Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
A Baranya Megyei Levéltár évkönyvét 1968-tól adták ki Baranyai Helytörténetírás, majd 1990-től Baranyai Történetírás címmel. A repertórium két részből áll: (1) szerzői rész: egy szerző tanulmányainak, közleményeinek leírása időrendben; (2) társzó rész: a bibliográfiai leírások szintén a megjelenés időrendjében. A repertórium második része egy számítógépi index, a KWOC (Keyword out of context: szövegkörnyezetből kiemelt kulcsszó)-index továbbfejlesztett változata. A továbbfejlesztés a címből kiemelt kulcsszavak tárgyszavasításában és bizonyos fokú egységesítésében rejlik. A tárgyszavak összeállításánál – kevés kivételtől eltekintve – ragaszkodtunk a címek releváns szavaihoz. Az információs hatékonyság növelése érdekében néhol kiegészítettük a címet; főként nevekkel és évszámokkal. A repertóriumon belül igyekeztünk a tulajdonneveket is egységesen leírni. A változtatások miatt megjegyezzük, hogy betűhív bibliográfiai leírás csak a tételek eredeti helyéről készíthető. A repertórium a Baranya Megyei Levéltár legújabb sorozatának első tagjaként jelent meg: Tanulmányok és források Baranya megye történetéből. Sikeres böngészést kívánok minden érdeklődőnek.
Tovább a műhöz
Az Országos Levéltár 1923-ban indította meg folyóiratát. Az első szerkesztő, Csánki Dezső főigazgató beköszöntőjében így foglalta össze a terveket és célokat: „Mi úgy képzeljük a folyóiratot, hogy az általánosságban a levéltári ügyet, legközelebbről pedig kötelességszerűleg az Országos Levéltár ügyét szolgálja, s a levéltárak berendezését, történetét és anyagát óhajtja, főleg magyar szempontból ismertetni. Egy ily folyóirat azonban alig állhat meg az egyhangúsággal fenyegető és csak kevesek érdeklődésére számító külső levéltári ismertetéseknél, hanem kell, hogy – bár vázlatosan vagy kivonatszerűleg avagy csak a lényegesre szorítkozva – magát a történelmi forrásanyagot is közlése körébe vonja, s így némileg, vagy ideiglenesen, a sajnosan nélkülözött Történelmi Tárt is pótolja. Végül nem zárhatjuk ki működésünk köréből a levéltári forrásokon alapuló, szigorúan tudományos dolgozatokat és a szakba vágó könyv- és folyóiratismertetéseket sem. Reménykedve indulunk útnak, azzal a hittel, hogy vállalkozásunk szükséget pótol, és ha már ily zord időkben megindulhatott, – tovább is élni fog... Azért bizalommal kérjük elsősorban azoknak a hatalmas segítőkezeknek támogatását, amelyektől az idegeket tápláló anyagi erő, aztán azoknak rokonszenvét, együttérzését és közreműködését, akiktől, közelben és távolban, munkánk és …
Tovább a műhöz
Az információs társadalom kialakulása nyomán átformálódó munkaerőpiac az oktatási rendszert jelentős kihívások elé állította. Az új oktatási paradigma középpontjába az ismeretek közvetlen átadása helyett a tudás önálló megszerzésének előmozdítása, az egyéni tanulási képesség kialakítása és fejlesztése került. Az egyéni tudáskonstrukció megalkotásához az út az informálódni tudás képességén keresztül vezet. A bennünket körülvevő, egyre gyorsabb ütemben szaporodó és egyre közvetlenebbül elérhető információtömegben való eligazodás, a hozzáférés, a válogatás, a megértés és a konstruktív újraértelmezés technikáinak elsajátítása, illetve az élethosszig tartó önálló tanulás szolgálatába állítható kompetenciák kialakítása a tanári mesterség legnagyobb kihívásai közé tartozik. A tanulás „információs nyersanyagát" korábban is nagyrészt az alapvető közgyűjteményi formák - a könyvtár, a levéltár és a múzeum - hordozták. Eddig azonban a közoktatás tananyagai explicit módon tartalmazták a megszerzendő, megtanulandó ismereteket anélkül, hogy a diákoknak azok forrásával aktív kapcsolatba kellett volna kerülniük. Az információs társadalmak globalizált és gyorsan változó munkaerőpiacának elvárásai nyomán azonban az oktatás egyik legfőbb célja éppen az információforrásokkal való bánásmód elsajátíttatása lett. Ehhez kíván …
Tovább a műhöz
A levéltárak a legrégebb óta működő intézmények közé tartoznak, ha nem is világ- de Európa-szerte mindenképpen. Magyarországon már a középkor óta folyamatosan működtek levéltárak a királyi udvartól a vármegyéken át a szabad királyi városokig, egyházi és más testületekig. E szervezeteknek ma is működő archívumaik vannak, néhányuk valóban több évszázadra vezetheti vissza történetét. A levéltárak feladata kezdetben az volt, hogy a levéltár létrehozója számára legfontosabb okleveleket, iratokat megőrizze. Ezek az iratok jogokat, birtokokat, kiváltságokat vagy mentességeket bizonyítottak, így hosszú távú megőrzésükhöz elemi érdek fűződött. A levéltárak ugyanakkor zárt intézmények voltak, nem azért működtek, hogy az akár évszázadokon át felhalmozott felbecsülhetetlen történeti értékű iratanyagot tudományos szempontból hasznosítsák. Ez a fordulat csak a 19. század terméke, amikor a polgári állam megnyitotta régibb hivatali iratait, így levéltárait az akadémiai kutatások előtt.
A kedvező változás ellenére a levéltárakat egészen a 20. század utolsó harmadáig az állandóság és a változatlanság nem éppen pozitív nimbusza lengte körül. A kutatók, érdeklődők, ügyes-bajos dolgaikat intézni kívánók a levéltárakról olyan képet alakítottak ki magukban, hogy azok valami poros helyek, avítt kutatótermekkel vagy inkább szobákkal, tudós, azonban …
Tovább a műhöz