Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A magnesium hydrogen-fejlesztő hatását abs. methylalkoholban már 1897-ben felfedezte Szarvasy I.1 E kutató trimethylamint akart magnesiumnitrid és methylalkoholból előállítani, de kísérletei, nem a várt eredménnyel jártak; ugyanis kis mennyiségű amin mellett, egy új vegyület keletkezett, melynek analysise magnesiummethylat jelenlétét állapította meg. Ezekután a kísérleti viszonyokat úgy választotta, hogy trimethylamin nem is képződött, a reactio pedig a következőképen ment végbe:
MgaN2 + 6 CH3 OH — 3 Mg (O CH»)2 + 2 NH3 Ennek az analógiájára tételezte fel Szaroasy, hogy — ha a nitrid helyét fémes magnesium foglalja el — az ammónia helyett hydrogen fog keletkezni, amit a további kísérletek teljes mértékben igazoltak. Frissen tisztított magnesium absolut methylalkoholban, szobahőmérsékleten, rövid időn belül élénken megindítja a gázfejlődést, lényeges felmelegedés mellett, a következő egyenlet értelmében: Mg + 2 CH3OH = Mg (OCH3)2 + H2 Később N. Bjerrum és L. Zechmeister'- foglalkoztak a reactioval behatóbban, amikor kimutatták, hogy nemcsak abs., de csekély vízmennyiséget tartalmazó methylalkoholban is megindul a CH3OH-coneentratioval arányos sebességű reactio. Az utóbbi körülményt a methylalkoholban levő vízmennyiség quantitativ kimutatására használták fel, 0.1%-nyi pontossággal. A magnesium és methylalkohol hydrogen-fejlesztő hatása gyakorlati alkalmazást nyert a …
Tovább a műhöz
Je tiens à exprimer ma profonde gratitude à toutes les personnes qui ont eu la -bonté de s'intéresser à mon travail. Je dois des remerciements particuliers à Mme de Coudekerque-Lambrecht, Mme M. de Czóbel, M. G. Vautier et M. J. de Pékár qui ont bien voulu mettre à ma disposition des lettres inédites et qui m'ont aidé complaisamment dans mes recherches. Je suis de même heureuse de pouvoir adresser mes remerciements à mon professeur, M. G. Birkás qui a appelé mon attention sur Justh et qui, pendant deux ans, a bien voulu diriger et surveiller mon travail. | Au XIXe siècle il y a un assez grand nombre d'écrivains hongrois qui subissent dans une mesure plus ou moins grande et d'une façon plus ou moins consciente l'influence de la littérature française. Sur plusieurs de ces écrivains (Vörösmarty, Petőfi, Jókai) cette influence s'exerce particulièrement à travers les livres et les journaux français qu'ils lisent, ou à travers les pièces qu'ils voient représenter en Hongrie. Il y en a d'autres (Eötvös, Csiky, Malonyai, Ady) qui font un séjour plus ou moins prolongé en France, qui se mettent en relation directe avec des écrivains français et qui font la connaissance immédiate de la vie littéraire française. C'est surtout Paris qui les attire avec un charme irrésistible, et, dans la plupart des cas, cette ville incomparable a un effet salutaire sur eux, en leur donnant des impressions profondes et inoubliables, en éveillant ou en mûrissant …
Tovább a műhöz
A «vallásfilozófia, mint önálló tudomány, vagyis olyan filozófia, melynek a vallás nem létrehozott, hanem csak megértett tárgya, amely „a filozófiai gondolkodásnak a vallási fenoménre való koncentrálása“ (Scholz), tulajdonképpen csak Kant óta lehetséges. Amit ugyanis a Kant előtti korszakban vallásfilozófiának lehetne nevezni, abban a vallásnak és a filozófiának a viszonya kétféle módon alakulhat. Lehet, hogy a vallás
a létrehozó alany és a filozófiai gondolatrendszer a létrehozott tárgy (theologia naturális, vallási metafizika). Ekkor a vallásfilozófia éppen olyan öntevékenysége a vallásnak, mint a theológía s ezért ezzel szemben nem is önálló tudomány. De lehet az is, hogy a filozófia hozza létre a vallást (a deisták és a felvilágosodás észvallása, a különféle spekulatív filozófiák), vagyis a tárgyat, a tartalmat is a filozófiai gondolkodás, a racionális dedukció szolgáltatja. Ekkor a vallásfilozófia megint nem lehet
önálló tudomány, mert nincsen levezethetetlen sajátos tartalma,
tárgya, ami pedig az önálló tudománynak alapfeltétele. Önálló tudomány csak akkor lehet a vallásfilozófia, ha sem a vallást nem teszi filozófiává, sem a filozófiát vallássá, hanem a vallást vallásnak hagyva, pozitíve adottnak elfogadva, annak tudományos megértésére, az adott, tehát irracionális tartalmú vallás lényegének és igazságának kimutatására törekszik. Midőn …
Tovább a műhöz
Zinkoxydnak szénnel való redukciójánál fedezte fel. Lassone a szénmonoxydot, de éghetősége miatt előbb a hydrogénnel tévesztette össze. Húsz évvel később Priestley (1796) izzított szenet vasoxyddal, de a fejlődő gázt szénhydrogénnek nézte. A szénmonoxyd igazi összetételét csak 1801-ben derítették fel Cruis-hank, Clément és Desormes. Megfigyelték, hogy a szénmonoxyd oxygénnel nem egyesül vizzé, hanem széndioxyddá és hogy akkor keletkezik, ha izzó szén fölött széndioxydot vezettek el. Ebből következtették, hogy a szénnek egy oxydjávai állnak szemben. Cseppfolyósítása 1877-ben sikerült L. Cailletet-nek és M. Berthelot figyelte meg először (1855) a szénmonoxydnak alkaliformiatokká való átalakulását alkaliák jelenlétében. Jelentős felfedezés volt még L. Mond és C. Langer részéről a nickel-szénmonoxyd, Ni(CO)4, felismerése. A természetben szénmonoxyd vulkánok gázaiban található. A Mont Pelée-nek egy vulkanikus kitörése után Moissan" megvizsgálta a feltörő gázokat és 1,6% szénmonoxydot talált. Szénben, kokszban és meteorvasban figyeltek már meg bezárt szénmonoxydot, sőt Ramsay és Travers cinnoberben és azonkívül ásványi anyagokban, mint pl. kryolithban is felismerték nagyon kis mennyiségben. A természetben még bányatüzeknél is keletkezik, ha az izzó szén nem ég el tökéletesen, vagy széndioxyd hat az izzó szénre. Városok ipartelepeinek közelében az …
Tovább a műhöz
Mi a hírnév? Az emberek szeme, az emberek szava, az emberek kezevonása, hogy látunk, szeretünk, vagy gyűlölünk. Van író, aki elásva ír, nem látja senki, ő se látja az olvasóit, Esztendők karja emeli ki az ilyent, sok könyv és Emberek, Van író, aki buzgón szedi össze az emberek étlapját, a szalonok tréfáit, a lokálokból ritmust vesz, divatos stílust ölt és máról holnapra híres. Ez a hamar születő, hamar pusztuló hírnév..
Van író, aki nem ismert világot hoz és a közönsége úgy terjed mint a lavina ; az ilyen hónapok alatt lesz híres. Van író, aki harsogva szólal meg, vagy mint a félrevert harang. Épen éjszaka. És siet tudatni, hogy vigyázni, a kenyér, amit esztek, penészes, a kutak meg vannak mérgezve, kalandorok tanyáznak a falu végén, a házaitok tűzbe kap reggelre, ha elalusztok, elhajtják barmaitokat, elviszik asszonyaitokat, nektek pedig előre kinyitják kapuját a temetőnek. Ez a leggyorsabb hírnév, a legnagyobb hírnév: a próféta hírneve. És van író, aki esztendőkbe zárva a belső világ mélységeit hozza elő, mint a bányász, nem gyárt reklámtáblákat s mire eljönne érte a hír, már halott. Ez a hírnév a legrettenetesebb. Hiába ver utat magának a szarkofágba, az akit érint, süket, néma, mozdulatlan, nem tudja már. De a hírnevek legnagyobb mestere az idő. Az örökkévaló dolgoknak, az örökkévalóságban való bizonyos idejű élete, jegyeink kidomborodása, …
Tovább a műhöz
Ugo Foscolo az olasz irodalomnak egyik legérdekesebb és sokat vitatott alakja, akinek műveiben egy forrongó, átmeneti korszak újító szelleme, az olasz múlt és jövő találkozása, a klasszicizmus és a romanticizmus kettős lelkisége jut kifejezésre. A XVIII. század végén a francia forradalom hatása alatt egész Európa szellemi élete nagy megrázkódtatáson ment keresztül. A régi társadalmi és gazdasági rendszer felborult, a régi életformák elavultak, a régi irodalom elvesztette életerejét. A századforduló Napoleon hatalmas egyéniségének varázsával indult meg, aki fegyvereivel felszántja egész Európát, melynek politikai és szellemi térképén nagy változások állanak elő. Európa népei nemzeti önállóságra törekszenek s megindul a szabadságharcok kora. Ugyanekkor az irodalom is szakított a XVIII. század gondolatvilágával és új utakat keresett, melyek a klasszicizmus meddőségéből a megújhodást hirdető romanticizmushoz vezettek. Ez a kultúrváltozás, mely Olaszországban és Franciaországban az empire-korszak után játszódott le, természetesen nem ment simán. A régi és új szellem szembenállása a fajok ősi ellentétéből táplálkozott. A romantika győzelme a germán szellem előretörését és térfoglalását jelentette s ez a klasszikus kultúrájú latin országokban erős ellenhatást váltott ki. A múlt hagyományai s az emberiség új ideáljai küzdöttek itt egymással. A romanticizmus …
Tovább a műhöz
A sinus formában váltakozó áram által nem polározódó elektródoknál létrehozott periodikus koncentrációváltozásokat E. Warburg számította ki először. Az ő egyenletét használta fel Nernst a róla elnevezett elektrofiziológiai elméletben a váltóáram által létrehozott inger kiszámításánál. Egyenáramra a problémát H. F. Webers már 1879-ben megoldotta, önindukciómentes kondenzátorkisüléseknél pedig Eucken-nek sikerült a koncentrációváltozásnak az időtől való függését megállapítani. Mi e feladatot egyszerűen csillapított harmonikusan oszcilláló áramok esetére akarjuk megoldani és pedig azon feltételek mellett, melyeknél Warburg és Nernst is megmaradtak. Szállítson az egységnyi sűrűségű áram másodpercenként egy bizonyos sófajtából v grammaequivalenst az elektródhoz, vagy egy félig áteresztő hártyához, amely ezt a sót nem engedi át. Ezáltal koncentrációváltozások lépnek fel, amelyek viszont diffúziót idéznek elő. Az i=i (t) intenzitású áram másodpercenként vi sómennyiséget visz a membránhoz. Ugyanezt a >'i tömeget a diffúziónak rögtön el kell távolítania, mert különben a
membrán legközvetlenebb környezetében végtelen nagy koncentráció-érték jöhetne létre. Jelölje z, amelyet a membrántól (arra merőlegesen) számítunk, az áram, illetőleg az ezzel ellenkező irányú sóáram irányát, akkor tehát z = 0-ra érvényes...
Tovább a műhöz
A cellulóz sósavban való oldását először Béchamp1 említi fel, de felfedezése, talán adatainak bizonytalansága folytán, nem ment át a gyakorlatba. Willstätter és Zechmeister" érdeme, hogy e megfigyelést a technikai gyakorlatban is gyümölcsözővé tudták tenni és hogy a kérdést tudományos szempontból megvizsgálták. A cellulóz teljes hydrolyzise a kisérleti hibákon belül quantitativ kitermeléssel glukózhoz vezet. Willstätter és Zech-meister 40%-os sósavval 96% -os lebontást értek el, Heuser és Dammel3 kénsavval 94% glukózt állítottak elő. Közbeneső termékként eddig teljes biztonsággal csak a cellobiózt sikerült előállítani, az oktaacetylcellobiózon keresztül. Ezenkívül számos kísérlet irányolt már a cellulóz lebontásánál keletkező más közbeneső termékek elkülönítésére, így Bondeau és Carolle* a cellulózt tömény-kénsavban oldották, majd vízzel kicsapták a keletkező temeket. Aszerint, hogy a kénsav behatása mennyi ideig tartott, más és más összetételű kénsavas esztereket kaptak. Ezek vizsgálatával később Honig és Schubert5 is foglalkozott. Ők alkohollal való főzés útján az esztereket elszappanosították, de csak dextrin-szerű anyagokhoz jutottak el. Kissé eredményesebbek voltak azok a kísérletek, melyek az acetylezett vagy methylezett cellulóz lebontásával foglalkoztak. Erre nézve sok adat található az irodalomban. Az Ost-féle izocellobióz6 hosszas vitára …
Tovább a műhöz
Az ammoniumchlorid-oldatnak magnesiumot oldó hatása már Wöhler előtt ismeretes volt, 2 NH4Cl+Mg = MgCl2+2 H +2NH3
de az eközben fejlődő hydrogen csak az utóbbi időben nyert alkalmazást reduktios célokra. L. Zechmeister és P. Rom dolgozott ki először olyan eljárást, mely a magnesium és ammoniumchlorid egymásra hatásánál fejlődő hydrogent nitro-vegyületek redukálására alkalmazza. A módszer lényege az, hogy a redukálandó anyag methyl-alkoholos oldatához telített aminoniumchlorid-oldatot és szeletekre aprított (0.5 cm) magnesiumot adunk. A reduktio hevességétől függően, hűtött vagy melegített oldatról a fém eltűnte után edesztilláljuk a methylalkoholt. A methylalkoholtól megszabadított, vízzel hígított és lehűtött oldatból a reduktios termék kiválik. A nyerstermék tisztítása esetenként különböző, ugyancsak egyes esetekben az anyag természetéhez viszonyítva, az eljáráson is kisebb-nagyobb változtatások alkalmazhatók. Az eljárás egyszerű és minden tekintetben könnyen kezelhető, éppen ezért más vegyület-csoportok redukálására is alkalmasnak mutatkozott. — Részemről elsősorban aromás nit-roso-vegyületek redukálását és ezzel kapcsolatban a nitro-cso-port reduktiojára vonatkozó ismereteinknek kibővítését tűztem ki célul. Az első nitroso-vegyületet 1874-ben Baeyer állította elő (nitrosonaphtalin). Ezután többen foglalkoztak a nitroso-vegyületek előállításával, …
Tovább a műhöz
Az alábbiakban felsorolt forrásmunkák alapján a vogul nyelv jelzős szerkezeteit szeretném bemutatni, annak igazolására és kiegészítésére, amit eddig a vogul jelzőkről tudunk. A fgr. nyelvek, ellentétben az indogermán nyelvekkel, a főnévi szó hangkomplekszumát is változatlanul, azaz minden alaki elem hozzáillesztése nélkül teszik a jelzett szó elé vagy után. Azaz a főnévi szót alaki szempontból nem változtatják akkor sem, ha a főnév kifejezte fogalom a szemléletnek csak éppen időszerű (actualis) kiegészítője és nem a főpontja. A puszta anyagnév jelzői használata a vogulban is nagyon széleskörű.A puszta anyagnév a jelző:3 k ё r-u s, a x w t é s-ü s neilés Vas-vár, kő-vár látszik.' (VNGy. II. 62.). — ker-lakw sarixwe'it, 'vas-abroncsot rugdalnak.' (uo. 85.). — K ё r-s ё r jamés aul altitá, 'vas-láncok jeles végeit egybecsatolta." (uo. III. 45.). — numél tarémnél k ё r-t a x t ti jiw, 'fölülről az égből (egy) vas-búvármadár jön.' (uo. I. 1.). — a 1 n ё n t a p-kwalyá, 'ezüst öv-kötőjét.' (uo. IV. 282.). — lant u x s á l'-k h u ra, 'mond a réz-ember.' (uo. 545.). — ustál-kliult u x s á l'-a skhus al, 'Az asztalban egy rézkulcs van.' (uo. 546.). — axwtés-kwol ünli, 'kőház áll ott.' (uo. III. 525.) Az anyagnév! jelzőnek is van jelzője:4 l i l i v\ n a l i' Xámsim xossulilém, 'eleven kígyó ostoromat legyintem.' (í. 80.). Az anyagnévi jelzőnek is, meg a jelzett …
Tovább a műhöz
Fényképeiről igazi „filozófusfej“ néz ránk: hatalmasan domborodó, magas koponya, élénk, mélyretekintő szem, derűs, nyugodt vonások, gyér fehér haj és fehér tudósszakáll. Középmagas termete eléggé erősnek látszott, pedig sokat betegeskedett ifjúkora óta. Az Irving Street-en lévő házából
sietős léptekkel ment naponta át a Harvard-egyetemre, egyenes testtartással, szórakozottan tekintgetve körül, hóna alatt mindig egynéhány könyvet szorongatva. Gyors mozdulatairól akkor sem szokott le, amikor orvosai kérve kérték: járjon lassabban. Még ötvenéves korában is kettesével-hármasával ugrált fölfelé a lépcsőkön, míg 1899-ben egy balvégű kirándulása, — eltévedt a hegyekben és csak késő éjszaka vetődött emberlakta vidékre, — végleg össze nem törte. Soha még emberben nem volt kevesebb páthosz. Ha beszélt. a szeme gyorsan mozgott. Könnyen és mindig derűsen beszélt, még 68 éves korában is olyan fiatalos frisseséggel, hogy környezetét magával ragadta. Hatalmas szókincs fölött rendelkezett, hangja erős volt és tiszteletet parancsoló. Előadásaira özönlött a közönség, nemcsak Angliában, hanem még
Amerikában (!) is. Mikor egyszer New-Yorkban a pragmatizmus filozófiájáról adott elő, az előadás előtt a közönségnek át kellett vonulnia az egyetem legnagyobb előadótermébe, mert a második legnagyobban nem fért el; az utolsó előadáson azonban ez is kicsinynek …
Tovább a műhöz
A romantika és a nyomában járó német idealizmus lehanyatlása után a szellemi élet minden ágában Európa-szerte tért foglalt a pozitivizmus és a természettudományos gondolkozás. A XIX. századbeli nagy gyakorlati és elméleti felfedezések, valamint a jeles természettudósok, mint Darwin, Claude Bemard stb. munkái átalakítóan hatnak a közvéleményre s mindjobban megerősödik az a gondolat, hogy a tudomány és a technika megváltoztathatja a politikai, társadalmi, gazdasági, szellemi életet, sőt magát az emberi lelket is. Ez a változás főkép a múlt század utolsó évtizedeiben következik be. Franciaországban is Taine és Renan 1870 előtt megjelent munkái az 1871—72-es háború után éreztetik igazán hatásukat s ekkor talál termékeny talajra Auguste Comte pozitivizmusa, amely nem volt egyéb, mint az új filozófiával és tudománnyal gazdagodott régi enciklopédista szellem. A pozitivisták feltétlenül hisznek az észben és a haladásban, telve vannak optimizmussal, megváltót vélnek látni a tudományban s ez a nagyfokú bizakodás társadalmi téren is a régi konzervatív gondolkozású közönség helyébe egy egészen új, liberális nemzedéket teremt. Ekkor emelkedik a tudományok sorában vezető szerepre a szociológia s ekkor írják a pozitivisták zászlójukra a „savoir pour prévoir afin de pouvoir" jelszavát, amely „mindenkori szövetségese lett a XIX. század társadalomboldogító utópistáinak és …
Tovább a műhöz