Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Már gyerekkoromban észrevettem, hogy az emberek nem mindig azt mondják, amit gondolnak vagy éreznek. És rájöttem: ha el akarok érni valamit, akkor mások valódi érzelmeit kell felfognom, igazi várakozásainak kell megfelelnem. Kereskedői pályám kezdetén, vagyis amikor tizenegy éves koromban egy kis zsebpénzért mosdószivacsokkal házaltam iskola után, hamar megtanultam fölismerni a potenciális vevőt. Bekopogtam valahová. Ha a házigazda elküldött, de beszéd közben nyitott tenyérrel gesztikulált, tudtam, hogy nyugodtan próbálkozhatok tovább, mert az elutasító szavak mögött nincsen agresszivitás. Ha viszont valaki szelíd hangon tanácsolt el, de kinyújtott mutatóujjal, esetleg ökölbe szorított kézzel jelezte, hogy kívül tágasabb, tudtam, hogy jobb, ha elhordom magam. Imádtam adni-venni, és remekül csináltam. Kamaszfejjel esténként már egy edényboltban voltam eladó, s mivel jól olvastam az emberek gondolataiban, jól is kerestem. Az eladói munka jó alkalom volt arra, hogy sok emberrel találkozzak, közelről tanulmányozzam őket, és pusztán a testbeszédükből megállapítsam, vesznek-e majd valamit vagy nem. Ezt a képességemet a diszkóban is jól kamatoztattam a lányoknál: majdnem mindig előre meg tudtam mondani, ki áll majd kötélnek, ha táncra kérem, és ki nem. Húszéves koromban kezdtem életbiztosításokat árulni, s hamarosan sorra döntöttem az eladási rekordokat: az első évben én voltam a …
Tovább a műhöz
Luke építész volt, és eltökélte, vállalkozását gyümölcsözővé teszi. Mia, a felesége, könyvelést vállalt, és az ügyfelei nagyon kedvelték. Egy nap Martin nevű szomszédjuk meghívta őket, jöjjenek el egy üzleti megbeszélésre: nagy pénzkereseti lehetőségről lesz szó. Martin nem mondott róla többet, de mivel a találkozó egy-két háznyira volt csak, és mivel kedvelték Martint, hát elmentek. Legalább összejönnek néhány új szomszéddal is, gondolták. Folyt a beszélgetés, és Luké meg Mia alig akart hinni a fülének. Egy Hálózati Terjesztési Terv tárult fel előttük, amellyel képzeletüket felülmúló anyagi függetlenséget és sikert érhetnek el. Napokig csak erről beszéltek. Elhatározták, hogy belépnek, mert egyértelműnek látták: „biztos mindenki csatlakozni akar majd, aki olt ült!" A dolog azonban korántsem volt olyan egyszerű, mint gondolták. Úgy látszott, nem töltött el mindenkit akkora lelkesedéssel, mint őket, és amikor összehívták az embereket, volt, aki el sem jött, hogy meghallgassa a bemutatót; néhány közeli barátjukkal még találkozót sem tudtak megbeszélni. Fokozatosan azért mégis sikerült biztonságos üzletet kiépíteniük. De nem ment olyan jól, mint szerették volna. - Mi lenne - mondta Luké Miának, - ha ahelyett, hogy mi próbáljuk meggyőzni az embereket, ők mondanák el, miért lenne jó nekik belépni? Csak lenne ennek valami módja... Van rá mód - és ez a …
Tovább a műhöz