélhessük fel. Ezért vált szükségszerűvé a községi és felekezeti iskolák államosítása. Az iskolák államosítása a magyar közoktatás utolsó száz évének egyik fontos politikai kérdése volt. A történelmi sorsfordulókon az alapvető társadalmi problémák része és eredményeként …
Tovább a műhöz
Mai napság igen sok az égető kérdés , de ezek közöl egy sem oly fontos, következményeiben egy sem oly mélyreható, mint az oktatásszabadság kérdése, mert
ezen kérdés megoldásától milliók és milliók földi s örök boldogsága vagy boldogtalansága függ. Az iskoláért két nagyhatalom szállt viadalra: a modern állam az ő
oktatás-monopoliumával, melyet alig egy százada vett át a forradalom kezéből; és a katholikus egyház azon isteni küldetésével, mely az emberiség oktatását, tehát
az iskolát is magában foglalja; és ha a jog az erőszak fölött, természetesen sokszor csak kemény küzdelem után, még mindig diadalt aratott, akkor a katholikusok
részéről csak erélyes föllépésre van szükség, hogy az oktatás terén is kivívják azon szabadságot, mely még egyedül képes jobb kilátásokat nyújtani a jövőre. —
így csak imént szabadult föl az állami oktatás-monopolium megbecstelenítő igája alól több mint 80 éves küzdés után a katholikus Franciaország, mely véres
forradalmai folytán minden keresztény nemzet között legelőször hajolt az oktatás ezen igája alá; igy épen most készülnek az északamerikai Egyesült-Államok
katholikusai megindítani a harcot az állami iskolák ellen, melyeket adójokból kell fentartaniok anélkül, hogy belőlök hasznuk volna, minthogy azok a felekezet-
nélküliség elvén alapszanak; igy Belgium és Anglia katholikus püspökei mindig harckészen …
Tovább a műhöz
Tájékozottságunk az osztrák közoktatásról meglehetősen fogyatékos. Más nyugati országok oktatásügyéről sokkal több tanulmány, közlemény jelent meg nálunk, mint Ausztriáról. Pedig semmi túlzás nincs abban, hogy számunkra az osztrák közoktatás fejleményeinek figyelemmel kísérése különösen fontos. Ezt a különös fontosságot többek között a következők indokolják: — Ausztriával többszázados közös történelmünk van, és ebben a közös történelemben a két ország oktatásügye különösen sok közös vonást mutatott fel. Alapvető oktatásügyi törvényeink vagy azonosak voltak, vagy azonos alapelvek jellemezték őket. A monarchia felbomlásáig lényegében azonos volt iskolarendszerünk, azonosak voltak iskolatípusaink, az iskolák tantárgyrendszerei. De a két ország iskolarendszere alapvető szerkezetében a két világháború között sem különbözött egymástól. Aligha lehet tehát érdekesebb összehasonlító pedagógiai tanulmány számunkra, mint a két ország oktatásügyi alakulásának, fejlődésének összevetése attól az időtől kezdve, amióta társadalmi rendszerünk gyökeresen eltér egymástól. — A szomszédság az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után is adott tény, és egy szomszédos ország gazdasági, társadalmi, kulturális életének és oktatásügyének megismerése érdekünk és kötelességünk. — Ausztria olyan szomszéd tőkés, polgári demokratikus ország, …
Tovább a műhöz
Baranyamegye tanügyi állapota tekintettel a megye tanügye emelése körül tett kormányi intézkedésekre a lefolyt 8-9 év...
- Halász István
- 1878
Midőn a baranyamegyei tankerület tanügyi viszonyainak jelenlegi állása megirását s részlegezett egy beállitását célul magam elé tűztem, tettem azt azon egyszerü indokból, mely már magában egy ily nemü munkának szükségében rejlik; mert szeretném ily, – bár rövidre össze vont mű – mely a megye iskolaviszonyait bemutatja, becscsel bir nemcsak a közvetlen érdeklettek – de az avatatlanok előtt is. De midőn átnézetet nyujt és bepillantást enged az egyes iskolák állásába; midőn feltünteti az iskola körüli sajátos viszonyokat; midőn eléggé érzékeltetővé teszi a hiányt és előnyt; midőn elénk tárja a közérdekü mozgamat irányával, eredményével és ezek indokaival: lehetővé teszi a siker felismerését; rávezet a tévesztet irányra; modót és alkalmat nyujt egyedeknek ugymint testületeknek isk. ügyeiket a jónak talált szinvonalára emelni. E cél minél tökéletesebb elérése lehetővé tétetett azon bő anyag által, mely a feldolgozásra — a tanf. irattárban — részemre rendelkezésre ált; s hogy csakugyan bővében voltam, mutatja a műi Mindazáltal még ezzel sem voltam megelégedve; hanem amely ügyben adataimat kielégítőknek nem találtam, minthogy sok helyről az isk. vonatkozó adatokat felületesen vallották be, s kételyeim merültek fel azok teljessége iránt: nem kíméltem sem költséget és főkép fáradságot, hogy azokat a tökélyig kiegészíthessem, s mondhatom, miként ez …
Tovább a műhöz
I have incurred many debts in working on this book. My research was generously supported by the Arts and Humanities Research Board, and by the Warden and
Fellows ofMerton College, Oxford. 1 am grateful to the Spencer Foundation and the American National Academy of Education for the generous Post-Doctoral
Fellowship that enabled me to spend a productive year at the Stanford Institute for Research on Women and Gender. My heartfelt thanks are due to Gillian Sutherland, who has guided me throughout my research and whose intellectual rigour and wisdom have been unfailing. Jean-Noël Luc fostered the early stages of my work and has continued to offer guidance and support. Many other friends and colleagues have given generously of their time and advice, particularly Susan Groag Bell, Elvire de Coëdogon, Kathryn Gleadle, Gabrielle Houbre, Olwen Hufton, Joanna Innés, Hazel Mills, and Karen Offen. I am indebted to Rebecca Rogers for her encouragement and for allowing me to read her manuscript before it was published. Michèle Cohen, Gillian Dow, Maroussia Raveaud, and William
Whyte also shared their unpublished work. Michèle Cohen, Gillian Dow, Celina Fox, Robert Gildea, Janet Howarth, Alison Kay, Diana Selig, and Robert Tombs
have all kindly read and provided constructive comments on all or parts of the draft. I am grateful to the readers for Oxford University Press for their thoughtful
and careful commentaries, and to Rupert Cousens, Anne Gelling, and Alice Jacobs for their …
Tovább a műhöz
Vannak az ember életében olyan jeles napok, amelyek egy rövid megállásra, visszatekintésre, számvetésre késztetik, hogy aztán újult erővel folytassa útját
az élet ösvényein. Ezek közé tartoznak egy alkotó tudós pályáján a születésnapok, amelyek nemcsak neki magának adnak alkalmat a múlt felidézésére. Az
őt életútján kísérő, őt körülvevő, hozzá eltéphetetlen szálakkal kötődő családtagok, barátok, pályatársak és tanítványok számára is kiemelkedően fontos alkalmak ezek a jelképes tartalmakat is hordozó napok. Lehetőséget adnak a szeretetteljes megbecsülés, a múltban gyökerező, de az élet viszontagságai ellenére is továbbélő kikezdhetetlen barátság, valamint a mester iránt érzet tanítványi tisztelet érzéseinek kézzelfogható kifejezésére. Németh András professzor hatvanöt éves. Ez az a jeles alkalom, amely alkalmat kínált nekünk, pályatársaknak, barátoknak és tanítványoknak szeretetünk, barátságunk és tiszteletünk kézzel fogható formába öntött kifejezésére e tanulmánykötet képében. Az itt csokorba gyűjtött írások az ő iskolateremtő neveléstörténész kutatóprofesszori személyes hatását tükrözik, az ő kutatói makacs elkötelezettsége és az új témák iránti nyitottsága alapozta meg sokszínűségét és tematikus gazdagságát. Németh András iskolateremtő neveléstörténész. Talán nem tűnik blaszfémiának, az az ő eddigi tudományos …
Tovább a műhöz
A neveléstörténet célja, anyaga és felosztása: Megismertetni az eszméket, rendszereket, szokásokat és módozatokat, amelyek az emberiség történetén keresztül a nevelés szolgálatában állottak s azon nagy emberek életének s főleg nevelői működésének történetét, akik a nevelés eme tényezőit kifejezésre juttatták, illetőleg a gyakorlati életbe átültették; — ez a neveléstörténet célja. Megvilágítani a történelem egyes korszakaiban uralkodó vallási, bölcseleti és tudományos irányzatokat, továbbá az egyes nemzetek irodalmi, művészeti és társadalmi életének folyását, hogy ezáltal felismerjük a szellemi tartalmat, ami az embereket abban a korban olyanná tette, amilyenek voltak; — ez a neveléstörténet anyaga. Eme cél elérése és emez anyag megismerése könnyebbé válik, ha a neveléstörténetet korszakokra osztjuk. Három nagy korszakot különböztethetünk meg eme tudományágban: ó-, közép- és újkort. 1. Az ókor kezdete a történelem előtti idők homályában tűnik el, véget Jézus Krisztus születésével ér. E korszak Kína és India kivételével Európának, Ázsiának és Afrikának a Földközi-tengerrel határos részein játszódott
le. Bár egészen bizonyos, hogy Kína és India a mai műveltség előmunkásai voltak, mindazonáltal emez állítás módszeresen, történelmi alapon igazolva nincs s épen ezért emez országok népeinek története szervesen nincs a …
Tovább a műhöz