Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 2

Találatok


Jelen kötet a kitalálók, a szerkesztő és a szerzők szándékai szerint hiánypótló és rendhagyó kísérlet a magyar könnyűzenei menedzsment feltérképezésére tizenkét hazai szakember segítségével. Hiánypótló, hiszen könnyűzenei menedzsment témakörben még nem született korábban átfogó magyar nyelvű kiadvány. Rendhagyó, mivel elsősorban gyakorlati szakemberek útmutatásait tarthatja Kezében az olvasó. A kötetben tizenkét olyan témát igyekeztünk feldolgozni, amelyek minden induló produkció és kezdő könnyűzenei menedzser számára nélkülözhetetlenek, és segítséget nyújtanak az első lépéseknél. A kötet így elsősorban azokra a gyakorlati ismeretekre fókuszál, amelyek nélkül kezdő zenekarok és menedzserek nem, vagy csak nehezen tudnak eligazodni a zeneipar útvesztőiben. A szerzők az NKA Hangfoglaló Program Magyar Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogram keretében 2014 óta szervezett zeneipari edukációs rendezvénysorozat, a Backstage programok előadói is. Az Alprogram - terveink szerinti - első kötete a Backstage-ek során elhangzott előadások egy részének leírt, szerkesztett összefoglalóját közli. (...) 1985 óta foglalkozik különböző produkciók körüli munkákkal, menedzsmenttel és bookinggal. Olyan zenekarokkal dolgozott/dolgozik együtt, mint a Palermo Boogie Gang, a Ripoff Raskolnikov, a Wei Wu Wei, a Quimby, az Orchestra Luna, Little G Weevil, Orszáczky Jackie, az …
Tovább a műhöz
A MŰVÉSZETI MOZGALMAKRÓL SZÓLÓ legjobb könyvek többek, mint puszta leírások: maguk is részévé válnak annak, amit leírnak. Az Experimentális zene - Cage és utókora ilyen könyv. Arra vállalkozott, hogy meghatározza és egységes képét adja annak a zeneművészeti korpusznak, amely kívül esik mind a klasszikus tradíción, mind az ortodox avantgardizmuson, noha ez utóbbiból született. Megjelenésével, 1974-ben, megszilárdította azon érdeklődők közösségét, akik úgy hitték, a zene több, mint amivel a koncerttermekben vagy a lemezfelvételeken találkozunk, és aminek valahogy bele kell nyúlnia az életünkbe. Az ebből a meggyőződésből eredő művészeti korpusz erőteljesen növekedett mind Angliában, mind Amerikában, és úgy tűnt, otthonra lel a legkülönfélébb helyeken is. Mindent egybevéve a zenei főiskolák és akadémiák különösképpen nem érdeklődtek az efféle zene iránt, szemben a képzőművészeti akadémiákkal, amelyek a happeningek, a popkultúra és az előadóművészet iránti érdeklődésüknél fogva valósággal magukba szívták. A legérdekesebb experimentális zeneszerzők és előadók közül sokan - mint például Cornelius Cardew, Gavin Bryars, Howard Skempton, John Tilbury és egy rövid ideig Christian Wolff- képzőművészeti hallgatók oktatóiként váltak ismertté. Abban az időben - a hatvanas évek közepén-végén - egy olyan képzőművészeti főiskolára jártam, amely azonos …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2