Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Ősrégi a gondolat, amely arra buzdít, hogy az ember a betegségeket saját lelki fejlődésének eszközeként használja fel, hiszen már egyes népek (kultúrák) szent irataiban is megtalálható. Korunkban a vallásosok háttérbe szorulásával és a nyugati orvoslás térhódításával ugyan feledésbe merült ez a szemlélet, azonban az Út a teljességhez című, először 1983-ban megjelent kötetünk óta újra bekerült a köztudatba, és lassan - egyre bővülve és részletesebben kidolgozva - a hagyományos nyugati szemléletű orvosi gyakorlatba is beépült. Persze a természetgyógyászok és pszichoterapeuták körében már korábban is biztosította helyét a gyógyításban. Igaz ugyan, hogy ez a betegségek jelentését értelmező, újra felfedezett „művészet” nem a hivatásos terapeuták segítségével vívta ki helyét az elismert terápiás módszerek körében - ahogyan azt gondolhatnánk -, hanem maguk a rászoruló betegek teremtették meg rá ismét az igényt. A páciensek ismertették meg a módszert terapeutáikkal, akiknek többsége kezdetben nem akarta ezt az egyszerű és érthető irányt követni. Ennek dacára már régóta vannak jelei a betegségek jelentését értelmező módszer szükségességének; ahogyan azt Viktor Frankl is hangsúlyozta: „A dolgok értelmének keresése magában az életben rejlik. Ha az értelmezés sikerül, könnyebb legyőzni a betegséget.” Mindenki képes arra, hogy saját testén …
Tovább a műhöz
A pszichoszomatikus betegségek és a hisztéria problémája az orvostudomány és a pszichológia határterületén megjelenő egyik legvitatottabb, legkevésbé letisztult kérdéskör. A 20. század első felében az orvostudomány és a technika fejlődésének korábban elképzelhetetlen ütemét látva sokan azt remélték, hogy ez a fejlődés orvosolhatóvá, de legalábbis magyarázhatóvá tehet majd minden betegséget. Ma már tudjuk, hogy bár a technikai fejlődés továbbra is folyamatos, a gyógyítás terén korántsem lineáris a hatása. Ennek egyik példája, hogy a nemzetközi szakirodalmi adatok szerint az orvosok az esetek átlagosan 20 százalékában találkoznak olyan betegekkel, akiknek a vizsgálati eredményei nem támasztják alá a panaszokat, a háttérben nem található kimutatható ok. Ezek a tünetek részben magyarázat nélkül maradnak, részben pedig a „pszichoszomatikus”, vagy „szomatizációs” címkét kapják. Ezen betegségkategóriák használata terén számos különbség, ellentmondás és bizonytalanság jelenik meg mind a szakembereknél, mind pedig a laikusok körében. A bizonytalanság nem új keletű. A „lelki eredetű” testi tüneteket mindig a titokzatosság, helyenként misztikum övezte. Az orvostudomány és a pszichológia története során számos kísérlet történt a nehezen magyarázható szimptómák leírására, betegségkategóriákba rendezésére. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a …
Tovább a műhöz