Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 6

Találatok


Mára szinte teljesen elfeledett, a „kereszténynemzeti kurzus ” fővárosi iskolákkal kapcsolatos kormányzati terveinek és Imre Sándor egykori megbízott miniszter/adminisztratív államtitkár, majd Huszár Károly és Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszterek kezdeményező szerepének megismerése és megítélése szempontjából egyaránt releváns történetet ajánlunk olvasóink figyelmébe. Szakmai körökben köztudott, hogy a Tanácsköztársaság az ifjúság „forradalmasításának” érdekében és reményében az ország valamennyi iskoláját államosította, s a vallásoktatást, a klerikus pedagógusokat, valamint a nacionalizmussal azonosított hazafias nevelést néhány hétre kiszorította az iskolák túlnyomó többségéből. Az már kevésbé ismert, hogy az általános államosításból kihagyták a budapesti községi iskolákat. Az általuk elvárt politikai-világnézeti célok szempontjából ugyanis jó kezekben látták azokat a megbízható fővárosi elvtársaik irányítása alatt. Ennek sajátos ellenreakciójaként a korai ellenforradalmi korszakban fennen hangoztatott „ keresztény-nemzeti kurzus ” - mely az egyházaknak és községeknek, magánosoknak stb. visszaadta azok iskoláit - a „vörös rongyokba öltözött”, „liberális” Budapest iskoláinak állami kezelésbe vételét, „államosítását” kezdeményezte. Minisztériumi tanácskozások során készítették elő a nemzetgyűlés …
Tovább a műhöz
Midőn e könyv összeállítására vállalkoztam, tisztán a köz-igazgatási tisztviselő gyakorlati szükséglete lebegett szemem előtt. Nem a közigazgatás tudományának elméleti tárgyalása, nem e tudomány controvers kérdéseinek eldöntése az, a mire a tisztviselőnek hivatalos működése közben szüksége van, hanem egy gyakorlati kézikönyv, mely a positiv közigazgatási jogot, a mennyiben a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozik, lehetőleg teljesen, megbízható módon, rendszeres alakban nyújtsa a tisztviselőnek, s biztos kalauzul szolgáljon neki gyakorlati működésénél. E könyv tehát czéljánál fogva nem adhat mást, mint a positiv közigazgatási jogot s ebből is csak annyit, a mennyi a törvényhatósági közigazgatás körébe tartozik. A könyvek, melyek a közigazgatási jogot tárgyalják, e szükségletnek nem felelnek meg. Vagy egyetemi tanulók használatára készített compendiumok, melyek csekély terjedelmüknél fogva legfeljebb általános áttekintést, de nem a közigazgatási jog egész anyagát nyújthatják a tisztviselőnek, vagy ha terjedelmesebbek s teljességre törekszenek is, még sem használhatók a tisztviselő által, mert először az anyag rendszertelenül van bennök felhalmozva s nem nyújtanak könnyű áttekintést; másodszor sok oly törvény és rendelet foglaltatik bennök, mely már évtizedek előtt hatályon kívül van helyezve, s ennélfogva a tisztviselőt csak félrevezethetik; …
Tovább a műhöz
A magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt országok közt a népesség számaránya szerint fölosztandó azon ujonczilleték, a mely a hadsereg és hadi tengerészeinek az életbeléptetett törzs- és oktató rendszer kívánalmai szerint fennebb megállapított számerőben (11. §.) leendő fentartására és póttartalékkal is ellátására szükséges megállapítása után, a 10 év lefolyása előtt kérdésbe csak úgy lesz vehető, ha Ö Felsége az illető felelős kormányok utján annak emelését vagy leszállítását kivánja; a jutalék kiállítása azonban csak akkor történhetik meg, ha a törvényhozás azt azon évre már meg is szavazta. A tiz évi összes póttartalék nem lehet nagyobb egy évi ujoncz illetéknél. A két fél ebbeli jutalékának kiszámításánál mindaddig, mig mind a két államterületen egyenlő alapelvekre fektetett új népszámlálás foganatosíttatnék, a lélekszámról jelenleg létező hivatalos adatok szolgálnak alapul, melyek szerint a megállapított 800.000 főnyi létszámból a magyar korona országainak népességére 329.632 esik, jutalékának kiszámításánál a védkötelességét másként teljesitő határőrvidék népessége számításon kívül hagyatván, mindaddig, mig a határőrségi intézmény tényleg fennáll. (...) A hadseregbe, hadi tengerészetbe vagy a honvédségbe való belépés kötelezettsége alól ideiglen mentesek: a keresetképtelen apának vagy özvegy …
Tovább a műhöz
Kisajátításnak a közjó tekintetéből helye van azon területekre nézve, melyek (gőz- vagy lóerejü) vasutak, valamint közutak építésére, csatornákra, folyók szabályozására, vizek és mocsárok lecsapolására, futó homok meggátlására, hidak, kikötők építésére, távírdák felállítására, parti rakhelvek, parti raktárak (dockok) készítésére, végre hadi erődítésekre szükségesek. Az 1-ső §-ban elszámlált vállalatok létesítésére szükséges előmunkálatok csak a magyar kir. közmunka- és közlekedési ministertől nyert engedély alapján eszközölhetők. Kisajátításnak csak akkor van helye, ha a vállalat, a melynek kivitelére az szükséges, már engedélyeztetett. Az engedélyt községi, városi és megyei vállalatokra, az illető község, város és törvényhatóság meghallgatása mellett, az illető minister; országos és olyan vállalatokra pedig, a melyek egynél több törvényhatóság területére terjednek ki, a törvényhozás adja meg. Ha azonban valamely vállalat több törvényhatóság területére terjed ki, és iránta az érdeklett törvényhatóságok megegyeztek: azok egybehangzó kérelmére, az engedélyt a közmunka- és közlekedési minister is megadhatja. Az országos utakat és lóvonatu vasutakat a közmunka és közlekedési minister engedélyezi. A hadi erődítések czéljából szükséges kisajátításra az engedélyt, az illető közegekkel lett előleges megállapodás nyomán, …
Tovább a műhöz
Szentpétery Imre és társai kiadták szépen, tudományosan az Árpádkirálykor latin elbeszélő forrásait s a Magy. Tudományos Akadémia tudósai megírták a Szent István Emlékkönyvnek közel ötven nagy értekezését. Ugyanakkor elkészült két tömör kötetben Magyarország állam- és művelődéstörténelme sok új megállapítással, ezt: előkészítette a Pannonhalmi Rendtörténet 14 nagy kötete, Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben, s az Árpádkori 'társadalomtörténet 12 legkritikusabb kérdésének kétszer 170 oldalnyi legbehatóbb megvitatása, krónikáink eredetének szabatos megállapítása, bemutattam kisebb könyvben a Magyar lovagkort is törvényeiben. Ügy a XI. századi, mint a lovagkori magyar törvények nagyon gondos tanulmányokon mentek keresztül, de a lovagkori nagy anyag csak rövid, kivonatos alakban került a történetolvasók elé, ahogy ez kívánatos volt azok számára, akiknek még, sok mást is kell olvasniok, mint egyetemi hallgatóknak, hogy aztán később specialista tudósok lehessenek. A lovagkori törvények kivonatát a szerző adta ki az Athenaeumnál, ahol szerződése volt a lovagkori törvények nagy kiadására, amit az Athenaeum vállalt az 1931. évi gazdasági krízis előtt, összesen négy művelődéstörténelmi kötet kiadását tervezte ez a kiadó cég, szerződést is adott, de a Hóman—Szekfü Magyar történet hét kötete, aztán megint öt kötete elfoglalt minden …
Tovább a műhöz
Juflii Regio olim compilatum, duorum, & quod xeurvit , Seculoruin ufu roboratum . Nunc primum in Paragraphos diftinftum , & Notis, at Ohieryationibus Juridicis in utuiupraefectam. Ty lonum, illuftratuni. (...) Uanquam domeftica, ac gen-tilitia Regni hujus Inclyti Hungariaj jura certam in fe-r,eni, formulamque, & ordinem redige acliterarum monumentis illuftrare ar-Uurn & perdifficile ac humano pro-hemodum ingenio majus efle videatur: Quippe cuqi apud noftrates eo in genere nihil nilhil ha&enus extiterit aut origine din« turnum, aut lan&ionc (labile, aut perenni ufu, ac oblervantia roboratur: fed ex cujusque fere Principis, ac Regi nutu, & arbitrio novae conftitutiones , novaque edidla per fingulas neduru ates, fed paucitfimorum quoque annorui i fpatia emanaverint: Quae cum inter Iole plerumque diffideant, & adverfis quali frontibus obludlentur, in unuiu velut corpus convenire, & coalefcere haud facile poliunt. Ad hoc accedit , quod ea omnia, qute vel forenfibus in cauda emergunt, vel ad judiciorum rationem accommodantur,memoria tenere fupra hominis captum, facultatemque videatur ex i flere. Qua; cum ita £e habeant, tamen'Ma jeflatis Veflrae jufiionibus, quibus non ufquequaque parere piaculum lemper duxi , morem gerere cupiens , farcinara meis humeris longe imparem fubire non formidavi: Qui propriae licet imbecillitatis confeius tantum enim abefl, ut mihi quidpiam majoris induflrite , aut eruditionis attribuam ; ut meos etiam inter «quales, ac ejusdem profedionis ludiofos …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 6