Keresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
A természet és az emberiség helyzetét napjainkban a káosz és az életveszély jegyei jellemzik, ugyanakkor biztató tendenciák is felismerhetők már. A meghatározó folyamatok sajnos még az előbbiek. Sokszor találkozunk olyan véleménnyel, hogy az elrontott környezetért a technokraták (értsd: a mérnökök) a felelősek. Lehet-e a technika önmagában oka a világméretű környezetpusztulásnak, hiszen technika nélkül az emberiség felemelkedése elképzelhetetlen? A helyes kérdésfeltevés, a helyes válasz megtalálása, a kiút irányának és tartalmának felismerése ma már létkérdéssé vált. Mindenekelőtt múltunk, történelmünk tanulságait kell megismernünk és a konzekvenciákat le kell vonnunk. Ténykérdés, hogy amíg az emberiség még nem volt képes maradandó károkat okozni a természetben, addig az evolúció eredője egészében felfelé ívelt, egyre magasabb rendű, növekvő komplexitású „termékeket" produkált. E fejlődés csúcsát maga az ember jelenti, akinek feladata nem lehet más, mint az evolúció folytatása. Eredményesen folytatni csak olyat lehet, melynek eredetét, működésének lényegét és részleteit, valamint célját is ismerjük. A jelenlegi helyzetben az evolúció folytatása, a technikának a természettel és a humanitással összhangban való fejlesztése, a „menekülés előre" jelenthet csak kiutat. Ennek egyik feltétele egy alapjaiban új mérnökszemlélet. Ezt az igényt 1931-ben …
Tovább a műhöz
1970-ben nekiláttam, hogy rövid bevezető tankönyvet írjak az emberi emlékezetről. Mintegy hat év múlva készültem el vele, de a könyv jóval ambíciózusabb vállalkozás volt, mint azt eredetileg képzeltem - egyszerre szerettem volna magas szintű egyetemi tankönyvet és az emlékezetkutatás akkori állását bemutató szakmai könyvet írni. Úgy tűnt, a végeredmény mindkét célnak megfelelt. Sőt tudomásomra jutott, hogy a könyv elnyerte a „klasszikus kötet" címet is, ami feljogosítja az írókat, hogy a Current Contents olvasóit mindenféle ősrégi sztorikkal untassák arról, mi is vezette őket a klasszikussá vált könyv megírására... Ez a könyv napjainkra természetesen elavult, elhatároztam tehát, ahelyett hogy új adatokkal frissíteném, inkább írok egy teljesen új könyvet. Az emlékezet kutatása elképesztően aktív tudományos területnek számított az elmúlt tizenöt évben, ami azzal a következménnyel járt, hogy ez a könyv jelentősen eltér korábbi művemtől. A kutatások mennyisége és mélysége azt eredményezte, hogy már nem lehetséges egyetlen könyvön belül ugyanolyan részletesen írni valamennyi területről. Azt gyanítom, hogy ez nem is feltétlenül probléma, különösen azoknak az egyetemi hallgatóknak a szempontjából nem, akiknek esetleg az ikonikus emlékezet vagy a proaktív gátlás iránti érdeklődésük nem nevezhető maximálisnak. Annak ellenére, hogy az emlékezetkutatás …
Tovább a műhöz
Ez a jegyzet tanárjelölteket kíván bevezetni a pedagógiai kommunikáció általános elméletébe. Elméleti jellegül, azaz inkább arra törekszik, hogy értelmezni segítsen a kommunikatív jelenségeket, és ezzel szempontokat adjon a nevelői kommunikáció céltudatosabb alakításához és a leendő pedagógusok kommunikációs képességeinek fejlesztéséhez, mintsem arra, hogy közvetlen útmutatásokkal szolgáljon, és elsajátíttassa az egyénekre méretezett és a konkrét feladatokhoz, helyzetekhez igazodó kommunikatív magatartás „aranyszabályait”. Ez a gyakorlati kurzusok (kommunikációs tréningek, mikrotanítások, videós önmegfigyelések, dramatikus játékok stb.) során mehet végbe eredményesen. A pedagógusképző intézmények egyre bővülő köre hirdet meg ilyen tanfolyamokat. Azok a programok a leghatékonyabbak — az eddigi tapasztalatok szerint—, melyek szervesen egyesítik a pedagógiai kommunikáció elméleti alapjainak feldolgozását a módszeres gyakorlással. Bevezető jellegű a jegyzet, mivel egyrészt nem tételez fel mélyebb általános kommunikációelméleti ismereteket, másrészt legfeljebb csak példaszerűen szól a pedagógiai tevékenység különböző színterein és helyzeteiben folytatott kommunikáció sajátosságairól. Középpontjában a tantermi kommunikáció áll. így számos érintkezési felület jön létre a neveléstudomány több ágazatával (pl. a didaktikával, a pedagógiai …
Tovább a műhöz
Az elméleti elektrotechnika témakörét nem könnyű elhatárolni sem a fizikától és a matematikától, sem pedig a szaktudományoktól. Egyetemi tankönyvnél azonban a helyzet viszonylag egyszerű, mert a tárgy programja biztos vezérfonal. Itt az anyag feldolgozása során meghatározott fizikai és matematikai ismeretekre építhetünk. A hallgató által már elsajátított fizikai alapok az elméleti elektrotechnika célratörő tárgyalásmódját teszik lehetővé. Valamely új jelenségkör tárgyalásánál ugyan mindig a tapasztalatra, a mérésre hivatkozunk, de nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a választott alapjelenség fizikailag a legegyszerűbb vagy méréstechnikailag könnyen ellenőrizhető legyen. Alapkísérletnek mindig olyat tekintünk, amely fogalmilag egyszerű, ténylegesen (ha esetleg körülményesen is) elvégezhető, és közvetlenül kapcsolódik ahhoz a törvényhez, amely elméletileg és gyakorlatilag egyaránt valamelyik általános törvényszerűsége a vizsgált jelenségkörnek. A hallgató matematikai előtanulmányai pontosan meghatározzák azokat az ismereteket, amelyeket közvetlenül felhasználhatunk, és azokat is, amelyeket - legalábbis formálisan - a tárgy és a könyv keretében is tárgyalni kellett. A szaktudományokkal, pontosabban a szaktárgyakkal való kapcsolatot illetően a Villamosmérnöki Kar műszer- és szabályozástechnika szakos, valamint híradás- és műszeripari technológia szakos hallgatóinak …
Tovább a műhöz
A Dialóg Gampus Kiadó - hűen hagyományaihoz a Meufert: Építés- és tervezéselmélet kötet után, újabb nagyszabású német építészeti munka megjelentetését végezte el jelen kötet közreadásával. Martig Mittag professzor könyvének lefordítása, lektorálása, nyomdai előkészítése közel két év igen-igen nehéz munkája. A magyar kiadás hű fordítása az eredeti műnek, s csak ott végeztünk benne kisebb változtatásokat, ahol azt a magyar szaknyelv, vagy a magyar előírások megkövetelték. Mint minden szakkönyvnél, úgy ennél is érdemes az adatokat mindig összevetni az európai és magyar szabványokkal, szokásokkal, irányelvekkel. A könyv az európai szabványokhoz már jól alkalmazott német DIN előírásait adja meg, ezek hol szigorúbbak, hol engedékenyebbek a magyartól, miközben a magyar előírások is folyamatosan az Európai Unióban használatosakhoz kezdenek egyre inkább igazodni. Ezért mindenképpen hangsúlyoznánk, hogy a könyv adatait csak a mindenkor érvényes nemzeti vagy európai előírásoknak megfelelően szabad használni, és szakmai vitáknál így alapul venni. Szeretnénk megköszönni minden magyar közreműködő munkáját, külön is Tillai Ernő építészmérnök lektori tevékenységét, Petró Bálint és Kistelegdi István professzor urak szakmai ajánlását, az Oktatási Minisztérium támogatását. | Ennek a tan- és kézikönyvnek az a célja, hogy az építőknek áttekintést adjon …
Tovább a műhöz
Ez a kötet elsősorban azok számára készült, akik a benne foglalt tudnivalókat gyakorlatban használják fel tervezési tanulmányaik vagy munkájuk folyamán. Az itt közölt ismeretek a lakóépületek tervezéséhez szükségesek, de nem elégségesek. Az építészeti tervezés
alkotói folyamat, amely csak bizonyos ismeretanyag birtokában végezhető, de a tervező ösztönös értékítéleteit, érzelmeit, ízlését, formaérzékét, fantáziáját és alkotási képességét sem nélkülözheti. Ezek a készségek könyvből nem sajátíthatók el, csak a folyamatos gyakorlat és felkészült oktatóval való személyes együttműködés útján fejleszthetők. A könyv ismeretanyaga az építészeti tervezés egyik mozzanatára, a használati értékek létrehozására összpontosul, emiatt szemlélete akár funkcionalista jelzővel is illethető, a szerző reménye szerint igaztalanul. A „funkció, szerkezet, forma” elvont fogalmak, konkrétan csak épület van, amelyet vizsgálhatunk a rendeltetésszerű használat lehetősége, az állékonysági, tartóssági és épületfizikai tulajdonságok és az esztétikai
színvonal szempontjából, külön-külön is. A ház építészeti minősége azonban csak az épület egységében mérhető: nem lehet építészetileg színvonalas az olyan ház, amely tetszetős, de használhatatlan, vagy formái ellentmondanak a felhasznált anyagok és építőelemek
természetéből fakadó, értelmes …
Tovább a műhöz
A tankönyv a Miskolci Egyetem előzőkben felsorolt karai és képzési irányai mellett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, a Győri Széchenyi István Egyetemen, valamint a gépészmérnöki képzést folytató műszaki főiskolákon (a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Főiskolai Karán, és a Kecskeméti Főiskola Gépipari Automatizálási Műszaki Főiskolai Karán), valamint a Debreceni és a Pécsi Egyetem műszaki főiskolai karain is alkalmazható. Az előzőkkel összhangban e tankönyv célja elsődlegesen az, hogy megismertesse a hallgatókat a legfontosabb mechanikai technológiákkal, azok elméleti alapjaival, technológia folyamataival és berendezéseivel, ezzel olyan alapvető mérnöki alapismereteket biztosítva, amelyek egyetlen praktizáló mérnök ismerettárából sem
hiányozhatnak. Ez a koncepció és tárgyalási mód megegyezik azzal, amit e tankönyvprogram előző könyvei megírásánál is alkalmaztunk. A technológiai eljárások ismertetését a vonatkozó elméleti alapok rövid összefoglalása előzi meg és az
egyes eljárásokhoz szorosan kapcsolódó példák követik. A Mechanikai Technológiák fogalomkörébe a különféle alakító és alakadó eljárások (képlékenyalakítás, öntészet, porkohászat, műanyag-feldolgozás), a kötéstechnológiák (elsősorban a hegesztés és rokon eljárásai), valamint a termikus, termokémiai és termomechanikai /kezelések (ezen belül …
Tovább a műhöz
Az emberiség történetének egyik nagy ellentmondása az a kapcsolat, ami az ember és a természet között évezredek alatt kialakult. Sok nagy gondolkodó megfogalmazta már, hogy az ember kultúrájának anyagát kezdettől fogva a - hosszú ideig kimeríthetetlennek hitt - természeti erőforrásokból merítette, mintáit a természet utolérhetetlen gazdagságú formáiból, színeiből, illataiból vette. Mégis, vagy éppen emiatt, az emberi kultúra hosszú ideje többé kevésbé mindenütt a természeti alkotások pusztulása nyomán keletkezett. A szellemileg fejletlen ember lelkében a természeti alkotások kíméletének gondolata és ezek megbecsülésének érzése természetesen még nem születhetett meg, hiszen nagyon szerény életszükségletei kielégítéséhez azok valóban korlátlan mennyiségben álltak rendelkezésre. Ez a gond hosszú ideig az emberiséget még a fejlődés előrehaladottabb állapotában sem foglalkoztatta, minden tevékenysége a természet leigázására, a nem egyszer gonosznak hitt természeti erők megfékezésére, hatásainak csökkentésére, a természet birtokbavételére irányult anélkül, hogy ennek árát, későbbi kedvezőtlen hatását felmérte, figyelembe vette volna. A természet védelmével - a mai értelemben is intézményesnek nevezhető formában - a múlt század dereka táján kezdtek foglalkozni. A helyzet azonban ennek ellenére folyamatosan romlott és még napjainkban is romlik. A környezet …
Tovább a műhöz
A nagyarányú társadalmi átalakulásnak, a tudomány sokasodó felfedezéseinek, a technika rohamos fejlődésének korát éljük, aminek következménye a civilizáció térhódítása, az életszínvonal emelkedése, s ez egyúttal az emberek átlagos életkorának növekedését, a Föld lakosságának rohamos szaporodását eredményezi. A népesség növekedése egyúttal nagyarányú tömörüléssel is jár: egyre nagyobb a városokban élő lakosok aránya — jelenleg a Föld lakosainak több mint egyharmada városlakó. A városi népesség növekedési üteme több mint kétszerese az össznépesség növekedésének. A településhálózat sűrűsége helyenként összefolyó városrendszerek kialakulásához vezetett, és az egyre növekvő területigény mind erőteljesebben és fenyegetőbben jelentkezik. A nagyarányú városodási folyamatot az is elősegíti, hogy a népesség foglalkozás szerinti hagyományos megoszlásában jelentős eltolódás mutatkozik. Egyrészt a mezőgazdasági munka termelékenységének nagyarányú növekedése folytán továbbra is csökken a mezőgazdasági népesség aránya. Másrészt az elmúlt évszázadtól eltérően — amikor a mezőgazdaságból elsősorban az ipar szívott fel hatalmas tömegeket — az utóbbi évtizedekben a gyűjtőnévvel "szolgáltató"-nak nevezett foglalkozási soportokban: a kereskedelemben, a közművek üzemeltetésében, a közlekedésben, a közművelődésben foglalkoztatottak …
Tovább a műhöz