Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Annona Nova 2009
- 2010
A Kerényi Károly Szakkollégium megújult periodikáját tartja kezében az olvasó, egy tanulmánygyűjteményt, amely reprezentatív több szempontból is. Reprezentatív a Szakkollégium éves munkájára nézve, mert bemutatja azokat a kutatási témákat, amelyeken a Kollégium tagjai dolgoztak; reprezentatív a Kollégiumra magára nézve, mert bemutatja, hogy a hallgatók önszerveződése ma is képes eredeti alkotásokat létrehozni, egyszerűen szólva, hogy szakmai szakkollégiumok léteznek és létezni is fognak; végül pedig reprezentatív a Kerényi Károly Szakkollégium saját folyamatosságára nézve, mert az Annona Nova cím arra az egykori Annonára utal, amelyet a Kollégium egy másik, kezdeti időszakában adott ki, összefoglalandó az akkori tagok munkáját.
Az Annona Nova ugyanis egy soha nem folytatott sorozat folytatása, A Kerényi Kollégium történetének kezdetén, az alapító, Jankovits László szakkollégiumi tanársága alatt sokáig terveződött, majd halogatódott, majd mégiscsak megszületett egy kötet, amely eredetileg a Kollégium évkönyve szeretett volna lenni. Valójában azonban magányos maradt és ily módon inkább egy emlékmű, válogatás a Kollégium akkori munkáiból. Ahhoz, hogy valóban összefoglalója lehessen a Kollégium tevékenységének éppenséggel egy dolog hiányzott: a folytatás. A szakkollégiumi munka legfontosabb jellemzője ugyanis éppen az, hogy folyamat-jellege van, élő közösségi …
Tovább a műhöz
Ezzel a könyvvel közel negyven év kutatómunkájának eddigi eredményeiről kap általános képet az olvasó. 1966-ban a Kritika c. folyóiratban „Művészet és kommunikáció. Az alkotás és befogadás problémái” címmel megjelent tanulmányom jelzi - ha csupán körvonalaiban is - első ízben azt az utat, amelyen egy szövegtani elméleti keret kidolgozása felé elindultam, s amelyet azóta sem hagytam el. Ebben a könyvben kizárólag az eddig elért eredményekről, az elméleti keret kidolgozásának jelenlegi állásáról kívánok nagy vonalakban számot adni. Az eredmények létrejöttének körülményeiről, történetéről és más kutatási irányok eredményeivel való kapcsolatáról részben az első fejezet Irodalomjegyzékében, részben a könyv Bibliográfiai tájékoztatójában felsorolt művek tájékoztatnak. Nem kis nehézségekkel találom szemben magam akkor, amikor arról is számot szeretnék adni, hogy ki mindenkinek tartozom köszönettel azért, hogy ezen az úton járhattam mostanáig (és úgy, ahogy járhattam). Minthogy a név szerinti felsorolás kilátástalan vállalkozás lenne, azt az ugyan nem elegáns, de az adott esetben egyetlen praktikusnak látszó megoldást választom, hogy a „csak a szépre emlékezem” jelige jegyében közvetett módon utalok rájuk. (A panasz, a „nehézségekre emlékezem” különben is következetlen lenne tőlem, hiszen a legsúlyosabb nehézségek jelentős része is előbb-utóbb …
Tovább a műhöz
Milyen eszközökkel rendelkeznek vájjon az egyes korok mozgató eszméi, gondolatirányai, amikor meg akarják hódítani a világot? Általában milyen úton, módon hat egyik ember a másikra, hogyan értetik meg a hatalmasságok akaratukat az alattvalókkal, a néppel? Parancsszó, vagy inspiráció hogyan mennek teljesedésbe, mik adnak nékik szárnyat és sikert? A szájról szájra való út lehet hathatós, meghitt, gyors és tüzes, de sohasem biztos, mert elhalványulhat, megnőhet, kihunyhat, elnémulhat, vagy hamis alakúvá és egészségtelen méretűvé változhatik a legvilágosabb parancs és a legszebb üzenet is. Tűzzel és vassal, ököllel és gyilokkal is lehet mozgatni korokat és világrészeket. Kanyargó vérpatakok és füstölgő romhalmazok is beszélnek koreszmékről és akaratnyilvánulásokról. Az erőszak eszközei azonban mégsem biztosítékok, nem pillérverések, nem világos, félreérthetetlen és nem szívesen fogadott utak, korszakok mozgató gondolatai és eszmeirányai számára. Az akaratnak, meglátásnak, magasabbra lendítésnek útját a betű biztosítja. Tulajdonképeni hatás egyik lélek részéről a másikra a betűvel kezdődik. Ez rögzíti meg az akaratot, ez kapcsolja össze a különböző világtájakat, ez ad eszközt arra, hogy elmondhassuk egymásnak pontosan azt, amit mondani akarunk, akár kortársakról van szó, akár egymásután következő nemzedékekről. Isten nagy ajándéka az értelmes ember …
Tovább a műhöz
Arisztotelész Kr. e. 384-ben született. Szülővárosa a Khalkidiké-félsziget keleti partján lévő Sztageira volt. Életének több mint a felét Athénban töltötte. Athén azt a helyet jelentette számára, ahol az általa legszebbnek tartott életet, a megismerő és szemlélődő életformát a legteljesebben lehet élni szellemi társak körében, de politikai és érzelmi kötődéseiben sosem vált igazi athénivá. Polgárjogot nem kapott - talán soha nem is kért. Helyzete mindvégig a metoikoszok („együttlakók" =polgárjoggal nem, csak letelepedési engedéllyel rendelkezők) bizonytalan sorsa volt. Athén intézményeire ezért inkább a külső megfigyelő szemével nézett. Ennek talán a Poétika esetében is jelentősége van. Az eleve vallásos funkciót betöltő tragédiának és komédiának a kultuszhoz kapcsolódó oldalát említetlenül hagyta. Azt pedig, hogy a költők istenekről szóló képzeteket fejeznek ki és erősítenek meg, mindenféle kritika vagy védelmezési szándék nélkül adottságként elfogadta és igazából nem a költői mesterséghez tartozó feladatnak ítélte. Arisztotelész mindkét ágon ión orvosi családból származott. Apja Amüntasznak, Nagy Sándor nagyapjának állt a szolgálatában. A makedón uralkodóházzal való kapcsolatnak köszönhetően az 50-es, 40-es években kiéleződő görög-makedón ellentétek idején Arisztotelész mindvégig gyanús elemnek számít Athénban. Bár tevőlegesen …
Tovább a műhöz