Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 18

Találatok


A repertórium első változatát 1983-ban adta ki a Statisztikai Kiadó Vállalat. 2004 augusztusában nyugállományba vonulván a pécsi Egyetemi Könyvtárból, fölmerült az ötlet, hogy az általam eddig elkészített 6 bibliográfiából és 17 repertóriumból minél többet vigyünk a könyvtárunk honlapjára, reményeink szerint segítve ezzel a kutatók munkáját. A digitalizálás során lehetőségünk adódott a szükséges változtatásokra és újabb szerkesztési elvek alkalmazására., így ez a munkám jelentős eltéréseket mutat az 1983-as kiadáshoz képest. A Közgazdasági Szemle előzményeinek alakulását – a cím, az évfolyamszámozás, a szerkesztők változását és a szerkesztői célkitűzéseket – így foglalta össze 1894-ben Jekelfalussy József, az akkori szerkesztő: „Csengery Antal indítványára s Hunfalvy János szerkesztésében már 1861-ben megindult a Statisztikai Közlemények czímű folyóirat, mint a nevezett bizottság kiadványa és munkálatainak eredménye; 1865-ben Statisztikai és nemzetgazdasági közlemények czímet vett fel, 1869-ben pedig Keleti Károly szerkesztésébe ment át s maradt 1871-ig bezárólag, mely évvel a folyóirat megszűnt, de már 1874-ben gr. Lónyay Menyhért kezdeményezésére új életre ébredt, Halász Imre szerkesztése alatt. Részvéthiány miatt azonban egyelőre ismét abbahagyatott s csak 1877-ben támadt fel újra s most már véglegesen, halottaiból. A folyóiratot …
Tovább a műhöz
A jegyzet nem előzmény nélküli mű. 2005-ben a Szerző azonos címmel megjelent jegyzetének kiadását az indokolta, hogy az Országgyűlés 2004. december 22-i ülésnapján megalkotta a 2004. évi CXL. törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. A törvény hatályba lépésével a hatósági jogalkalmazásban új fejezet kezdődött. A változás mindenek előtt a megváltozott szabályozási koncepcióból következett. Hnnck köszönhető, hogy új intézmények kerültek be a közigazgatási hatósági eljárási jogba és sor került már létező megoldások újraszabályozására. E mellett a törvényalkotó nem „a minden áron való változtatás” filozófiáját tartotta fontosnak, hanem a korábbi szabályozás gyakorlatban bevált értékeinek a megőrzését. Valójában tehát a törvény a meglévő és modifikált, valamint az új intézményeknek egyfajta ötvözete volt. A szabályozás azonban, az. előzményekhez képest nem bizonyult hosszú életűnek. Az Országgyűlés 2008. december 15-í ülésnapján elfogadta a 2008. évi C'XI: törvényt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXH: törvény módosításáról. A módosítás célja a közigazgatási hatósági eljárás egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tétele. A jegyzet a módosításokra figyelemmel készült. Korábban l)r. Száméi Lajos professzorral, …
Tovább a műhöz
A közigazgatást a szakirodalom hosszú időn keresztül a végrehajtó hatalommal azonosította, illetve a végrehajtó hatalom keretében helyezte el. Ez azzal magyarázható, hogy a kialakuló polgári államokban kezdetben a közigazgatást kizárólag jogi képződménynek tekintették, A közigazgatás jogon kívüli elemeinek nem tulajdonítottak jelentőséget. E felfogás szerint a közigazgatási jog pedig nem más, mint a szervezeteket, feladatokat, hatáskört és működést meghatározó jogszabályok összessége. A társadalmi fejlődés azonban egyre világosabbá tette, hogy a közigazgatásnak vannak jogon kívül eső elemei is. Ez a felismerés abban is megmutatkozott, hogy a közigazgatással a jogtudomány mellett egyre több társadalomtudomány is kezdett foglalkozni (politikatudomány, szociológia, szervezéstudomány stb.). A közigazgatással kapcsolatos kutatásokat egyre inkább a komplexitás, valamint a tudományágak egymásra hatása kezdte jellemezni. A több irányból kiinduló megközelítések közül az egyik legismertebb felfogás a közigazgatást - olyan állami tevékenységnek tekinti, - amelyet az e célra felépített szervezetben, - szakemberek látnak el. Ma már általános elfogadott vizsgálódási szempont, hogy a közigazgatás meghatározásához az igazgatás definiálásán keresztül juthatunk el. Ezért mi is az igazgatásból indulunk ki. | Nem igényel bővebb bizonyítást az a közismert tény, hogy a …
Tovább a műhöz
1999. november 25-én a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara tudományos emlékülést rendezett Számel Lajos professzor születésének 80. évfordulója alkalmából. A nagyszámú elméleti és gyakorlati szakember és az egyetemi hallgatók előtt megtartott tanácskozás igen magas színvonalú előadásait a pályatársak, a hazai közigazgatástudomány jeles képviselői tartották. A szervezők ezúton is köszönetüket fejezik ki azért, hogy „első szóra” eljöttek Pécsre és azért is, hogy tanulmányaikat eljuttatták a kiadóhoz. Ennek révén vált lehetővé az, hogy (viszonylag rövid időn belül) napvilágot láthasson e mű. Ugyancsak köszönet illeti a nyomdát, a gyors megjelentetésért. A konferencia nem véletlenül választotta központi témájául a törvényességet. Tette ezt egyrészt azért, mert ez az a problémakör, amely végighúzódik a szameli életművön, s - hasonlóan az elmúlt évtizedekhez - a törvényesség maradéktalan érvényesülésének biztosítása korunk közigazgatástudományának, politikai, állami életünknek is egyik legaktuálisabb problémája. A tanulmányok felölelik az alkotmányosság és törvényesség összefüggéseitől a közigazgatási eljárásig, az irányítási, felügyeleti viszonyokon keresztül az EU-csatlakozásból fakadó követelmények számbavételéig a közigazgatás elmélete és gyakorlata előtt álló jelentős kihívásokat, s javaslatokat adnak …
Tovább a műhöz
Bibliográfiám első kiadása a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában jelent meg 1983-ban. A munkát a KSH Könyvtárában a KSH IBM 370-es számítógépével, a TEXT-PAC programcsomag szerint készítettem. A más munkálatokra használt programcsomag számomra olyan korlátokat tartalmazott, amelyeket csak úgy tudtam kiküszöbölni, hogy a szerzői és a tárgyszó részt egy közös betűrendbe hoztam össze. Most a két részt – az eredeti terveimnek megfelelően, a jobb használhatóság érdekében – ismét elkülönítettem egymástól. A gyakrabban előforduló folyóiratok és sorozatok címeit rövidítettem. A rövidítések feloldása külön jegyzékben szerepel. Az anyaggyűjtést Bíbó István végezte. Ezt az igazság kedvéért beírtam az első kiadás kéziratának előszavába, azonban a megjelenéskor Bibó István neve már nem szerepelt benne. Az irdatlan nagy cédulahalmazból – minden mű minden megjelenését pontosan regisztrálta – válogattam ki mintegy 2600 tételt. A bibliográfia a közigazgatás részfeladatainak teljes spektrumát átfogja. A kormányzati igazgatásra, a jog és a közigazgatás viszonyára, a helyi és területi igazgatásra, a közigazgatás személyi állományára a meghatározó munkákat tartalmazza, az elemző és ismertető tanulmányokkal együtt. A kötet, mint a közigazgatási irodalom összefoglalása, szervesen kapcsolódik az Állam- és jogtudományi bibliográfiához. Remélem, hogy …
Tovább a műhöz
Midőn e könyv összeállítására vállalkoztam, tisztán a köz-igazgatási tisztviselő gyakorlati szükséglete lebegett szemem előtt. Nem a közigazgatás tudományának elméleti tárgyalása, nem e tudomány controvers kérdéseinek eldöntése az, a mire a tisztviselőnek hivatalos működése közben szüksége van, hanem egy gyakorlati kézikönyv, mely a positiv közigazgatási jogot, a mennyiben a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozik, lehetőleg teljesen, megbízható módon, rendszeres alakban nyújtsa a tisztviselőnek, s biztos kalauzul szolgáljon neki gyakorlati működésénél. E könyv tehát czéljánál fogva nem adhat mást, mint a positiv közigazgatási jogot s ebből is csak annyit, a mennyi a törvényhatósági közigazgatás körébe tartozik. A könyvek, melyek a közigazgatási jogot tárgyalják, e szükségletnek nem felelnek meg. Vagy egyetemi tanulók használatára készített compendiumok, melyek csekély terjedelmüknél fogva legfeljebb általános áttekintést, de nem a közigazgatási jog egész anyagát nyújthatják a tisztviselőnek, vagy ha terjedelmesebbek s teljességre törekszenek is, még sem használhatók a tisztviselő által, mert először az anyag rendszertelenül van bennök felhalmozva s nem nyújtanak könnyű áttekintést; másodszor sok oly törvény és rendelet foglaltatik bennök, mely már évtizedek előtt hatályon kívül van helyezve, s ennélfogva a tisztviselőt csak félrevezethetik; …
Tovább a műhöz
A magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt országok közt a népesség számaránya szerint fölosztandó azon ujonczilleték, a mely a hadsereg és hadi tengerészeinek az életbeléptetett törzs- és oktató rendszer kívánalmai szerint fennebb megállapított számerőben (11. §.) leendő fentartására és póttartalékkal is ellátására szükséges megállapítása után, a 10 év lefolyása előtt kérdésbe csak úgy lesz vehető, ha Ö Felsége az illető felelős kormányok utján annak emelését vagy leszállítását kivánja; a jutalék kiállítása azonban csak akkor történhetik meg, ha a törvényhozás azt azon évre már meg is szavazta. A tiz évi összes póttartalék nem lehet nagyobb egy évi ujoncz illetéknél. A két fél ebbeli jutalékának kiszámításánál mindaddig, mig mind a két államterületen egyenlő alapelvekre fektetett új népszámlálás foganatosíttatnék, a lélekszámról jelenleg létező hivatalos adatok szolgálnak alapul, melyek szerint a megállapított 800.000 főnyi létszámból a magyar korona országainak népességére 329.632 esik, jutalékának kiszámításánál a védkötelességét másként teljesitő határőrvidék népessége számításon kívül hagyatván, mindaddig, mig a határőrségi intézmény tényleg fennáll. (...) A hadseregbe, hadi tengerészetbe vagy a honvédségbe való belépés kötelezettsége alól ideiglen mentesek: a keresetképtelen apának vagy özvegy …
Tovább a műhöz
Kisajátításnak a közjó tekintetéből helye van azon területekre nézve, melyek (gőz- vagy lóerejü) vasutak, valamint közutak építésére, csatornákra, folyók szabályozására, vizek és mocsárok lecsapolására, futó homok meggátlására, hidak, kikötők építésére, távírdák felállítására, parti rakhelvek, parti raktárak (dockok) készítésére, végre hadi erődítésekre szükségesek. Az 1-ső §-ban elszámlált vállalatok létesítésére szükséges előmunkálatok csak a magyar kir. közmunka- és közlekedési ministertől nyert engedély alapján eszközölhetők. Kisajátításnak csak akkor van helye, ha a vállalat, a melynek kivitelére az szükséges, már engedélyeztetett. Az engedélyt községi, városi és megyei vállalatokra, az illető község, város és törvényhatóság meghallgatása mellett, az illető minister; országos és olyan vállalatokra pedig, a melyek egynél több törvényhatóság területére terjednek ki, a törvényhozás adja meg. Ha azonban valamely vállalat több törvényhatóság területére terjed ki, és iránta az érdeklett törvényhatóságok megegyeztek: azok egybehangzó kérelmére, az engedélyt a közmunka- és közlekedési minister is megadhatja. Az országos utakat és lóvonatu vasutakat a közmunka és közlekedési minister engedélyezi. A hadi erődítések czéljából szükséges kisajátításra az engedélyt, az illető közegekkel lett előleges megállapodás nyomán, …
Tovább a műhöz
A hatósági tevékenységhez a szakirodalom különböző nézőpontból közelít. Ennek egyik következménye a definíciók és következtetések körében megmutatkozó sokszínűség és a hangsúlyok változása. A megközelítések különösen négy szempont köré csoportosíthatók. A közigazgatási (adott időszakban az államigazgatási) feladatok felparcellázása során óhatatlanul megjelent, illetve megjelenik a hatósági tevékenység. Ezt a szerzők szinte kivétel nélkül a közhatalom gyakorlásával kötik össze. Ebben az összefüggésben először a hatósági jogalkotásról és ennek szerepéről kell említést tenni. A törvényesség betartása és a jogbiztonság megköveteli az elemi kérdések egyértelmű tisztázását. Ezek közül kiemeljük a hatósági jogalkotás korlátainak a felismerését, a szóba jöhető jogforrások meghatározását, a hatósági jogalkalmazást végző szervek körének a pontos kijelölését és az eljárási rend szabályozását. Az előbb említett teendők elvégzése előfeltétele a hatósági jogalkalmazó tevékenység megindításának és folytatásának. Szervezeti oldalról nézve mindenek előtt az tisztázandó, hogy melyek azok a szervek, amelyek hatósági tevékenységet kifejthetnek. A hatósági jogalkotás alapproblémái a jogforrástan körébe tartoznak. A jogalkalmazó szervek vizsgálata pedig a hatóságokhoz vezet el. Magyary Zoltán a közhatalom gyakorlására hivatott …
Tovább a műhöz
„Országunk bírája, míg a curián leend, mindeneket ítélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse. De mikor az ö jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse” - fogalmaz az 1222-ben Jeruzsálemi II. András királyunk (1205-1235) által kiadott, arany függőpecséttel megerősített híres kiváltságlevél, amit Aranybullaként ismer az utókor. Az idén 800 esztendős privilégiumlevél alkotmányos identitásunk talán legszebb történeti ékessége. A szűkszavú oklevél számos közjogi elemet magában foglal, köztük az igazságszolgáltatásra vonatkozókat is. Az eredetileg egységes szövegezésű bullát a késő utókor osztotta fel cikkelyekre, az ország bíráiról (nádor, országbíró, ispán stb.) és az igazságszolgáltatásról több helyen is rendelkezik. Az utolsó cikkelyben a nádorral kapcsolatban mondja, hogy az „az írást mindenkor szeme előtt tartván, se ö maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen” - mintegy alkotmánybíráskodási szerepet hagyva a palatínusra, nem véletlen, hogy ma az alkotmánybírák talárjuk felett a bulla aranypecsétjének mását viselik. A bulla a sajátos magyar alkotmányos felfogás és közjogias észjárás tükre, maga volt a korlátja a feudalizmus kialakulásának Magyarországon azzal, hogy nem engedte a közhatalmat magánhatalommá alakítani, bár …
Tovább a műhöz
Az elmúlt években az Európa Tanács számos tagállamában következett be gazdasági stagnálás vagy hanyatlás. Erre reagálva számos kormány általában véve csökkenteni igyekezett a köz-szektor nagyságát, különösen a helyi önkormányzati szektort. E jelentés ama vizsgálat eredményeit tartalmazza, amely arra irányult, hogy az érintett kormányok hogyan kísérelték meg a kívánt kiadáscsökkentést a különböző önkormányzati szinteken megvalósítani, és a helyi önkormányzatok hogyan reagáltak a központi megszorításokra. A központi kormányzati kezdeményezések valamilyen rendszerbe foglalása érdekében a jelentés következő fejezete azt elemzi átfogóan, hogy a központi kormányzatok miért kívánják az alsóbb szintű önkormányzatok kiadásait befolyásolni, és hogy milyen mértékű eszközök állnak a központ rendelkezésére a helyi önkormányzatok számára - esetlegesen - készített kiadási tervek megvalósítása terén. Az ilyen gyakorlat eredményei világosan jelzik, hogy a központi-helyi pénzügyi kapcsolatok két fontos dimenziója igényel alapos vizsgálatot. Először is, világos, hogy a központi befolyásolási képességet a helyi kiadások szintje és mintája határozza meg; másképpen fogalmazva az, hogy mennyit és mire költenek. Továbbá a központi kormányzat által gyakorolható ellenőrzés fokát nagymértékben befolyásolja a helyi önkormányzatok különböző bevételi …
Tovább a műhöz
A közigazgatással kapcsolatos alapvető ismeretek kidolgozása, megértése és oktatása sem tartozik a könnyen letudható feladatok közé. Nem csak a magyar közigazgatás, hanem a hazai jogi és igazgatási képzés történetében is időről-időre előtérbe kerültek különböző előjelű korszerűsítések. A nehézség elsősorban abból adódik, hogy a közigazgatás „bemutatásában” a rendszerszemléletet nagyon nehéz következetesen érvényesíteni. A különböző megközelítések mást és mást tekintenek a vizsgálódás kiindulópontjának (pl. a szervezetet, a feladatokat, a működést stb.), és emiatt gyakori az egyoldalúság és az összefüggések súlyukhoz méltó bemutatásának az elmaradása. Jó ideje már nem tekinthető új keletűnek az a felismerés, hogy a közigazgatás nem azonos a rá vonatkozó joggal. Ebből okszerűen következik, hogy a közigazgatás megismerésével, tudományos kutatásával, fejlesztésével számos tudományág foglalkozik. Az említett felismerés, a komplexitás irányába történő elmozdulás vezetett el a közigazgatástan, mint közigazgatás-tudományi diszciplína kialakulásához. Úgy vélem, hogy a magyar és a kialakulóban lévő európai közigazgatási jog megismerését elengedhetetlenül szükséges elméleti megalapozottsággal is összekötni. Ebből kiindulva az egyik lehetséges megközelítésnek a közigazgatás-elmélet (közigazgatástan) fontosabbnak ítélt …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 18