Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
A Pantheon irodalmi részvénytársaság nagy nemzeti összeomlásunk után elsőül sietett a felépítés munkájához, amikor elhatározta oly művek kiadását, amelyek a legközvetlenebbül szolgálják a nemzeti művelődést. Alapvető, összefoglaló, a tudomány egyes ágazataiba bevezető művek nagyon hiányoztak eddig irodalmunkból. Ezen a hiányon kíván segíteni ez a
kötet is, amelyben két jeles magyar szakember, a maguk szakmájában hazánkban a legjobbak közül valók, ha nem a legelsők, társultak, hogy feltárják a magyar olvasóközönség előtt az emberről szóló tudománynak azt a végtelenül vonzó és érdekes ismeretanyagát, amelyet praehistóriának nevezünk. A napjainkban már nagyon sokfelé szétágazó tudománynak, minden ismeret összességének legvonzóbb, bennünket legközvetlenebbül érdeklő fejezete az, amely önmagunkról, az emberről szól. A delhi templom felirata évezredek óta hirdeti : gnóthi szeauton. Igen : ismerd meg magadat, fizikumodat, pszichikumodat és múltadat. A tudománynak is megvan a maga hierarchiája, a maga szerves rangfokozata, még pedig nem is egy, hanem többféle, aszerint, hogy milyen szempontból vizsgáljuk egyes ágazatait. Ha a tudományok ranglét-
ráját az emberre háramló gyakorlati haszon elve szerint osztjuk be, akkor a legősibb múlttal foglalkozó tudomány, a praehistória az alsó fokozatok közé szorul. De ha a ranglétra felépítésénél azt vesszük …
Tovább a műhöz
A Pannónia északi limesén, a Vág Duna-torkolatával átellenben fekvő Brigetio már a Kr. u. 1. század közepe körül katonai állomáshellyé vált. Az 1-2. század fordulója körül a Carnuntum és Aquincum közti határszakasz megerősítésére legióstábort hoztak itt létre, ahol a légió I. adiutrix állomásozott. A tábor a quad-markomann háborúk fontos bázisa volt. A háborút követően az emberveszteséget túlnyomórészt a Keletről (Kis-Ázsia, Syria) bevándorolt lakosság pótolta. Ez nagymértékben elősegítette a tábor körüli (canabae) és az attól nyugatra fekvő polgári település kialakulását és fejlődését. Ez utóbbi a 3. század elején megkapta a municipium, majd a század közepe körül a colonia rangot. Ugyancsak a század elején, 214-ben határmódosítás következtében a város Pannónia Superiorból Pannónia Inferiorba került át. A város virágzó gazdasági életéről tanúskodnak azok a hatalmas éremgyűjtemények, melyek az itteni leletekből jöttek létre.2 A fizetőképes kereslet vonzotta a kézműveseket és a kereskedőket. Az árubőségnek köszönhető a kerámia-, az üveg-, a csont-, a bronz- és a gemmaleletek más pannoniai városokat túlszárnyaló mennyisége.3 A 3. század közepétől megerősödő barbár támadások következtében az addig virágzó városi élet hanyatlásnak indult. 375-ben itt tárgyalt a quad követséggel a békefeltételekről I. Valentinianus, és eközben érte …
Tovább a műhöz
Zu Ausbruch des Weltkrieges im August 1914 übernahm unser Museum als Leihgabe eine große Sammlung vor- und frühgeschichtlicher Altertümer. Zu ihr gehörte auch eine bedeutende Kollektion römischer Münzen, darunter zahlreiche der in diesem Katalog vorgelegten Stücke. Eigentümer dieser Sammlung war ein Militär, der Offizier Max Mathes - dem Museum seit längerem freundschaftlich verbunden. Ehe er damals in den Krieg zog, hatte er ein Testament gemacht; er verfügte darin, daß im Falle seines Todes die Leihgabe Eigentum des Römisch-Germanischen Zentralmuseums werden sollte. Als der Oberstleutnant Mathes dann am 28. Mai 1915 an den Folgen seiner Verwundung starb, gelangten aus seinem persönlichen Nachlaß Aufzeichnungen und Briefe in den Besitz des Instituts. Aus ihnen läßt sich in Umrissen der Lebensweg eines Soldaten aufzeigen, dessen Leidenschaft der Archäologie galt. Die Stationen dieses Lebens zeigen zugleich, welch tiefe Veränderung das Vaterland seither erfuhr. Max Paul Heinrich Johannes Julius Mathes wurde am 24. November 1865 in Slaventzitz an der Klodnitz geboren, einem Ort im Landkreis Kosel der damaligen Provinz Oberschlesien des Königreichs Preußen. Die nahe Grenze zu Russisch-Polen bestimmte das Schicksal der Familie. Während der Vater Ingenieur war, stand dessen Bruder als Offizier in kaiserlich-russischem Dienst, den er 1854 - während des Krimkrieges - angetreten hatte. Offenbar ausgezeichnet wegen loyaler Haltung im polnischen Aufstand von …
Tovább a műhöz
Hajdan ezt mondták ; „1 magyar nyelv oly tökéletes, hogy önmagát magyarázza magából.”
Ha azonban ez még a magyar nyelvre nézve sem áll, mely létezett és létezik, és ha magyarázatára még sok más nyelvnek ismerete is szükséges: mennyire inkább szükséges műemlékeink megfejtésére a külföldieknek ismerete , midőn sajátos nemzeti művészetünk nem létezett és nem létezik, s igy itt, sokkal nagyobb mérvben, sem mint a nyelv tekintetében, fiiggünk az európai világtól. Műemlékeink kellő megismerésére tehát elmellőzhetlenül szükséges meg-ismerkednünk legalább azon külföldi emlékekkel, melyek amazoknak előpéldányul szolgáltak. De szükséges, irodalmunk e részbeni szegénysége miatt, még ama vallás- és életbeli viszonyok és nézetek magyarázata is, melyek, valamint a külföld, ugy saját műemlékeink alapjául szolgáltak. Végre szükséges, könyvtáraink szánalmas ritkasága, és a meglevők szegénysége okából, a megfejtő idegen nyelvű szövegek nemcsak forditása, hanem egyszersmind melléklése eredetiben is; hogy az olvasó igy némileg tájékozhassa magát a a világirodalomban. Ezek azon tekintetek, melyek, rövidebb magániratok helyett, bővebb kézikönyvek irására kényszeritenek, és még igy is nagy hézagok maradnak könyvtáraink ki nem elégitö állapota okaból, mely még soká nem engedend kimeritő magyarázatot. Ha azonban könyvtáraink kiegészitését bevárnók, könnyen …
Tovább a műhöz
A pécsi székes-egyháznak „Régiségeit« a bécsi középponti és a magy. tudm. Akademia archaeologiai bizottmánya együttesen adja ki; a szükséges rajzokat, az előbbinek kivánságára, Bécsben metszették fára. A jutányosabb ár a többi rajznál nem szolgált akadályul s csakis a két nagyobb dombormű kivitele annyira nem sikerült, hogy ezt ujra, még pedig réztáblára metszeni kellett, mit, nagyobb fontossága és szükséges jellemzetesebb előad- hatása miatt, elejétől fogva mindig ajánlottam.
Van tehát két előadásunk, az egyik a nem sikerült, kissé durva két fametszet (55-dik és56-dik sz.) és a könyv végéhez kötött finomabb két réztábla; a rajzot, annál kevésbé az eredetinek jellemét, még az utóbbi sem adja ugyan teljesen vissza; azonban a két másolatnak egymás mellé tétele és összehasonlítása mégis felette alkalmas valamint a különbség felismerésére, ugy az aesthetikai szemlélés gyakorlására; s ezen okból hasznosnak gondoltam mindkét nembeli másolatnak közlését. Munkaközben az anyag kezem alatt tetemesen szaporodván, nem voltam képes, elsö szándékom szerint, a pécsi földalatti 6-keresztyén halotti kamrát, az ugynevezett „katakombát,“ és a Pécsett örzött római sarcophag igen nevezetes domborműveit már is jelen kötetben tárgyalni: e tárgyalást tehát a „Monumenták“ második kötetére kell halasztanom, melyen ez idö szerint dolgozom s mely több tárgylajstromával …
Tovább a műhöz
Czélom, e könyv I. köt. 1. füzetében, a pécsi székes-egyház csak is régészeti leirása volt; azonban, szokás szerint, érintettem legujabb, századunkban történt, nevezetes restauratióját is, mire azon ada-
tokat használtam, melyeket b. Jónás kanonok, e székes-egyház akkori őre (custos canonicus) közlött
velem. Hittem, hogy jobbat nem tehetek, mintha a legilletékesebb férfihoz fordulok, és mégis épen ez
vezetett ama tévedésbe, melyet jelenleg kiigazítok, más, az előbbiektől igen különböző, hanem helyes adatok nyomán. (…) Ezen felirat szerint tehát a pécsi székes-egyház legujabb nagyobb restauratiója 1827-ben, Szepessy püspök alatt fejeztetett be. — Még később, t. i. 1854-ben állíttattak fel déli mellékhajójára az óriási (13 lábnyi) apostol-szobrok; melyeket a még ma is élő derék Bartalics Mihály, pécsi szobrász készített...
Tovább a műhöz
Ezer éve annak, hogy a magyar nemzet e földet elfoglal la, bírja és nemzeti bélyegét reá nyomta. Egy ezredév lefolyása alatt rendkívüli sok viszontagságon ment keresztül nemzetünk. Valóban e szent hazának nincsen egyetlen egy helysége, nincsen talán egyetlen egy talpalatnyi földje sem, mely történeti nevezetességgel ne bírna, vagy könynyel és vérrel áztatva ne volna. Zilah városim!í is, mely mint a magyar birodalomnak egyik alkotó és így kiegészítő része, hazánk azon helységei, illetve városai közé tartozik, — mely egy ezredév lefolyása alatt sok derült és zivataros napot látott. Éppen az elmondottakból kifolyólag, azt hiszem, nem végzek fölösleges dolgot akkor, midőn én éppen Zilah városunk cser eves múltjáról fogok röviden elmélkedni. Mert hiszen most nemzetünk lázas sietséggel készül az ezredéves ünnepélyre, illő és méltányos, hogy ezen ünnepélyes készülődések közepeit, nemzeti ‘történetünk ismerése mellett, legalább általános főbb vonásokban, mi zila-Mab, ismerkedjünk meg városunk történetének múltjával, mert a mi városunk is éppen ezer éves múlttal bír. S a mellett minden polgárra nézve előnyös, sőt szükséges is, — hogy városának múltjával főbb vonásokban ismerős legyen. De ugyanakkor azt is hangsúlyozom, hogy tér és időbeli képtelenség volna nekem ez alkalommal rendszeres történetről beszélni, én ezen tanulmányom keretén, lehetöleg …
Tovább a műhöz