Magyar
EnglishKeresés
Találatok
"A civil férfiak elhurcolását semmilyen nemzetközi jog vagy gyakorlat nem igazolja. Valamennyien a kommunista önkény és Kárpátalja teljes leigázásának útjában voltak, amely ily módon befolyásolta a kárpátaljai terület nemzetiségi összetételét, illetve ezzel is büntette a magyarságot a II. világháborús részvételért."
A korabeli levéltári dokumentumokat olvasva, a túlélők szavait hallgatva lelki szemeim előtt látom 1944 őszét, amikor falvainkban, városainkban riadalmat keltő plakátok jelentek meg, megperdültek a dobok, és ... fejünkre olvasták származásunkat, mondván: bűnös nemzet fiai-lányai vagyunk. És jött Szolyva - az újkori Golgota. Aztán a Kárpátok hágóin át végeláthatatlan sorok kígyóztak térdig érő hóban, majd marhavagonokba préselve vitt az ítélet nélkül, ártatlanul elhurcolt tízezrek útja Szolyváról Sztarij Szamborba, Novij Szamborba, Lembergbe, Kijeven át Donbászra, Luhanszkba, Boriszovba, Orsára, Vityebszkbe, Krasznouralszkba, Tobolszkba, Kazanyba, Kolimára... Bűnük az volt, hogy magyarnak, németnek születtek.
Mit tudnak minderről a mai húsz-harminc-negyvenévesek? De van-e egyáltalán jogunk ezt számon kérni tőlük?
Immár két-három emberöltő választja el őket az 1944 őszén bekövetkező tragikus napoktól, a tilalmat parancsoló tabuktól, a megfélemlítéstől, és persze a jól működő íratlan szabályoktól is: amiről nem beszélünk, az nincs, az nem …
Tovább a műhöz
