Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Két évvel ezelőtt nagyon elkeseredtem, amikor kiderült az inzulinrezisztenciám, és a dietetikus csak sorolta és sorolta, melyek a számomra mostantól tiltott alapanyagok, mikor és mennyit elletek. Szenvedélyem a főzés (és az evés), a programozott és kontrollált étkezés nem volt az én műfajom. Hogyan lehet mindezt egyáltalán kivitelezni, grammokat méricskélni, hogyan tudom ezt az étrendet nem csak a saját, hanem a család életébe is valamilyen mértékben „becsempészni’’^ Fogok-e én még az életben finomat enni. Ezek voltak az azonnali gondolataim. Mikor az első sokkból eszméltem, elkezdtem józanul mérlegelni a hallottakat, tápanyagtáblázatokat töltöttem le az internetről, elkezdtem rendszerezni, és ami ennél is fontosabb, elkezdtem megismerni az ételeket, az egyes alapanyagokat tápanyag-összetételük alapján. A helyzet rögtön vidámabb képet festett, hamar rájöttem, ugyanolyan változatos és FINOM ételek várnak rám ezután is, csak néhány megszokáson kell változtatnom. Száműztem a konyhámból a fehér búzalisztet, helyette teljes kiőrlésű liszteket és durumlisztet használok. Nemet mondtam a finomított cukornak, helyette természetes édesítőszerekkel sütök. Az örök érvényűnek hitt krumpli-rizs köret párost ezer meg ezer módon ki tudtam váltani zöldségekkel, teljes értékű gabonákkal, salátákkal. E szakácskönyv igen bőségesre sikerült desszertfejezete pedig azt mutatja, az …
Tovább a műhöz
Négy éve már, hogy kezdetben orvosi előírásra, ma pedig már a világ legtermészetesebb dolgaként a 160 g-os szénhidrátdiéta módszere szerint étkezem. Igazán nem is kellett ilyen hosszú idő, hogy kiűzzem az életemből a „rossz” szénhidrátokat, természetes legyen, hogy már nem kívánom a cukrot, és ismét szuper jól érezzem magam a bőrömben. Az első fél-egy év azonban kitartást igényel. Ezt nem tagadom. Nekem sem volt könnyű. Lemondani a megszokott fogásokról, a készen kapható, praktikusnak tűnő (de minden szempontból egészségtelen) élelmiszerekről. Azonban ez nem lemondás, hiszen a finom falatoktól egyáltalán nem kell elbúcsúznunk. (Remélem, ezzel az újabb receptgyűjteménnyel ezt ismét bizonyíthatom.) Sokkal inkább bölcs döntésnek nevezném ezt az utat, amely az egészségünk megőrzésének irányába terel minket. Néhány rossz, és hosszú távon rendkívül káros beidegződésről, a finomított élelmiszerekről: főként a cukorról és lisztekről azonban tényleg le kell „mondanunk”. A kezünkbe kell venni az irányítást, hogy búcsút inthessünk a föl és le (de leginkább fel) szaladó kilóknak, az ingadozó kedvnek, a megmagyarázhatatlan fáradtságnak, levertségnek. Soha nem késő nekikezdeni! Ma már nem kell gyógyszert szednem az inzulinrezisztenciámra, az eredményeim is ezt igazolják, mindez pedig az életembe újra bevezetett sportnak (mert ezt sincs soha késő elkezdeni) …
Tovább a műhöz