Keresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Adótan 2013
- Herich György
- 2013
Ön a PENTA UNIÓ Oktatási Centrum Adó Abc sorozata Adótan kötetének 24., átdolgozott kiadását tartja kezében. A kiadványban a hazai és nemzetközi adóoktatásban nagy gyakorlattal rendelkező szerző egy új diszciplina, az Adótan bevezetését indította el. Mitől más, újszerű ez a szakkönyv? Először átfogja a tágan értelmezett adórendszer valamennyi elemét úgy, hogy nem csak a tételes anyagra koncentrál, de az összefüggések, kapcsolatok is bemutatásra kerülnek. Másodszor a hagyományos leíró, magyarázó könyvekkel szemben logikai ábrák alapján dolgozza fel az adórendszert, megszabadítva az olvasót a jogi nyelvezet, a részletekben való eltévelyedés veszélyeitől. Harmadszor az olvasó számára vizuálisan is rögzíthetővé - így könnyebben memorizálhatóvá - teszi az ismereteket. Összegyűjti a jogszabályokban különböző helyen levő, adott esetekre vonatkozó utalásokat. Felmenti a hallgatói a jegyzetelés terhe alól, így a magyarázatra, a megértésre és memorizálásra koncentrálhat Negyedszer: oktatásban hallatlan mértékben megkönnyíti az oktató munkáját, hiszen nem csak időtakarékos, hanem egyszerűen és látványosan felhasználható. Ötödször a Szakkönyv offline® programban a világon elsőként kapcsoltunk össze szakmai kézikönyveket egymással és a hatályos teljes joganyaggal! A könyvek cd változatával és offline dvd jogtár kapcsolatával a könyvekben előforduló …
Tovább a műhöz
A globalizált, felgyorsult világban a kockázatok megfelelő vállalása, vagy általában a kockázatok megfelelő menedzselése kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. Azt nehéz lenne megítélni, mikor szembesültek a gazdasági szereplők nagyobb kockázatokkal, akkor, amikor alig haladta meg a várható életkor a negyvenévet, uralkodók haltak bele egy rosszul kezelt fogfájásba, és ha a termés nem volt megfelelő, akkor a következő aratásig éheztek, vagy ma. Az viszont elég egyértelműen látszik, hogy a II. világháborút követően a hosszú évtizedekig tartó – időlegesen csak az 1970-es évekbeli olajválsággal megtört – fellendülés és népességbővülés közepette nem volt ekkora jelentősége a kockázatvállalási kérdéseknek, illetve a kockázatok menedzselésének. Ezek, az 1980-as években lezárult „boldog, békeévek” még részei a kollektív emlékezetnek, így lényegében ehhez mérten tűnnek a későbbi, illetve jelenlegi idők kockázatok szempontjából nagyobb kihívásokkal telinek. A globalizáció, illetve a növekedés és fenntarthatóság alapjainak megrendülése, erősítette az egymástól való függést, miközben az együttműködési hajlandóságok nem növekedtek. Mindez egy változékonyabb, kiszámíthatatlanabb világot eredményezett. A változékonyság megnehezíti az alkalmazkodást a követelményekhez, ami megnöveli a sikeres gazdálkodáshoz szükséges képességek, illetve azon képességek …
Tovább a műhöz
Az állam kialakulásával, megjelenésével egy időben kerültek kivetésre az első adók. Az adó történelmi kategória, amely a mindenkori uralkodó osztály érdekeit fejezi ki. Kezdetben a rabszolgatartó és feudális társadalmakban a természetbeni szolgáltatás (robot, dézsma) volt a jellemző, és majd az árutermelő társadalmak megjelenésével és a pénzgazdálkodás általánossá válásával válnak rendszeressé a pénzben fizetendő adók. Az adó fő funkciója, hogy az állam működéséhez szükséges kiadások fedezetét nyújtsa. Az egyre nagyobb feladatokat felvállaló állam egyre több forrást igényelt feladataik ellátásához, ezért új és új adónemek kerültek bevezetésre. A termelés bővülése, a gazdaság fejlődése, a társadalmi munkamegosztás is egyre újabb adóforrásokat hozott létre. Magyarországon az első írásos emlék Károly Róbert törvény-könyvében jelenik meg, az 1342. évi XIX. Dekrétumban, amelyben az elterjedt pénzhamisításból származó veszteségek pótlására Lucrum Camerae név alatt minden palackportára vagyis olyan kapura, amelyen szénával vagy gabonával terhelt szekér átmehetett, évente 18 dénár adót vetett ki. A legáltalánosabb megközelítés szerint az adó: az államháztartás legfontosabb bevételi forrása, amelyet az állam egyoldalúan állapít meg, az adó felségjoga a területén lévő természetes és jogi személyek terhére, fő funkciója az állami …
Tovább a műhöz
A pénzügyi jog egy rendkívül heterogén jogág: számos, egymással szorosabb-lazább kapcsolatban álló területből - így az államháztartás, a közbevételek (adók, vámok, illetékek), a számvitel, a közbeszerzések és a monetáris szféra jogi szabályozásából, valamint egyes jogrendszerekben a devizajogból - épül fel. E területek közös jellemzője, hogy mindegyikhez kapcsolódóan könyvtárnyi terjedelmű szakirodalom áll rendelkezésre, és a gyakorlatban is külön-külön művelhetőek. A felsorolt területek alapján a pénzügyi jog gyakorlati jelentősége is vitathatatlan. Ahogyan Kmety Károly fogalmazott: „A pénzügyi jog nagyon érdemes jogtanulóink fáradságára, nemcsak elméleti érdekességeinél fogva, melyek nem kevésbé alkalmasak a jogászi elmeképzésre, mint egyéb jogágak tanulmányozása, hanem elsőrendű gyakorlati fontosságánál fogva is.” Az is rendkívül lényeges jellemző, hogy az e területekre vonatkozó jogi szabályozás rendkívül gyakran változik, így a jogi normák alkalmazása, a fejlődés figyelemmel kísérése voltaképpen sajátos kihívást jelent.
Ezen említettek olyan sajátosságok, amelyek alapjaiban határozzák meg egy pénzügyi jogi tankönyv megírásának lehetőségét. A könyv elkészítésekor ennek megfelelően arra törekedtem, hogy az egyes területek legfontosabb elméleti és gyakorlati alapjait foglaljam össze, kizárólag a legfontosabb tételes jogi szabályok …
Tovább a műhöz
A pénzügytani szakirodalomban az államháztartás bevételeinek fedezésére alapvetően több fedezeti módot (azaz fedezeti elvet) is megkülönböztetnek. Ahogyan arról a fedezeti elvek körében szó volt, a fedezeti elv „azokat a jogcímeket jelöli meg, melyeken a közületek bevételeiket nyerik.”1 Az illetékek körében értelemszerűen az ún. illetékelv kérdésével kell foglalkozni. Heller Farkas szerint az illeték alapja „a közhatalom térfoglalása és az a szerep, melyet a közhatalom a jogok megállapítása és védelme terén játszik. Magánosok érdekvédelme és a közhatalom közreműködése összekapcsolódtak és az akkor még nem tisztult felfogásban természetesnek látszott, hogy a felek, kiknek érdekében a hatóság szolgálatot teljesít, ezért fizessenek, illetőleg a hatóság fenntartási költségeihez hozzájáruljanak. Hiszen a hatóság szolgálatainak előnyeit ők élvezik. így fejlődtek elsősorban a bíráskodás kapcsán fizetendő illetékek (a sportulák), és a közigazgatás körében is több és több hasonló természetű szolgáltatás honosuk meg. [...] Minél több ily hatósági funkció keletkezett, annál jobban szaporodott az illetékek száma is, mert annál több oly hatóság jött létre, mely a felek érdekében működött és melyet éppen ezért a feleknek kellett eltartaniok. [...] Idővel azután, amint arra ismét Stein mutatott rá, az állami szervezet kifejlődése és oly hatóságok …
Tovább a műhöz