Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
Összeállításom biobibliográfia, ezért csak azoknak a műveknek a leírását tartalmazza, amelyeknek egésze, vagy terjedelmük túlnyomó többsége, vagy jól elhatárolható része (pl. egy könyv egy fejezete) Bethlen Gáborral foglalkozik. Kihagytam a lexikonokat, a tankönyveket, a Magyarország és Erdély általános történetével foglalkozó munkákat, még akkor is, ha az előbbi szempontnak megfelelnének (pl. A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. Budapest 1897–1898, Athenaeum. 1–10. köt. – Angyal Dávid: Bethlen Gábor uralkodásának kezdete. 6. köt. 1. könyv, 6. fejezet 124–164. p., és Bethlen Gábor kora. 6. köt. 2. könyv 165–422. p.). Angyal Dávid idézett munkája a korábbiak összefoglalásának és sok későbbi mű alapjának tekinthető. Az anyaggyűjtést az eddig megjelent bibliográfiák, repertóriumok, a Bethlen Gáborral kapcsolatos könyvek és cikkek hivatkozásai, egyes történészek életét és munkásságát méltató művek alapján végeztem. A bibliográfiát az 1712 előtti összes, és az általam el nem érhető 20 későbbi tételtől (65, 110, 119, 127, 146, 153, 241, 272, 310–313, 326, 435, 558, 658, 700, 726) eltekintve a művek kézbevételével készítettem, így lehetőségem nyílt a forrásmunkákban esetleg előforduló hibák kiküszöbölésére. Sajnos ez három tételnél (186, 365, 726) nem sikerült, mivel a forrásmunkákban jelzett lelőhelyük téves, és hosszú keresés …
Tovább a műhöz
1852 nyarán, a korondi fürdőn fiatal úrhölgy jelent meg lelkes férj, két növendék leányka s egy magyarországiasan öltözött két éves kis fiu körében. Párnap mulva a bájos úrnőt kedves gyermekeivel a fürdőkkel szemben eső ásványvizek kövületei keresésében látók elmerülni: e percztől az egész fürdőtársaság kövületek gyűjtéséhez kezde, s legszebb példányaival mindenki a pesti nemzeti múzeumra gondolt. Ki volt e lelkes úrnő, még biztosabban gondolhatják olvasóim, ha elmondom, mikép jelen müvemre a pontot itt tevém fel. Nőnek akarám minden áron e müvemet ajánlani, mert a nőnem kezében van letéve a haza s emberiség jövője, s mintegy mondani óhajtanám általa, mikép müveim nem egyes tudósoknak, hanem hazám lelkes szépei s fiatalságának szántam. Eleget volt a hon és tudomány egyesek kiváltságolt birtoka; óhajtanám, hogy nő és férfi, fiatal és öreg egyaránt oltározzák velem e haza imádandó földét. S kinek ajánlhattam volna méltóbban, mint a nemes úrnőnek, kit a honbuvárlat mezőjén, épen a munkavégzés édes öröme közit láttam felmerülni. (...) Nyitom Erdély gazdag, de ismeretlen múzeumának második osztályát: Erdély földismei s földirali ritkaságait, vagy az erdélyi festöiségek képcsarnokát. Annyi előszeretettel lévén hazám iránt, nem akarom magam fejezni ki, mennyi szépség, ritkaság vár olvasóimra; két idegen, egy angol és franczia utazó ide …
Tovább a műhöz
Kik figyelemre méltaták történelmi előtanulmányaimat, s azok eredményeit: Erdély Ritkaságait (Kolozsvár, 1853), melyben történelmünk színterét; Erdély Régiségeit (Pest, 1852), melyben csatatereinket s őseink sasfészkeit; Erdély nevezetesebb családait (Kolozsvár, 1854), melyben csatáink hőseit, s a sasfészkek fiait; Erdély Történelmi Regéit és Adomáit (Kolozsv. 1857), melyekben traditioink történelmi elemeit tanulmányoztam s ismertettem: be fogták látni, hogy nem vagyok a néma gyermek, ki atyját végveszélyben látva szólal meg, vagy a történész, kit a Capitolium romjain lep meg Róma nagyságának elsiratási gondolatja. S mégis ennyi jó akarat mellett is, évek óta halogatáni e munka közrebocsátását, várva ha tán egy szerencsésebb előlép. Az erdélyi muzemn megnyílásának reménye éppen a sajtó küszöbén találta e munkát, lassan folytatám a nyomatást, s kinyomatva hónapokig hevertettem azon gondolattal, hogy a múzeum megnyílása esetére félre teszem, erösebb kezekre bízva e tért: de miután muzeumunk ügye bizonytalanság közt hányódik, megkezdem e munkát, hogy az írással szólva, még munkásokat édesgessek nemzetünk munkájában elkésett szőlőjébe. Mert sok a munka, s ha mindenikünk csak remeket akar, ha senki sem határozza el magát az áttörő keserű poharát kiüriteni, akkor a sisyphusi munkát százan meg-százan fogják elöl kezdeni, s Erdélynek történelme mégsem lesz …
Tovább a műhöz
Az első kötet elején történetiróink felett tartottam futólagos szemlét, itt levéltárainkról hozok némi töredékeket: ott gazdag mezejét mutatám fel ismeretes kutfőinknek, itt tengerét a mondhatni még ismeretlen történelmi gyöngyszigeteknek. Előttem a nálunknál szerencsésebb jövőkor lebegvén, hogy édes hazánk gyönyörü történelme annál hamarább felderittessék, nem vágom be magam után az ösvényeket, melyeket jártam; sőt jegyeket kivánok fenhagyni, mintegy újmutatóul arra, hogy minél világosabb legyen, mennyire terjedt korunk buvárlata. Mert fajdalom, oly kevés a megfutott tér, hogy hazám, fiatalai nem táplálhatják a görög ifju azon fájdalmát, hogy elődei mit sem hagytak fenn hoditatlan. Mert bár történetiróinknak szép számát mutattam fel, mindaddig, míg ezeknek kritikai kiadása nincs, míg levéltáraink nyomán Erdélynek Codex diplomaticusát össze nem állítjuk:— addig Erdély pragmatica historiáját várni senkitől sem lehel. Kik addig dolgozunk, tantalusi szomjnak tesszük ki magunkat. Azonban e munka, Erdély története kiaknázása, nem oly csekély munka, hogy azt egy két embertől, vagy csak egy egész nemzedék mükedvellö munkásságától is remélnünk lehetne. Mert bár Erdélynek oly történetbuvárai voltak, Ucnkő, Édcr, gr. Kemény és mások, hogy akármely ország büszke lehetne reájok, hogy mégis igen sok maradt bnvárlatlan, azt le vértáraink ide függesztett ismertetési …
Tovább a műhöz
A mohácsi csatával történet-múzsánk képe elborul. A nemzeti nagyságérti diadalmas hadjáratok trónhelyreállitási küzdelmekké változnak. Magyarország megszűnt nagyhatalmasság lenni. A mohácsi csata elvesztése utat nyitott a töröknek, II. Lajos király eleste trónkövetlési igényt; Ausztriának; s az éppen folyamatban levő polgári és egyházi reform forrongása kaput a külföldről ránk uszított pártviszálynak. Két hatalmasság kereszttüze közé szorult a magyar... S éppen e nehéz időkben a nemzet minden rétege haldokló és születő eszmék bűvölete alatt állt: a népet addig járszalagon vezető olygarkia és papiuralom ingadozott; a nemzetet összetartó trón megürült... a mult visszaállithatlan rom, a jövő alaktalan reménynyé lön... Egy nagy, kétely nyomott minden kedélyt... Az eddig hatalmas nemzet, melynek élén Etele, Árpád birodalmot alkotott, Nagy. Lajos, Mátyás király félvilággal szembe szállt: bizodalmatlanságba esett önmaga iránt... S csoda-e, ha széles Európában csak az egy francziától támogatva, visszaemlékezett Etele birodalma végromlásárá. S elcsüggedve jövője felett, a nagy rész nem meré vagyonát koczkázatra vetni — a közért, nem életét a hazáért... És itt, a nemzeti lét végveszélye pontján kezdődik a kis, de az ábrándosságig lelkes Erdély hősies szerepe; kezdődik sajátlag története, melyben a mirmidonok hitregés jelenetei újulnak meg. ...Itt e …
Tovább a műhöz
Mióta Erdély Törlénelme harmadik kötetét kiadtam, a nemzet azon nemes ötletre jött, hogy nemzeti öltözetét, mit már csak diszöltözetnek használt, újra felöltötte, s a társadalom minden rétegét áthatotta a vágy, hogy őseink elhanyagolt szokásait, mennyiben lehet, ismét visszaállítsuk. A nemzeti viseletek és szokások az erdélyi nemzeti fejedelmek udvara által a nemzeti fejedelmek korszakában érvén el culminatiojukat, hogy a nemzet nemes hajlamának a történelem is némi útmutatással szolgáljon, jelen munkám egyes pontjait összeállítva, 1860-ban ily czimü munkát bocsátottam közre: A magyar családi s közéleti viseletek és szokások a nemzeti fejedelmek korából. Nem kívánok reá bővebben visszatérni, csak annyit akarok tartalmából megemlíteni, mennyi jelezni fogja azt, hogy a „Viseletek és szokások" történelmen kiegészítő részét képezik. Legyen elég azért tartalmából néhány fejezet czimét megemliteni, milyenek: a háztartás, lakhely és bútorzat; férfi viseletek: a hajzat, egyes öltözetek; női viseletek: hajzat és fő ék, az öltözék darabok; az asztaltartás: élelmi szerek, teriték, reggeli, ebéd és vacsora, az italok, a fejedelmi ebéd szertartásai; a családi élet: a család tagjai és foglalkozása, a cselédség, a fejed, udvarszemélyzete; a családi élet ünnepélyei: keresztelés, nász, fejedelmeink násza, temetkezés, fejedelmeink temetése ; a társadalmi élet: …
Tovább a műhöz
Még egy pár szó a fejdelmikor jellemzéséhez. A nemzett fejdelemség végnapjai felé közelgünk. Erdély határa mikor a Rákócziak felléptek, — miután a határt, mit Szolimán adott Isabellának, Bocskai és Bethlen Gábor helyreállitá, — csaknem az, mi a fejdelemség. kezdetén volt; Magyarhonból, a Zápolya által ide csatolt, Zaránd-, Közép-Szolnok- és Krasznán kivül, Bihar, Marmaros; a Bánság egy része folyvást ide tartoztak. Még elég tekintélyes kis ország arra, hogy a Magyar-királyság alkotmányos életének folytatója s fenlartója legyen. Története eddigi folyama már eddig is nagyszerű és vihavos phasisokon ment át; mindenik fejdelem uralkodása mint egy-egy nagy jelenet szövődik Erdély történelme tragicus folyamába: Zápolya János, és neje Isabella királyné a magyar trón helyreállításának gondolatával voltak elfoglalva; fiok János Zsigmond lemondva a budai Irón helyreállithatása reményéről, itt a magyar királyság fellegvárában, mintegy menhelyül, az erdélyi fejdelemséget alapitá; Báthori István átvévén Erdélyt, mintegy folytatólag a régi vajdai kort, a mint megerősödött, a török udvar protectioját keresve, fejdelemmé nötte ki magát; bátyja Báthori K ris t ó f még használja a vajdai cziinet, de nr, ország fejdelemnek czimezi; folytatja a. hagyományos politikát: n törököt adóval, Auslriát szép szóval tartani; — fia Báthori Zsigmond a jezsuiták befolyására az …
Tovább a műhöz
Európában, a Keleti-Kárpátok tövében, a Tisza felső folyásának szomszédságában különösen impozáns, sajátosan egyedülálló építészeti alkotások, fatemplomok találhatók. Itt, Erdély északi peremvidékén: Máramarosban a Lápos, Mára, Iza folyók völgyében évszázadok óta fából készültek a lakóházak, melléképületek
és a vallási célokat szolgáló szakrális létesítményeké templomok is. A templomok a lakásokkal és egyéb építményekkel egy időben, azonos anyagból, szerkezetekkel és hasonló díszítő motívumokkal, a fa megmunkáláshoz jó értő faluközösségek együttes munkájával létesültek, a népi építészet legritkább műemléki különlegességei közé tartoznak. Ezeket az általában a XVIII. században épült műemléki gyöngyszemeket kívánja bemutatni a szerző részletes leírások, rajzok, fotók alapján. E kis kötet oldalain Nagyvárad, Nagybánya, Bajfalu, Giródtótfalu, Dióshalom, Nyárfás, Desze, Budfalva, Szerfalva, Felsőkálinfalva, Nánfalva, Barczánfalva, Glód, Rozália, Izakonyha, Dragomérfalva, Fe/sősze/istye, Füzesmi kola, Csúcsa gyönyörű fatemplomairól talál az olvasó elsősorban építészeti ismertetéseket, egymással azonos vagy eltérő építészeti megoldásokat, szemet gyönyörködtető vázlatokat, színes és fekete-fehér fotókat. A kötet megjelentetésének fájó aktualitást ad az ún. román településfejlesztési program, amely elsősorban …
Tovább a műhöz
Repertorium locorum objectorumque in XII. tabulis mappae Regnorum Hungariae, Slavoniae, Croatiae, et Confiniorum Militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium
- Lipszky János
- 1808
Die Vefanlassung zu dem gegenwärtigen REPERTORIUM gab der Jti eine Maaszstab, den ich aus vielen Ursachen bey der Charte, von Ungarn, Kroatien u. s. w. angenommen hatte, und der, wegen des dadurch entstandenen gedrängten Raumes, nicht gestattete, alle üblichen Benennungen der vorkommenden Gegenstände auch in die Charte aufzunehmen, die jedoch nicht nur dem Geschäftsmann, sondern auch jeden Reisenden, besonders dem Fremden, hier zu' Lande unentbehrlich zu wissen sind. Zum bequemen Gebrauch des REPERTORIUMS ist nun die Einrichtung getroffen worden, dasz mán alle Oerter und Gegenstände, die in der Charte vorkommen, nach ihren oft so sehr verschiedenen Benennungen, in allen hier zu Lande üblichen Sprachen, nach alphabetischer Ordnung, sogleich auffinden kann, und zwar im Repertorium durch die beständige Nachweisung auf die Hauptbenennung, in der Charte aber mittels der auf jedem Blatte gezogenen Querlinten und uadrate.
Da in den ungarischen Erbländern die lateinische Sprache eigentlich die Geschäftssprache ist, so wurde dieselbe auch hier im allgemeinen zu Grunde gelegt, bey jeder Benennung aber auch zugleich mit Vorbedacht angezeigt, in welcher Sprache sie so heisse, jedoch zur Gewinnung des Raumes nur so: l. das heist latine, lateinisch, h. hungarice, ungrísch;j g. germanice, deutsch; s. slavice,s böhmisch-slawisch; ill. illyrice, slawonisch-illyrisch; cr. croatice, kroatisch; vand, vandalice, wendisch; pol. polonice, pohlnisch; ruth. ruthenice, rusznakisch; …
Tovább a műhöz