Keresés
Találatok
Felszabadulásunk harmincadik évfordulójáról a Magyar Pedagógiai Társaság szakosztályai és tagozatai méltóképpen megemlékeztek. Titkárságunk javaslatára elnökségünk úgy határozott, hogy az ünnepi évben adjon ki a Társaság olyan tanulmánykötetet, mely hűen tájékoztat az elmúlt három évtized pedagógiai erőfeszítéseiről és eredményeiről. A gyűjtemény ne csak megemlékezzék azokról, akik a korszakot végigélték, hanem nyújtson eligazítást is azoknak, akik később nőttek bele, vagy most kezdik meg hivatásuk gyakorlását. A mű rendeltetésének ilyen megfogalmazása ellenére sem gondolhattunk arra, hogy felkért szerkesztőink kritikailag értékeljék az elmúlt három évtized pedagógiájának történetét, és valamennyi jelentősebb törekvés bemutatására vállalkozzanak. Lehetőségeink ismeretében és azok határai között készíthették el olyan társasági kötet tervét, melynek tanulmányozása a tiszteletreméltó múltbeli erőfeszítések jobb megértéséhez vezet, egyben további, elmélyedőbb vizsgálatokra serkent. így kezdődött meg a gyűjteménybe bekerülő tanulmányok kiválogatása olyan munkákból, amelyeket Társaságunk mai - jelenleg is élő - tagjai, mint történetileg és saját egész munkásságuk szempontjából jellemzőket ajánlottak fel. A már nem élők munkáiból a szerkesztők válogattak. A közölt - válogatott - bibliográfia további tájékozódást tesz lehetővé …
Tovább a műhöz
Napjainkban erőteljesen megnőtt a társadalom érdeklődése a közoktatáspolitikai kérdések iránt. Teljesen érthető ez, mert alig van olyan magyar család, melynek életét valamilyen módon ne befolyásolná közoktatás-politikánk alakulása. Legtöbben úgy vannak kapcsolatban az intézményes neveléssel, hogy valamely hozzátartozójuk (gyermekük vagy felnőtt családtagjuk) iskolába jár. Oktatáspolitikánk alakulása azonban a közvetlen személyes érdekeltségtől elvonatkoztatva is foglalkoztatja a társadalom tagjait. Sokan teszik fel a kérdést: oktatásunk megfelelően biztosítja-e társadalmi létünk folytatását, elősegíti-e, hogy az utánunk következő nemzedék társadalmi forradalmunk örököseként a fejlett szocializmus megvalósítójává, a kommunizmus építőjévé váljon? Segíti-e oktatáspolitikánk népgazdaságunk folyamatos fejlődését? Eléggé felkészült-e az oktatásügy a fejlett szocializmus műszaki, gazdasági alapjai megteremtésének szolgálatára? Megtanul-e ifjúságunk helyesen élni? Hozzájárul-e oktatáspolitikánk, hogy a szocialista életmód uralkodóvá váljon a felnövekvő nemzedékben? Az oktatáspolitika iránti érdeklődés tehát egybekapcsolódik a társadalomban a jövőért érzett felelősséggel. Ezért válik mindinkább igazzá, hogy ma a közoktatás-politikus fogalma mind tágabbá válik, mind többen érzik szükségességét, hogy oktatáspolitikai kérdésekben véleményt …
Tovább a műhöz
A neveléstörténet helyzetének áttekintésére, a fejlődés és a nemzetközi kapcsolatépítés lehetőségeinek megvitatására rendeztük meg a Tanárképzők Szövetségével együttműködésben Szegeden A múlt értékei, a jelen kihívásai és a jövő? című kétnapos nemzetközi workshopot 2013. március 7–8-án. A workshopon nemzetközi és hazai kutatók mutatták be a neveléstörténeti doktori programok helyzetét, és készítették elő a nemzetközi együttműködés alapjait. Külön szekció foglalkozott a neveléstörténet tanításának aktuális helyzetével és problémáival. Az egyes doktori iskolák hallgatói pedig kutatásaik bemutatásán keresztül nyújtottak betekintést a neveléstörténeti alprogramokban folyó munkába. Jelen kötet az itt elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza. | (...) A neveléstörténet az elmúlt másfél évszázadban szerves részét képezte a pedagógiai tanulmányoknak és a pedagógusképzésnek, ám funkciójáról, szerepéről és a struktúrában elfoglalt helyéről eltérő felfogások alakultak ki. Ez a dilemma nem csak a diszciplínán belül működőket érintette és érinti, illetve mozgatja meg, de a más tudományterületek felől érkező, az egyetemi tanárképzésről és
diszciplináris képzésről gondolkodókat vagy akár az olykor laikus közegként is értelmezhető oktatáspolitikát is. A neveléstörténettel foglalkozó oktatók/kutatók, a …
Tovább a műhöz
A magyar tanítóság legjobbjai nemcsak a régmúltban, hanem századunkban is a kor haladó szellemi áramlatainak zászlóvivői voltak, elöljártak a széles népkultúra megteremtéséért vívott küzdelemben. Mai tanítóságunk nemes hagyományként kapta örökségül nemcsak a múlt századok, hanem a századeleji tanítóság és a Tanácsköztársaság lelkes tanítógárdájának eszmeiségét, bátor kiállását és hősi harcát a szocialista iskoláért. Nem Apáczai Csere János volt az utolsó, aki a nép tudatlanságának okát a „rosszul kormányzott közügyekben" látta, aki le akarta csapolni a „nyomorultságnak, a szégyenletes tudatlanságnak roppant tengerét", hogy az ország ne maradjon „fortélyos verekedő urak" prédája. Egyenes út vezet tőle - a negyvennyolcas tradíciókon keresztül - a radikális és szocialista pedagógusok nagy harcához a „közügyek" megjavításáért és e réven a nyolc osztályos kötelező állami népoktatásért. A századeleji uralkodó osztályok hazafias frázisokkal kendőzték a nemzetrontást. A dagályos frázisok csak rosszul vagy egyáltalán nem leplezték az ország kulturális elmaradottságát.
A „hazafiatlanság" bélyegét sütötték a homlokára a kulturátlanság, az elmaradottság ellen fellépő haladó tanítóságnak, amely az „Új Korszak" köré és a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületében, mint „pártok feletti" szervezetben tömörült, s egységes, átfogó …
Tovább a műhöz
Akik kevéssé ismerik az oktatás és az európai integráció problémavilágát, általában nem sejtik, mennyire izgalmas és gazdag ez a világ. Ha valakinek mégis
felkelti az érdeklődését és bemerészkedik ide, nem mindig sikerül járható utat találnia, és könnyen eltéved. Aki mégis kiigazodik, annak viszont különleges élményben lehet része: bármerre néz, váratlan történések, meglepő jelenségek kifogyhatatlan sokasága jelenik meg előtte.
Az európai folyamatok tanulmányozásával sok minden feltárulhat előttünk azokból az összefüggésekből és törvényszerűségekből, amelyek az oktatási rendszerek fejlődését alakítják. Akit érdekel e sajátos társadalmi alrendszer fejlődése, aki szeretné megérteni az oktatási rendszerekben zajló változások gyökereit,
aki választ keres arra a kérdésre, vajon mitől eredményes az oktatás az egyik országban és mitől nem egy másikban, és aki tudni szeretné, vajon az oktatási reformok mitől sikeresek az egyik társadalomban és miért buknak el egy másikban, annak nyugodtan tanácsolhatom: tanulmányozza az Európai Unió oktatásban
betöltött szerepét, mert sok kérdésére választ fog kapni.
Ez a könyv sok mindent elmond az Európai Unióról. Segítséget nyújt azoknak, akik az Európai Uniót általában szeretnék tanulmányozni, és az integrációs
folyamatok általános összefüggéseit kívánják jobban megérteni. Szándékaim szerint úgy írtam …
Tovább a műhöz
Az egész nemzet felemelését célzó politikai koncepciójában Széchenyi István egy modern műveltségű, nemzeti érzésű és európai látókörű nemesi-polgári rétegre kívánt támaszkodni. Csakis a kiművelt tehetségű emberek tudnak eljutni a nemzet előtt álló alapvető célok és feladatok ismeretére, az ezek helyességében való -egyetértés és az ezek érdekében való közös tevékenység szükségességének felismerésére. Ők tudják felfogni: helyes-e, amit saját egyéni érdekükben és a nemzet céljainak megvalósításáért tesznek. Széchenyi szinte valamennyi írása telve van nevelési vonatkozásokkal. Ezekből kirajzolódik a nevelés egyre szélesedő köreinek egymásra ható - Széchenyi által elképzelt - hármas rendszere: az
egyes ember tökéletesedése elősegíti a nemzet emelkedését, ez pedig az egész emberiség haladását mozdítja elő. E hármas tagozódási, egymásba fonódó nevelési folyamat eredménye - Széchenyi kedvelt kifejezésével - „az emberi nem szebbítése”. Első ízben Hetényi János, a reformkor ismert pedagógiai és filozófiai írója 1841-ben írt művében bukkant fel a „nemzetnevelés” kifejezés. (Hetényi írta Széchenyiről az egyik legelső tanulmányt 1850-ben: „Gr. Széchenyi István mint nemzeti nagynevű bölcselőnk jellemzése” .) Hetényi szerint „nem üres fogalom a nemzetnevelés, mellyről sokat lehetne írni, ha bölcseknek nem íránk, kikről fel nem …
Tovább a műhöz
Mai napság igen sok az égető kérdés , de ezek közöl egy sem oly fontos, következményeiben egy sem oly mélyreható, mint az oktatásszabadság kérdése, mert
ezen kérdés megoldásától milliók és milliók földi s örök boldogsága vagy boldogtalansága függ. Az iskoláért két nagyhatalom szállt viadalra: a modern állam az ő
oktatás-monopoliumával, melyet alig egy százada vett át a forradalom kezéből; és a katholikus egyház azon isteni küldetésével, mely az emberiség oktatását, tehát
az iskolát is magában foglalja; és ha a jog az erőszak fölött, természetesen sokszor csak kemény küzdelem után, még mindig diadalt aratott, akkor a katholikusok
részéről csak erélyes föllépésre van szükség, hogy az oktatás terén is kivívják azon szabadságot, mely még egyedül képes jobb kilátásokat nyújtani a jövőre. —
így csak imént szabadult föl az állami oktatás-monopolium megbecstelenítő igája alól több mint 80 éves küzdés után a katholikus Franciaország, mely véres
forradalmai folytán minden keresztény nemzet között legelőször hajolt az oktatás ezen igája alá; igy épen most készülnek az északamerikai Egyesült-Államok
katholikusai megindítani a harcot az állami iskolák ellen, melyeket adójokból kell fentartaniok anélkül, hogy belőlök hasznuk volna, minthogy azok a felekezet-
nélküliség elvén alapszanak; igy Belgium és Anglia katholikus püspökei mindig harckészen …
Tovább a műhöz
Baranyamegye tanügyi állapota tekintettel a megye tanügye emelése körül tett kormányi intézkedésekre a lefolyt 8-9 év...
- Halász István
- 1878
Midőn a baranyamegyei tankerület tanügyi viszonyainak jelenlegi állása megirását s részlegezett egy beállitását célul magam elé tűztem, tettem azt azon egyszerü indokból, mely már magában egy ily nemü munkának szükségében rejlik; mert szeretném ily, – bár rövidre össze vont mű – mely a megye iskolaviszonyait bemutatja, becscsel bir nemcsak a közvetlen érdeklettek – de az avatatlanok előtt is. De midőn átnézetet nyujt és bepillantást enged az egyes iskolák állásába; midőn feltünteti az iskola körüli sajátos viszonyokat; midőn eléggé érzékeltetővé teszi a hiányt és előnyt; midőn elénk tárja a közérdekü mozgamat irányával, eredményével és ezek indokaival: lehetővé teszi a siker felismerését; rávezet a tévesztet irányra; modót és alkalmat nyujt egyedeknek ugymint testületeknek isk. ügyeiket a jónak talált szinvonalára emelni. E cél minél tökéletesebb elérése lehetővé tétetett azon bő anyag által, mely a feldolgozásra — a tanf. irattárban — részemre rendelkezésre ált; s hogy csakugyan bővében voltam, mutatja a műi Mindazáltal még ezzel sem voltam megelégedve; hanem amely ügyben adataimat kielégítőknek nem találtam, minthogy sok helyről az isk. vonatkozó adatokat felületesen vallották be, s kételyeim merültek fel azok teljessége iránt: nem kíméltem sem költséget és főkép fáradságot, hogy azokat a tökélyig kiegészíthessem, s mondhatom, miként ez …
Tovább a műhöz
A kötet, amit a kezében tart az Olvasó, a politika és az iskola kapcsolatát kívánja 1945 és 1993 között bemutatni. Az indítódátum a második világháború után jelentkező rendszerváltás kezdete, a záró időpont pedig az 1989—90-es rendszerváltás első átfogó iskolatörvényének születése. Ami eközben történt, az Magyarország jelenkori történetének olyan kavargó, zúduló forgataga, amiben tragédiák, jeles szándékok, modernizáció, szomorú bukások és újrakezdések váltották egymást. Ebben a környezetben az iskola a politika sokszor ellenállhatatlan sodrásába kerülve követte, tükrözte a gyakran változó eseményeket. Ez szerencsére nem jelentette azt, hogy az oktatás értékei pótolhatatlan kárt szenvedtek volna, hiszen a műveltség értékeinek kontinuitását, gyarapodását a legnehezebb időkben is továbbvitték, továbbadták az oktatás „ismeretlen katonái”, a pedagógusok. A könyv ezt az utat, küzdelmet kívánja történeti hűséggel végigkísérni.
A politika hatásrendszerének bemutatása természetesen az iskola, az oktatás, a nevelés ábrázolásának csupán egyfajta megközelítését jelenti. A szélesen értett neveléstörténet, a pedagógiai nézetek, elméletek, eljárások, módszerek, szervezetek története sokkal nagyobb anyag felvonultatását igényelné, és a külföldi törekvések jelzése, összehasonlítása is több figyelmet érdemelhetne. Most azonban egy viszonylag …
Tovább a műhöz
„Hűség a megpróbáltatásban” címmel tartottam előadást 2010-ben Baján, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola tudományos konferenciáján, a bajai állami tanítóképző tanárainak
szerb megszállás alatti helytállásáról. A kutatást tovább folytattam, s immár öt levéltár anyagainak és egyéb források, szakmunkák felhasználásával kismonográfiában adhatok számot egykori bajai kollégáink tiszteletre- és társadalmi emlékezetre méltó küzdelméről, „kálváriajárásáról” a bajai magyar állami tanítóképző- és képzés fenntartásáért a szerb megszállás alatt és nyomán. A magyar állami tanítóképzés történetében egyedülállóan úgy tartották fenn – a már akkor közel félévszázados múlttal és nagy elismertséggel bíró – intézményüket, úgy képeztek pedagógusokat a magyar és az akkor alakult délszláv állam számára, hogy ehhez 1919 júliusától 1921 augusztusáig egyik államtól sem kaptak semmiféle támogatást. A 100. évforduló körül egymásnak feszülő nemzeti elfogultságok idején különösen fontosnak érzem, hogy kiegyensúlyozott, a korabeli aktorok motivációit korrektül felidéző, egyszersmind a történelmi kataklizmát elszenvedő „kisemberek” iránt is empatikus leírást adjunk a történtekről. Dokumentatív elbeszélő módszerrel elválasztva a forrásközlést és értelmezést, lehetőséget adva az olvasónak arra, hogy a szerző gondolatmenetét, …
Tovább a műhöz
Örömmel mutatjuk immár be a’ t. ez. közönségnek a’ még a' múlt év nyarán PESTALOZZI ünnepélyére tervezett nevelési emléklapokat, beváltván az e’ tekintetben a’ pesti hírlap és egyh. isk. lapban adott szavunkat. Ezúttal adjuk az első füzetet. Többféle hátráltatások miatt, ezt sem fejezhettük be Január 11-ke — mint az ünnepeknek 100-dik születési előnapja előtt, bármennyire szerettük volna is azt, még az emléknapot megelőzőleg— a’nevelői közönség, de különösen oskolai férfiaink kezébe juttatni. E’ füzetnek jövendő testvéreit, egyedül a’ t. olv. közönség részvéte fogja világra teremthetni. Mi azonban már egyelőre — mert tapasztaljuk mikint magyar közönségünk előtt nem épen utolsó napi eszme a’ nevelés, főleg ennek népnevelési ága — bátorkodunk reményleni és hinni, hogy nevelési füzeteink a’ mellyek homlokán „PESTALOZZI“ neve áll, kedvesen fogadtatandanak közönségünk részéről; részünkről érdekünkben áll P.....zit úgy ismertetni meg a’ népnevelést pártolókkal, hogy őt ismerve, még inkább buzogjanak, és lelkesüljenek e’ szent ügyért — és a’ mennyire lehet — „tegyenek is valamit". Egyébiránt a’ körülmények engedtével, mennél hamarább megjelenendő ’s ez öregebb testvérét követendő 2-ik füzetünk számára, van már most is egy pár jeles nevelési dolgozat kezünknél, a’ mellyet csak későn érkezte miatt, nem …
Tovább a műhöz
Egy füzetkét hozok ismét, Társaim! egy füzetkét, a mellyröl óhajtanám, hogy bár képes volna mindnyájunkat egybefúzni; nemcsak, mint egy közhazának fiait, hanem egyszersmind, mint az egy haza fiainak köznevelöit. Nem volt még kor, a mellyben olly nagy jelentősége lett volna a tanári és nevelői hivatal és hivatásnak, — mind azon tekintélytelenség és szegénység mellett, a melly még eddigé a tanár és nevelő közsorsa — merem állítani, miszerint nem volt még kor, a melly annyira át kezdte volna látni és igyekezett volna megérteni, mint a mi korunk: mi sok függ a tanitás-neveléstöl, és ha ettől, tehát, mi sok várható a tanárok és nevelőktől. A haza ifjú nemzedéke, a mi kezünk közt volna, a mi kezünk közt lehetne; ha-hogy mi is, azok tudnánk, azok akarnánk lenni, a mikké minket a haza, a minőkké minket az emberiség és a tudományra! felkentség kívánja hogy legyünk. Nevelők és tanítók, képzői és fejlesztői a nemzedékbe már vérénél fogva oltott és a haladás szükséglete nyomán oltandó szellemnek. Mint köztanárok és köznevelők , közszellemüek legyünk elsőbben magunk. Csak egységes okok idézhetnek elő egységes eredményt. A nevelés és tanítás elveiben e szerint, kívánatos volna, sőt ez teendőink első feladata: hogy mi legyünk elsőbben egységesek és egyek. E kívánat okozza, a már részint kisebb, részint nagyobb körökbeni tudományos tanácskozását és …
Tovább a műhöz