Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Egy új tankönyvsorozat első kötetét tartja kezében az olvasó. Egy olyan tankönyvét, amely az általános pszichológia „Észlelés és figyelem” kurzusának alapvető ismereteit foglalja össze. Általános pszichológiának nevezzük, noha a benne foglalt tudás-területek különböző nevet viselnek. Nem új „Hogyan nevezzelek?” kérdése a pszichológiának az, hogy mi is fejezi ki leginkább mindannak a tudásnak az együttesét, amely az egészséges ember olyan megismerő funkcióival foglalkozik, mint az észlelés, a figyelem, az emlékezés, a tanulás, a nyelvhasználat, a gondolkodás, a tudat, illetve azokat a törvényszerűségeket írja le, amelyek segítségével megérthettük érzelmeink, cselekvésünk motívumai. Az elnevezések mögött felfedezhető a pszichológia egyik történeti jellegzetessége, a szakterületeknek a korszakokra jellemzően változó neve. A pszichológia nagy paradigmaváltásainak, különböző áramlatainak köszönhető, hogy egyre újabb és egyben árnyaltabb, a szakterületet jobban megjelölni kívánó vagy tudó elnevezések jelentek meg. Az általános pszichológiában ilyen a módszertani elkötelezettséget is jelölni kívánó kísérleti pszichológia, a fogalmak rendszerének és a tudományos gondolkodási módnak, vonatkoztatási kereteknek a hetvenes években forradalmian újnak számító aspektusait tükröző kognitív pszichológia, az elmúlt években magának külön helyet követelő, …
Tovább a műhöz
Tankönyvünk harmadik kötete szándékunk szerint szerves folytatása az első két kötetnek, mind tartalmában, mind szemléletmódjában, mind pedig stiláris és formai megoldásaiban. Látni fogja az olvasó, hogy megtartottuk a korábban alkalmazott szerkezeti tagolást, a tanulást itt is összefoglalásokkal, ellenőrző kérdésekkel és a kulcskifejezések kiemelésével igyekeztünk segíteni. A témák tárgyalásakor az esszenciális ismereteket bemutató főszövegtől elkülönülve, szövegdobozokban szerepeltetjük mindazokat a fontos kiegészítő információkat, amelyek reményeink szerint érthetőbbé és érdekesebbé teszik a tanulást. Őszintén reméljük, ezek a megoldások betöltik azt a szerepet, amelyet szántunk nekik. A hasonlóságok mellett törekedtünk arra, hogy ennek a kötetnek sajátos arculata legyen. Ezt a kötetet uralják talán a leginkább azok a témák, amelyeket a pszichológiában sajátosan emberinek szoktak tartani. A nyelv, a kommunikáció, a tudatosság, a gondolkodás, az összetett érzelmek olyan jelenségek, amelyek kapcsán általában úgy véljük: noha ezek valamilyen elemibb formában a nem humán fajoknál is jelen vannak, valódi kiteljesedésükről és egyedülállóan összetett megnyilvánulásaikról az ember esetében beszélhetünk. Más szavakkal: olyan képességekről, készségekről, folyamatokról esik szó, amelyek szorosan emberi lényegünkhöz tartoznak. A pszichológia mindig az emberi …
Tovább a műhöz
A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika oktatói e könyv megírásával változatlanul segítséget kívánnak nyújtani a pszichiátria modern irányzatainak, módszertanának, a legfontosabb diagnosztikai és terápiás kérdéseknek a megismerésében. Olyan szemléletet kívánnak adni, melyben érzékeltetik a biológiai - személyiségi - szociológiai összetevők egymáshoz kapcsolódását a kórképek patogenezisében, patomechanizmusában és terápiájában egyaránt. A pszichiátriai ismeretek olvasása, tanulása közben - úgy gondoljuk - mindenki számára egyértelművé válik, hogy ismeretanyaga nemcsak egy tárgy a többi között, hanem az egészségügy legkülönbözőbb területén dolgozó felsőfokú végzettségűek számára alapvető tudásanyagot és szemléletet jelent. Ha erre rá-éreznek az egyben azt is jelenti, hogy kedvet kapnak az egyes pszichiátriai problémák szélesebb és mélyebb megismerésére. Nagyon reméljük, hogy így viszonyulnak a könyvhöz. Ez volt a célunk! (...) A pszichiátria az emberi magatartás zavarainak és ezek gyógykezelésének tudománya. A pszichiátria szó magyar megfelelője (elmegyógyászat) félrevezető lehet. Elmebetegségeken (pszichózis) ugyanis csak a súlyosabb mentális zavarokat értjük, amelyekben károsodik a valósággal való adekvát kapcsolat. A pszichiátriai megbetegedések többsége azonban az emocionális élet, a személyiség stb. zavara, amely pszichiátriai, de nem …
Tovább a műhöz
Az Ego transzcendenciája Sartre legelső bölcseleti műve. Ezt megelőző két publikációját nem lehet a szó szoros értelmében filozófiai vizsgálódásnak nevezni: az egyik egy 1927-ben közölt cikk, mely Duguit realista jogelméletét tárgyalja; a másik írás a Bifur című folyóiratban jelent meg 1931-ben Az igazság legendája címmel, amelyben egy elbeszélés keretein belül önti formába gondolatait. Sartre ezzel a tanulmánnyal indítja el azt a kutatói munkát, amely a A Lét és a Semmiben csúcsosodik ki. Másfelől az időrend is megerősíti filozófiai törekvéseinek ezen időszakra jellemző, elvitathatatlan egységét: talán nem túlzás azt mondani, hogy minden akkori művét, ha nem is egy időben írta, de egyszerre vette tervbe. Az Ego transzcendenciája 1934-ben íródott, részben Sartre berlini tartózkodása alatt, amikor is Husserl fenomenológiáját tanulmányozta. 1935-36 között egy időben írta A képzeletet és A képzeletbelit (melyek sorrendben 1936-ban, illetve 1940-ben jelentek meg), majd 1937-38 között A pszichét, amelynek ötlete már 1934-ben körvonalazódott benne. A pszichébő\ mindössze az Egy emóció-elmélet vázlata maradt meg, amelyet 1939-ben adtak ki. Említsük még meg, hogy ezt A Lét és a Semmi követte közvetlenül 1943-ban. Ebben az írásában félreérthetetlenül megtartja Az Ego transzcendenciája következtetéseit, emellett kiegészíti, illetve elmélyíti a hiányosnak ítélt …
Tovább a műhöz