Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Mrs. Ferrars szeptember 16-áról 17-ére virradó éjjel halt meg, egy csütörtöki napon. Pénteken, 17-én reggel nyolckor küldtek értem. Már semmit sem lehetett csinálni. Órák óta halott volt. Néhány perccel kilenc után értem haza. Wertheim-kulcsommal kinyitottam a bejárati ajtót, aztán néhány pillanatig szándékosan húztam az időt az előszobában, miközben felakasztottam a holmimat. Ugyanis bölcs elővigyázatossággal kalapot és könnyű felöltőt vettem fel ezen a csípős, kora őszi reggelen. Őszintén szólva igencsak izgatott voltam, és aggódtam. Nem akarok úgy tenni, mintha abban a pillanatban előre láttam volna az elkövetkező néhány hét eseményeit. Hangsúlyozom, erről szó sincs. De ösztönöm azt súgta, hogy mozgalmas időknek nézünk elébe. Balról az ebédlőből teáscsészék csörgése hallatszott, no meg Caroline nővérem kurta, száraz köhécselése. - Te vagy az, James? - szólt ki. Felesleges kérdés, hiszen ki más lehetne? Őszintén szólva, néhány perces késésemnek pontosan Caroline nővérem volt az oka. Mr. Kipling szerint a mongúzcsaládnak az a jelmondata, hogy “Eridj, és nézz utána". Ha Caroline valaha címert választana magának, én minden bizonnyal a mongúzt ajánlanám neki címerállatnak. A jelmondat első részét akár el is hagyhatjuk. Caroline mindennek utána tud nézni, és ki se kell hogy tegye a lábát hazulról. Nem tudom, hogy csinálja, de így van. Az a gyanúm, hogy …
Tovább a műhöz
Minden reggel fél nyolc és fél kilenc között, kivéve vasárnap, Johnnie Butt hangosan fütyörészve körbebiciklizte Chipping Cleghorn községet, és minden háznál vagy villánál megállt, hogy becsúsztassa a levélszekrénybe azokat a reggeli lapokat, az illető ház lakói előfizettek Mr. Totman Fő utcai könyv- és papírkereskedésében. Így példád Easterbrook ezredeshez és nejéhez a Times-t és a Daily Graphic-et dobta be; Mrs. Swettenhamhez a Times-t és a Daily Worker-t; Miss Hinchliffe-hez és Miss Murgatroydhoz a Daily Telegraph-ot és a News Chronicle-t; Miss Blacklockhoz pedig a Telegraph-ot, a Times-t és a Daily Mail-t. Ezenkívül az összes felsorolt helyekre, sőt úgyszólván Chipping Cleghorn valamennyi házába minden pénteken kihordta még a North Bentham News and Chipping Cleghorn Gazette című sajtóterméket, melyet a helybeliek röviden “a Gazette" néven emlegettek. Így tehát péntek reggelenként, miután gyorsan átfutották a napilap nagybetűs címeit (Fokozódik a nemzetközi feszültség! Ma összeül az ENSZ közgyűlése! Vérebek nyomoznak a szőke gépírónő gyilkosa után! Három szénbánya bezárta kapuit. Ételmérgezés egy tengerparti szállodában: huszonhárom halott stb.), Chipping Cleghorn lakosai szinte kivétel nélkül a Gazette után nyúltak, és mohón elmerültek a a helybeli hírekben. Egy futó pillantást vetettek az Olvasóink írják rovatra (melyben szabadon érvényesülhetett a falusi …
Tovább a műhöz
A csontig hatoló hidegtől űzve Mercy Griggs lovaglópálcájával végigvágott a kanca hátán. A ló megszaporázta lépteit, könnyedén húzta a szánt a keményre fagyott havon. Mercy még mélyebbre bújt fókaprém kabátja magas gallérjába, muffja belsejében szorosan összekulcsolta a kezét, így próbált védekezni a sarkvidéki hideg ellen. Szélcsendes, tiszta nap volt, fakó fénnyel. A téli röppályájára kárhoztatott nap csak üggyel-bajjal tudta megvilágítani a kegyetlen New England-i tél szorításába zárt, havas tájat. A kopár fák törzse még déltájban is hosszú, lilás színű árnyékot vetett, északi irányban. A szétszórt tanyaházak kéményei fölött hatalmas, mozdulatlan füstgomolyagok terpeszkedtek, mintha a füst azon nyomban megfagyott volna a sarki égbolt jeges kékjében. Mercy már majdnem fél órája úton volt. A Royal Side-i Leach's Hill lábánál lévő otthonától délnyugati irányban indult el, az Ipswich Road mentén. Több hídon is átkelt, a Frost Fish folyón, a Crane folyón, majd a Cow House folyón, így érkezett most Salem Northfields nevű körzetébe. Onnan már csak másfél mérföldre volt a városközpont. De Mercy nem oda igyekezett. A Jacobs-tanya mellett elhaladva már elő is bukkant az úti célja. Ronald Stewart, a sikeres kereskedő és hajótulajdonos háza. Jóindulatú aggódással vegyes kíváncsiság vette rá, hogy ilyen fagyos napon odahagyja meleg otthonát, és útra keljen …
Tovább a műhöz
Bantryné álmodott. Borsóvirágai éppen első díjat nyertek a virágkiállításon. A reverendába és karingbe öltözött plébános a templomban osztotta ki a díjakat, míg a felesége fürdőruhára vetkőzve sétafikálta körül, de az álmok áldott szokása szerint ez a tény nem váltotta ki az egyházközség rosszallását úgy, ahogyan a való életben nyilván történt volna. Bantryné nagyon élvezte az álmát. Általában szerette a hajnali álmokat, amelyeknek a kora reggeli tea érkezése vetett véget. Valahol a tudata mélyén észlelte a háztartás reggeli neszeit. A függönygyűrűk csörrenését a lépcsőn, amikor a szobalány széthúzta őket, a második szobalány szemétlapátjának és keféjének neszeit kinn, a folyosón. Távolból élesen csikordult a bejárati ajtó félrehúzott retesze. Új nap kezdődik. Közben sürgősen annyi gyönyörűséget kell még merítenie a virágkiállításból, amennyit csak lehet, mert álomjellege már kezdett nyilvánvalóvá válni. Alulról felhallatszott a zaj, amint felhúzták a szalon nagy faredőnyeit. Hallotta - és mégsem hallotta. Még egy félóráig folytatódnak a szokásos házi neszek, tapintatosan, elfojtottam Nem zavaróak, mert annyira megszokottak. Csúcspontjukat majd gyors, fegyelmezett léptek zajával érik el, amelyek végighaladnak a folyosón, egy mosóruha zizzenésével, a teáskészlet halk csörrenésével, amint az ajtón kívül leteszik a tálcát az asztalra. …
Tovább a műhöz
Kromoszóma
- Cook, Robin
- 1997
Kevin Marshall tulajdonképpen szégyellte magát. Bostonban, az MIT-n szerzett kandidátusi fokozatot molekuláris biológiából, ez semmiképp nem ment volna a Massachusetts Közkórházzal való szoros együttműködés nélkül, és. mégis. minden orvosi dologtól émelygés fogta el. Ezt ugyan senkinek nem vallotta be soha, de minden vérvétel vagy védőoltás valóságos megpróbáltatás volt a számára. A tűtől egyenesen rettegett. Ha csak meglátott egyet, remegni kezdett a lába, magas homlokát kiverte a hideg veríték. Egyszer, még, egyetemista korában, a kanyaróoltástól elájult. Harmincnégy éves korára, több évnyi, élő állatokkal végzett orvosbiológiai kutatómunka után, illett volna levetkőznie ezt a félelmet - de nem. Most is ezért nem ment be sem az A1-es, sem, a B1-es műtőbe. Inkább kint maradt a kettő közötti előkészítő helyiségben, ahonnan az egyik mosdónak támaszkodva, az ablakon kényelmesen beláthatott mindkét műtőbe - amíg nem érezte úgy, hogy jobb, ha elfordítja a fejét. A két beteg körülbelül negyedórája volt benn a műtőben, azóta tartottak a műtéti előkészületek. A két operáló team tagjai félrehúzódva, nyugodtan beszélgettek egymással, beöltözve, kesztyűben, munkára készen. A műtőkben nem sok szó hangzott el, kivéve amit az aneszteziológus és a két asszisztense váltott egymással, amíg a betegeket altatták. Az egyetlen aneszteziológus a két műtő között …
Tovább a műhöz
Láz
- Cook, Robin
- 1985
A benzol mérgező molekulái egyre fokozódó erővel törtek be a csontvelőbe. A vérrel elkeveredett idegen vegyi anyag a támasztó csontok keskeny szilánkja között sodródva teljesen elöntötte az érzékeny szövetet. Lecsapott rá, mint egykor Rómára a megvadult, barbár hordák. És a következmény is ugyanolyan végzetes volt. A bonyolult összetételű velő, amely a vér sejttartalmának többségét szolgáltatja, nem bírt ellenállni a betolakodóknak. A benzolnak kitett valamennyi sejtet támadás érte. A vegyi anyag, jellegénél fogva, úgy hasította át a sejthártyákat, akár egy acélpenge a vajat. Vörös vagy fehér, fiatal vagy érett sejt - mindegy volt neki. Némely szerencsés sejtben, amelybe csupán néhány benzolmolekula hatolt be, az enzimek hatástalanították a vegyi anyagot. Többségükben azonban a belső hártyák azonnal elpusztultak. A benzol töménysége pillanatokon belül olyan fokra hágott, hogy ezer és ezer mérgező molekula érte el a velőállomány "lelkét", a finom szerkezetű őssejteket. Ezekből az aktívan osztódó egységekből képződnek a keringő vérsejtek, s tevékenységük száz- és százmillió éves törzsfejlődésről tesz tanúbizonyságot. Itt tárulkozik föl pillanatról pillanatra az élet hihetetlen rejtélye, fantasztikumában a legvadabb tudományos álmokat is felülmúló szervezettsége. A benzolmolekulák válogatás nélkül átjárták ezeket a szorgosan szaporodó sejteket, …
Tovább a műhöz
Nemezis
- Christie, Agatha
- 1979
Miss Jane Marple rendszerint csak délután vette kézbe a második napilapját. Reggelenként ugyanis két újságot hoztak a házhoz. Kora reggeli teája mellett szokta elolvasni az elsőt - már ha idejében hordták ki, lévén az újságosfiúk időbeosztása kissé szeszélyes, sűrűn váltakoztak, és mindegyik a maga elgondolása szerint járta be az útvonalat, talán mert így kevésbé volt egyhangú a munka. Eleget bosszankodtak emiatt a korán kelő előfizetők, mivel szerették kicsipegetni a legfrissebb csemegéket a napihírek közül, mielőtt sietve indulnak el hazulról, hogy elérjék a munkahelyükre vivő buszt vagy vonatot. A St. Mary Meadben békésen éldegélő középkorú és idősebb hölgyek viszont jobban szerették kényelmesen, a reggelihez terített asztalnál ülve elolvasni az újságot. Miss Marple ezen a napon már elolvasta az újság címoldalát és néhány más közleményt is, amelyeket a “napi kotyvalék” csúfnévvel illetett, enyhe iróniával célozva arra a tényre, hogy amióta mind a maga, mind a barátnői legnagyobb bosszúságára más tulajdonába került a lap, hemzsegtek benne a férfi- és női divatról, szívfacsaró leányábrándokról szóló cikkek, továbbá a gyermekek számára kieszelt vetélkedők és az olvasók panaszos levelei, így aztán a címoldalt kivéve sikerült minden igazán érdekes hírt olyan eldugott helyen közzétenni, ahol lehetetlen rábukkanni. Miss Marple, régimódi olvasó …
Tovább a műhöz
Amikor Roger Angmering kapitány 1782-ben házat építtetett egy szigeten, közel Leathercombe Bay falujához, vállalkozását úgy tekintették, mint a különcség netovábbját. Az illendőség úgy kívánta volna, hogy a magafajta jó családból való úriember mutatós kis kastélyt építtessen tág mezők közepén, a térséget lehetőleg bővízű patakok szabdalják, és jó legelők ékesítsék. Csakhogy Roger Angmering kapitánynak egyetlen nagy szerelme volt: a tenger. Így aztán a házát - vaskos ház volt, olyannak is kellett lennie, mert hiszen hogyan állhatta volna másként a szél dühét ezen a sirályok látogatta kis földnyelven - úgy építette, hogy valahányszor dagály volt, elszakadt a szárazföldtől. Nem nősült; első és igazi szerelme mindvégig a tenger maradt, s mikor meghalt, a házat és a szigetet egy távoli rokona örökölte. Ez a rokon meg a maradékai később nem sokra tartották a hagyatékot. A saját birtokaikból is le-letöredezett egy darab, és az utódok egyre szegényebbek lettek. 1922-ben, amikor a tengerparti nyaralás kultusza végleg megszilárdult, és Devonshire meg Cornwall partjait nem találták már nagyon melegnek nyári tartózkodás céljára, Arthur Angmering egyszer csak ráébredt, hogy hatalmas és kényelmetlen György-kori háza eladhatatlan, viszont nagyon jó árat kapott azért a sajátságos ingatlanért, amelyet egykor a tengerjáró Roger kapitány szerzett. A vaskos házat megtoldották …
Tovább a műhöz
Ez a könyv olyan bűnügyek krónikája, amelyekben a tettes, illetve áldozat soproni, vagy ha egyikük sem helybeli, Sopron vagy környéke a ,,tetthely”. Fél évezred bűnügyeiből történt a válogatás. Adatai dokumentumokon alapszanak, amelyek forrásértéke eléggé eltérő, mert levéltári okmányokon kívül vannak közöttük egyszerű polgárok írta krónikák is. Ha el is fogadjuk a Csányi- és Ritter-krónikák szemtanúi hitelességét, a Brinner-, Fiedler-, Bruckner-, Geiger-, Michel-, Wischy-, Bertok-, Storno-, Payr- és Petz-krónikák adatainak hitelessége még nincs kellően tisztázva. Az adatok valóságértékét ezekre figyelemmel kell mérlegelni. A munka mint válogatás nem törekszik teljességre, csupán az érdekesebb és jellegzetesebb bűneseteket közli. A részletesebb ismertetés rendszerint a Criminal Buchokban és Senats Protocollokban (bűnügy és tanácsi jegyzőkönyvekben) közűiteken alapszik. A válogatás ötszáz éve az 1277-kel kezdődik és az 1780-kal végződik. A két évszám nem önkényes. 1277-ig a soproni polgár a megye többi lakosához hasonlóan a megyei ispán joghatósága alá tartozott. Az 1277. évben adományozta IV. László király a városnak — egyéb kiváltságok között — a szabad bíróválasztás jogát a II. Ottokár cseh király elleni harcokban tanúsított hűségéért. II. Ottokár ugyanis hódításának biztosítására azt a máig is használatos módszert alkalmazta, hogy az …
Tovább a műhöz
Mrs. McGillicuddy pihegve döcögött végig a peronon, a bőröndjét cipelő hordár nyomában. Mrs. McGillicuddy alacsony volt és kövér, a hordár viszont magas, és nagyon hosszú léptekkel haladt. Ezenfelül Mrs. McGillicuddyt a rengeteg csomag, az egész napos karácsonyi bevásárlás eredménye is akadályozta a mozgásban. A verseny kettőjük között éppen ezért egyenlőtlen volt, a hordár már a peron végén járt, amikor Mrs. McGillicuddy még csak a közepe felé lihegett. Az egyes peron pillanatnyilag nem volt túlzottan zsúfolt, mivel éppen elment egy vonat, de a senki földjén, a peronon túl, nyüzsgő tömeg rohant a földalattihoz és a földalattitól, a csomagmegőrzőbe, teázókba, információs irodákba, a jelzőtáblákhoz és a pályaudvart a külvilággal összekötő két kapuhoz: az Érkezéshez és az Induláshoz. Mrs. McGillicuddyt csomagjaival együtt ide-oda lökdösték, de végül is odaért a hármas peron bejáratához, és lerakta egyik csomagját, míg táskájában a jegye után kotorászott, amellyel a szigorú, egyenruhás őrtől bebocsátást nyerhet. Ebben a pillanatban egy rekedt, de pallérozott Hang szólalt meg a feje fölött: A harmadik vágányról - közölte a Hang - 16.50-kor személyvonat indul Brackhampton, Milchester, Waverton, Carvil Junction, Roxeter és Chadmouth állomásokra. A brackhamptoni és milchesteri utasok a szerelvényvégén levő kocsikba szálljanak be. A vanequayi utasoknak Roxeterben …
Tovább a műhöz
Ragály
- Cook, Robin
- 1997
1991. június 12-én szinte tökéletes késő tavaszi nap virradt fel, amint az első napsugarak megérintették az észak-amerikai kontinens keleti partvidékét. Az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó legnagyobb része tiszta, napsütéses időre számíthatott. A meteorológiai radarokon csupán egyetlen lehetséges zivatarzóna jele mutatkozott, ez a sík vidékekről esetleg átterjedhetett a Tennessee völgye fölé, valamint néhány záporé, amely az előrejelzés szerint a Bering-szoros felől haladt az alaszkai Seward-félsziget felé. Ez a június 12-e szinte minden tekintetben olyan volt, mint az összes többi június 12-e, egy különös jelenségtől eltekintve. Három váratlan esemény történt, amelyek között látszólag semmiféle összefüggés nem volt, ám három érintettnek tragikus módon összekapcsolta az életét. Hé! Richard! Dick! Erre! - kiabált Ron Halverton. Vadul hadonászott, hogy észrevetesse magát volt szobatársával. Nem mert kiszállni a dzsipjéből a szűkös kis repülőtéren hirtelen eluralkodó zűrzavarban. A reggeli anchorage-i 737-es nemrég szállt le, és a biztonsági emberek nem teketóriáztak az üresen hagyott autókkal. Buszok és teherautók várták a turistákat és az olajcég visszaérkező alkalmazottait. Richard (vagy ahogyan egyetemista korában szólították. Dick) meghallotta a nevét, felismerte Ront és visszaintett neki, majd a nyüzsgő sokaságon átfurakodva megindult feléje. Ron egy éve, …
Tovább a műhöz
- Nézzük például ezt a nagy felhajtást Kenya körül -mondta Palgrave őrnagy. - Hány fickó fecseg róla, aki egyáltalán nem ismeri azt a helyet. Én viszont tizennégy évet töltöttem ott. Méghozzá életem legszebb éveit. . . Az öreg Miss Marple lehajtotta a fejét. Ez a mozdulat udvarias volt és tapintatos. Miközben Palgrave őrnagy folytatta életútjának meglehetősen unalmas ismertetését, Miss Marple békésen elmerült gondolataiban. Nagy gyakorlata volt már az ilyesmiben. A helyszín változó volt. A múltban főleg India. Őrnagyok, ezredesek, vezérőrnagyok - és egy sor jól ismert szó: Simla. Teherhordók.Tigrisek Chota Hazri - Villásreggeli. Bennszülött inasok stb. Palgrave őrnagy esetében a kifejezések kissé eltértek: Szafari. Kikuyu. Elefántok. Szuahéli. De a sablon ugyanaz volt. Egy öregedő férfi, akinek hallgatóságra van szüksége, hogy emlékezetében újra átélje azt az időt, amikor boldog volt. Amikor a háta egyenes volt, a látása éles, a hallása j ó. Az ilyen fecsegők egy része jóvágású; katonás öregfiú volt, másrésze viszont elszomorítóan csúf; a szederjes képű Palgrave őrnagy, akinek fél szeme üvegből volt, s aki egészben véve kitömött békára emlékeztetett, ez utóbbi kategóriába tartozott. Miss Marple gyengéd tapintattal kezelte valamennyit. Arckifejezése odaadó figyelemről tanúskodott, egyetértése jeléül időnként bólintott, közben pedig elmerült gondolataiban, …
Tovább a műhöz