Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 11
Összes találat megjelenítve : 11
Találatok
Jelen kötet a „könyves” képzésekben részt vevő hallgatóknak, illetve e szerteágazó területen tevékenykedőknek - könyvkereskedőknek, antikváriusoknak, könyves lapokat, kiadványokat megjelentetőknek valamint a kultúra írásos formájú relikviái, vagy akár a mai szép- vagy szakirodalom iránt érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani a különböző kiadványok könyvészeti adatainak felismerésében, rendszerezettebb megismerésében és a jegyzékkészitésben. A terjedelmi korlátok és a szigorúan gyakorlatias szempontú megközelítés miatt tehát nem a könyvtári katalogizálás kiterjedt problematikáját szándékozik teljes mélységében bemutatni, hanem az alkalmazott módszereket vázolja abban a reményben, hogy a könyvek világában hivatásszerűen munkálkodók (vagy „úri passzióból" kalandozók) egymást jobban megértsék, közös nyelvet beszéljenek. Míg az antikváriumi gyakorlatban szélesebb körben alkalmazzák a címleírási szabványt, a nóvumokról tudósító kurrens kereskedelmi jegyzékek leírásai inkább az éppen hatályos könyvtári előírásokon alapulnak. A könyvkereskedelem ezen kettősségéből következően tűnik célszerűnek a korábbi normatíva ismertetése, illetve az, hogy az ISBD szabványcsalád régi könyvekre vonatkozó tagjának tárgyalását tudatosan mellőzöm. A katalogizálás iránt mélyebben érdeklődők vagy e területtel könyvtárosként foglalkozók számára …
Tovább a műhöz
E kiadvány a könyvtári állomány formai és tartalmi feltáráséhoz kiván segitséget nyújtani a könyvtárkezelői tanfolyamok hallgatói száméra. Megismertet a dokumentumleírás és a betűrendes leiró katalógus szerkesztésének szabályaival, majd bemutatja ez Egyetemes Tizedes Osztályozás használatát és a szakkatalógus építésének menetét,vázolja a feltárás éa a raktározás összefüggéseit, és összefoglalja a feldolgozó munka folyamatát. A kiadvány az alapvető elméleti ismereteket példákkal illusztrálja, és feladatokkal segiti a tudnivalók elsajátítását. /A feladatokat a margón függőleges vonallal jelöltük./ A példák és a gyakorlatok anyagét az Uj Könyvek c. állománygyarapítási tanácsadóból válogattuk ki, mivel az abban közölt tételek jelennek meg a nyomtatott katalóguscédulákon, és ezáltal a közművelődési könyvtárak mindennapi gyakorlatában is.A kiadvány első kiadása iskolai könyvtárosok számára készült, ezért gyakorlat-anyaga az iskolai könyvtárak szükségleteit tükrözte. * Jelen második kiadásban az eredeti példákat megtartottuk, de helyenként újabbakkal is kiegészítettük. A kiadvány egyéni tanulásra is alkalmas, mivel a feladatok megoldásénak ellenőrzése érdekében közli a megoldási kulcsot is. (...) A könyvtárnak mint kultúraközvetítő intézménynek nemcsak ez a feladata, hogy összegyűjtse és megőrizze e különböző dokumentumtípusokban …
Tovább a műhöz
Jogi információn a legáltalánosabb értelemben a jogalkotási, jogalkalmazási és jogkövetési tevékenységhez tartozó mindenfajta anyagra: a jogszabályokra, /törvény, törvényerejű rendelet, miniszteri rendelet, stb., tehát általában minden jellegű normativ szabályra/, a jogszabályok megalkotására, a társadalmi gyakorlatban való érvényre juttatására: a joggyakorlatra, valamint, mindezekkel összefüggésben, az elméleti, tudományos illetőleg gyakorlati célú jogirodalmi eredményekre,
közleményekre stb. vonatkozó tájékoztatást, adatot; tartalmi ismeretet értjük. A jogi információk szóIgáitatásán ugyancsak a legáltalánosabb értelemben mindenfajta jogi adat, információ,, tartalmi ismeret gyűjtését, tárolását, rendezését, nyilvántartását és az igénylők rendelkezésére bocsátását értjük. A jogi információszolgáltatás nagy kiterjedésű, állandóan mozgásban, fejlődésben levő területről, meghatározott szempontok szerint gyűjti össze a váltakozó szükségletek kielégítése céljából kért adatokat. Ezeknek az adatoknak a terjedelme, tartalma» jellege stb. az igény természete, illetőleg az adat felhasználásának a célja szerint változik. Az információszolgáltatás szervezeti formái is rendkívül változatosak. A jelenlegi formák kialakításának kezdeti lépése valamely adatgyűjtemény
/pl. könyvtár/ keretében szervezett könyvtári tájékoztató /reference/ szolgálat, …
Tovább a műhöz
Molnár-Kovács Zsófia bibliográfiája a Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai sorozat 11. köteteként jelenik meg. Bár a szerző nem könyvtáros, bibliográfiája jól illeszkedik sorozatunkhoz, hisz olyan alapos szakirodalmi forrásfeltáró munkát végzett, amellyel nemcsak a saját kutatási témáját alapozta meg, hanem gazdagította könyvtári sorozatunkat is. A tankönyvkutatás magyar bibliográfiája (2000-2010) c. kötet a 21. század első évtizedére fókuszáló hazai (történelem)tankönyvi kutatási forrásbázist tárja az olvasó elé. A szerző tankönyvelméleti, tankönyvkutatási témájú készülő PhD disszertációjához, mint előzményt tárta fel azokat az írásokat, amelyek napjaink tankönyvkutatási vizsgálati eredményeiről, kutatási trendjeiről, fejlesztési standardjairól, tankönyvkiadási koncepcióiról, tankönyves szakmai rendezvényeiről szólnak. A tankönyvkutatás jelen bibliográfiája nem előzmények nélküli. A hazai tankönyvi szakirodalom-bibliográfiák alapművei az 1980-as évekig nyúlnak vissza. Időrendben elsőként Szokolszky Ágnes „A tankönyv és a tankönyvkiadás szakirodalma (1968-tól 1978 szeptemberéig)” című összeállítása érdemel említést, majd Mózer Ibolya, Simon Péter, valamint Sz. Balázs Edit által 1981-ben kiadott, „A történelem könyvei. A történelemtanítás annotált bibliográfiája” c. művet kell megemlíteni. Ugyancsak Szokolszky Ágnes jóvoltából …
Tovább a műhöz
Egyetemi és főiskolai hallgatók, fiatal kutatók számára írtam munkámat, vagy ahogy az alcímében is jeleztem: kalauz-t. Olvasóimat szeretném megismertetni a történelemtudományi kutatómunka elméleti és gyakorlati alapjaival, a kutatás intézményeivel, segédkönyveivel és a tudományos munka elkészítésének technikájával. Az írás nehézségét viszont pontosan az okozta, hogy úgymond laikusokhoz kell szólnom. Hogyan írjam le 5-6 oldalban azt, amit a könyvtári katalógusokról tudni kell, holott a könyvtár szakos hallgatók ezt évekig tanulják. Némi megnyugvást okoz, hogy csupán az első lépések megtételéhez szeretnék segítséget nyújtani. A könyvben számos példát említek a különböző dokumentumtípusokról szólva. Ezzel viszont jelzem, hogy egyáltalán nem törekedtem teljességre, hiszen akkor inkább bibliográfiát kellett volna szerkesztenem, viszont a felsorolt példák (remélem) alkalmasak arra, hogy a további vizsgálódást, munkát elősegítsék. Könyvem szerkezetének kialakítását nagyban segítette, hogy magam is fiatal gyakorló kutató vagyok és évekig oktattam a történelem szakos hallgatóknak bibliográfiai ismereteket. Tapasztalatom szerint nem maga a kutatás, hanem csak az elindulás nehéz. Bízom benne, hogy a könyv átlapozása, elolvasása után sokkal könnyebb lesz. Az egyes művek ismertetését - hacsak valami nem indokolja a bővebb kifejtést - néhány szóban teszem. Könyvek …
Tovább a műhöz
Egyetemünk életének, fejlődésének egyik legfontosabb része a tudományos kutatói tevékenység. Enélkül nincs universitas, nem beszélhetünk eredményes munkáról és előrelépésről sem, enélkül nem létezik színvonalas oktatás. Az Olvasó most remélhetőleg folytonossá váló sorozat második kötetét tartja a kezében. Tavaly - hosszú szünet után - az Egyetemi Könyvtár gondozásában bibliográfia jelent meg a JPTE oktatóinak és munkatársainak 1991-94 közti szakirodalmi, irodalmi és művészeti tevékenységéről. Újabb, 1995-ről szóló kötetünk - túl az előző év publikációinak ismertetésén - többre is vállalkozik. Az egyes tanszékek fő kutatási irányáról, az ott folyó munkák jellegéről szeretnénk plusz információt adni az érdeklődőknek. Ezek az adatok és irányvonalak talán érzékeltetik azt a sokszínűséget, a tudományos és művészeti területek azon rendkívül széles skáláját, melynek keretén belül a JPTE markánsan jelen van a hazai és nemzetközi kutató-alkotó munkában. Remélhetőleg haszonnal forgathatják majd a kiadványunkat olyan külső intézmények is, melyek hatékonyabb munkájához kutatásaikkal - lehetőség szerint - segítséget tudunk nyújtani. Bízom abban is, hogy az egyes karok oktatói közti kooperációhoz egyfajta adatbázist teremtenek ezek a kötetek. Végezetül köszönetemet fejezem ki az Egyetemi Könyvtár munkatársainak a bibliográfia …
Tovább a műhöz
A Janus Pannonius Tudományegyetem a korábbi évekhez hasonlóan az idén is közreadja munkatársainak előző évi szakirodalmi, irodalmi és művészeti tevékenységét összegző bibliográfiát. Az idei kötet közel 200 oldal terjedelmű és több mint 500 névhez kötődő többezer címet tartalmaz. Egy ilyen típusú bibliográfia mindig legalább két célt valósít meg. Ezek közül az egyik a számvetés. Ahogy az oktatási munkáról az egyes tanrendek tájékoztatnak, úgy mutatja a tudományos és művészeti munka számszerűsíthető eredményeit a bibliográfia. Kétségtelen ugyan, hogy "csak" mennyiségi paraméter és a minőség érzékeltetésére nem alkalmas, de az egyes karok, tanszékek egyének munkájáról nem elhanyagolható jelentőségű aspektusból tájékoztat. Az érdekes összehasonlítások a korábbi évek köteteivel való összevetések révén folytathatók, az örvendetes növekedés mellett jellegzetes arányváltozásokra, egyes
szakterületek, tanszékek, szerzők előretörésére, mások visszaesésére figyelhetünk fel. A végzett PhD-hallgatók korábbi években még csak esetenként feltűnő
publikációi ebben a kötetben már markáns vonulatot képeznek, jelezve egy-egy iskolát teremtő professzor tevékenységének áttételes eredményeit is.
A bibliográfiáktól elvárható másik cél is megvalósul ebben a kötetben: magas színvonalon, szakszerűen, könnyen kezelhető módon tájékoztatja mindazokat, …
Tovább a műhöz
A szellemi alkotások különféle információhordozókon, dokumentumokban öltenek testet. Ahhoz, hogy ezek a dokumentumok eljuthassanak a felhasználókhoz, először is tájékozódnunk kell róluk. A dokumentumok összegyűjtése és közvetítése, hozzáférhetővé tétele a könyvtárak feladata, a róluk való tájékoztatás alapvető könyvtári-bibliográfiai tevékenység. A dokumentumokról való tájékoztatás előfeltétele, hogy a dokumentumokat "feldolgozzuk", azaz a legfontosabb jellemző jegyeiket lejegyezzük, és különböző formákban e jegyek alapján biztosítsuk a visszakeresést, a "feljegyzés" megtalálását. Azt a folyamatot, amelyben rögzítjük a dokumentum ún. bibliográfiai adatait, és az így kapott tételeket meghatározott elemek kiemelésével betűrendes nyilvántartást szerkesztünk, katalogizálásnak nevezzük. A katalogizálás során a dokumentumról ún. bibliográfiai tételt készítünk, amelyet aztán több formában hasznosíthatunk: könyvtári katalógusban, bibliográfiában és egyéb tájékoztató kiadványokban, számítógépes bibliográfiai adatbázisban. Ebben a jegyzetben megismerkedünk a bibliográfiai tételek elkészítésének a szabályaival és könyvtári felhasználásuk alapvető formájával, a leíró betűrendes katalógus szerkesztésével. A feldolgozó munka, a katalogizálás az alapvető feltétele a könyvtári állomány használhatóvá tételének. A könyvtár ugyanis hiába gyűjti …
Tovább a műhöz
A szellemi alkotások különféle információhordozókon, dokumentumokban öltenek testet. Ahhoz, hogy ezek a dokumentumok eljuthassanak a felhasználókhoz, először is tájékozódnunk kell róluk. A dokumentumok összegyűjtése és közvetítése, hozzáférhetővé tétele a könyvtárak feladata, a róluk való tájékoztatás alapvető könyvtári-bibliográfiai tevékenység. A dokumentumokról való tájékoztatás előfeltétele, hogy a dokumentumokat "feldolgozzuk", azaz a legfontosabb jellemző jegyeiket lejegyezzük, és különböző formákban e jegyek alapján biztosítsuk a visszakeresést, a "feljegyzés" megtalálását. Azt a folyamatot, amelyben rögzítjük a dokumentum ún. bibliográfiai adatait, és az így kapott tételeket meghatározott elemek kiemelésével betűrendes nyilvántartást szerkesztünk, katalogizálásnak nevezzük. A katalogizálás során a dokumentumról ún. bibliográfiai tételt készítünk, amelyet aztán több formában hasznosíthatunk: könyvtári katalógusban, bibliográfiában és egyéb tájékoztató kiadványokban, számítógépes bibliográfiai adatbázisban. Ebben a jegyzetben megismerkedünk a bibliográfiai tételek elkészítésének a szabályaival és könyvtári felhasználásuk alapvető formájával, a leíró betűrendes katalógus szerkesztésével. A feldolgozó munka, a katalogizálás az alapvető feltétele a könyvtári állomány használhatóvá tételének. A könyvtár ugyanis hiába gyűjti …
Tovább a műhöz
A korszerű könyvtári elvek világszerte megegyeznek abban, hogy a tervszerű állománygyarapítás mellett a rendszeres állományapasztásnak is nagy fontosságot tulajdonítanak. Az állomány folyamatos apasztását nemcsak a modern könyvtermés hatalmas méretei következtében adódó elhelyezési problémák sürgetik, kényszerítően hat az idők során értékét vesztett, elavult, a könyvtárakat feleslegesen terhelő művek kiiktatásának szüksége is. Különösen tapasztalható ez közművelődési könyvtárakban, melyeknek nincsen elsődleges megőrző (archiválás) jellege, melyek részleteiben meghatározott vagy általánosan kiterjedt szaktudományos gyűjtőkör helyett, mindenekelőtt az élő, használható, széles körben keresett irodalmat igyekeznek minél nagyobb számban biztosítani. A magyar könyvtári életben évek óta elodázott probléma megoldására az adottságok és követelmények figyelembevételével jelent meg a Művelődési Miniszter 175 /1960./ M.K. 21. számú utasítása a közkönyvtárak elavult és fölöspéldány-állományának rendezéséről. A rendelkezést követően részletes útmutató jelent meg a könyvkivonás gyakorlati módszeréről és egyidejűleg megkezdte működését a Könyvtári Minősítő Bizottság. Mivel a könyvkivonás folyamata a könyvtárak kezdeményezésére, valamint a felkért szűrőkönyvtárak széleskörű ellenőrző munkájára van alapozva, a folyamat lebonyolítása …
Tovább a műhöz
"Könyvtári tájékoztatás" címmel és tárgykörben tudomásunk szerint ez az első főiskolai jegyzet-sorozat hazánkban. Mégsem mondhatjuk azt, hogy minden .tekintetben úttörő, hiszen gyökerei visszanyúlnak a Könyvtár-; tudományi és Módszertani Központ Oktatási Osztálya által az 1950-es évek végén indított könyvtárosképző szaktanfolyamok "Könyvismeret" tárgyának valóban úttörő programjaihoz, jegyzeteihez, amelyeket egy évtizeden át a szombathelyi és debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szaka is felhasznált (előbb a "Könyvismeret", majd a "Könyvtári tájékoztatás" oktatásához). Hálás köszönettel tartozunk tehát e tárgy programjai és jegyzetei megfogalmazásában közreműködő kollégáknak; az 1. kötet szerzője személy szerint is HORVÁTH Tibornak, aki "Szakirodalmi forrásismeret I. Bevezetés" c. alapozó szaktanfolyami jegyzetének kéziratát önzetlenül felajánlotta, továbbá BÓDAY Pálnak, aki "A magyar nemzeti bibliográfia" és ezt kiegészítő "Képes olvasókönyv" írásával-szerkesztésével szilárd alapot biztosított munkánkhoz. Jegyzetünk másik forrása az egyetemi könyvtárosképzés "Bibliográfia" tantárgya és ugyancsak úttörő jegyzetei: KŐHALMI Béla és SZENTMIHÁLYI János munkái. Ezekből szintén felhasználtuk a tárgyunk és jegyzetünk céljával, felfogásával egyeztethető anyagrészeket, s a képzés gyakorlatában helyesnek bizonyult …
Tovább a műhöz