Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


A Bergman-univerzum egyik kevésbé ismert szobája nyílik meg ebben a rövid könyvben, amely az észt származású, nemzetközi hírű zongoraművésznő és Ingmar Bergman egymásnak írt (főleg szerelmes) leveleit, valamint a szerző idevágó, egykorú naplóbejegyzéseit tartalmazza. Laretei és Bergman kapcsolata körülbelül tíz évig tartott az 1960-as években. Mindketten házasságban éltek, egymásba szerettek, elváltak, összeházasodtak, gyerekük született, végül elváltak, de egész életükben jó barátok maradtak. A könyv egy szép szerelem anatómiája, az önismeret, az öncsalás és önámítás nélküli önelemzés és önfeltárás olvasásra érdemes „talált tárgya”. | Megismerkedésünk történetét Ingmar Bergman 2004-ben a Sommarprat (Nyári csevegés) című rádióműsorban mesélte el, én pedig a Sásom i en översdtt-ning (Fordítás által, homályosan) című, 2004-ben a Bonnier kiadónál megjelent könyvemben. 1957 őszén ismerkedtünk meg egymással a Malmöi Városi Színházban Beethoven G-dúr zongoraversenyének főpróbáján, és utána intenzív levelezésbe fogtunk; hosszú leveleket írtunk egymásnak, naponta gyakran többet is. Házasságban éltem, Gunnar Staern karmester volt a féqem, és volt egy kislányunk, Linda. Gávlében laktunk. Egy évvel később elhagytam a családomat, és 1959-ben feleségül mentem Ingmarhoz. Amikor Ingmar meghalt, nem éltünk együtt már negyven éve, de szoros …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1