Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
A neveléstörténet helyzetének áttekintésére, a fejlődés és a nemzetközi kapcsolatépítés lehetőségeinek megvitatására rendeztük meg a Tanárképzők Szövetségével együttműködésben Szegeden A múlt értékei, a jelen kihívásai és a jövő? című kétnapos nemzetközi workshopot 2013. március 7–8-án. A workshopon nemzetközi és hazai kutatók mutatták be a neveléstörténeti doktori programok helyzetét, és készítették elő a nemzetközi együttműködés alapjait. Külön szekció foglalkozott a neveléstörténet tanításának aktuális helyzetével és problémáival. Az egyes doktori iskolák hallgatói pedig kutatásaik bemutatásán keresztül nyújtottak betekintést a neveléstörténeti alprogramokban folyó munkába. Jelen kötet az itt elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza. | (...) A neveléstörténet az elmúlt másfél évszázadban szerves részét képezte a pedagógiai tanulmányoknak és a pedagógusképzésnek, ám funkciójáról, szerepéről és a struktúrában elfoglalt helyéről eltérő felfogások alakultak ki. Ez a dilemma nem csak a diszciplínán belül működőket érintette és érinti, illetve mozgatja meg, de a más tudományterületek felől érkező, az egyetemi tanárképzésről és
diszciplináris képzésről gondolkodókat vagy akár az olykor laikus közegként is értelmezhető oktatáspolitikát is. A neveléstörténettel foglalkozó oktatók/kutatók, a …
Tovább a műhöz
Az elmúlt években világszerte megnövekedett az érdeklődés a tanítói, tanári életutak, tágabban a pedagógus professzió története iránt. Része és következménye ez egyrészt annak a folyamatnak, amely a korábbi neveléstörténet-írás nagy rendszerekben, iskolai struktúrákban gondolkodó - ehhez kapcsolódóan az egyes országokra jellemző oktatáspolitika és nevelésfilozófia históriáját feltáró - eredményei mellett a mikrotörténelem, a személyes múlt megélését is fókuszba állította. Másrészt összefügg azzal a történészi törekvéssel, amely a polgári államok kialakulásának egyik kulcselemét a „szakmásodás” kibontakozásában látja és mutatja be. Takács Zsuzsanna Mária munkássága kiváló példa arra, hogy elméleti, módszertani és forrástani értelemben is a történettudomány alapjain állva miként lehet a neveléstudomány szempontjából fontos, a nevelés- és művelődéstörténet vonatkozásában érdekes és releváns kutatási eredményeket felszínre hozni. Ebben a könyvében - több éves kutatásait összegezve - két, az elmúlt században élt baranyai kántortanító párhuzamos életútját mutatja be emlékirataik és naplóik tükrében. Kerekes Géza és Megyesi János ránk maradt kéziratai nem csupán saját életükről, hanem tágabban a megye falvainak mindennapjairól, a tanító-képzés és a falusi népművelés korabeli jellemzőiről is szólnak. A kötet jó szívvel …
Tovább a műhöz
Hidak és párhuzamok
- 2013
Az első magyar nyelvű egyesületi óvóképző 1837-ben nyitotta meg kapuit Tolnán, majd 1843 őszétől Pesten folytatta működését. Önálló képzőintézetként szervezték meg reformpolitikusaink, elfogadva gróf Festetics Leo nemes adományát,
felajánlását. A kizárólag férfi óvókat képző tolnai egyesületi óvóképző intézet - európai összehasonlításban is - egyediségével joggal vívta ki a „primus inter pares” (első az egyenlők között) megkülönböztetést. Az alapítás időpontját figyelembe véve e képző jelesebb évfordulóiról mindig megemlékeztek. Az 50 éves jubileumot 1887-ben Pesten ünnepelték. Ekkor került sor az új épület felszentelésére is. Az óvóképzés jelentőségét mi sem bizonyította jobban
mint az, hogy ezen az ünnepélyen maga az uralkodó, I. Ferenc József is jelen volt. 1937-ben a 100 éves jubileumi ünnepségnek Tolna város volt a központja. Dunai hajó vitte a budai, kalocsai és soproni növendékeket Tolnára, hogy együtt ünnepeljenek társaikkal és tanáraikkal. A 100 éves évforduló tiszteletére a tolnai városháza falán emléktáblát avattak.
1987 nyarán Pécs-Szekszárd-Tolna adott otthont a 150 éves évforduló programjainak. E három településen került megrendezésre a rangos nemzetközi ISCHE konferencia, melyet dr. Komlósi Sándor a pécsi egyetem kiváló professzora szervezett. A világ számos országából érkező neveléstörténészek együtt …
Tovább a műhöz
An der Illyés Gyula Hochschulfakultät der Universität Pécs/Fünfkirchen und an ihrem Rechtsvorgänger, der Illyés Gyula Pädagogischen Hochschule, existiert seit 1985 die Ausbildung für das Fach deutsche Nationalitätenkindergärtnerin. Im Komitat Tolnau leben seit dem 18. Jahrhundert Einwohner mit deutscher Muttersprache, die aus ihrer Kultur vieles bis heute, trotz ihres schwierigen Minderheitendaseins, aufbewahren konnten. Die Weitervererbung dieser vielfältigen Kultur an die junge Generation steht im Interesse von uns allen. Der Träger der Kultur ist die Sprache. Leider, wird die deutsche Sprache von vielen, wie eine in der Schule gelernte Sprache gesprochen, die ehemalige Muttersprache ihrer Ahnen, die Mundart verlor dadurch ihre Authentizität. Eine Aufgabe der Ausbildung der Kindergärtnerinnen für die deutschsprachigen Nationalitätenkindergärten ist, die Mundart, oder einen Teil davon an die Kleinsten zurückzugeben, damit sie auch stolz auf das kulturelle Milieu sein können, aus dem sie entstammen. Immer mehr Leute fühlen sich mit dieser Kultur und dieser Sprache verbunden und es gibt eine reges Interesse für die kulturellen Beziehungen. Die Hochschulfakultät der Universität Pécs/Fünfkirchen trachtet danach, mit ihren deutschen Partnerinstitutionen und mit den Organisationen, Selbstverwaltungen der deutschen Minderheit in Ungarn, immer bessere Bedingungen für diese Bildung zu sichern, um auch dadurch die Jugendlichen zu motivieren, diese Berufung …
Tovább a műhöz
„Hűség a megpróbáltatásban” címmel tartottam előadást 2010-ben Baján, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola tudományos konferenciáján, a bajai állami tanítóképző tanárainak
szerb megszállás alatti helytállásáról. A kutatást tovább folytattam, s immár öt levéltár anyagainak és egyéb források, szakmunkák felhasználásával kismonográfiában adhatok számot egykori bajai kollégáink tiszteletre- és társadalmi emlékezetre méltó küzdelméről, „kálváriajárásáról” a bajai magyar állami tanítóképző- és képzés fenntartásáért a szerb megszállás alatt és nyomán. A magyar állami tanítóképzés történetében egyedülállóan úgy tartották fenn – a már akkor közel félévszázados múlttal és nagy elismertséggel bíró – intézményüket, úgy képeztek pedagógusokat a magyar és az akkor alakult délszláv állam számára, hogy ehhez 1919 júliusától 1921 augusztusáig egyik államtól sem kaptak semmiféle támogatást. A 100. évforduló körül egymásnak feszülő nemzeti elfogultságok idején különösen fontosnak érzem, hogy kiegyensúlyozott, a korabeli aktorok motivációit korrektül felidéző, egyszersmind a történelmi kataklizmát elszenvedő „kisemberek” iránt is empatikus leírást adjunk a történtekről. Dokumentatív elbeszélő módszerrel elválasztva a forrásközlést és értelmezést, lehetőséget adva az olvasónak arra, hogy a szerző gondolatmenetét, …
Tovább a műhöz
A demokrácia nem parancsuralom. Módszerei sem lehetnek tehát erőszakosak. A nép építő erőinek összefogása és kifejezője: a jellemekben, az egyes
emberek meggyőződésében kell támasztékot és igazolást keresnie. A demokrácia tehát nemcsak törvény, államforma, alkotmány, hanem mindennapi
életgyakorlat, az ítélőerő, az emberség, a becsületes cselekedet vizsgája. Az újjáépítésnek, a magyar demokrácia nagy próbájának immár több mint másfél éve áll mögöttünk s ennek az időnek eredményeit jogos büszkeséggel vehetjük számba. Az új ország alkotmányos kereteit felépítettük, az egészségesebb s igazságosabb társadalmi fejlődés lehetőségei adva vannak. A következő évek munkájának arra kell irányulnia, hogy ezeket a kereteket élettel töltsük ki, hogy népünk művelt, módos és szabad néppé legyen. Ebből a munkából — mivel a magyar tömegeket mindenekelőtt igazabb, korszerűbb, jobb műveltséghez kell
juttatnunk^— oroszlánrész illeti meg a köznevelés embereit. Ok, lehetőségeikhez képest, eddig is megtették a magukét. A legnehezebb körülmények
között, nagy erőfeszítéssel, állam és társadalom közös támogatásával legalább hevenyészve helyreállított iskolaépületekben egyre fokozódó eréllyel folyik a
tanítás. Köznevelési rendszerünk átalakítása és személyzeti felfrissítése, az általános iskolának, a dolgozók iskoláinak szervezése, a …
Tovább a műhöz