Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 12
Összes találat megjelenítve : 12
Találatok
Ámbár Balaton-Fiired a’legjelesb, ’s leglátogatottabb magyarországi gyógyhelyek között, elsők közé számlállathalik ; mindazonáltal korára, ’s hírére nézve legújabb, mert: míg a’ többi jelesbeknek majd mindannyinak mondák, írott kútfők, fenn álló romok, föltalált emlékek, pénzek, stb. után Írott történeteik a’ korábbi századokba, sőt a’ romaiak’ koráig felvezetvék; illyesmit Fürednél hiába keresnél; sőt hagyomány utján is, a’ gyógyforrás’ eredetéről , feltalálásáról, ’s a’ gyógyintézet’ legrégiebb felállításáról, mint legtöbbek, valamelly hozzájok illő rege alakjában bírnak , mitsem mutathat fel. Ámbár a’ romaiaktól élénken mívelt alsó Pannóniájukban feküdt, melly secunda cmsularis romana-nak Galerius császártól neje’ tiszteletére Valeria-nak ne-vezteték. Környékén sok nevezetes gyarmat vala, u. m. Caesariana, Tricciana, Valentina/, Mogentia-nae, Mogetianae, Cibalis stb. ’s mellyeket Keszthelynél , Sárvíznél, ’s a’ tó melletti számas más helyeken a’ romok szemünkbe tüntetnek; mégis semmi bizonyos , és hitelt érdemlő tudósítást Füred’ gyógyvizeiről, melly bizonyosokká tenne, miszerint a’ romaiaknál ismert, ’s használt volt légyen, nem találunk. Amaz előadás, mellynél fogva Valéria császárné, férje’ halála után, Tihanyban lakott, ’s Piroska nevű anyját a’ füredi gyógyforrásban hosszas betegségéből …
Tovább a műhöz
Az ember és a táj kapcsolatában a domborzat mint önálló hatóerő szerepel. Míg a síkság nagy egyhangúsága a benépesülés egyöntetűségét mozdítja elő, addig a hegyvidék a változatos éghajlati, termelési viszonyok következtében a benépesülést irányítja és változatos népsűrűségű területeket teremt meg. A hegyvidék változatos benépesülésének képével, a népesség vertikális» elrendeződésével, eddig hazánkban csak kevesen foglalkoztak, Prinz (Magyarország oknyomozó földrajza, 1914) nagy számokban az ország lakosságának szinti eloszlásáról közöl adatokat.
K. Szabó Pál a Mecsek hegység népsűrűségi viszonyait tárgyalja (Adatok Pécs környékének település-földrajzához, 1926). így a részlettanulmányok szórványos volta miatt kevéssé ismerjük még Magyarország hegyvidékeinek sajátos benépesülési képét. Könyvem is ilyen részlettanulmány, Mátra- és
Bükk-hegyvidékére vonatkozólag. Az említetteken kívül munkám elkészítésénél még a következő műveket vettem irányítóul: Prinz Gyula: Magyarország földrajza 1926. Cholnoky Jenő: Az emberföldrajz alapjai. 1922. Pezenhoffer Antal: Demográfiái viszonyok befolyása a nép szaporodására. 1922. Statisztikai közlemények: 1910—1920. | A területet 20-as ízohipszák szerint övekre osztottam fel. Az 1910-es statisztika szerint megállapítottam a lakosság teljes számát s a terület nagyságát katasztrális holdakban. …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia XXI-dik naggyülése 1859. december 15-kén tartott ülésében tudományos kézikönyvek készíttetését határozta el, melyek a különböző szakokat, a tudomány jelen állásának színvonalához mérten, mind alaposan, mind elég bőven tárgyalják, hogy a magyar olvasó azokban kellő tájékokozást nyerhessen. Ehhez képest — nagy szükségét érezvén irodalmunk egy a tudomány ujabb fogalma szerinti földiratnak — a mondott nagygyűlés első sorban egyetemes földirati kézikönyv készítését tűzte ki; s czélszerűnek találtatván utóbb, hogy ezt a magyar birodalom természettani földirata, mint legeslegégetőbb szükség előzze meg, először is ennek kiadása ment határozatba. Az Akadémia 1860. julius 30-án tartott ülésében, tapasztalván, hogy e szakban a legnagyobb készültség jeleit Hunfalvy János levelező tag adá irodalmunk mezején; ilyes kézikönyv megírására őt határozó felhivatni, ki is, elvállalván a megbízást, 1861. november 18-án mutatványképen azon részt olvasó fel az Akadémiában, mely a Bánság hegységeit tárgyalja, s mely közhelyesléssel találkozván, szerző az 1862. mártius 30-án tartott összes ülésnek bemutatá munkájának első részét ily czím alatt: „Magyarország természeti viszonyainak leírása“, előadván egyszersmind, ismertetésül e munka átalános tervét, s felolvasván bevezetésének egy részét. Az ülés a benyújtott művet …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia XXI-dik naggyülése 1859. december 15-kén tartott ülésében tudományos kézikönyvek készíttetését határozta el, melyek a különböző szakokat, a tudomány jelen állásának színvonalához mérten, mind alaposan, mind elég bőven tárgyalják, hogy a magyar olvasó azokban kellő tájékokozást nyerhessen. Ehhez képest — nagy szükségét érezvén irodalmunk egy a tudomány ujabb fogalma szerinti földiratnak — a mondott nagygyűlés első sorban egyetemes földirati kézikönyv készítését tűzte ki; s czélszerűnek találtatván utóbb, hogy ezt a magyar birodalom természettani földirata, mint legeslegégetőbb szükség előzze meg, először is ennek kiadása ment határozatba. Az Akadémia 1860. julius 30-án tartott ülésében, tapasztalván, hogy e szakban a legnagyobb készültség jeleit Hunfalvy János levelező tag adá irodalmunk mezején; ilyes kézikönyv megírására őt határozó felhivatni, ki is, elvállalván a megbízást, 1861. november 18-án mutatványképen azon részt olvasó fel az Akadémiában, mely a Bánság hegységeit tárgyalja, s mely közhelyesléssel találkozván, szerző az 1862. mártius 30-án tartott összes ülésnek bemutatá munkájának első részét ily czím alatt: „Magyarország természeti viszonyainak leírása“, előadván egyszersmind, ismertetésül e munka átalános tervét, s felolvasván bevezetésének egy részét. Az ülés a benyújtott művet …
Tovább a műhöz
A Magyar Tudományos Akadémia XXI-dik naggyülése 1859. december 15-kén tartott ülésében tudományos kézikönyvek készíttetését határozta el, melyek a különböző szakokat, a tudomány jelen állásának színvonalához mérten, mind alaposan, mind elég bőven tárgyalják, hogy a magyar olvasó azokban kellő tájékokozást nyerhessen. Ehhez képest — nagy szükségét érezvén irodalmunk egy a tudomány ujabb fogalma szerinti földiratnak — a mondott nagygyűlés első sorban egyetemes földirati kézikönyv készítését tűzte ki; s czélszerűnek találtatván utóbb, hogy ezt a magyar birodalom természettani földirata, mint legeslegégetőbb szükség előzze meg, először is ennek kiadása ment határozatba. Az Akadémia 1860. julius 30-án tartott ülésében, tapasztalván, hogy e szakban a legnagyobb készültség jeleit Hunfalvy János levelező tag adá irodalmunk mezején; ilyes kézikönyv megírására őt határozó felhivatni, ki is, elvállalván a megbízást, 1861. november 18-án mutatványképen azon részt olvasó fel az Akadémiában, mely a Bánság hegységeit tárgyalja, s mely közhelyesléssel találkozván, szerző az 1862. mártius 30-án tartott összes ülésnek bemutatá munkájának első részét ily czím alatt: „Magyarország természeti viszonyainak leírása“, előadván egyszersmind, ismertetésül e munka átalános tervét, s felolvasván bevezetésének egy részét. Az ülés a benyújtott művet …
Tovább a műhöz
1852 nyarán, a korondi fürdőn fiatal úrhölgy jelent meg lelkes férj, két növendék leányka s egy magyarországiasan öltözött két éves kis fiu körében. Párnap mulva a bájos úrnőt kedves gyermekeivel a fürdőkkel szemben eső ásványvizek kövületei keresésében látók elmerülni: e percztől az egész fürdőtársaság kövületek gyűjtéséhez kezde, s legszebb példányaival mindenki a pesti nemzeti múzeumra gondolt. Ki volt e lelkes úrnő, még biztosabban gondolhatják olvasóim, ha elmondom, mikép jelen müvemre a pontot itt tevém fel. Nőnek akarám minden áron e müvemet ajánlani, mert a nőnem kezében van letéve a haza s emberiség jövője, s mintegy mondani óhajtanám általa, mikép müveim nem egyes tudósoknak, hanem hazám lelkes szépei s fiatalságának szántam. Eleget volt a hon és tudomány egyesek kiváltságolt birtoka; óhajtanám, hogy nő és férfi, fiatal és öreg egyaránt oltározzák velem e haza imádandó földét. S kinek ajánlhattam volna méltóbban, mint a nemes úrnőnek, kit a honbuvárlat mezőjén, épen a munkavégzés édes öröme közit láttam felmerülni. (...) Nyitom Erdély gazdag, de ismeretlen múzeumának második osztályát: Erdély földismei s földirali ritkaságait, vagy az erdélyi festöiségek képcsarnokát. Annyi előszeretettel lévén hazám iránt, nem akarom magam fejezni ki, mennyi szépség, ritkaság vár olvasóimra; két idegen, egy angol és franczia utazó ide …
Tovább a műhöz
Az öt kötetre tervezett Magyarország tájföldrajza sorozat megjelentetését többoldalú tudományos és társadalmi igény teszi szükségessé és időszerűvé. 1. A Magyar Tudományos Akadémia távlati kutatási terve keretében a természetföldrajz az elmúlt évtizedekben azt a feladatot kapta, hogy részletes és összehasonlító kutatásokkal táji keretekben tárja fel természeti környezetünk adottságait, és hazánk tájait összefoglaló természetföldrajzi, ill. tájföldrajzi munkákban dolgozza fel. Egyrészt szükséges ez a szocialista társadalom építése során a természeti tájak, térségek mind több oldalú kihasználásán, sőt a mostoha természeti adottságok megváltoztatásán munkálkodó tervezőknek, hogy a termelés észszerűsítése és fokozása érdekében kellőképpen figyelembe vehessék az ország természeti viszonyainak tudományos értékelését. Másrészt kulturális szempontból hazánk tájainak komplex feltárása tudományos alapanyagul szolgál a környezetismeret tanításához, az egyetemi, felsőfokú földrajzoktatáshoz, ill. a további részletes tudományos kutatáshoz is. 2. Magyarország tájföldrajza sorozatunk az első rendszeres és komplex feldolgozás az ország táji adottságairól. Prinz-Teleki-Cholnoky hasonló című monográfia kötete ugyanis még az ún. történeti országot bontotta fel tájakra, és adott nagyvonalú „festett" tájrajzi képet az egész Kárpát-medencéről. Bulla …
Tovább a műhöz
Két esztendővel ezelőtt jelent meg az öt kötetre tervezett Magyarország tájföldrajza sorozat 1. kötete, A dunai Alföld, most pedig a 2. kötetet, A tiszai Alföldet tehetjük az olvasó asztalára. Ezzel válik teljessé az a kép, amelyet hazánk legnagyobb tájáról, az Alföldről a magyar természetföldrajz és a közreműködő rokontudományok neves képviselői a legújabb kutatáseredmények rendszerezett összefoglalásaként adhatnak a szakemberek, a tervezők, a pedagógusok és a földrajz iránt érdeklődők szélesebb köre számára. A sorozat tudományos és társadalmi igényekhez igazított koncepciójáról, céljáról és kimunkálásának módjáról az 1. kötet előszavában már szóltunk. Az ott mondottak teljes egészében vonatkoznak jelen kötetünkre is; ismétlésük felesleges. A dunai Alföld I. fejezetében az egész Alföldről megrajzolt általános kép és a II. fejezetében közzétett nagytáj szintű természetföldrajzi tájértékelés az az alap, amelyre egyrészt már az 1. kötet III. fejezetében bemutatott öt dunai középtáj épült, másrészt a jelen kötetben felsorakozó nyolc tiszai középtáj természeti tényezőinek jellemzése támaszkodik. A tiszai Alföld olvasójának figyelmét azonban nemcsak emiatt hívjuk fel az 1. kötetre, hanem azért is, mert a koncepcionális-tartalmi-szerkezeti együvétartozáson és szoros kapcsolaton kívül formailag is ráépítettük a szerkesztés során a 2. …
Tovább a műhöz
A természet és a társadalom közötti kapcsolatok és kölcsönhatások törvényszerűségei iránt még sohasem nyilvánult meg oly nagy társadalmi érdeklődés, mint az utóbbi évek során. Környezetünk természeti adottságainak, erőforrásainak védelme, tervszerű, előnyös felhasználása a gazdasági-társadalmi élet minden ágában szinte mindennapos feladattá vált. Amikor a hatvanas évek elején munkaközösségünkkel elhatároztuk, hogy Magyarország természetföldrajzi adottságait, erőforrásait és földrajzi arculatát tájföldrajzi sorozatban feldolgozzuk, már sok vonatkozásban előre láttuk, hogy tájkutató és -feldolgozó munkánkkal nemcsak az általános közművelődési igényt kell kielégítenünk, hanem az országos szintű területi tervezés, környezethasznosítás és -védelem feladatainak tudományos megalapozását is kell szolgálnunk. Ennek érdekében kezdeményeztük a tájföldrajzi feldolgozás új irányzatát, a természet-földrajzi tájértékelést, amelynek célja a gazdálkodást területenként különböző mértékben befolyásoló kedvező vagy kedvezőtlen táji adottságok, tájalkotó tényezők beható feltárása és értékelése.
Immáron nyolc esztendeje annak, hogy a tájföldrajza sorozat 1. kötete, A dunai Alföld, s hat esztendeje, hogy 2. kötete, A tiszai Alföld. Ez idő alatt a tájértékelésben végbement jelentős szemléleti fejlődés, a szükségletnek megfelelően kibővített …
Tovább a műhöz
Az elmúlt években a magyarországi régiók földrajzi kutatásának szemléletében és módszereiben is jelentős és viszonylag gyors változás következett be. Magyarország tájföldrajza c. sorozatunk jelen kötetének előkészítése során elodázhatatlanná vált annak a már korábban is jelentkező tudományos és gyakorlati igénynek a megvalósítására irányuló törekvés, hogy az ország egyes nagy régióiban a természeti környezet és az azzal szorosan összefonódott termelési-gazdasági tér, valamint a fogyasztás fontos tényezőit külön-külön is és térbeli egymásra hatásukban is értékeljük. Az ország nagyobb természeti tájainak, ill. gazdasági körzeteinek komplex természeti és társadalmi-gazdasági földrajzi szempontú értékelését már korábban tervbe vettük, de gazdaságföldrajzi feldolgozást is tartalmazó kivitelezésére mind ez ideig nem került sor. Napjainkra azonban teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a társadalmi-gazdasági tevékenység hatására a földrajzi környezet változása, átalakulása nagymértékben felgyorsult, sőt helyenként az ember számára jelentősen károsodott A termelőerők racionális területi elhelyezését kijelölő gazdasági döntésekhez, amelyek a hatékonyabb területhasznosítási és területfejlesztési politika megvalósítását szolgálják, feltétlenül figyelembe kell venni mind a természeti ökológiai feltételeket (a természeti erőforrások széles …
Tovább a műhöz
Magyarország tájföldrajza ötödik kötete a Dunántúli-középhegység természeti adottságai és erőforrásai jellemzését és értékelését tartalmazza. E régiónak, ill. a Közép-Dunántúlnak; regionális tájföldrajzát, továbbá gazdaság- és társadalomföldrajzát a sorozat következő köteteiben 'tárgyaljuk. A külön kötetekben való megjelentetésre több körülmény kényszerítette a szerkesztőket ; - Közismert, hogy a meglehetősen nagyszámú és több intézményben dolgozó szerzői munkaközösség kutató és feldolgozó munkája rendszerint hosszú é-vekre elnyúlik. Ennek egyik hátrányos következménye az, hogy a termelési, gazdaságföldrajzi adatok részben túlhaladottakká válnak és a kéziratok elkészítése után a következtetések kiegészítésre és átdolgozásra szorulnak. - A Dunántúli-középhegység tájmonográfiához elkészült kézirat jóval læg-haladta az előző kötetnek, a Dunántúli-dombságnak a terjedelmét. Ez várható is volt, mivel a 4. kötetben a nagytájon belüli közép- és kistájak regionális földrajzi tárgyalását mellőztük. Ezt tehettük azért, mert a Dunántúli-dombság középtájadról - Belső- és Külső-Somogy, ToInai-dombság, Mecsek és Baranyai-dombság - részletes feldolgozások, nagyrészt természet-földrajzi tematikájú kismonográfiák már az olvasók rendelkezésére állták. Ezzel szemben a Dunántúli-középhegység körzetéről ilyen előzmények …
Tovább a műhöz
A Magyarország tájföldrajza monográfia sorozat hatodik kötete a Dunántúli-középhegység regionális tájföldrajzát foglalja magába. Az előző, ötödik kötet a Dunántúli-középhegység természeti adottságai és erőforrásai általános jellemzését és értékelését tartalmazza. Az ilyen tagolódás, tárgyalási mód indoklására az előző kötetek előszavában már kitértünk. Azt is megemlítettük, hogy a több mint két évtizeddel ezelőtt megkezdett hazai tájföldrajzi feldolgozás módszere és szemlélete bizonyos fejlődésen, változásokon ment keresztül. Ezt a körülményt tükrözik a monográfia köteteinek feldolgozásában, terjedelmében megmutatkozó eltérések is.
A Dunántúli-középhegység közép- és kistájai szerinti részletes regionális tájértékelés kapcsán jobban törekedtünk a tájalkotó ökológiai tényezők mennyiségi, ill. területenként változó arányú szerepének minősítésére. A regionális természetföldrajzi vizsgálat fontos motívuma volt mindig a táji egységeknek azonosságuk ill. különbözőségük alapján való elhatárolása, rendszerezése és jellemzése. Ebben a tekintetben a tájhatárok megállapítása a tájalkotó tényezők (földtani, kőzettani felépítés, domborzati tagoltság, felszínfejlődés menete, éghajlati ill. időjárási, vízrajzi-hidrológiai jellemzők, továbbá természetes növényzet, a talajfajták és elterjedésük, végül a …
Tovább a műhöz