Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Bantryné álmodott. Borsóvirágai éppen első díjat nyertek a virágkiállításon. A reverendába és karingbe öltözött plébános a templomban osztotta ki a díjakat, míg a felesége fürdőruhára vetkőzve sétafikálta körül, de az álmok áldott szokása szerint ez a tény nem váltotta ki az egyházközség rosszallását úgy, ahogyan a való életben nyilván történt volna. Bantryné nagyon élvezte az álmát. Általában szerette a hajnali álmokat, amelyeknek a kora reggeli tea érkezése vetett véget. Valahol a tudata mélyén észlelte a háztartás reggeli neszeit. A függönygyűrűk csörrenését a lépcsőn, amikor a szobalány széthúzta őket, a második szobalány szemétlapátjának és keféjének neszeit kinn, a folyosón. Távolból élesen csikordult a bejárati ajtó félrehúzott retesze. Új nap kezdődik. Közben sürgősen annyi gyönyörűséget kell még merítenie a virágkiállításból, amennyit csak lehet, mert álomjellege már kezdett nyilvánvalóvá válni. Alulról felhallatszott a zaj, amint felhúzták a szalon nagy faredőnyeit. Hallotta - és mégsem hallotta. Még egy félóráig folytatódnak a szokásos házi neszek, tapintatosan, elfojtottam Nem zavaróak, mert annyira megszokottak. Csúcspontjukat majd gyors, fegyelmezett léptek zajával érik el, amelyek végighaladnak a folyosón, egy mosóruha zizzenésével, a teáskészlet halk csörrenésével, amint az ajtón kívül leteszik a tálcát az asztalra. …
Tovább a műhöz
Kromoszóma
- Cook, Robin
- 1997
Kevin Marshall tulajdonképpen szégyellte magát. Bostonban, az MIT-n szerzett kandidátusi fokozatot molekuláris biológiából, ez semmiképp nem ment volna a Massachusetts Közkórházzal való szoros együttműködés nélkül, és. mégis. minden orvosi dologtól émelygés fogta el. Ezt ugyan senkinek nem vallotta be soha, de minden vérvétel vagy védőoltás valóságos megpróbáltatás volt a számára. A tűtől egyenesen rettegett. Ha csak meglátott egyet, remegni kezdett a lába, magas homlokát kiverte a hideg veríték. Egyszer, még, egyetemista korában, a kanyaróoltástól elájult. Harmincnégy éves korára, több évnyi, élő állatokkal végzett orvosbiológiai kutatómunka után, illett volna levetkőznie ezt a félelmet - de nem. Most is ezért nem ment be sem az A1-es, sem, a B1-es műtőbe. Inkább kint maradt a kettő közötti előkészítő helyiségben, ahonnan az egyik mosdónak támaszkodva, az ablakon kényelmesen beláthatott mindkét műtőbe - amíg nem érezte úgy, hogy jobb, ha elfordítja a fejét. A két beteg körülbelül negyedórája volt benn a műtőben, azóta tartottak a műtéti előkészületek. A két operáló team tagjai félrehúzódva, nyugodtan beszélgettek egymással, beöltözve, kesztyűben, munkára készen. A műtőkben nem sok szó hangzott el, kivéve amit az aneszteziológus és a két asszisztense váltott egymással, amíg a betegeket altatták. Az egyetlen aneszteziológus a két műtő között …
Tovább a műhöz
Láz
- Cook, Robin
- 1985
A benzol mérgező molekulái egyre fokozódó erővel törtek be a csontvelőbe. A vérrel elkeveredett idegen vegyi anyag a támasztó csontok keskeny szilánkja között sodródva teljesen elöntötte az érzékeny szövetet. Lecsapott rá, mint egykor Rómára a megvadult, barbár hordák. És a következmény is ugyanolyan végzetes volt. A bonyolult összetételű velő, amely a vér sejttartalmának többségét szolgáltatja, nem bírt ellenállni a betolakodóknak. A benzolnak kitett valamennyi sejtet támadás érte. A vegyi anyag, jellegénél fogva, úgy hasította át a sejthártyákat, akár egy acélpenge a vajat. Vörös vagy fehér, fiatal vagy érett sejt - mindegy volt neki. Némely szerencsés sejtben, amelybe csupán néhány benzolmolekula hatolt be, az enzimek hatástalanították a vegyi anyagot. Többségükben azonban a belső hártyák azonnal elpusztultak. A benzol töménysége pillanatokon belül olyan fokra hágott, hogy ezer és ezer mérgező molekula érte el a velőállomány "lelkét", a finom szerkezetű őssejteket. Ezekből az aktívan osztódó egységekből képződnek a keringő vérsejtek, s tevékenységük száz- és százmillió éves törzsfejlődésről tesz tanúbizonyságot. Itt tárulkozik föl pillanatról pillanatra az élet hihetetlen rejtélye, fantasztikumában a legvadabb tudományos álmokat is felülmúló szervezettsége. A benzolmolekulák válogatás nélkül átjárták ezeket a szorgosan szaporodó sejteket, …
Tovább a műhöz
Lydia Ivanova nem tudott aludni. Apró patkányok rágcsáltak az agyában. Az éjszakái nehezen teltek, amióta megérkezett szovjet Oroszországba. A hosszú, sötét órák alatt úgy érezte, mintha éles sárga fogak rágnák keresztül magukat a koponyáján. Időnként a szagukat is érezte. Ami ennél is rosszabb, olykor hallotta is a neszezésüket. Haragudott magára, amiért hallgatott rájuk. Tizennyolc évesen okosabb is lehetett volna. Felült keskeny ágyában és végighúzta az ujjait kócos hajában, hogy megszabadítsa magát a hangoktól. Tiszta gondolatokra volt szüksége. Az éjszakák azonban sohasem voltak csendesek az efféle szállodákban, Sztálin újdonsült beton nyúlketreceinek egyikében, ahol sohasem találta a helyét. Állandóan eltévedt, és ez riasztotta. Nem engedhette meg magának, hogy eltévedjen. Szorosan a mellkasára hajtotta az állát és lehunyta a szemét, hogy megtalálja magában azt a fényes meleg helyet, amit odabent őrizgetett, de ma este ez lehetetlen volt. Horkolás zengett a szomszéd szobából és egy pár veszekedett távolabb a folyosón. Türelmetlenül várta a hajnalt. Legszívesebben kikelt volna az ágyból, hogy fel-alá járkáljon a szoba talpalatnyi padlóján, így próbálva siettetni az időt. De megtanulta, hogyan fogja vissza magát, hogyan zabolázza meg hirtelen késztetéseit. Hogy elüsse az időt, kicipzárazta a tárcaövet a derekán, amit még éjszakára sem vett le. Az érintése meleg …
Tovább a műhöz
Méreg
- Cook, Robin
- 1998
Az amerikai Középnyugat egét hatalmas, látóhatártól látóhatárig nyúló, szürke felhők borították. Alatta végeláthatatlan, lapos táj terült el, amelyen nyaranta kukorica- és szójatenger hullámzott, most viszont lehangolóan üres volt; piszkos hófoltok és néhány magányos, csupasszá vedlett fa állt csak rajta. Az ólomszürke felhők hajnal óta könnyeztek - sűrű, apró szemű permetet szórtak csupán, nem igazi esőt. Délután két óra tájt a szemerkélés is megszűnt, és a sáros úton döcögő, öreg, rozzant teherautó még működő ablaktörlőjét ki lehetett kapcsolni. Mit mondott az öreg Oakly? - kérdezte Bart Winslow. Ő vezette a kocsit; társával, Willy Brownal együtt az ötvenes éveiben járt már, és aki nem ismerte őket közelebbről, könnyen azt hihette, hogy testvérek. Ráncos, széltől cserzett arcuk a szabad ég alatt végzett munkával töltött életről tanúskodott. Mindketten piszkos, szakadt overallt viseltek és bagót rágtak. Nem sokat - válaszolta Willy, miután keze fejével letörölte álláról a dohánylevet. - Csak annyit, hogy az egyik tehene beteg. Mennyire? - forszírozta tovább a témát Bart. Annyira biztosan, hogy elvigyük. Bart és Willy az évek folyamán egyszerű mezőgazdasági munkásból küzdötte fel magát; most a környék farmereitől ők szedik össze az elhullott, halódó vagy gyógyíthatatlanul sérült állatokat, és szállítják a dögtelepre. Nem volt …
Tovább a műhöz
07:15. Hurrá! A sivárság éveinek vége! Immár négyhete és öt napja állok működőképes kapcsolatban hímnemű nagykorúval, ezzel bizonyítva, hogy korábbi félelmeimmel ellentétben nem vagyok szerelmi pária. Csodásan érzem magam, egészen Jemina Goldsmithnek vagy hasonló tündöklő újdonsült arának, aki fátylasan avat fel kórházi rákosztályt, miközben mindenki azon képzeleg, milyen lehet az ágyban Imran kánnal. Óóóó! Mark Darcy épp most mozdult meg. Talán föl fog ébredni és a véleményem után érdeklődik. 07:30. Mark Darcy nem ébredt fel. Tudom már, fölkelek és készítek neki fantasztikus meleg reggelit, gombás rántottát kolbásszal, vagy talán benediktiner omlettet, esetleg florentinát. 07:31. Egyáltalán mi a benediktiner omlett vagy a florentina? 07:32. Bár nincs itthon se gomba, se kolbász. 07:33. Se tojás. 07:34. Se - ha már itt tartunk - tej. 07:35. Még most sem ébredt fel. Mmmm. Aranyos. Szeretem nézni, mikor alszik. N. szexi széles váll, szőrös mellkas. Nem mintha szexuális objekt lenne vagy ilyesmi. Ő agyban érdekelt. Mmmmm. 07:37. Még most sem ébredt fel. Tudom, hogy nem szabad zajt csapnom, de talán felébreszthetném kifinomult gondolati rezgésekkel. 07:40. Esetleg ne tegyem föl... ÁÁÁÁÁ! 07:50. Mark Darcy vigyázzülésbe vágta magát és üvöltött: - Hagyod abba, Bridget! Kutya mindenségit! Mit bámulsz, miközben alszom! Keress magadnak tennivalót! 08:45. Coins kávézóban, …
Tovább a műhöz
Nemezis
- Christie, Agatha
- 1979
Miss Jane Marple rendszerint csak délután vette kézbe a második napilapját. Reggelenként ugyanis két újságot hoztak a házhoz. Kora reggeli teája mellett szokta elolvasni az elsőt - már ha idejében hordták ki, lévén az újságosfiúk időbeosztása kissé szeszélyes, sűrűn váltakoztak, és mindegyik a maga elgondolása szerint járta be az útvonalat, talán mert így kevésbé volt egyhangú a munka. Eleget bosszankodtak emiatt a korán kelő előfizetők, mivel szerették kicsipegetni a legfrissebb csemegéket a napihírek közül, mielőtt sietve indulnak el hazulról, hogy elérjék a munkahelyükre vivő buszt vagy vonatot. A St. Mary Meadben békésen éldegélő középkorú és idősebb hölgyek viszont jobban szerették kényelmesen, a reggelihez terített asztalnál ülve elolvasni az újságot. Miss Marple ezen a napon már elolvasta az újság címoldalát és néhány más közleményt is, amelyeket a “napi kotyvalék” csúfnévvel illetett, enyhe iróniával célozva arra a tényre, hogy amióta mind a maga, mind a barátnői legnagyobb bosszúságára más tulajdonába került a lap, hemzsegtek benne a férfi- és női divatról, szívfacsaró leányábrándokról szóló cikkek, továbbá a gyermekek számára kieszelt vetélkedők és az olvasók panaszos levelei, így aztán a címoldalt kivéve sikerült minden igazán érdekes hírt olyan eldugott helyen közzétenni, ahol lehetetlen rábukkanni. Miss Marple, régimódi olvasó …
Tovább a műhöz
The United Kingdom (UK) is made up of four countries: England, Scotland, Wales, and Northern Ireland. The four capitals of the United Kingdom’s constituent countries are London (England), Edinburgh (Scotland), Cardiff (Wales), and Belfast (Northern Ireland). London is also the capital of the UK. London is the capital city of England and the UK. It is in the south east of England, and is on the river Thames. It has a population of approximately 8 million people. London has many famous monuments such as the Tower of London, Big Ben, Buckingham Palace, and the London Eye. It also has well-known museums and galleries such as the British Museum, the National Gallery, and Tate Modern. The West End, with locations like Oxford Street, Leicester Square, Covent Garden, and Piccadilly Circus is London's entertainment and shopping district. London's tallest building is One Canada Square in Canary Wharf. It has 52 floors! For a big city, London has many green spaces, for example Hyde, St James’, and Greenwich parks. The Houses of Parliament, in Westminster, is the home of the Government of the UK. Edinburgh is the capital of Scotland and its second largest city after Glasgow. Edinburgh is in south-east Scotland, on the south shore of the Firth of Forth, on the North Sea. It is the seat of the Scottish Parliament. Edinburgh has a total population of around 450,000. In August, during the Edinburgh festival, its population doubles! Its main attractions include Edinburgh Castle which is …
Tovább a műhöz
Amikor Roger Angmering kapitány 1782-ben házat építtetett egy szigeten, közel Leathercombe Bay falujához, vállalkozását úgy tekintették, mint a különcség netovábbját. Az illendőség úgy kívánta volna, hogy a magafajta jó családból való úriember mutatós kis kastélyt építtessen tág mezők közepén, a térséget lehetőleg bővízű patakok szabdalják, és jó legelők ékesítsék. Csakhogy Roger Angmering kapitánynak egyetlen nagy szerelme volt: a tenger. Így aztán a házát - vaskos ház volt, olyannak is kellett lennie, mert hiszen hogyan állhatta volna másként a szél dühét ezen a sirályok látogatta kis földnyelven - úgy építette, hogy valahányszor dagály volt, elszakadt a szárazföldtől. Nem nősült; első és igazi szerelme mindvégig a tenger maradt, s mikor meghalt, a házat és a szigetet egy távoli rokona örökölte. Ez a rokon meg a maradékai később nem sokra tartották a hagyatékot. A saját birtokaikból is le-letöredezett egy darab, és az utódok egyre szegényebbek lettek. 1922-ben, amikor a tengerparti nyaralás kultusza végleg megszilárdult, és Devonshire meg Cornwall partjait nem találták már nagyon melegnek nyári tartózkodás céljára, Arthur Angmering egyszer csak ráébredt, hogy hatalmas és kényelmetlen György-kori háza eladhatatlan, viszont nagyon jó árat kapott azért a sajátságos ingatlanért, amelyet egykor a tengerjáró Roger kapitány szerzett. A vaskos házat megtoldották …
Tovább a műhöz