Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


- Emelkedünk? - Ugyan! Ellenkezőleg! Süllyedünk! - Annál is rosszabb, Cyrus úr! Zuhanunk! - Az Isten szerelmére! Dobjatok ki minden nehezéket! - Most ürítettem ki az utolsó homokzsákot!... - Fölfelé száll a léghajó? - Nem! - Mintha hullámverést hallanék... - Itt a tenger a gondolánk alatt! - Alig ötszáz lábnyira lehet! Ekkor hatalmasan zengő hang hasított át a levegőn, s ezek a szavak hallatszottak: - Dobjatok ki minden súlyos holmit... mindent! Rajta, és Isten irgalmazzon! Ezek a szavak a Csendes-óceán roppant vízsivatagja fölött hangzottak el, délután négy óra tájt, 1865. március 23-án. Bizonyára mindenki emlékszik még rá, milyen borzalmas északkeleti szélvész tört ki abban az esztendőben, napéjegyenlőség idején, olyan hirtelen, hogy a légsúlymérő higanyoszlopa egyszeriben 710 milliméterre zuhant alá. Ez az orkán egyhuzamban tombolt március 18-tól 26-ig. Mérhetetlen rombolást végzett Amerikában, Európában és Ázsiában egyaránt, az északi szélesség 35. fokától egészen a déli szélesség 40. fokáig, az Egyenlítőre rézsútosan, mintegy 1 800 mérföldnyi2 sávon! Városokat döntött porba, erdőket csavart ki tövestül; a szökőár módjára száguldó hullámhegyek - mint a hírügynökségek jelentéseiből köztudomású -százszámra vetették partra a hajókat; az ítéletidő, amerre csak elvonult, egész országrészeket tett a föld színével egyenlővé, mindenütt ezrével …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1