Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Volt egy kicsi kakasom, elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon, elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó, elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó, elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom, elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom, vigye el a róka!
(...)
Baktat, kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi.
Árok martján a liba azt gágogja: taliga, kicsi kocsi, taliga, a csacsi nem paripa!
I )e csak kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi, csak a kerék mondja, hogy kityi-kotyi, kityi-koty, ha liba vagy, csak totyogj!
Tovább a műhöz
Ez a kis gyűjtemény az európai lírának egy egész évezredéből válogat. S ennek az évezrednek irodalma, s egyáltalában egész szellemi élete, az átlag mai olvasó előtt jóformán teljesen ismeretlen. Az első ének, amelyet közlünk, Szent Hilariustól való, aki Krisztus után 366-ban hált meg. Az utolsó legkorábban a XVI. század végén keletkezhetett. Ez az óriási időköz magában foglalja azt a kort, melyet még nemrég is sötét középkornak volt szokás nevezni. Ma már nem divat ez az elnevezés: egy kicsit talán mosolygunk is rajta. De ha meg kellene rajzolnunk Európa századainak térképét: hányunknak mappája mutatna e hosszú periódus közepén egyebet ama bizonyos fehér foltnál, mely a közelmúlt földabroszain a „legsötétebb Afrikát” jelképezte? Különös kép az, amit irodalmi tudatunk e hatalmas korról elibénk fest: az eleje vég, és a vége kezdet. Az elején a nagy római kultúra fölbomlását látjuk; a végén a modern nemzeti irodalmak ébredése ragadja meg figyelmünket. Mi van a kettő közt? Néhány krónikás és teológus neve rémlik: vad harcok rengetege és skolasztikus szőrszálhasogatások útvesztője. Ágostontól Dantéig mintha ezeréves űr tátongana. Hol az a név, mely e két meredek partot összeköti? Hol az a költő vagy költemény e korból, mely műveltségünkbe elválaszthatatlanul beszívódva, az európai irodalom lelkének megszakítatlan folytonosságát dokumentálná? …
Tovább a műhöz
Ilosvai Péter deákot, ki magát egyik éneke (Szent Pál Apostol) végén csak így, a versfejekben pedig görögös latinsággal Sericeus Ilosvanus-nak nevezi, Ilosvai Selymes Péternek lehet írni, így senkisem tévesztheti össze ama másik, ke-vésbbé ismeretes Ilosvai Péterrel, ki 1560. évi április közepe után iratkozott be a wittenbergi egyetemre, onnan visszatérve pedig, Batizi Miklós evang. pap naplója szerint, tanító volt Gsenger-ben s 1562. évi július 22-én magát felakasztotta (Frankl V. A has. és kiilf. isk. tört. 184. I.). Ennek haláláról Verancsics is emlékezik 1562. aug. 25-én Forgács Ferenczhez írt levelében, debre-czeni tanítónak (operarius) mondja s öngyilkossága helyéül az ecsedi várhoz közel eső Csaholyt állítja (Ossz. m. VIII. 373. I.). Azt, hogy a két Ilosvai Péter nem egy személy, a Selymes néven kívül azon körülmény is bizonyítja, hogy lantosunk fennmaradt müvei, egynek kivételével, az 1562. év után való időből származnak. Azt az egyet, t. i. Nagy Sándor históriáját, mely 1548-ból neki tulajdonítandó, Toldy Ferencz még nem tartotta az övének. Nála s általában irodalomtörténetünkben Idari Péter neve alatt volt ismeretes. Legelébb a Széchenyi könyvtár Cata'ogusa (l’art. I. Suppl. II. 226. l.) mondja határozottan Ilosvaiénak, újabban pedig Szabó Károly és dr. Bánóczi J. nyilatkoztak ily értelemben. Mi szintén e meggyőződéshez járulunk. Az Idari Péter név, a …
Tovább a műhöz
A világirodalom egyik leghíresebb drámájának végére ért itt az olvasó. Átlátszó célzatossága, tételszérűen megfogalmazható mondanivalója szempontjából talán egyedül áll a régi klasszikusok között. Gondolati tartalmát mégis pehelykönnyen röpíti magasba az írói meggyőződés, eszmei magvát csillogó keleti mesébe takarja a költő ihlete. Középpontját, a három gyűrű példáját Boccaccio is feldolgozta már a Dekameronban. Lessingnél azonban új értelmet nyert az ősi mese. Az atya három fia, a három vallás képviselője közül az van az igazság, az igazi gyűrű birtokában, aki életével bizonyítja be, hogy ő a legméltóbb reá, aki tettekkel tudja tanúsítani, hogy nála van az igazság. Ennél hitelesebben és finomabban el sem lehet mondani, hogy minden elméletnek a gyakorlat az értékmérője. Hiteles és finom: megfelelő jelzők Lessing drámájának jellemzésére, amely a jövő finom világában játszódik a történeti múlt pecsétjével hitelesítve. Nem részleteiben hiteles ez a múlt, nem is a kor ábrázolásában. A Bölcs Náthán nem történelmi színmű. Emberségében hiteles, amelyhez a történelmi múlt formát ad, keretet, hogy elférjen benne a jövő finom álomvilága, az előítéleteitől megszabadult világ, amelyre Lessing, a német irodalom legtündöklőbb jelleme, legtisztább egyénisége feltette életét. Megírásának időpontjából, 1779-ből nézve a Bölcs Náthán világa …
Tovább a műhöz
Ha édes záporait április a szomjú földre önti, lenne friss, hadd kortyolhasson a mohó gyökér, s virág serkenjen : sárga, kék, fehér; ha Zephyrus fuvalma édesen szétkóborol erdőkön, réteken s bont új rügyet; ha már a zsenge nap a Kos felén túl víg erőre kap ; ha rákezdik pintyek, csízek, rigók (az éjjel nyitott szemmel aluvók) trillázva, füttyel, fuvolázva, fújva — a nép akkor megyen zarándokútra. A szentföldi pálmások messzire, járulnak híres szentek elibe; Anglia négy sarka is ontja ám Canterburybe a hivőt, ahány ! A vértanú sírját körül bolyogja, kit gyámolának tisztel csonka-bonka. Egy áprilisi nap Southwerkben ért a „Dolmány” fogadó vendégeként, szivem jámbor igékkel volt teli: zarándokútra várt Canterbury. Este zajos társaság érkezett, vagy huszonkilenc fő, kisebb sereg, sokféle rendü-rangu nép közötte, a véletlen terelte őket össze : mind Canterbury felé lovagolt; embernek, lónak jó szállása volt, zarándok annál jobbat nem talál. Nohát, mire az éjszaka leszáll, mindegyikük már régi ismerősöm, s az útra társul hozzájuk szegődöm. Megállapodtunk, hogy korán kelünk, aztán nyeregbe és »gyühé, gyerünk !« De amíg van rá időm és helyem, nem gombolyítok a történeten, hanem, a józan ész is erre int, sorra fölmondom : rend, rang s nem szerint, ez és amaz hogy ülte meg a nyerget, s külön-külön melyik miféle szerzet: az öltözetük is milyen vala. …
Tovább a műhöz
A Kockadobás-hoz a legfontosabb magyarázó támpontokat az életrajz és a művek jól ismert adatai szolgáltatják. A költemény először 1897-ben, egy évvel a költő halála előtt jelent meg a Cosmopolis című folyóiratban. A költő a következő esztendőben külön nagyalakú kiadást készített elő, hogy a mű tipográfiai sajátosságai, melyek a folyóiratban nem érvényesültek kellőképpen, kibonthatók legyenek. Ezt a kiadást Odilon Redon illusztrálta volna. A munka nyomdai oldala eljutott egészen a korrektúrákig, melyeken Mallarmé a tipográfiai elrendezés újabb és újabb változataival kísérletezett. Valéry - Mallarmé tanítványa, barátja és csodálója -látta ezeket a korrektúrákat, s elragadtatással nyilatkozott róluk (jelenleg tíz-egynéhányról tudni részint örökösök, részint magángyűjtők birtokában). A tipográfiailag szinte teljesen előkészített kiadás azonban nem jelent meg. Mallarmé 1898-ban, ötvenhat éves korában hirtelen meghalt, remekműveket és talányokat hagyva maga után. A Kockadobás-t bízvást sorolhatjuk mindkét kategóriába. A megfejtéshez - megfejtési kísérlethez -azonban jóval messzebbre kell visszanyúlnunk. Az ígéretes tehetségű költő 1866-ban, huszonnégy éves_ korában az egész további életét és költői pályáját befolyásoló elhatározásra jutott. Szándéka ezentúl: nem egyszerűen verset írni, hanem egy teljes könyvet. Nem a véletlen, kósza …
Tovább a műhöz