Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 8
Összes találat megjelenítve : 8
Találatok
A mű egymás mellé állítva ismerteti és teszi részletes vizsgálat tárgyává a francia és az olasz büntető eljárásjog alapintézményeit. Minden egyes fejezeten és alcímen beül előbb a francia szabályozást, majd azt követően annak olasz párhuzamát veszi górcső alá. Ennek a módszernek az alkalmazásával a szerző lehetőséget ad arra, hogy a két ország büntető eljárásjoga iránt érdeklődő olvasó – azon felül, hogy alapvető ismeretekre tegyen szert a témában – minél könnyebben felismerhesse, mind a közös európai jogfejlődésben gyökerező párhuzamokat, mind a külön utakat bejáró nemzeti büntető eljárásjogok eltérő szabályait, megoldásait.
Tovább a műhöz
Amikor Lili fejéből kipattant az ötlet, hogy adjuk közre a Winter család süteményreceptjeit, már több mint egy év is eltelt a trilógia harmadik kötetének megjelenése óta. Magam is meglepődtem, mennyire felvillanyozott az elképzelés, de az még annál is jobban, hogy megint találkozhatom a szereplőimmel. Egy évig készítettem elő a temérdek szálon futó, szövevényes cselekményt, és jegyzeteltem az izgalmas, sokrétű karaktereket, hiszen közel ötven főszereplőről és több mint kétszáz szereplőről van szó, végül majdnem három éven át írtam a köteteket. Nem csoda, hogy szinte a családommá lettek. Átéltem velük a megrázó vagy szárnyaló történeteiket, éltem velük a mindennapjaikat, a felkavaró történelmi eseményektől a siker mámoráig, a hálószobától az étkezőasztalig. Csak utólag tűnt fel, milyen fontos helyet kapott a Winterek életében a konyha és a vendéglátás, az ünnepek és a tradíciók csakúgy, mint a szerető gondoskodás. És valószínűleg azért írtam erről ennyit, mert mindez az én életemben is természetes. Persze a Zarah-trilógia (Zarah, Zarah öröksége, Zarah álma) nem szakács-könyv, hanem családregény. Jóllehet számos desszert felsorakozik a könyv lapjain, attól függően, hogy a hőseim éppen Németországban, Olaszországban vagy Izraelben élnek, vagy a titkos rokoni szálak cselekménye Angliában játszódik, ám a fantáziámra ezúttal is szükségem volt. …
Tovább a műhöz
Korunk filozófiájának olasz történetírója, De Ruggiero joggal mutat rá arra a tényre, hogy az olasz bölcselet a renaissance-tól napjainkig önállóan fejlődött és fejlődésének folyamán akadnak igazi nagy gondolkodói. De míg más nemzetek közepes írói — mint az angol Hamilton, a francia Cousin, a német Lotze, Fechner — európai hírre tesznek szert, Vicót az írók már alig emlegetik s az olyan lángelméjű gondolkodóknak, mint amilyenek Rosmini, Gioberti vagy Spaventa, még a nevét sem tudják. Az olasz bölcselők tanulmányozása közben figyelemmel kísértem a neveléstudomány művelőit és rendszereiket és csodálkozva láttam, hogy nevelői gondolkodás és tevékenység terén az olasz nemzet nagyobbat alkotott, mint a bölcseletből, de alkotásait ezen a téren még kevésbbé ismerik. A francia Compayré 512 lapra terjedő, 31 kiadást megért művében néhány név említése után csak a pozitivistának minősített Sicilianiról ír néhány sort, bár — dicséretére legyen mondva — elismeri: „Az Egyesült Államok és Németország után Itália az az ország, ahol legtöbbet foglalkoznak a pedagógiával." (498—500. l.) Németországban legújabban háromkötetes pedagógiai történetet ad ki Moog, s ebben a harmad-negyedrangú neveket halmozza, viszont az újabb olaszok közül csak Montessorit ismerteti, azonban sem belső fejlődését, sem az amerikai Parkhurst-, Dalton-rendszerekre való hatását nem …
Tovább a műhöz
Életem
- Cardano, Girolamo
- 2013
Girolamo Cardano (1501-1576) tipikus reneszánsz polihisztor volt: orvos, filozófus, költő, szerencsejátékos, asztrológus, zenész, matematikus, természettudós és szörnyeteg egy személyben. A kardántengelyt és a Cardano-gyűrűket róla nevezték el, ő találta ki egyebek közt a valószínűségszámítást, a harmadfokú egyenletet, az imaginárius számokat és a binominális együtthatót. Elsőként írta le pontosan a tífuszt, évszázadokig használt gyógyszerek sorát állította össze, kora legjobban fizetett és legsikeresebb orvosa volt, ő gyógyított elsőként siketnémákat, de titkosítási rendszereket is kitalált szabadidejében. Nagyjából 200 műve ismert cím szerint, zömük sosem jelenhetett meg nyomtatásban. Cardano élete nem volt túl boldog: bigott anyja, aki sokáig prostitúcióból tartotta fönn magát, ridegen bánt vele. Tehetséges, de enyhén szólva furcsa apja ugyan a maga módján szerette, de sokat gyötörte, gyakran megalázta. Feleségével, akit önéletrajzában egyszer említ név szerint, aligha élt harmonikus családi életet. Három gyermeke közül a legidősebbet feleséggyilkosságért lefejezték, középső fia többször is meglopta, becsapta, egyetlen derék gyermeke, lánya pedig meddőnek bizonyult. Cardanónak negyven éves koráig nyomorognia kellett, ám folytonos betegeskedése, kóros játékszenvedélye, összeférhetetlen természete is nehezítette számára a boldogulást. Mindezeken túl …
Tovább a műhöz
Itália (3/1.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
Én vagyok a legudvariasabb ember a világon. Büszkélkedem azzal, hogy sohasem voltam goromba e földön, ahol annyi elviselhetetlen fickó akad, aki odaül az ember mellé és elbeszéli szenvedéseit vagy éppen verseit szavalja el; igaz keresztényi türelemmel, nyugodtan hallgattam meg mindig ezeket a siralmas dolgokat s egy arcizmom sem árulta el, mennyire unatkozik a lelkem. Mint a vezeklő brahmin, aki átengedi testét a férgeknek, hogy ezek az istenteremtései is jóllakjanak, - úgy álltam néha naphosszat a legszörnyűbb emberi locsogást; nyugodtan hallgattam és benső sóhajaimat csak Ő hallotta, ki megjutalmazza az erényt.
De az életbölcsesség is azt parancsolja, hogy udvariasak legyünk és ne hallgassunk bosszúsan, vagy éppen valami bosszús szóval ne válaszoljunk, ha egy spongyatestű kereskedelmi tanácsos vagy kiaszott sajtkereskedő odaül mellénk és általános-európai beszélgetésbe fog e szavakkal: "Ma szép idő van." Nem tudhatja az ember, hogyan kerül megint össze egy ilyen filiszterrel s az akkor keservesen megemlegettetheti velünk, hogy udvariasan azt nem feleltük: "Az idő valóban igen szép." Sőt ugy is eshetik, nyájas olvasó, hogy Kasselben a table d'hotenál a föntemlített filiszter mellé ültetnek, még pedig a baloldalára s éppen ő az az egyén, akinek elébe tették a barna potykákkal megrakott tálakat és aki ezeknek vidám szétosztója; - ha pedig ő régóta feni rád a fogát, mindig jobbra adja …
Tovább a műhöz
Itália (3/2.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
Midőn beléptem Matild szobájába, a zöld lovaglóruha utolsó gombját is begombolta már és épen a fehértollas kalapot akarta felvenni. De hirtelen elhajitotta, mihelyt megpillantott és aranyfürtös haja hullámzott, amint felém rohant. - "Egyetlen, páratlan doktor!" - kiáltott és amint szokta, megragadta mindkét fülemet és mókás melegséggel csókolt meg.
- Hogy van, legőrűltebb minden halandók között? Milyen boldog vagyok, hogy ujra látom! Mert őrűltebb embert nem fogok találni a kerek világon. Bolond és buta akad elég és gyakran részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy őrűltnek tartják őket; pedig az igazi őrűlet épen olyan ritka, mint az igazi bölcseség, sőt talán nem is egyéb, mint bölcseség, amely megbosszankodott, hogy mindent tud, e világ minden aljasságát ismeri és ezért határozta el angy bölcsen, hogy megőrűl. A keletiek okos egy nép, prófétaként tisztelik az őrűlteket, mi ellenben minden prófétáról azt tartjuk, hogy őrűlt...
Tovább a műhöz
Itália (3/3.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
A környező természet hatással van az emberre - miért ne hatna az ember is a természetre, amely körülveszi. Itáliában szenvedélyes, mint a nép, nálunk Németországban komolyabb, meggondoltabb, türelmesebb. Vajjon egykor a természet is elevenebb belső életet élt-e, mint az ember? Orpheus kedélyének ereje, azt mondják képes volt arra, hogy fát, kvöet eleven ritmusu mozgásra késztessen. Vajjon ma is megtörténhetnék az ilyen csuda? A porosz udvari költő lantjának zengése aligha fogja táncra csábítani a templowi hegyet, vagy a berlini hársakat.
A természetnek is van története és ez egészen más természetrajz, mint amit az iskolában tanítanak. Az Apenninek sziklahasadékaiban évezredek óta élő kis szürke gyíkok közül egyet meg kellene hívni rendkívüli tanárnak valamelyik egyetemünkre és egészen csodálatos dolgokat hallhatnánk tőle. Persze, a jogi fakultás egynémely urainak büszkesége tiltakozna e választás ellen. Hiszen egyikük nagy titokban már a tudós Fidóra is féltékeny, mert attól tart, hogy ez esetleg helyettesíthené őt a tudományos apportírozásban.
Tovább a műhöz
Balra fordultunk, és keményen megdöntöttük a motort. Harmadikban, nagy gázzal, 170 km/órával repcsztettünk, és csak a Yamaha kipufogócsövét láttam a Hondámról. Még mindig előttem volt, amikor a domb tetején megérkeztünk a kanyarba. Itt ér véget a horizont, és a versenyzők itt tűnnek el a nézők szeme elől Rátapadtam. Olyan csata utolsó pillanatai voltak ezek, amelyet nyolc motoros kezdett el, de csak kettő fejezett be. Csak mi kelten. Én és Max Biaggi. Ez volt a zooi-es világbajnokság utolsó, döntő futama. Az utolsó kör. Az utolsó kemény pont a pályán. Az utolsó lehetőség a támadásra. Az utolsó esélyem a győzelemre. Ez a kanyar a lágy aszfaltcsík utolsó íve a kis zöld dombon. Szinte hozzátapad a talajhoz, együtt él vele, és követi a lendületét. Olyan, mint egy hosszú S betű. Először egy balos, majd egy jobb kanyar. A kanyarkombináció a domb tetején fut ki. Mindez hegymenetben. Utána azonban már lefelé megyünk. Amikor bemész a kanyarba, még nem látod, hogy mi van a másik oldalon. Fogalmad sincs, mikor fékezhetsz. Csak akkor kezded kapizsgálni, amikor már a másik oldalán vagy. Ha rosszul döntesz, akkor már semmit sem tehetsz. A külső ívet néztem ki magamnak, hogy lefelé a jobb oldalára kerüljek, majd a belső íven forduljak a következő kanyarban. Egyetlen módon lehet bevenni ezt a kanyart. Egyes fokozatban, visszaváltva negyedikből. Ha te jössz ki elsőnek a kanyarból, akkor …
Tovább a műhöz