Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A modern irodalomtudomány kialakulása : a pozitivizmustól a strukturalizmusig : szöveggyűjtemény
- 2001
A kötet a modem irodalomtudomány múlt század utolsó és századunk első két harmadát felölelő száz évének legfontosabb írásait mutatja be.
Az „irodalomtudomány” kifejezés azonban egyszerre mellőzhetetlen és félrevezető terminus azokra az írásokra vonatkozóan, amelyek szöveggyűjteményünkben szerepelnek. Az irodalom létpozíciója szükségszerűvé teszi, hogy a spontán megértési kísérleteken túl, ezek hátterében rendszerezett, szabályszerű értelmezési stratégiák is működjenek. Az irodalom létébe nemcsak olvasottsága, megértettsége ivódott elfelejthetetlenül bele, hanem az is, hogy ez a megértettség előzetesen rendszerezett, absztrakt, bár sokszor tudattalan terv alapján konstruálódik meg. Kicsit tudományosabban ez azt jelenti, hogy az irodalom nemcsak hermeneutikai létezéssel rendelkezik, hanem azt is, hogy ez a hermeneutikai alap egy előzetes értelmezési akcióra, egy metahermeneutikára támaszkodik. Nemcsak és talán nem elsősorban az irodalom értelmével kell ma foglalkoznunk, hanem az irodalmi értelem megkonstruálásának rejtett összefüggéseivel is, azokkal a stratégiákkal, amelyekkel az értelmezéshez hozzáállunk.
A szó ugyanakkor félrevezető is, mert az irodalomtudomány nem hasonlítható a modemitás eszményi tudománymodelljéhez, a természettudományos gondolkodáshoz. Nincs stabil, zárt tárgyterülete, az irodalom jelensége folyamatosan változik, és ma sok olyan régi …
Tovább a műhöz
Ez a kis gyűjtemény az európai lírának egy egész évezredéből válogat. S ennek az évezrednek irodalma, s egyáltalában egész szellemi élete, az átlag mai olvasó előtt jóformán teljesen ismeretlen. Az első ének, amelyet közlünk, Szent Hilariustól való, aki Krisztus után 366-ban hált meg. Az utolsó legkorábban a XVI. század végén keletkezhetett. Ez az óriási időköz magában foglalja azt a kort, melyet még nemrég is sötét középkornak volt szokás nevezni. Ma már nem divat ez az elnevezés: egy kicsit talán mosolygunk is rajta. De ha meg kellene rajzolnunk Európa századainak térképét: hányunknak mappája mutatna e hosszú periódus közepén egyebet ama bizonyos fehér foltnál, mely a közelmúlt földabroszain a „legsötétebb Afrikát” jelképezte? Különös kép az, amit irodalmi tudatunk e hatalmas korról elibénk fest: az eleje vég, és a vége kezdet. Az elején a nagy római kultúra fölbomlását látjuk; a végén a modern nemzeti irodalmak ébredése ragadja meg figyelmünket. Mi van a kettő közt? Néhány krónikás és teológus neve rémlik: vad harcok rengetege és skolasztikus szőrszálhasogatások útvesztője. Ágostontól Dantéig mintha ezeréves űr tátongana. Hol az a név, mely e két meredek partot összeköti? Hol az a költő vagy költemény e korból, mely műveltségünkbe elválaszthatatlanul beszívódva, az európai irodalom lelkének megszakítatlan folytonosságát dokumentálná? …
Tovább a műhöz
Annona Nova 2009
- 2010
A Kerényi Károly Szakkollégium megújult periodikáját tartja kezében az olvasó, egy tanulmánygyűjteményt, amely reprezentatív több szempontból is. Reprezentatív a Szakkollégium éves munkájára nézve, mert bemutatja azokat a kutatási témákat, amelyeken a Kollégium tagjai dolgoztak; reprezentatív a Kollégiumra magára nézve, mert bemutatja, hogy a hallgatók önszerveződése ma is képes eredeti alkotásokat létrehozni, egyszerűen szólva, hogy szakmai szakkollégiumok léteznek és létezni is fognak; végül pedig reprezentatív a Kerényi Károly Szakkollégium saját folyamatosságára nézve, mert az Annona Nova cím arra az egykori Annonára utal, amelyet a Kollégium egy másik, kezdeti időszakában adott ki, összefoglalandó az akkori tagok munkáját.
Az Annona Nova ugyanis egy soha nem folytatott sorozat folytatása, A Kerényi Kollégium történetének kezdetén, az alapító, Jankovits László szakkollégiumi tanársága alatt sokáig terveződött, majd halogatódott, majd mégiscsak megszületett egy kötet, amely eredetileg a Kollégium évkönyve szeretett volna lenni. Valójában azonban magányos maradt és ily módon inkább egy emlékmű, válogatás a Kollégium akkori munkáiból. Ahhoz, hogy valóban összefoglalója lehessen a Kollégium tevékenységének éppenséggel egy dolog hiányzott: a folytatás. A szakkollégiumi munka legfontosabb jellemzője ugyanis éppen az, hogy folyamat-jellege van, élő közösségi …
Tovább a műhöz
Rupp Jakab fentebbi szavai által se kívánok hosszas bevezető szövegbe bocsátkozni. Történelmi múltunk, hagyományaink és gyökereink kutatása és bemutatása mindig is alapvető célunk kell, hogy legyen. A numizmatika, ennek egy szeletével tud hozzájárulni. A 18. században minden európai jelentősebb főpapi és főúri könyvtárban (vagy rezidencián) megtalálhatóak voltak a könyvtár mellé csatolt egyéb kollekciók, művészeti alkotások, úgy mint festmény- és szoborgyűjtemény, oklevél-, térkép-, vagy ásvány- és fosszília gyűjtemény, vagy éppen éremgyűjtemény, ezáltal is kifejezve a főúr műveltségét és tekintélyét. Jelen kiállítás ötletét és apropóját a Klimo250 emlékév adta, mely során Klimo György pécsi püspök (1752-1777) kultúraszervező és művelődéstámogató tevékenységét ünnepeltük meg. Mint oly sokak által ismert, Klimo György 1774-ben tette nyilvánossá a köz számára püspökelődjétől örökölt püspöki magánkönyvtárát, ezáltal ez volt Magyarország első nagy nyilvános könyvtára (Príma in Hungária Bibliotheca publica condita olvashatjuk ma is a Klimo Könyvtár falai között megtalálható kőtáblán), mely mindenki számára nyitva állt, aki betartotta a könyvtár szabályzatát. Klimo György 250 esztendővel ezelőtt megnyitott könyvtára egykoron numizmatikai gyűjteménnyel is büszkélkedhetett. A kor főúri szokása mellett személyes érdeklődése is …
Tovább a műhöz
Es war einmal ein König, der hatte eine Frau mit goldenen Haaren, und sie war so schön, daß sich ihresgleichen nicht mehr auf Erden fand. Es geschah, daß sie krank lag, und als sie fühlte, daß sie bald sterben würde, rief sie den König und sprach ‘wenn du nach meinem Tode dich wieder vermählen willst, so nimm keine, die nicht ebenso schön ist, als ich bin und die nicht solche goldene Haare hat, wie ich habe, das mußt du mir versprechen.’ Nachdem es ihr der König versprochen hatte, tat sie die Augen zu und starb.
Der König war lange Zeit nicht zu trösten und dachte nicht daran, eine zweite Frau zu nehmen. Endlich sprachen seine Räte, ‘es geht nicht anders, der König muß sich wieder vermählen, damit wir eine Königin haben.’ Nun wurden Boten weit und breit umhergeschickt, eine Braut zu suchen, die an Schönheit der verstorbenen Königin ganz gleichkäme. Es war aber keine in der ganzen Welt zu finden, und wenn man sie auch gefunden hätte, so war doch keine da, die solche goldene Haare gehabt hätte. Also kamen die Boten unverrichteter Sache wieder heim. Nun hatte der König eine Tochter, die war gerade so schön wie ihre verstorbene Mutter, und hatte auch solche goldene Haare. Als sie herangewachsen war, sah sie der König einmal an und sah, daß sie in allem seiner verstorbenen Gemahlin ähnlich war, und fühlte plötzlich eine heftige Liebe zu ihr. Da sprach er zu seinen Räten, ‘ich will meine Tochter heiraten, denn sie ist das Ebenbild meiner …
Tovább a műhöz
A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem pecséttel ellátott, ránk maradt kottáinak könyvtári gyűjteménye a Pécsi Egyetemi Könyvtár kottaállományán belül különleges helyet foglal el. E kották az egyetemi emlékezet számára, annak, művelődéstörténetileg, zenetörténetileg is gazdag színfoltjai. A gyűjtemény 525 kottából áll. A kották hű képet adnak a kor legkedveltebb zenei műfajairól, a 19. század vége, 20. század eleje ízlésvilágáról. A kották Ambrozovics Dezső (1864–1919) és Latinovits Illés (1820–1886) táblabíró adományaként érkeztek az egyetemre.
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1888
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1891
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1892
A magyar nemzeti bibliográfia feltárja a Magyarország területén megjelent nyomtatványokat. Ezzel alapvető áttekintést nyújt a magyar életről és kultúráról. így magától értetődik fontossága és hasznossága, amelyet minden hazai és külföldi kutató vagy érdeklődő számára jelent. Ez a felismerés sarkallta azokat a bibliográfusokat, akik a múltban a magyar nemzeti bibliográfia minél teljesebb összeállításán fáradoztak és akik a jelenben hasonló munkát végeznek. Az újonnan megjelenő művek rendszeres regisztrálása, a kurrens magyar nemzeti bibliográfia, amely részben könyvkereskedői, részben könyvtárosi kezdeményezésekre tekinthet vissza, a múlt század harmincas éveitől kezdve több alkalommal és különböző módszerekkel indult meg, de általában nem volt hosszú életű. így az általuk feltárt időkörök összefüggéstelenek, ami lehetetlenné teszi a szükséges perspektivikus áttekintést. Ennek az állapotnak csak 1946-ban szakadt vége, amikortól az Országos Széchényi Könyvtár szerkesztésében a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (Bibliographia Hungarica) rendszeresen megjelenik. A korábban megjelent magyarországi kiadványok egyes időszakokra történő összefoglalása a retrospektív nemzeti bibliográfia. Ezek eleinte a szerzők életrajzi adataihoz kapcsolt bibliográfiai áttekintések voltak, amelyek sora David Czvittinger 1711-ben megjelent „Specimen Hungáriáé literatae” című …
Tovább a műhöz
Magyar Könyvészet
- 1890
A „Magyar Könyvészeti” 1876—1885 közötti tízéves ciklusát nem Petrik Géza, hanem Kiszlingstein Sándor könyvkereskedő — és tegyük hozzá, tudós bibliográfus— állította össze és adta ki Budapesten, 1890-ben a „Magyar Könyvkereskedők Egylete” megbízásából (CXLIII, 556 lap). Mit is írtunk egyik kiadói előszavunkban Petrik Géza bibliográfiai életművének e megszakításáról? „Petriket élete e főművének (1712—1860, 1860—1875) elkészülte után az a mellőzés érte, hogy a „Magyar Könyvészet” 1876—1885. szakaszának összeállítását másra bízták.” Ez a másik, szintén kitűnő bibliográfus Kiszlingstein Sándor volt, ugyancsak könyvkereskedő, a könyvvel való mindenfajta foglalkozás valódi tudósa és gyakorlati szakembere. 1852-ben született, 1913-ban halt meg. Komáromban, Pécsett, Budapesten és Esztergomban dolgozott mint „könyvárussegéd”, majd 1880-ban az ismert Stumpf Péter-féle esztergomi könyvkereskedést vette át. 1891-ben Budapestre költözött s Gottermayer budapesti könyvkötőnél lett üzletvezető. E szürkének tetsző életadatok mögött igen tekintélyes tudósi bibliográfiai működés rejtőzött: — a Russel Adolf münsteri könyvkiadó által megindított „Gesammt-Verlags-Katalog des deutschen Buchchandels" című, egyetemes könyvjegyzék Magyarországra vonatkozó 12. kötetét szerkesztette, a „Corvina” című magyar könyvészeti folyóiratban egymás …
Tovább a műhöz
