Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Ősrégi a gondolat, amely arra buzdít, hogy az ember a betegségeket saját lelki fejlődésének eszközeként használja fel, hiszen már egyes népek (kultúrák) szent irataiban is megtalálható. Korunkban a vallásosok háttérbe szorulásával és a nyugati orvoslás térhódításával ugyan feledésbe merült ez a szemlélet, azonban az Út a teljességhez című, először 1983-ban megjelent kötetünk óta újra bekerült a köztudatba, és lassan - egyre bővülve és részletesebben kidolgozva - a hagyományos nyugati szemléletű orvosi gyakorlatba is beépült. Persze a természetgyógyászok és pszichoterapeuták körében már korábban is biztosította helyét a gyógyításban. Igaz ugyan, hogy ez a betegségek jelentését értelmező, újra felfedezett „művészet” nem a hivatásos terapeuták segítségével vívta ki helyét az elismert terápiás módszerek körében - ahogyan azt gondolhatnánk -, hanem maguk a rászoruló betegek teremtették meg rá ismét az igényt. A páciensek ismertették meg a módszert terapeutáikkal, akiknek többsége kezdetben nem akarta ezt az egyszerű és érthető irányt követni. Ennek dacára már régóta vannak jelei a betegségek jelentését értelmező módszer szükségességének; ahogyan azt Viktor Frankl is hangsúlyozta: „A dolgok értelmének keresése magában az életben rejlik. Ha az értelmezés sikerül, könnyebb legyőzni a betegséget.” Mindenki képes arra, hogy saját testén …
Tovább a műhöz
E' csekély értekezésnek, mellyel tisztelt ügyfeleim lakhelyemben tartott nagygyűlésének kedveskedni akartam, más czélja nincs: mint hogy azon röpke óráknak, mellyeket a' kies Buziási völgyben, az ásványvíz forrásainál együtt töltöttünk, maradandó jeleül szolgáljon.
Tovább a műhöz
Kisgyermekkorom óta orvosnak készültem, annak ellenére, hogy nem volt orvos sem a szűk családban, sem a rokonságban. Hároméves koromban, amikor a szomszéd néni megkérdezte, hogy mi leszek, ha nagy leszek, gondolkodás nélkül rávágtam, hogy orvos. Ki is tartottam emellett (ha nem orvos, akkor kötélláncos), nem is igazán volt más alternatívám. Általános iskola alsó tagozatában egy osztálytársam édesanyja meghalt rákban. Ez a '80-as években történt, abban az időben ez nem volt gyakori vagy ismert betegség. De nekem a fejembe ült a gondolat, hogy rákosokat akarok gyógyítani, mert az nem lehet, hogy kicsi gyerekek veszítsék el az édesanyjukat egy ilyen betegségben. Persze én abban az időben semmit sem tudtam . i rákról, csak jött egy belső indíttatás. Később, amikor 2. osztályos (ez a mai 10. osztálynak felel meg) gimnazista voltam, egy általános iskolai volt osztálytársam 16 évesen meghalt leukémiában. Többször is meglátogattam, amíg kórházban volt, és újra előjött az érzés, bár ekkor már tudatosan készültem az orvosi egyetemre 1999-ben Szegeden végeztem az egyetemen, majd éveken keresztül két fő területen dolgoztam: az egyik a sürgősségi, . i másik pedig a Honvédkórház onkológia osztálya volt. Az onkológiát nem én választottam, hanem a véletlen szülte - persze tudjuk, hogy nincsenek véletlenek. Még hatodéves egyetemistaként, a szigorló évben oda kerültem gyakorlatra, majd …
Tovább a műhöz
Reiki
- Kun István
- 1992
Köszönöm,hogy kezedbe vetted ezt a kis könyvecskét és beleolvasol, vagy talán el is fogod olvasni. Ha úgy döntöttél, hogy elolvasod, tedd úgy ahogy én írtam. Könnyedén, és csak akkor, ha érzed a mondanivalóját. Ha nincs kedved és nem érzed át, tedd le, mert azt fogod hinni, hogy butaságokkal foglak untatni. Soha nem tenném. Nem tudom, ki vagy, idősebb, fiatalabb, beteg,- vagy kicsattansz az egészségtől, nagyon képzett orvos, vagy a külső szemlélő számára egyszerű ember. Csak azt tudom, hogy vándor vagy, kíváncsi útkereső, tétova diák. Mivel mindannyian ezek vagyunk, így most arra kérlek az elején, hogy mostantól így nézz, magadra is és ennek szellemében folytasd tovább az olvasást és az életedet is. Egyikünk sem több, mint a másik, mert mindenki volt vagy lesz olyan, mint akit irigyel vagy sajnál. Becsüld az életet és segítsd azt. A Reiki csak azoké, akik elfogadják az egyenlőséget és művelik is azt. A Reikihez vezető út csak azoké, akik már megégtek, de tudják, hogy milyen szárnyalni és törekednek újra erre az érzésre. Ne csüggedj, ha nem tudod, miről beszélek! Légy kíváncsi és akarj repülni! Ez a kis könyv elsősorban gyakorlati célra készült, mert ahhoz, hogy repülni tudjunk, a testet fel kell szabadítani, meg kell gyógyítani és karban kell tartani. Ez az első lépcső, nélküle nem megy a szárnyalás. Tedd meg, adj magadnak, a testednek és ezáltal a lelkednek olyat, …
Tovább a műhöz
Tisztán és egyszerűen. Ma már Don Quijote-i harcnak számít ebben az agyonautomatizált, elgépiesedett világban ez a könyv, melyet kezében tart. A ma és a holnap embere mindent tud, mindenhez ért. A számítógépek világában repdes, tőzsdei árfolyamokról vitázik, égitesteket hódít. „Hat, alkot, gyarapít.” Azonban egy valamivel nem foglalkozik, egyhez nem ért, egyet elfelejt: önmagát. Elfelejti, hogy természetes lény és a természet kiszakíthatatlan része, bármennyire is nem vesz róla tudomást. Nem ismeri saját felépítését, működését, a benne és körülötte lüktető élet milliárd rezdülését. Nem ismeri fel azt a tényt, hogy a vele és a benne szimbiózisban élő élőlények, élettelen anyagok, folyadékok, kristályok, elemek csodálatos összhangjának köszönheti létét. „Vissza a természethez!” A nagy gondolkodó szavai még égetőbbek, sürgetőbbek, mint valaha. A kezünkben tartott könyv egy lehetőség önmagunk megismeréséhez, önmagunk természetes gyógyításához. A szerzők többsége betegként vagy orvosként, természetgyógyászként gyógyíthatatlannak hitt betegségeken keresztül járta végig azt a hosszú utat, mely a gyógyuláshoz vezetett. Őszinte segíteni akarás, a megtapasztalt életöröm, a gondoskodó, cselekvő ember felelőssége késztette tudásuk megosztására, átadására. Tisztában vannak azzal, hogy a természet alkímiájában alkotott szerek, melyek a Föld, az …
Tovább a műhöz