Keresés
Találatok
Európa a legnevezetesebb világrész. Itt laknak a legműveltebb népek, a világtörténelem eseményeinek nagy része ezen a földön történt s innen terjedt szét s terjed nagyrészt mai nap is a civilisatio a földteke minden részére, melyben csak a régi keletázsiai művelődés b az egészen új északamerikai versenyezhet némileg vele. De ha a múlt s jelen nagy eseményei nem tennék is e földrészt oly fontossá, nevezetes lenne azért, mert mi is itt lakunk s mert e terület lakói általában legközelebbi ismerőseinkhez tartoznak. Őszintén meg kell vallanunk, hogy tisztán ez az érdeklődés okozza azt, hogy Európát a világrészek közé számítjuk. Földrajzi tekintetben szigorúan véve, nincs jogunk hozzá. Európa tulajdonkép Ázsiának nyugatra terjedő nagy félszigete s Afrikától is csak a keskeny gibraltári szoros, a régi Hereules-oszlopok, választják el. Általában az ó világ három nagy területe földrajzi szempontból egy egészet képez, még a látszólag önálló Afrikát is összeköti Ázsiával a szuezi földszoros. Európa s Ázsia között még szorosabb a kapocs. A földrajzírók megállapították ugyan a határt az éjszakról délre nyúló Ural hegység ormóján, részben pedig a mellette levő nagy mélyedésben, de e határ egészen mesterséges s nem a természet szabta meg. Az e vidéken lakó emberek életmódjában s jellegében sem lehet észrevehető különbséget találni az Uralhegy nyugati, …
Tovább a műhöz
A. Magyar Tudományos Akadémiában a czigány nyelv akkor jött először szóba, mikor a magyar nyelv nagy szótárának szerkesztéséhez készültek. Valamint a Magyar Nyelvmívelő Társaság 1796-ban azt sürgette, hogy tudósaink a nemzetek atyafiságának, nevezetesen a magyarok Ázsiában levő legközelebbi rokonainak kinyomozására a legkülönbözőbb nyelveket, még a czigányt is dolgozzák ki : a mi tudományos intézetünk is mindenféle nyelvből válogatta össze azokat a szókat, melyek magyar szókhoz hasonlítanak s e módon hitte az etymologia útját egyengethetni. Ugyane czélból czigány szógyűjtetnényt is szerzett magának.
Első nyomát ennek a dolognak az 1836. febr. 8-iki ülés jegyzőkönyvében találjuk, melynek 47. pontja így szól :
«Olvastatik Kállay Ferencz r. tag tudósítása, mellyhez Enzsel
Sándor ügyvéd részéről egy oláh-magyar s egy czigány-magyar
szógyűjteményt kapcsol ; s figyelmessé teszi a társaságot Szmodich
(olv. Szmodis) János gelsei plébánosnak kéziratban levő czigány
grammaticája és igen bő szótárára azt javasolván, hogy szólíttatnék fel az említett szerző e munkáknak használatra átengedésére. Határoztatik : köszönné meg a titoknok Enzsel Sándor buzgó
készségét; s szólítaná fel említett Szmodich Jánost a társaság nevében az említett kéziratok ideiglenes átengedésére.» A további jegyzőkönyvek idetartozó pontjai ezek : Az 1836. márcz. 28-iki …
Tovább a műhöz
Lödft lüatjrfdieinltd gelangten ftafiaten fdioit in fein alter cit nad ben Ideftfüften Hmerifas unb mürben bort Begrünber non Kulturftaaten. anj fidjer ift es, balg germanifdje Seefahrer, Hormannen aus jsianb, nbe bcs. jaln-bunberts bie ftfüften Horbamerifas befiebelten unb bafelbft über bret alrbunbcrte fefte lOobnfie Ratten. Die abrten ber ftafiaten blieben in Europa unbefannt, bie ber Hormannen gerieten in üergeffeubeit. Hur eine fdnnadie Hhnung blieb im Bemuftfein ber elefjrten jurücf non einem im tneiten Ipeften entlegenen ifel lanbc, tneldics auf ben Seefarten nom Beginne bes. abrbuncrts als „ jttfel Hntiglia" nerjeidniet tnirb. Die Erfolge ber feefafyreubeu portugiefen im letgenannten bunberte regten bie Bemüther auf: Arieb unb Drang Entbccfuugsreifeu lagen ba= mals in ber £uft. Der Sohn eines IDoIlmebers aus enua, CLtiiftopb Kolumbus, bot feine Dieufte Spanien an unb am . Huguft fulr er mit brei Sdjiffen. aus bem Ifafcu non Palos, unter bem Banner bes Kreises, in bas unbefannte itcer. Hin . ftober , Htorgens Ufjr fam £anb in Sidjt; es mar eine ber Babamainfein. Die Heue IDelt mar entbccft. — Das materielle 3ii, meines Kolumbus leitete, mar, Anbien non IPeften bcv zu erreichen. Hber au di höhere, geiftige 5icle fdimebten nor feinen Hugen, nämlich, in ben oftafiatifdfen nfcn em bl'ipenui1tc neue Räuber zu eröffnen unb burd bereu Beiditbümcr Iltittel gemimten, bas heilige £aub bem bfalbmonb t entreißen. KU’ fein Craditeu richtete fid nur …
Tovább a műhöz
Australien, ein Kontinent unb ein ifelreich. Im lkcften eine an röfje Europa faft gleidjfommeube Sanbmaffe; im Horben, Pften unb Sübcn ein Schmarrn unjähligcr Eilanbe in beu luttjen bes Stillen ceans. Der Kontinent ift öbe, eine jmeitc Samara unferes Erbballs, mo Klues an Dürre fcfjmadjtet; ein troftlofes IDüftenlanb, im ganzen nnern mit Sanb unb Stein bebecft; bie nfeln bagegen üppig unb lacfycnb, bcftanbCn mit einer parabiefifcfyen Degetation. Kuftralien ift ber jüngfte, aber jugleicf ber ältcftc Kontinent. Der jüugfte in Betreff bcr EntbecEung, bcr ältcftc in Hnbetradjt ber Cfyjer» unb pflanjeumelt. auna unb lora fdjeinen einer Iängft ergangenen Periobe unferes Planeten entflammen. Cfjicre, meldje nur unreife 3unge gebären; Cfyierc, bie in einigen Körperteilen beu Dögeln, in anbcren ben Säugetieren ähneln, mie bas Schnabeltier; Dögel, bie in fehlen moljnen, mie ber Kimi in Heufcelanb unb anftatt bes eberfchmucfcs mit einem hähnlichen cfieber bebecft ftub. Hir finben Bäume ohne Blühen, mit leberartigen Blättern, ober mit Blüttjen ohne eruch; bei ben mächtigften bcr Staubbäume, ben Eufalypten, fuchen mir ergebens nach einem mohlthuenben, bie Kugen ergöhenben grünen Staub; bie Bäume ftehen fahl ba mit afdjgraucn Blättern, bie nicht mie bei uns bie ^läcfje, fonbcrn bie Käuber gegen ben fjimmel mcnben unb fo faft gar feinen Schatten fpenben. Es ift eine ganj fonberbare JDelt ber organiftcn Idrefen, bie ber Kontinent mit ben jmci größten infeln …
Tovább a műhöz
Ine Hunbreife um bic IDelt, ein Befucß bei allen Dölfern, bies ift unfer Dorßaben im nacßfolgenben JDerfe. Das iel aber, bem mir nacß ftreben, ift, fämmtlicße Dölfer ber egenmart feßilbern, fo mie fie finb, mit all’ ißren Stießt unb Scßattenfeiten, um ein ber JDaßrßeit getreues Bilbliefern ron bem, mas mir HTenfcßengefcßlecßt nennen. Ein biefer Bejießung ift unfer IDerf eine ortfeßung unb einigermaßen eine Ergänjung unferes erften IDcrfes „Der Blenfcß, fein Urfprung, feine Haffen unb fein Hlter". lüas mir bort, namentlich im jmeiten ßeile, nur in großen gügen bemiefen ßaben, baß nämlicß bie mcnfd)Iicßcn HTerfmalc fomoßl in forderlicher als and in geiftiger Besießung unbeftritten allen Dölfern ber Erbe eigen ftnb, bies »erfolgen mir tjier im ©feinen. Die Scßilbcrungen, bic mir ron ben einseinen Böllern entmerfen, merben uns einem hoppelten Hefultate entgegenführen, rftens, baß alle Dölfer einen Komplej non mir fliehen BTenfcßen bilben; jmeitens, baß BTenfcßcn, „bie in bjorben beifammen leben, größtentheils auf Bäumen flettcrnb unb ^rücßte nerseßrenb, bie bas euer nießt fennen unb als IDaffen nur Knüttel unb Steine gebrauchen, mie es auch bie höIcren Uffen thun pßegen, bie ber Sprache unfunbig unb religionslos finb, bie bes Stammes ober amilienuerbanbes entbehren, nur in bem Heieße ber ZITätcßen eriftiren. Unb smar richten ftcb unfere Schritte jiierft nach Hfien, biefem altehrmürbigen Kontinent, ber nießt nur …
Tovább a műhöz
Iermit fchliefen mir unfere Kunbreife um öic Idelt. Der letzte Blicfift Europa gemibmet, biefem leitenben ildcltttjeil, meldjer im Verläufe uou jmei ariaufenen aus öem Schatten er Unbefanntfjeit jur fyödjften Beöeutung fidj emporgcfdjmuugen tjat. Staulienb betrachten mir Iper ie erhabenen flöhen er Ciuilifation, auf melden er europäifche Heft öer Ztenfchheit ftetjt; un6 Dergleichen mir iefe Kultur mit er Unfultur er nicht europäifdjcn Beoölferung er übrigen IDelttheile, fo müffen mir hurh ’bie grofen Zbftänbe bci6er unmilifürlich betroffen fein. Semifj fin iefe Unterfdpebe ganj enorm, lüenn mir aber Don der äußeren brülle iefer Eirilifation abfehen, roenn mir ihre geiftigeu und materiellen Errungenfchaften auf einen Zlugenblicf nicht in Betracht nehmen, fondern im ZITenfdpu einjig und allein Öen ZTcenfdpn fuchen, fo finöen mir, öaf alle mefent= lidjen Ztcerfmale des ZTtenfdjen nidjt nur in Europa, fonöern auch im lebten Erbenminfel anjutreffen finö. Familie, Behaufung, Eigenthum, bjausgerüthe, IPaffen, irgenö eine Zbrt der Hegierung, chmucffad]en, Sprache, religiöfe cen unö bjanö lungen finöen fih überall, audj beim ärmften Zbuftralier, Hottentotten, ^euerlänöer ober Esfimo. Der ZRenfd trügt überall öas ZDefen öes ZHenfcheu in fidj; nir= genbs in feinem ZPeltthcile fanöen mir (Eröenbcmohner ohne jene gemeifamen Charaftere. Huch ift 5U bemerfen, öaf mir in Europa burd] Öen ßlanj unferer Kultur all ju fehr geblenöet meröen unö …
Tovább a műhöz
Midőn a pozsonyvármegyei Kiskárpátok – Vöröskőtől—Szomolányig elterülő vidékének hely- s müvelôdéstörténeti vázlatos leirására vállalkoztam, erre leginkább édes hazánk multja iránti kegyeletem, s azon hő óhajom inditott: hogy az e munkámban ismertetett-nem csekély részben érdekes hely- s müvelődéstörténeti adatok, s hiteles — hasonirányu szóbeli hagyományok, — a jövő részére megmentessenek, s hogy a mult idők példáján-épülve, s hiányain okulva, a müvelődés tágas terén hazánk javára erőnkhez képest müködjünk. Munkám közepette mindig azon irányelv lebegett szemeim előtt, hogy a közönséges felfogás szerint csekélységnek itélt mozzanatok- s adatokat sem szabad ily munkánál tekinteten kivül hagyni, s épen ez elvemnek tulajdonitandó, hogy némely helyen a tárgyat legparányibb részleteiben is ismertetem, a mint ez különösen az egyházi műrégiségek leirásánál észlelhető. — Én azt hiszem, hogy ilyen irodalmi munkálatnál inkább lehet per excessum, mint per defectum, hibázni. Nem tagadhatom, hogy e munkának meg vannak a maga hiányai, s hogy némely helyen az adatok töredékes volta, a képvázlatoknak némely kevésbbé kifejtett vonásai, s az anyag részleteinek felállítása s lánczolata, több kívánni valót hagynak hátra. Ezekkel szemközt némi mentségemül szolgáljanak helyi viszonyaim, melyeknél fogva alig közelíthettem meg nagyobb könyvtárakat, s a tán …
Tovább a műhöz
Az építésznek, ki egy nagy házat czélirányosan akar épiteni, számba és figyelembe kell venni nem csak a fontosabb s értékesebb építési anyagot és segédeszközöket, hanem az építést előmozdító csekélyebb tárgyakat is. Igen, a gondos és számító épitész, a tégla-és kőtöredékeket is megbecsüli, s kellőleg értékesiti. Édes hazánk történetének, nevezetesen művelődés történetünknek nagy alkotmánya csak úgy épülhet fel, ha ennél nem csupán az országosan szereplő egyéneknek s a nemzet életére nagyobb vagy általános befolyást gyakorolt eseményeknek, hanem a mult idők mindazon jelenségei, s mozzanatainak is szentelünk figyelmet, melyeknek hatása csekélyebb körre, egy kis vidékre vagy csak ogy községre szorítkozott. Ily apró történeti töredékek nélkül a hazai történetirás mindig hézagos lesz. À történetnél is teljes érvényben áll az erkölcsi világrendnek ismeretes elve: „Ki a csekélységeket megveti, lassankint hanyatlik.” Vajmi gyakran sajnálattal tapasztalhatjuk: hogy a mai nemzedék előtt nagyobb részben, elmosódva van azoknak emléke, kik hajdan egyes vidékeken, habár szerény körben, de áldásosán működtek a közjólétre. Mily sokszor közönyösen taposunk oly földet, melynek ölében egy férfi hamvai nyugosznak, ki érdemes volt arra, hogy kortársai díszes síremléket állítottak volna hantjára, s hogy az utókor ezt kegyelettel fentartsa s ápolja; Minden …
Tovább a műhöz
Nagy-Árpád
- Bauer, Hedwig
- 1933
1. in altmehrsilbigen Wörtern vor lenes und fortes: gabl (gabel), graba (graben), uflada (űfladen), maga (wagen), kazahok (Hasenbock), ruasa (wase), fair (vater), gatr (gater); Ausnahme: träga (tragen). 2. vor Verbindungen mehrerer, auch doppelten Konsonanten: akst (ackes), krapfa (krapfe), krata (kratte), khalt (kalt), rats (ratze), salta (schalten), mala (Schnalle), 3. kurzes nasaliertes ä steht vor doppeltem Nasal oder Nasal mit folgendem Konsonanten1 im Inlaut: änt (ande), krämpa (Krampe), näma (namme), sänt (schände), uffayari (Auffangerin).
Dehnung des altkurzen a: 4. in altein silbigen Wörtern, in denen nicht mehr als ein leichter Konsonant auf den Vokal folgt2: bäd (bad), gläs (glas). grab (grab), häs, klag (rückgebildet aus dem zweisilbigen plur. haza, bezw. verb. klaga), 5. vor einfacher Liquida im In- und Auslaut, und besonders vor rt, rn, rm; bei der Wortgruppe mit -rm im Auslaut wird ein kaum hörbares a zwischen r und m eingefügt: gär
Tovább a műhöz
A Néprajzi Szöveggyűjtemény második kötete is oktatási segédeszköz. A kötetet alcímekkel nem tagoltuk, mégis fellelhető a közölt tanulmányokban az a szándék, hogy az elméleti kérdésekkel foglalkozó, általános érvényű munkát kövesse egy-egy adatközlő feldolgozó elemzés. így Mihai POP inditó tanulmánya az európai etnológia általános problémáit foglalja össze és rendszerezi, majd ezt követően Ilmar TALVE a kartográfiai módszer alkalmazásával vizsgálja Finnország kulturhatárait és kulturterületeit. Nicolae DUNARE és Luise TREBER-NETOLICZKA, akik a Gusti-iskola követői, az erdélyi vegyes lakosságú településeken tanulmányozták az interetnikus kapcsolatokat. Ingeborg WEBER-KELLERMANN egy volt magyarországi német közösségben keresi a "nyelv-sziget -néprajz" törvényszerűségeit; és végül Tadeusz WRÓBLEWSKI "Közös elemek Közép-Európa népi kultúráiban" cimű könyvéből a népi építészet és a földműveléssel kapcsolatos eszközök és berendezések tárgykörében Írottakat közli a fordítás-gyűjtemény. A néprajztudományban alkalmazott elméleti módszerek példatárát gyarapitandó kerültek a kötetbe régi kérdéseket korszerű megvilágításba helyező tanulmányok. K.V. CSISZTOV, C.LÉVI-STRAUSS, A. VE-SZELOVSZK1J tollából, akik a kultúra elmélet, a strukturalizmus, műfajelmélet felől közelítik meg kérdéseiket. Reimund KVIDELAND a népi hiedelmek egyik …
Tovább a műhöz
Kevés tája van az országnak, amely a magyar népiséget érintő írásokban annyiszor és annyiféleképpen bukkanna elénk, mint az Ormánság. — Hányszor kongatták már el fölötte a lélekharangot, s hányszor olvastuk megdöbbenve azokat a vallomásokat, amelyek „a sírbamerült Ormánság egy-egy régi dallamát, egy elpusztult világ bűbájos, gyászos üzenetét" hozták elénk. Hányszor éreztünk keserűséget, hogy még az Ormánság félreeső falvaiban sem találnak közös gyermekjátékokat, gyermekdalokat. (Vő. Kodolányí J.: Baranyai utazás. Bp., 1941. 60; 1934. évből származó cikk). Pedig, ha rejtve is, élnek az Ormánságban gyermekdalok, gyermekjátékok ősi elemeket hordó darabjai a legkülönbözőbb változatokban, amint ezt Kiss Géza (Ormányság. Bp., 1937. 170 és kk.) valamint Berze Nagy János (Baranyai magyar néphagyományok. Pécs, 1940. 761 és kk.) gyűjteményei elénk tárták.—De még ma is hallhatunk felcsendülni az iskolaudvarokon, utcákon, kertek alján e gyűjteményekben közöltek mellett sok olyan érdekes gyermekdal változatot, eddig nem közölt dallamokat és szövegeket éppen az eldugottabb falvakban (Hirics, Vejti, Luzsok, Kisszentmárton, Adorjás, Vertike), amelyek a nép ősi szokásvilágából, költészetéből dalokat, lakodalmi és fonó szokásokat, valamint sámánkodó szertartásokat, mese és mondatöredékeket örökítettek meg. Mindezekben még feltárul az ősi lelkivilág, a …
Tovább a műhöz
Itt élnek közöttünk, velünk – és még megszólításukkal, néven nevezésükkel is gondjaink vannak: cigányok… romák… Velünk játszottak az óvodában és mellettünk ültek az iskolában, esetleg később szomszédainkká váltak, és mégis, alig tudunk róluk valamit. Életükről, gondjaikról, közösségi kultúrájukról többnyire sztereotípiáik vannak még a közoktatási, köznevelési intézményekben értük felelős pedagógusoknak is. Ez a rendhagyó tananyag arra vállalkozik, hogy megismertesse – nemcsak, de elsősorban – a pedagógusképzés hallgatóit a cigány közösségekre vonatkozó alapvető fogalmakkal, közösségi kultúrájuk vizsgálatának antropológiai és néprajzi szemléletével. A cigányság történeti és táji tagolódásának bemutatását követően jelen időben vizsgálja helyüket, szerepüket a mai magyar társadalomban. Nem kerüli meg az újra és újra megfogalmazódó dilemmákat sem (pl. a cigányság kultúrája etnikus kultúra vagy a szegénység kultúrája, asszimiláció vs. szegregáció). A jogász-néprajzos professzor szemléleti alapként a megismerést és a megértést hangsúlyozza társadalomtörténeti (jogtörténeti, jogi kultúrtörténeti, jogi néprajzi és jogi antropológiai) kutatásai és a szociális képzésben szerzett jogi és társadalomismereti oktatási tapasztalatai alapján. Szerzőtársként a PTE KPVK a Tolna megyei Ozorán élő szociális munkás hallgatója pedig …
Tovább a műhöz