Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon, elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó, elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó, elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom, elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom, vigye el a róka!
(...)
Baktat, kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi.
Árok martján a liba azt gágogja: taliga, kicsi kocsi, taliga, a csacsi nem paripa!
I )e csak kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi, csak a kerék mondja, hogy kityi-kotyi, kityi-koty, ha liba vagy, csak totyogj!
Tovább a műhöz
PETRARCA az európai kultúra egyik legnyugtalanabb korszakában élt. A néha századokig tartó monumentális építkezések, fényes egyházi és világi ünnepségek, körmenetek, bevonulások szenzációit irtózatos járványok és véres kivégzések megrázó élménye váltogatta. Itália városállamai örök harcban állottak egymással, de a város falai között is pártok öldökölték egymást, a városokat összekötő utak mentén pedig rablók leskelődtek. A félsziget teljes hosszában tele volt menekülőkkel, száműzöttek-kel, konspirálókkal. Petrarca is menekülés közben született 1304-ben Arezzóban, ahová apja, a firenzei jegyző, a „feketék” elől futott. Születésének vándor csillaga holtig kísérte: városról városra költöző családja a provence-i Avignonban, a pápák akkori székvárosában telepedett meg, s ez lett az a középpont, ahonnan nyugtalan és kíváncsi útjaira elindult, s ahová távoli viszontagságok után sokszor évek múlva visszatért. Megfordult Párizsban, Brabantban, Flandriában, Németországban, Itália majd minden nevezetes városában, követségben járt Prágában és egy azóta megcáfolt legenda szerint még Budán is. Színes és változatos életet élt, s ha a dicsőség volt az, amire sorsát föltette, sikeres életet is. Mint avignoni aranyifjú, kedvence volt a társaságoknak, mint udvari ember, kegyeltje a hatalmasoknak, mint a változó, de mindig hódolattal üdvözölt pápák …
Tovább a műhöz
A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem pecséttel ellátott, ránk maradt kottáinak könyvtári gyűjteménye a Pécsi Egyetemi Könyvtár kottaállományán belül különleges helyet foglal el. E kották az egyetemi emlékezet számára, annak, művelődéstörténetileg, zenetörténetileg is gazdag színfoltjai. A gyűjtemény 525 kottából áll. A kották hű képet adnak a kor legkedveltebb zenei műfajairól, a 19. század vége, 20. század eleje ízlésvilágáról. A kották Ambrozovics Dezső (1864–1919) és Latinovits Illés (1820–1886) táblabíró adományaként érkeztek az egyetemre.
Tovább a műhöz
A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem pecséttel ellátott, ránk maradt kottáinak könyvtári gyűjteménye a Pécsi Egyetemi Könyvtár kottaállományán belül különleges helyet foglal el. E kották az egyetemi emlékezet számára, annak, művelődéstörténetileg, zenetörténetileg is gazdag színfoltjai. A gyűjtemény 525 kottából áll. A kották hű képet adnak a kor legkedveltebb zenei műfajairól, a 19. század vége, 20. század eleje ízlésvilágáról. A kották Ambrozovics Dezső (1864–1919) és Latinovits Illés (1820–1886) táblabíró adományaként érkeztek az egyetemre.
Tovább a műhöz