Magyar
EnglishKeresés
Találatok
A Magyar Családtörténeti Szemle genealógiai és heraldikai szaklap. 1935 végén – abban az évben egyetlen számmal – indult és az 1944-ben megjelent 4 számmal zárult. A folyóirat céljáról Baán Kálmán felelős szerkesztő és kiadó a következőket írja: „A történelemtudomány komoly formában történő népszerűsítése rendkívül nagyjelentőségű tényező a nemzetnevelés szempontjából s a családtörténet népszerűsítése épen abban éri el legnagyobb értékét, hogy a nemzet legértékesebb alkotó elemével, a családdal, annak multjával foglalkozó tudományágat ismertet a nagyközönséggel. A „Magyar Családtörténeti Szemle” megalkotásával azt a célt akarjuk megvalósítani s arra törekedünk, hogy a magyar társadalomban a család történetének megismerésén keresztül kiváltsuk a történelmi mult – mint a nemzeties szemlélet kimeríthetetlen erőtényezője – iránti széles érdeklődést és szeretetet. A családtörténeti kutatás módszereinek, a családtörténet jelentőségének ismertetése mellett főleg az állandó forrás-közlést tartjuk elsőrendű feladatunknak s a különleges tanulmányok, speciális kérdések szűkrefogásával, sokoldalú forrás-közléssel és ismertetéssel, szélesebb érdeklődésre számítható tanulmányok közlésével óhajtjuk elérni a családtörténetnek, mint történeti segédtudománynak komoly népszerűsítését.” (Olvasóinkhoz! =1935/1. 1.) Az …
Tovább a műhöz
Anyák és apák
- 2021
A szülői gondoskodás a korábbi századokban kollektív felelősség volt, amelynek gyakorlatai és normái azonban a 19. században átalakidtak. Jelen kötet lapjain találkozhatunk a lányaival bensőséges kapcsolatot ápoló 17. századi arisztokrata anyával, noha a történészek szerint ez nem jöhetett volna létre, mivel a feleségi kötelességeiket teljesítő előkelő anyák nem töltötték be az elsődleges gondozó szerepét gyermekeik mellett. De megjelenik előttünk a lányainak csecsemőszoptatás ügyében tanácsokat osztó aggódó nagyapa alakja is, noha a korabeli, 19. századi „kenyérkereső'' férfiaktól nem várták el, hogy aktívan részt vegyenek gyermekeik mindennapjaiban, s a történészek az otthon női meghittségének és a férfiak uralta nyilvános versengés szférájának kettéválásáról beszélnek. Ugyanígy nem illik az általánosításokon alapuló képbe a kisgyermekekről oda-adóan gondoskodó - a kötet lapjain visszatérően kísértő - mostohaanya vagy a mostohaunokájának nagyvonalú örökséget hagyó mostohanagymama alakja sem. Vajon kivételes esetekkel állnánk szemben? A történészek szerszámosládáját bátran és sokoldalúan hasznosító szerzők elemzéseinek általános tanulsága inkább az, hogy a családi viszonyok vizsgálata során nem érdemes a normákból és domináns diskurzusokból kiindulnunk, mert ezek csupán korlátozott módon hatottak az intim szféra mindennapi gyakorlataira.
Tovább a műhöz
„Már az Arany ártatlan idő, tsak hiribe van fel." - gondolta a péceli kastély dísztermének kifestési programját megtervező Ráday Gedeon, saját korából visszatekintve a múltra. Saját világunkból szemlélve a Ráday-család büszkeségeként felépült, a történelem viharaiban megtépázott kastélyt, ezt érezzük mi is. Az épület romlásával egyetemben fényüket vesztették a Rádayak is. Úgy tűnhet, hogy ez a XVII-XIX. században jelentős kulturális értékek létrehozásában közreműködő, a magyar művelődést nemzedékeken keresztül támogató família is minden teljesítményével együtt kihullik az idő könyörtelen rostáján. Aki a kastély és a valamikor benne lakók sorsát, utóéletét némiképpen figyelemmel kísérte, most örömmel látja, hogy a II. világháború után méltatlan utódok kezébe került, kifosztottságában is imponáló épületegyüttes végre hozzáértő, arra hivatott intézmény gondjaira bízatott, és megindult a múl tnagy korszakának rekonstrukciója.
A Műemlékek Állami Gondnokságának kezelésében folyó helyreállítási munkálatok előrehaladása és a vele együtt járó újrafelfedezés illetve annak öröme adja ennek a kötetnek az időszerűségét. A péceli helyreállítások háttérbázisául a Ráday Gyűjteményben őrzött kincsesbánya, a Rádayak javarészt kiadatlan levelezése szolgál. A kötetben publikáló két kutató, Berecz Ágnes és Lángi József a kutatás …
Tovább a műhöz
Ezen munka egy hazánk multjában első rendü szerepet játszott család, a Zrinyiek és őseik történetéből, mely Dalmatia, Horvátország és a Dunán túli részek történetével szorosan összeforrott, a legnevezetesebb részeket foglalja magában. Nem volt szándékom ezuttal végig vinni a család történetét, miben nem lehetne egység; mert a család élete több századra, nagyon különböző korszakokra terjed ki s ha csak a fiu is merőben más ember lehet, mint apja volt, mennyivel inkább oly számos generatió, mennyi a Zrinyi családban 1220-tól csaknem 1700-ig egymást fölváltotta! Az I-ső Leopold alatt kivégzett Zrinyi Péter és a II-ik Endre alatti Brebiri György nem tartozhatnak együvé. Ezen munkám „Első Zrínyiek“ czim alatt csak a „Brebiri grófok“ történetét és a család második megalapítójának, a Szigetvárnál magát föláldozott hősnek telhetőleg részletes életrajzát foglalja magában. Az első könyv, a „Brebiri grófok“, egy kikeritett egész, a mennyiben a család története a ma Dalmatiának nevezett országrész történetében egy kereken befejezett korszakkal összeesik. Ez az első és kisebb könyv a „Budapesti Szcinlé“-ben megjelent volt, s itt némileg változtatott és javított kiadását veszi az olvasó. Egészen uj ezen müvem második és nagyobbik fele: „Zrínyi Miklós, a szigetvári.“ Ez is egy magában kikerekitett egész. Így egy kötetben két önálló munkát foglaltam …
Tovább a műhöz
Főrendű családaink egyik legvirágzóbb és legrégiebbike a Vásonkeői Zichyek nemzetsége, — mely eredeti okmányok alapján az Árpádok korszakától kezdve husz nemzedéken át hitelesen megnevezheti elődeit, — egyik ősének Zichy I. Istvánnak, Magyarország főtárnokmesterének hadi és polgári érdemei folytán, már 1676-ban a magyar mágnások grófi rendjébe emelkedett. E férfiú, kitől a máig virágzó összes grófi ágazat származik, lőn egyszersmind a család fényes állásának megalapítója. Ő szerzé többi közt a nógrádvármegyei divényi urodalmat is, melyet 1687. január 27-én kelt végrendeletében elsőszülöttségi — s az első szülöttek kihalása esetére a grófi nemzetség seirioratusi hitbizományává alakított. 1693. mart. 15-én történt halála ntán mint első-szülött fia birta azt I. Ádám, majd ennek fia I. Károly, a ki azonban 1741. junius 14-én flutód nélkül hunyván el, az alapító végrendeletének értelmében az urodalom a grófi nemzetség akkori legidősebb tagja I. Imre (1742—1746 jun. 29.) birtokába jutott. Ezt kövotték az uradalom birtoklásában Zichy I. Ferencz gróf (1746. jun. 30. — 1783. jun. 8.) — I. Zsigmond (1783. jun. 9. — 1802. fobr. 11.) — III. Ferenc (1802. feb. 11. — 1812. aug. 8.) III Miklós (1812. aug. 9 — 1826. sept. 22.) II. Károly (1826. sept. 23. — sept. 28, — 6. napig.) 7. István (sept. 29. — 1841. aug. 15.) — V. Ferencz (1841. jul. 1. 1861. …
Tovább a műhöz
A gróf Zichy-család körében századok során összegyűlt okmányok mesés száma mutatja, hogy a sok összevonás és rövidítés daczára csak most, a X-ik kötettel jutottunk el Mátyás király korához, és hogy ezen érdekes időszaknak, Mátyás uralkodásának iratait egy kötetbe bele nem foglalhattuk. Fényes mult tanui lépnek itt a nyilvánosság elé és vetnek új világot legnemzetibb királyunk és kora küzdelmeire. “De tanúi a gróf Zichy-család seniorai, ezek közt id. Zichy Nep. János gróf kegyeletének és áldozatkészségének is, aki már előbb támogatta e nagyarányú vállalatot, most pedig rövid idő alatt két kötetet bocsátott közre, és a Mátyás király korát kimerítő XI-ik kötet közeli megjelenését is biztosította. A nagy hagyományokat fenntartó hazafi és utód nemes cselekedete jutalmát kegyeletes tényének tudatában birja és mindazok elismerésében, akik érzik a történeti tudás jelentőségét itt, ahol a nagy múlthoz méltó, áltálunk óhajtott jövőt annyi ellenséges törekvés közepette csakis a traditiók által befolyásolt organicus tovább fejlődés biztosíthatja. A tizedik kötet okiratai Mátyás király megválasztatásától az 1468. év végéig, a Töttős nemzetség Hágának kihalásáig terjednek. A Zichy-család viszonyairól az idők előrehaladásával mind részletesebb tájékozást nyerünk. Zichy Benedek úr sógorával, Szerdahelyi Gryörgygyel egyezkedik, és bizonyos …
Tovább a műhöz
Kedvezőtlen körülmények összetalálkozása okozta, hogy a gróf Zichy család okmánytárá-nak XI. kötete, melynek közeli megjelenését az 1907-ben kiadott, megelőző kötet előszava kilátásba helyezte, csak most lát napvilágot. A kötet anyagát tevő oklevelek ugyan már akkor le voltak másolva, s az első ívek még 1907-ben sajtó alá is kerültek, sőt három ív teljesen ki is lett nyomva; a további ívek korrigálásában, illetőleg sajtó alá rendezésében azonban a kötet szerkesztőjét, dr. Kammerer Ernőt előbb más irányú elfoglaltsága gátolta meg, majd pedig súlyos, hosszú betegség csavarta ki munkás kezéből a tollat, melylyel kezdetben mint munkatárs, később mint szerkesztő két évtizednél hosszabb időn át annyi buzgalommal és áldozatkészséggel szolgálta az Okmánytár ügyét. Ily körülmények között szólított lel két évvel ezelőtt, hogy vegyem át és juttassam befejezéshez a félbenmaradt kötetet. A megtisztelő felhívást kész örömmel fogadva vállalkoztam a munkára. A kötetből három ív — mint említettem — már teljesen készen volt; további tizenegy ív kiszedve revízióra várt, míg a hátralevő okleveles anyag lemásolva, összeolvasva és részben regesztával és jegyzetekkel is ellátva még sajtó alá rendezést kívánt. Első feladatom-természetesen az említett tizenegy ív nyomdai levonatának vizsgálása és javítgatása volt. Az itt észlelt másolási hibák …
Tovább a műhöz
Három egymásután következő év vakációját töltöttem el Podluzsányban, a zsélyi uradalom egyik pusztáján, mely idő alatt gróf Zichy István engedélyével betekintési nyerhettem nemzetségének zsélyi gazdag levéltárába. Ottani kutatásom egyik eredménye az alábbi kötet, mely a levéltár mindazon középkori oklevelét és számadási jegyzékét foglalja magában, melyek eddig a család bőkezűségéből kiadótt Zichy-Codex szerkesztőinek figyelmét elkerülték, vagy amelyekre a missilis anyag rendezése közben ráakadtam. Kötetünk, mely az Árpád-korból 5. a XIV. századból 51 és végül a XV.-ből Mátyás király halálozási évével bezárólag 216 oklevelet és iratot tesz ismeretessé, tulajdonképen nem egyéb), mint a kiadott I—XI. kötet pótkötete és mivel az általunk közölt anyag a már kiadottnak integráns része, kötetünket a Zichy-Okmánytár sorozatába kellett beillesztenünk. Különös köszönetéinél; és hálámat fejezem ki gróf Zichy István Öméltóságának, a M. Tud. Akadémia tagjának, a nógrádmegyei Divény vára és a zsélyi uradalom, mint az egykori, divényi senioratusl birtok-részek tulajdonosának azon áldozatkészségért, mellyel tudománypártoló őseinek nyomdokain járva a kötet kiadását lehetővé tette. De meg kell emlékeznem azokról is, akik tudásukkal bármiképen segítségemre voltak. Elsősorban köszönettel tartozom dr. Jakubovich Emil úrnak, a M. Nemzeti Múzeum …
Tovább a műhöz
Codexünk második kötetet veszi íme a szíves olvasó, I. Károly király uralkodásának utolsó és I. Lajos király uralkodásának első évétől, tehát 1342-től kezdve 1355. évig, 14 évről 478. okmányt foglal az magában; mi e levéltár roppant gazdagságát eléggé tanusítja. E kötet megkésést szabadon némi részben a másolás körül fölmerült nehézségekkel, s nyomdászunk helyiségének változásával mentenünk. Azon igéretünket, hogy ezúttal az eddigelé megjelent két kötet okmányainak bővebb ismertetését adandjuk, szívesen beváltanók; azonban, hogy az 1355. évet befejezhessük – mely feles számu okmányokat adott, – már amugy is túl mentünk a könyv kiszabott terjedelmén; ismereteésünk tehát hosszura nem nyulhatván, csak némely közérdekü okmányok adatairól s néhány nevezetesebb családról szólhatunk általános körvonalakban. Az első kötetben Árpádkori okmány 113. a II. kötötben a 23-ik okmányban átírva egy, összesen tehát 114 közöltetik és pedig egy okmány a Xl-ik, egy a XII-ik, a többi, úgymint 112 a XIII-ik századokból. Anjoukori okmány 1355-ik évig a két kötetben összesen 957. közöltetik.
Az I. köt. első okmánya mindjárt a bátai monostor régiségéről tesz tanúságot. Eddigelé a bátai Szent Mihályról nevezett convent legrégibb adatául XII. Benedek pápának 1337. kelt bulláját ismertük, mely szintén említi, hogy e conventet szent László király …
Tovább a műhöz
Okmánytárunk ezen III-ik kötete, a levéltárnak 1356. évtől egész 1376. évig terjedő okleveleit, ugy a régibb évekről az előbbi kötetekből néhány elmaradott darabját foglalja magában. Ujra meggyőződhetünk belőle, hogy e levéltár mind a történelemre, mind különösen a jogviszonyok és a törvénykezés rendszerének hajdani állapotára nézve minő becses és bő adatokat tartalmaz és a középkori birtoklási viszonyokról mennyi ismeretlen forrás nyilik meg újra előttünk? Mindezek részletes felsorolásának azonban nincs itt helye és ideje. Ezen adatkincsek kibányázása az illető szaktudósok feladatai közé tartozik, a minthogy Hajnik Imre tagtársunk jogtörténelmi munkájához köteteink már elég bő adatot szolgáltattak. Szabadjon tehát a II-ik kötet előszavának fonalán ezen alkalommal a helyhez mérten, mintegy folytatásul, a Báthmonostori Tőttös és a Kisvárday családok további leszármazásáról néhány szót szólani. A II-ik kötet bevezetésében említettük, hogy Becsei Imrének elhalta után két fia maradt életben: Tőttös és Vesszős. Ezek közül Töttös a II-ik kötet 406. szám alatti okmánya szerint 1355. ér végén Imit el, két fiút hagyván maga után: Miklóst és Lászlót, kik a királyi udvarban szintén kegyben állhatták. mert kötetünk 95. szám alatti levele szerint, Miklós a királyi udvar ifja volt, László pedig István herczeg, I-sö Lajos király testvérének, …
Tovább a műhöz
E sorokat mindenek előtt a két évvel ezelőtt elhalt lelkes főúr: id. gróf Zichy Károly emlőkének szenteljük; nyolcz éve, hogy ő mint a gróf Zichy család, legidősbje elhatározta, családja levéltárának okleveleit nyomtatásban közrebocsátani. Történetíróink máris egyhangúlag nyilatkoztatják, hogy az eddig- megjelent kötetek hazánknak köz- és mívelődési történelmére s az egyes családok egykori birtokviszonyaira nézve minő bő adatforrást tartalmaznak, valamint hogy mennyi helynév támadt fel újra e kötetekkel. A család elhúnyt seniora ezzel saját nevének ércznél maradandóbb emléket emelt, a múlt eseményeit közlő a, jeleimül, s a késő ivadék hálásan említendi nevét, midőn az ősi családok beléletéröl és az akkori közélet egyes mozzanatairól szóló oklevelek előtte feltárúlnak. Megtanúljuk ezekből, hogy atyáink a századokig fönnálló alkotmány szárnyai alatt, úgy a közpályán valamint a magánbirtok megvédésénél, jogaikat miképen érvényesítették, s a törvénykezés terén minő eljárást követtek. Midőn tehát a Történelmi Társulat nevében is örök hálánkat fejezzük ki az elhúnyt pártfogó iránt, egyszersmind áldást kérünk emlékére, melyet e kötetek is meg fognak örökíteni. A negyedik kötetben 1377-től fogva, 1395-ig közel ötszáz oklevelet közlünk, a mi a levéltár gazdagságát eléggé tanúsítja. S ezzel az 1395. évnél, — melyben I. Lajos …
Tovább a műhöz
A gróf Zichy család okmánytárát boldogult gróf Zichy Károly az eddig megjelent kötetekkel megalapította, azonban a folytatás halála, után több évig szünetelt, mindaddig míg a Történelmi Társulat fölkérésére gróf Zichy Ferencz úr ő kegyelmessége és idősb gróf Zichy Nep. János úr ő méltósága áldozatkészségéből e kötet kiadása lehetővé vált, melynek szerkesztésével a Történelmi Társulat alólirtat bízta meg. A most közölt oklevelek az 1396 évtől az 1409. évig terjednek, a teljes szövegükben közöltek száma ötszáznégy. Ezek közt a szíves olvasó számos oklevéllel fog találkozni, melyek a köztörténetre is világot vetnek, e részben legyen szabad némi útmutatással szolgálnom, s a kiválóbb érdekűekre a figyelmet felhívnom. Midőn Zsigmond királynak 1395. május havában elhalt neje Mária királyné felett Nagyváradon a sírbolt bezáródott, vele együtt az Anjouk korszaka is, mely hazánkra annyi dicsőséget hozott, letűnt, s a kegyeletes ragaszkodásnak, mely a nemzetet az uralkodó családhoz lűzte, csak emléke maradt főn. Az ifjú király most már teljesen függetlenül folytathatta uralkodását; ő is hivatva volt, hogy nagynevű elődei példáját követve, hazánk .javára új korszakot alkosson, azonban történetünkből, kivált az 1396—1402. évig lefolyt eseményekből az ellenkezőt tapasztaljuk. Zilált állapotok következtek, egyfelől a törököknek a déli végekhez …
Tovább a műhöz