Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 5

Találatok


2001 őszén Debrecenben védtem meg doktori értekezésemet, „A magyar mezőgazdaság regionális szerkezete a 20. század elején” címmel. Debreceni témavezetőm, Gunst Péter, opponenseim Szuhay Miklós és Tímár Lajos, a doktori védési bizottság elnöke, Orosz István, tagjai Fónagy Zoltán és Szász Zoltán voltak. A doktori bizottság összegzése szerint „a munka magasan meghaladja a PhD értekezésekkel kapcsolatos elvárásokat, és megkerülhetetlen lesz a következő évek gazdaság-és társadalomtörténetének kutatásában”. 2002-ben elnyertem az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért pályázatát a kézirat kiadására a Doktori Mestermunkák sorozatban. A könyv 200 példányban jelent meg, a fejezetekben előforduló táblázatokhoz nem megfelelő, A5 méretben. Nem tartalmazta a munka legfontosabb eredményeit, azokat a megyesoros adatokat, amelyek közel 100.000, a mezőgazdasággal közvetlen, vagy közvetett módon kapcsolatba hozható adat számítógépbe rögzítésével, majd ezek feldolgozásával létrejöttek. így sem az egyes régiók vagy települések kutatóihoz, sem az agrár-történetírás szakembereihez nem juthattak el az 18951915 közötti időszak nyomtatott statisztikai forrásainak feldolgozásával született adatsorok. De a magyar és a nemzetközi gazdaságtörténet-írásnak is vesztesége, hogy a doktori kézirat csak részben jelent meg nyomtatásban. Az azóta eltelt évek során számos …
Tovább a műhöz
A világgazdaság hosszú történelmi út során alakult ki, időben a tőkés termelési mód kibontakozására esik kialakulása. Ezt megelőzően is voltak olyan térségei a világnak, amely fejlettségével, hatalmával egy kontinens vagy egy nagyobb térség vezető hatalma volt. Ezeket a mai szóhasználattal élve koruk gazdasági (politikai, katonai) centrumának nevezhetjük. A gazdálkodás kezdeteinek kialakulása összefügg a pleisztocén vége felé elkezdődő klímaváltozással. Nagy felmelegedés indult meg, az addigi éghajlati területek átrendeződtek, északabbra tolódtak amihez alkalmazkodni kellett a gyér népességnek. 10-12 ezer éve az addigi gyűjtögetés helyett megjelent a földművelés és állattenyésztés. Ez kezdetben a Zagrosz hegységből terjedt szét Mezopotámiába, Nílus felső völgyére és a Jordán mellékére. A vadászat feltételeit a szárazabbá váló klíma rontotta, emiatt megpróbálkoztak a háziasítással. Mintegy 5-10 ezer évvel ezelőtt részben egymással párhuzamosan a Föld több pontján is megindulnak a gazdálkodás kezdeti lépései. Ebben Elő-Ázsia járt az élen, ahol a gabona (búza, árpa) termelése mellett az állattenyésztés (kecske, juh) is megjelenik. Ugyancsak itt öntözik először a földet a termés-mennyiség növelése érdekében. Délkelet-Ázsiában a monszun éghajlat miatt a rizstermelés honosodott meg, s innen terjedt el a Huangho völgyéig, valamint Elő-lndiába. Ez a …
Tovább a műhöz
Általában az időszaki kiadványok első számában a szerkesztők összefoglalják céljaikat, kiadványuk létrejöttének körülményeit, és vázolják a tervezett főbb rovatokat, témaköröket. A Közleményeknél a szokásos szerkesztői beköszöntő elmaradt. Azonban a kötetek tartalmi elemzése révén a tanulmányok összességének témagazdagsága mellett is választ kaphatunk az imént hiányoltakra. A témagazdagságot szépen mutatják a repertórium második részében szereplő tárgyszavak, míg az alattuk található bibliográfiai leírások száma a főbb témaköröket domborítja ki. Külön megemlítjük a 6. kötetet, amely a Budapesten 1971-ben megrendezett Mezőgazdasági Múzeumok III. Nemzetközi Kongresszusa 2-4. szekciójában tartott előadások szövegét tartalmazza angol, német és francia nyelven. A többi kötet egyes tanulmányait német (N), angol (A) orosz (O) és francia (Fr) tartalmi kivonatok követik. A Közlemények 1963-ban nem jelent meg. Csak az első és második kötete vonatkozik egyéves időszakra. Az ezt követő kötetek két év munkálatait tartalmazzák, míg 1977 után a megjelenés hároméves időszakot fog át. Az egyes kötetekről, a szerkesztőkről és a tartalmi kivonatok nyelvi megoszlásáról a következő táblázatban számolunk be. Összeállításunk két részből áll: (1) szerzői rész: egy szerző tanulmányainak leírása időrendben; (2) tárgyszavas rész: a bibliográfiai tételek …
Tovább a műhöz
Nem hálás dolog ma a német viszonyokkal foglalkozni. Különösen nem: elfogulatlanul. Könnyen félreértik a legtárgyilagosabb tanulmányt is. Kétségtelenül ma olyan időket élünk, amikor ezen nem lehet csodálkozni. Mégis hiba volna pl. azt a kérdést, amiről ez a munka szól, szubjektive megítélni. Ha valamit érdemes nekünk magyaroknak a Németbirodalomban tanulmányozni: a telepítési tevékenység az. Nem új találmány, nem kísérlet ez, hanem félévszázados kitartó munka, mely mögött már komoly eredmények állanak. Rengeteg tapasztalat és tanulság szűrődött le, amelyek kell, hogy érdekeljenek bennünket is, akik hosszú tétlenség után most megint birtokpolitikai terveket szövögetünk. Ez a tanulmány többet akar nyújtani egyszerű ismertetésnél. Ha csak erről lenne szó, más módszert kellett volna választanom. De nálunk a telepítés még nem valóság, így élményeink hiányoznak, sőt fogalmaink is nagyon zavarosak róla. Még csak a jelszónál tartunk s valljuk be, egy kicsit már meg is csömörlöttünk tőle, mert a legtöbb, amit teszünk, hogy terveket kovácsolunk és vitatkozunk. Míg mi sorsunk sötét tragédiáiból semmit sem tanultunk, egy számunkra éppen nem közömbös nép semmiféle áldozatot sem kímélve már fél évszázad óta építi, erősíti minden társadalom fundamentumát, minden nemzet legfőbb erőforrását: a parasztságot. Hogyan és milyen eszközökkel: arra nézve ez a …
Tovább a műhöz
Nővéreink a második világháború után igyekeztek a kolostorkertet természetes módon művelni, aminek a legfontosabb eleme a talaj termőképességének fenntartása volt. A természet jó tanítómester: a megfigyelt, megismert módszereket a mai napig alkalmazzuk. Komposztálással igyekszünk megőrizni a talaj-növényzet-talaj körforgást, talajtakarással és kíméletes műveléssel védjük a termőtalajt az eróziótól és a kiszáradástól. Megfigyeltük, hogy a szabad természetben bizonyos növényfajok társulásokat alkotnak, amelyekben az egyes fajok védik és a fejlődésben segítik egymást. Úgy gondoltuk, ez a mechanizmus a kultúrnövényeink között is működhet. Elhatároztuk tehát, hogy kipróbáljuk a növények különböző társítását, és az eredményeket feljegyezzük. "Vegyeskultúrának" neveztük el a módszert, amelyet néhány évvel korábban már Gertrud Franck biokertész is alkalmazott a Sváb Alb hegyei között fekvő kertjében. A vele és más biokertészekkel folytatott rendszeres tapasztalatcsere igen gyümölcsözőnek bizonyult, és eredményeinket már az 1960-as években közreadtuk „Útmutató biokertészeknek” című munkánkban. Immár 60 évre tekint vissza kolostorkertünkben a vegyeskultúra jellegű művelés. Könyvünkben jó szívvel adjuk közre mindazt, amit a számos kísérlet eredményeként bevált módszernek tekinthetünk. Az útmutatásunk alapján végzett munkához sok sikert, gazdag …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 5