Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Bukarest szép város, kelet és nyugat találkozik benne. Ha csak földrajzi fekvését nézzük, még Európa, de az emberek viselkedése, az utcán járó-kelő egzotikus emberfajták - törökök, szerbek, macedónok - már Ázsiát idézik. Az ország azonban mégiscsak latin, a gyarmatosító római katonák alighanem mindig Róma után sóvárogtak, hiszen akkor az volt a világ fővárosa és minden elegancia székhelye. Ez a nyugatimádat aztán tovább-szállt leszármazottjaikra: a románok mindig is olyan városról álmodoztak, ahol a fényűzés természetes, s az élet vidám. Róma dicsősége azonban lehanyatlott, a városok királynője Párizsnak engedte át koronáját, úgyhogy a románoknak most már Párizs a mindenük, Párizs, Róma dicsőségének legméltóbb örököse. Mint minden román, a szép Bebascu herceg is folyton Párizsról álmodozott, a fények városáról, ahol minden nő gyönyörű, s mind csak arra vár, hogy szétrakhassa a lábát Bukaresti diákoskodása idején elég volt, ha csak rágondolt egy párizsi nőre - A Párizsi Nőre -, legott felállt a fasza, s lassan, áhítattal verni kezdte. És bár később csodás román picsákba-seggekbe élvezett bele, mindig érezte neki párizsi nő kell. Mony Bebascu dúsgazdag családból származott Ükapja hospodár volt, ez körülbelül az alprefektusnak felel meg Franciaországban. De a románoknál ez a cím apáról fiúra száll, úgyhogy Mony nagyapja és apja is hospodár …
Tovább a műhöz
Emlékszem, gyerekkoromban még nem voltam édesszájú. Bár hosszas unszolásra ünnepekkor ettem egy kevéske süteményt, azonban különféle tortákat, krémeket vagy csokoládét alig lehetett belém diktálni. Cukorkákat pedig egyáltalán nem. Meglehetősen fura kölyök voltam... Azután, mikor ösztöndíjjal Párizsba kerültem, nem tetszett a lakás, amit a díjjal kaptam. Azonnal másikat kerestem, ki sem csomagoltam, néhány napon belül már költöztem is. Az ára azonban nem volt ugyanaz. Csakhogy a felajánlottnál én mindenképpen jobbat akartam, és az sem érdekelt, hogy így majd alig marad pénzem. Csoportosítottam a költségeimet. A munkahelyre el kell jutni, mivel ott keresem a pénzt, de gyalog messze van, metróbérletet mindenképpen venni kell. Rendesen kell öltözködni, egy divatcégnél az ember nem járhat kopott rongyokban, ráadásul előírás is az illő megjelenés. A lakbért fizetni kell, az áramot, meg a vizet is, mert ha valaki nem fürdik, az bizony hamarabb kellemetlenné válik, mint ha éhes maradna. Egy választásom volt tehát, az állandó diéta..., pontosabban a nem evés. A fejfájáshoz viszonylag gyorsan hozzá lehetett szokni, egy-egy kávé, amit eleinte csak keserűn ittam, meg bőséges víz, időnként egy-egy csipet sóval gyorsan elmulasztotta a tompa hasogatást, de a rendre előtörő gyengeséggel, remegéssel és az időnkénti szédelgéssel szemben a fenti módszerek hatástalannak bizonyultak. …
Tovább a műhöz