Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Egy ókori hódító nép néhány törvénymaradványa, amelyeket egy tizenkét évszázaddal ezelőtt Konstantinápolyban uralkodó fejedelem állíttatott össze, amelyek később longobárd szokásokkal keveredtek és amelyeket magányos és homályos értelmezők zagyva kötetekbe csomagoltak: ezek alkotják ama véleményhagyományt, melyet Európa nagy részében mégis törvényeknek hívnak; és napjainkban éppoly gyalázatos, mint általános dolog, hogy Carpzovnak egy véleménye, egy ősi szokás, melyről Claro tesz említést, egy kínzási módszer, amit dühödt kéjjel ajánl Farinaccio, legyenek a törvények, amelyeknek bizalommal engedelmeskednek azok, akiknek reszkető gondossággal kellene irányítaniok az emberek életét és sorsát. Eme törvényeknek, amelyek a legbarbárabb századok maradványai, a büntetőrendszert illető részét vizsgálja ez a könyv, és azok zűrzavarait bátorkodik a közboldogság vezetői elé tárni olyan stílusban, amely távol tartja a felvilágosulatlan és türelmetlen tömeget. Az igazságnak őszinte kutatása, a közvéleménytől való függetlenség, amellyel e könyv íródott, a szelíd és felvilágosult kormányzatnak köszönhető, amely alatt a szerző él. A nagy királyok, az emberiség jótevői, akik uralkodnak felettünk, szeretik az igazságokat, melyeket a szerény filozófus határozottsággal tár elébük, de fanatizmus nélkül, mert azt az erőszak és az álnokság útját választók …
Tovább a műhöz
A kelet ős népeinek jogélete a jogbölcselet történetében nem birt azon jelentőségre emelkedni, melyet a G r o o t H u g o utáni észjogirók által felsoroltaknál tényleg tapasztalunk.
Jog, erkölcsi és vallás között az áriái indeknél azon éles határvonal még nem létezett, mely a j o g b ö l c s e l e t korszakában oly fontos tényezővé vált. Mind a három: jog, erkölcs és vallás egy eredetleges egészszé olvadva képezték a társadalmi élet mérvadóit. E „mérvadó egész11 azonban az őskeleten, különösen Indiában, a vallás vezérlete alatt vallásos államdespotismussá fajúit; míg a jogi és erkölcsi momentumok, mint árnyazatok vonulván át és enyészvén el az egészben, csak alábbrendelt szerepet vittek. Hasonlót észlelünk ma az „észjog" terén, hol a vallástól ugyan már teljesen elkülönítve, a jogot azonban az erkölcsiséggel való természetes összefüggéséből teljesen kibontani még nem lehetett. Vannak ugyan, kik e kettőt már szigorúan elválasztva tartják és tárgyalják — de nem zárhatjuk el magunkat e ténynyel szemben azon gyanú elől, vájjon nem-e épen ezen elkülönítés okozza mindazon zavarokat és akadályokat, melyek a jogbölcselet és az észjog általános meghonosulásánák útját állják! Ez még folyton a felelet nélkül maradt sarkalatos kérdések sorába tartozik. Jog és jogtalanság — e két fogalom között a viszonyt megállapítani, képezi az elméleti …
Tovább a műhöz