Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A hazai törvényhatóságok levéltáraiban sok év óta folytatott kutatásunk és munkálkodásunk eredményének egy részét teszi A "Corpus Statutorum"-nak ezen I-ső kötete, a melyet a t. Magyar Tudományos Akadémia kiállásában szerencsések vagyunk a mivelt közönség elibe bocsátani. Törekvésünk jó volt. Fáradságot és költséget nem kiméivé: hazánk jog és mivelődési történetének, adatokban egyik legdúsabb kútfejét volt szándékunk a törvényhatósági Statutumok közzétételében föltárni, s a további tudományos feldolgozásnak könnyebb rendelkezése alá bocsátani. Tudva van, hogy hazánk törvényhozásának tevékenységét — különösen a XV. évszáztól kezdve — a politikai események, küzdelmek és viszontagságok, legnagyobb részben az állami közélet terére utalák. Figyelmét inkább az állam-lét és alkotmány védelme vették igénybe. E miatt a viszonyok most lassúbb, majd rohamosabb változásával párhuzamosan fejlődő jogélet egyéb ki nem elégíthetett szükségletei, a körülmények kényszerhatása alatt — a különböző, sokszor egymással ellentétes, a bizonytalanságot még fcljegyeztetésük után sem nélkülöző jogi szokások mellett — időnkint a municipiumok által nyertek kielégítést. Lassankint, vallás, erkölcs, jog, 'míveltség, ipar és közgazdaság viszonyai váltak a törvényhatóságok nagybecsű autonom jogalkotásainak is, tárgyaivá. Ez alkotásokban — …
Tovább a műhöz
Midőn e könyv összeállítására vállalkoztam, tisztán a köz-igazgatási tisztviselő gyakorlati szükséglete lebegett szemem előtt. Nem a közigazgatás tudományának elméleti tárgyalása, nem e tudomány controvers kérdéseinek eldöntése az, a mire a tisztviselőnek hivatalos működése közben szüksége van, hanem egy gyakorlati kézikönyv, mely a positiv közigazgatási jogot, a mennyiben a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozik, lehetőleg teljesen, megbízható módon, rendszeres alakban nyújtsa a tisztviselőnek, s biztos kalauzul szolgáljon neki gyakorlati működésénél. E könyv tehát czéljánál fogva nem adhat mást, mint a positiv közigazgatási jogot s ebből is csak annyit, a mennyi a törvényhatósági közigazgatás körébe tartozik. A könyvek, melyek a közigazgatási jogot tárgyalják, e szükségletnek nem felelnek meg. Vagy egyetemi tanulók használatára készített compendiumok, melyek csekély terjedelmüknél fogva legfeljebb általános áttekintést, de nem a közigazgatási jog egész anyagát nyújthatják a tisztviselőnek, vagy ha terjedelmesebbek s teljességre törekszenek is, még sem használhatók a tisztviselő által, mert először az anyag rendszertelenül van bennök felhalmozva s nem nyújtanak könnyű áttekintést; másodszor sok oly törvény és rendelet foglaltatik bennök, mely már évtizedek előtt hatályon kívül van helyezve, s ennélfogva a tisztviselőt csak félrevezethetik; …
Tovább a műhöz
A magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt országok közt a népesség számaránya szerint fölosztandó azon ujonczilleték, a mely a hadsereg és hadi tengerészeinek az életbeléptetett törzs- és oktató rendszer kívánalmai szerint fennebb megállapított számerőben (11. §.) leendő fentartására és póttartalékkal is ellátására szükséges megállapítása után, a 10 év lefolyása előtt kérdésbe csak úgy lesz vehető, ha Ö Felsége az illető felelős kormányok utján annak emelését vagy leszállítását kivánja; a jutalék kiállítása azonban csak akkor történhetik meg, ha a törvényhozás azt azon évre már meg is szavazta. A tiz évi összes póttartalék nem lehet nagyobb egy évi ujoncz illetéknél. A két fél ebbeli jutalékának kiszámításánál mindaddig, mig mind a két államterületen egyenlő alapelvekre fektetett új népszámlálás foganatosíttatnék, a lélekszámról jelenleg létező hivatalos adatok szolgálnak alapul, melyek szerint a megállapított 800.000 főnyi létszámból a magyar korona országainak népességére 329.632 esik, jutalékának kiszámításánál a védkötelességét másként teljesitő határőrvidék népessége számításon kívül hagyatván, mindaddig, mig a határőrségi intézmény tényleg fennáll. (...) A hadseregbe, hadi tengerészetbe vagy a honvédségbe való belépés kötelezettsége alól ideiglen mentesek: a keresetképtelen apának vagy özvegy …
Tovább a műhöz
Kisajátításnak a közjó tekintetéből helye van azon területekre nézve, melyek (gőz- vagy lóerejü) vasutak, valamint közutak építésére, csatornákra, folyók szabályozására, vizek és mocsárok lecsapolására, futó homok meggátlására, hidak, kikötők építésére, távírdák felállítására, parti rakhelvek, parti raktárak (dockok) készítésére, végre hadi erődítésekre szükségesek. Az 1-ső §-ban elszámlált vállalatok létesítésére szükséges előmunkálatok csak a magyar kir. közmunka- és közlekedési ministertől nyert engedély alapján eszközölhetők. Kisajátításnak csak akkor van helye, ha a vállalat, a melynek kivitelére az szükséges, már engedélyeztetett. Az engedélyt községi, városi és megyei vállalatokra, az illető község, város és törvényhatóság meghallgatása mellett, az illető minister; országos és olyan vállalatokra pedig, a melyek egynél több törvényhatóság területére terjednek ki, a törvényhozás adja meg. Ha azonban valamely vállalat több törvényhatóság területére terjed ki, és iránta az érdeklett törvényhatóságok megegyeztek: azok egybehangzó kérelmére, az engedélyt a közmunka- és közlekedési minister is megadhatja. Az országos utakat és lóvonatu vasutakat a közmunka és közlekedési minister engedélyezi. A hadi erődítések czéljából szükséges kisajátításra az engedélyt, az illető közegekkel lett előleges megállapodás nyomán, …
Tovább a műhöz
A hatósági tevékenységhez a szakirodalom különböző nézőpontból közelít. Ennek egyik következménye a definíciók és következtetések körében megmutatkozó sokszínűség és a hangsúlyok változása. A megközelítések különösen négy szempont köré csoportosíthatók. A közigazgatási (adott időszakban az államigazgatási) feladatok felparcellázása során óhatatlanul megjelent, illetve megjelenik a hatósági tevékenység. Ezt a szerzők szinte kivétel nélkül a közhatalom gyakorlásával kötik össze. Ebben az összefüggésben először a hatósági jogalkotásról és ennek szerepéről kell említést tenni. A törvényesség betartása és a jogbiztonság megköveteli az elemi kérdések egyértelmű tisztázását. Ezek közül kiemeljük a hatósági jogalkotás korlátainak a felismerését, a szóba jöhető jogforrások meghatározását, a hatósági jogalkalmazást végző szervek körének a pontos kijelölését és az eljárási rend szabályozását. Az előbb említett teendők elvégzése előfeltétele a hatósági jogalkalmazó tevékenység megindításának és folytatásának. Szervezeti oldalról nézve mindenek előtt az tisztázandó, hogy melyek azok a szervek, amelyek hatósági tevékenységet kifejthetnek. A hatósági jogalkotás alapproblémái a jogforrástan körébe tartoznak. A jogalkalmazó szervek vizsgálata pedig a hatóságokhoz vezet el. Magyary Zoltán a közhatalom gyakorlására hivatott …
Tovább a műhöz
Bulla Aurea 800
- 2022
„Országunk bírája, míg a curián leend, mindeneket ítélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse. De mikor az ö jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse” - fogalmaz az 1222-ben Jeruzsálemi II. András királyunk (1205-1235) által kiadott, arany függőpecséttel megerősített híres kiváltságlevél, amit Aranybullaként ismer az utókor. Az idén 800 esztendős privilégiumlevél alkotmányos identitásunk talán legszebb történeti ékessége. A szűkszavú oklevél számos közjogi elemet magában foglal, köztük az igazságszolgáltatásra vonatkozókat is. Az eredetileg egységes szövegezésű bullát a késő utókor osztotta fel cikkelyekre, az ország bíráiról (nádor, országbíró, ispán stb.) és az igazságszolgáltatásról több helyen is rendelkezik. Az utolsó cikkelyben a nádorral kapcsolatban mondja, hogy az „az írást mindenkor szeme előtt tartván, se ö maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen” - mintegy alkotmánybíráskodási szerepet hagyva a palatínusra, nem véletlen, hogy ma az alkotmánybírák talárjuk felett a bulla aranypecsétjének mását viselik. A bulla a sajátos magyar alkotmányos felfogás és közjogias észjárás tükre, maga volt a korlátja a feudalizmus kialakulásának Magyarországon azzal, hogy nem engedte a közhatalmat magánhatalommá alakítani, bár …
Tovább a műhöz
Az elmúlt években az Európa Tanács számos tagállamában következett be gazdasági stagnálás vagy hanyatlás.
Erre reagálva számos kormány általában véve csökkenteni igyekezett a köz-szektor nagyságát, különösen a helyi önkormányzati szektort. E jelentés ama vizsgálat eredményeit tartalmazza, amely arra irányult, hogy az érintett kormányok hogyan kísérelték meg a kívánt kiadáscsökkentést a különböző önkormányzati szinteken megvalósítani, és a helyi önkormányzatok hogyan reagáltak a központi megszorításokra. A központi kormányzati kezdeményezések valamilyen
rendszerbe foglalása érdekében a jelentés következő fejezete azt elemzi átfogóan, hogy a központi kormányzatok
miért kívánják az alsóbb szintű önkormányzatok kiadásait befolyásolni, és hogy milyen mértékű eszközök állnak a
központ rendelkezésére a helyi önkormányzatok számára - esetlegesen - készített kiadási tervek megvalósítása terén. Az ilyen gyakorlat eredményei világosan jelzik, hogy a központi-helyi pénzügyi kapcsolatok két fontos dimenziója igényel alapos vizsgálatot. Először is, világos, hogy a központi befolyásolási képességet a helyi kiadások szintje és mintája határozza meg; másképpen fogalmazva az, hogy mennyit és mire költenek. Továbbá a központi kormányzat által gyakorolható ellenőrzés fokát nagymértékben befolyásolja a helyi önkormányzatok különböző bevételi …
Tovább a műhöz
A közigazgatással kapcsolatos alapvető ismeretek kidolgozása, megértése és oktatása sem tartozik a könnyen letudható feladatok közé. Nem csak a magyar közigazgatás, hanem a hazai jogi és igazgatási képzés történetében is időről-időre előtérbe kerültek különböző előjelű korszerűsítések. A nehézség elsősorban abból adódik, hogy a közigazgatás „bemutatásában” a rendszerszemléletet nagyon nehéz következetesen érvényesíteni. A különböző megközelítések mást és mást tekintenek a vizsgálódás kiindulópontjának (pl. a szervezetet, a feladatokat, a működést stb.), és emiatt gyakori az egyoldalúság és az összefüggések súlyukhoz méltó bemutatásának az elmaradása.
Jó ideje már nem tekinthető új keletűnek az a felismerés, hogy a közigazgatás nem azonos a rá vonatkozó joggal. Ebből okszerűen következik, hogy a közigazgatás megismerésével, tudományos kutatásával, fejlesztésével számos tudományág foglalkozik. Az említett felismerés, a komplexitás irányába történő elmozdulás vezetett el a közigazgatástan, mint közigazgatás-tudományi diszciplína kialakulásához. Úgy vélem, hogy a magyar és a kialakulóban lévő európai közigazgatási jog megismerését elengedhetetlenül szükséges elméleti megalapozottsággal is összekötni. Ebből kiindulva az egyik lehetséges megközelítésnek a közigazgatás-elmélet (közigazgatástan) fontosabbnak ítélt …
Tovább a műhöz
Közigazgatási jog
- 2018
„A közigazgatás-tudomány oktatásának jó évszázada a legérzékenyebb és mindmáig megnyugtatóan meg nem oldott problémája a Különös rész oktatása” - írta Száméi Lajos, a hazai közigazgatás-tudomány egyik kimagasló művelője 1972-ben. A nehézséget elsősorban abban látta, hogy a közigazgatási jog különös részének anyaga „mérhetetlenül hatalmas” és erősen változékony. A fenti sorok papírra vetése óta a nehézségek nem csökkentek. Ennek ellenére magunk is úgy véljük, hogy a különös rész egyes fejezeteinek megismerését a joghallgatók részére lehetővé kell tenni. Napjaink tananyagíróinak munkáját is számos körülmény nehezíti. Ezek közül a legfontosabb az ágazati politikák kidolgozatlansága, illetve instabilitása. A gyorsan változó napi politika az alaposan előkészített, konszenzuson alapuló, hosszú távon érvényesítendő fejlesztési és működési elvek rendszerének a kimunkálását megnehezíti. A fentiek és egyéb okok miatt a jogi szabályozás a változékony és kiszámíthatatlan. Mindezeket figyelembe véve a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Közigazgatási Jogi Tanszékének munkatársai - követve más hazai jogi karok példáját - szakirodalmi munkásságukat a közigazgatási jog különös részének feldolgozására is kiterjesztik. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ez a tankönyv nem előzmény nélküli. A pécsi közjogi …
Tovább a műhöz
A párizsi Le Monde 2011. június 4-i számában megjelent írásában James Whitman, a Yale Egyetem (New Haven, Connecticut) összehasonlítójogász-professzora egy abban az időben indult, a világsajtóban azonnal per longum et latum tárgyalt büntetőeljárás kapcsán azt a kérdést vizsgálta, hogy vajon az amerikaiak miért tanúsítanak egyfajta ujjongást a büntetőeljárás egyes olyan elemei fölött, amelyek a franciákat sokkolják. Whitman rámutatott arra, hogy e kérdés megválaszolásához nem elég a két ország büntető eljárásjogi szabályainak dogmatikai összehasonlítása. A kulturális konfliktus mélyebb okaira sokkal inkább az összehasonlító jogtörténeti vizsgálat deríthet fényt. A részletekbe e helyütt nem belemenve csak egy fontos és érdekes aspektust emelünk ki az amerikai komparatista elemzéséből. Az egyenlőség elve mint alapvető érték fejlődési útja az Atlanti-óceán két oldalán különbözőképpen alakult. A francia egalitarizmust egy felülről jövő kiegyenlítődés jellemezte. Franciaországban a jogalkotó szándéka az volt, hogy mindenki a lehető legnagyobb mértékben élvezhesse a „tisztelethez” (lényegében az emberi méltósághoz) való jogot, azt a jogot, amely 1789-ig egy törpe kisebbség privilégiuma volt. Ehhez képest az Egyesült Államokban az egalitarizmus éppen fordított irányban bontakozott ki, amennyiben egy alulról jövő kiegyenlítés, a rabszolgaság eltörlése …
Tovább a műhöz
The last decade covers a period of remarkable develops ment in Hungarian education. The War with all its political
consequences for Hungary and the progressive spirit pres vailing in educational theory and practice resulted in a thos
rough revision of the entire system of education. It may be noted that Hungary had before the War a population of
22,000.000son a territory of 127,125 square miles, about the size of the states of Ohio, Kentucky, and Tenessee; since
the treaty arrangements the country has been reduced to an area of 36,250 square miles with a population of 8,300.000 or
slightly smaller than Indiana. Although the two revolutions following the War made it clear that the principles of cultural democracy are indiss pensable guarantees for the soundness of political demos cracy, the almost insoluble territorial and social problems as well as the financial crisis of the country tended to occupy the center of legislative interest. For this reason the large building program for rural schools and the new universities, the reform of secondary education, and the new scholarship scheme are mostly due to the initiative taken by Count Klebelsberg, Minister of Religions Affairs and Public Ins struction. His bills adopted by the Parliament aim chiefly to raise the cultural standards of the rural districts and to give a sound education to the rising generation intending to enter upon professional careers. Public instruction is based on laws passed by Parlament and on …
Tovább a műhöz
Szociális törvény 30
- 2024
A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény, amelynek célja a szociális biztonság megteremtése és megőrzése, az elmúlt három évtized Magyarországának egyik alapvető és a társadalmi változásokhoz folyamatosan igazodó jogszabálya. Megszületésének 25. évfordulóján szakpolitikusok és szociális szakemberek több fórumon is emlékeztek megalkotására, kiemelték jelentőségét. A 30. évfordulón ezt a sort folytatva kívántunk visszatekinteni és szólni a jelenről is. A három évtized lehetővé tette, hogy jogalkotók/döntéshozók és jogalkalmazók két generációja oszthassa meg emlékeit, tapasztalatait: egyrészt azok, akik a törvény előkészítésében, illetve a szociális intézményrendszer kialakításában, életre hívásában vettek részt, másrészt azok a „fiatal” szociális szakemberek, akik évtizedek óta a mindennapokban e törvény szellemében végzik szakmai munkájukat.
A szervező intézmények nemcsak a jogszabály előkészítésére és megszületésére kívántak emlékezni, de az elmúlt évtizedek szakmai professzióformáló szerepére, társadalmi hatására is. A 2023. december nyolcadikén megrendezett konferencia időutazás volt: bemutatta a kezdeti, hősi és viszontagságos kezdeteket, az alkalmazói és felhasználói kihívásokat az eltelt három évtizedből, és kitekintett a jogszabály jövőjére, lehetséges utóéletére is.
A …
Tovább a műhöz