Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
A gyermekdalnak pontos definíciója máig sincsen, sőt kísérletek is csak gyér számban találhatók. E feltűnő jelenségnek több oka van; ha a népdalnak, amelynek köre és hovatartozása pontosan meg van határozva, is nehéz helytálló definíciót adni, mennyivel nehezebb ez a gyermekdalnál, melynek sem köre, sem tartalma, sem helye nem szorítható szigorú határok közé! A gyermekdal elméletének kifejlődését nagyban késleltette az a körülmény, hogy sokáig a népdalhoz tartozónak vélték és avval együtt tárgyalták; később, amikor a gyermekdalgyűjtés úttörői, Rochholz, Böhme stb. kiadták nagybecsű gyűjteményeiket, a figyelem
inkább az e dalokban felfedezett mitológiai és történelmi vonatkozások, mint e műfaj rendszeresítése felé irányult; innen van, hogy az, akitől leginkább lehetett volna várni a gyermekdal hovátartozásának megállapítását, Böhme is csak tapogatózva, a lényeget meg sem említve, siklik tovább e kérdés mellett. Töb-
bet tesz Wehrhan, aki „Kinderlied und Kinderspiel“ (Leipzig, 1909) c. művében helyesen teszi a gyermekdalt a népdal és közmondás közé, anélkül azonban, hogy ezen eljárását megokolná ; mert amit a gyermekdalnak a népdallal való összehasonlítása közben mond, épp úgy ráillik a népköltészet többi fajára is. A gyermekdalgyűjteményekben mindazon gyermekes hangú dalok és versek foglaltatnak, melyeket a gyermekek szórakoztatására vagy …
Tovább a műhöz
A „Soproni Szemle” gyűjtőlencse akar lenni, amely egy pontban egyesíti a Sopronnal és Sopron vármegyével foglalkozó kutatók, tudósok, írók, szociológusok és politikusok gondolatait, munkájuk eredményét, hogy az összegyűjtött sugárnyaláb annál élesebben vetíthesse elénk és az utókor elé ennek a hatbetűs fogalomnak elmélyülő értelmét...”A repertórium mindkét részében – szerzői és tárgyszavas rész – betűrenden alapul a keresés. A kulcsszavak alatt a hozzájuk tartozó bibliográfiai leírások a közlés időrendjében követik egymást. A későbbi használatot megkönnyítendő, érdemes először folyamatosan átnézni a keresőoszlopot. Így közelebbi képet kapunk a szerzőkről és a tárgyszavazott témákról egyaránt.
A szerzői rész kulcsszavait – a szerzők neveit – már egységesített formában írom le, hogy ugyanazon szerző munkássága ne tagolódjon több kulcsszóra, megtörve ezzel a közlések időrendjét is. Az egyes bibliográfiai leírásoknál abban a formában szerepelnek a nevek, ahogyan a szerzők írásaikat jegyezték. Apróbb egységesítésre a tárgyszavas résznél is szükség volt.
Az egyéb jegyekkel jelzett szerzők neveit Gulyás Pál Magyar írói álnév lexikona, Sz. Debreczeni Kornélia e lexikont kiegészítő kötete és a szerzők nevei betűkombi-nációinak feloldásával sikerült teljesebbé tenni.
Megköszönöm Móró Mária Anna, a PTE …
Tovább a műhöz
A kérdés: miért? Miért írtunk könyvet egy szörnyű bűntettről? Miért történhetett meg, hogy három fiatal, még szinte gyerek hidegvérrel megöl két családapát? A két kérdés nyilvánvalóan válaszra, válaszokra vár. Ezért írtunk a soproni lőtéri kettős gyilkosságról könyvet. Nem gondoljuk, hogy sikerült maradéktalanul megtalálnunk az okokat és az összefüggéseket, de abban biztosak voltunk és vagyunk, hogy beszélnünk (írnunk) és beszéltetnünk kell az esettel kapcsolatban, akit csak lehet. És ennél is többet akartunk: - emléket állítani a családtagok segítségével az áldozatoknak, - és elgondolkodtatni minden olvasót: szülőket, pedagógusokat, társakat, haverokat, szakembereket, jogszabályalkotókat... 2012. április 17-én három középiskolás diák megölte a soproni lőtéren Szántó Sándor lőtérvezetőt és a váratlanul betoppanó Baumgartner Ervint. Ketten lőttek, harmadik társuk volt a megfigyelő. A bíróságon nem hagytak kétséget afelől: ölni mentek. A könyvvel nem csak a krónikások szerepét vállaltuk. Egy sajátos felkiáltójelet szeretnénk tenni a történet mellé, hogy ebből a megváltoztathatatlan tragédiából minden olvasó ott vonjon le tanulságot, ahol tud. Ahol kell... ...hogy legalább ne könnyítsük meg a gonosz dolgát. A kötetben megszólaló tettesek és néhány családtag vezetéknevét nem írtuk ki, ez volt a feltételük ugyanis ahhoz, hogy vállalják az …
Tovább a műhöz
Régóta érzett hiányon segít és régi óhajtást tölt be a Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottsága, midőn figyelmét a régi városi számadásokra fordítván, kimonda, hogy a bennök rejlő óriási mennyiségű műveltség-történelmi anyagnak végre hozzáférhetéséről s a négy-ötszázados, elhalványodott, idők viszontagságainak kitett számadáskönyvek kiadásáról gondoskodni kell. A reánk maradt e nembeli legrégibb emlékeknek közzétételét annyival inkább siettetni kellett, mert az eredetileg is kevés gonddal Írott, s később — a leszámolás megtörténte után — kevés becsben tartott számadáskönyvek legrégibbjeit — igy például a soproniak között a 3. szám alatt közöltét — nem sok idő múltán a kíméletlen idő teljesen élemészti. A sokszor nedves, alkalmatlan helyen őrzött, a levéltárak limbusába sorozott számadáskönyvek többjének papirosa teljesen elmállott, írása elhalványult; iigy hogy nincs messze az idő, melyben a leggyakorlottabb palaeographus szeme sem lesz képes a bennük reánk maradt érdekesnél érdekesebb műveltség-történeti adatok rejtvényébe behatni. Mikor pár évvel ezelőtt a nagyszebeni számadáskönyvek nyomtatásban megjelentek, J) a szakemberek, úgy hazánkban, mint külföldön, örömmertidvözöl-tók a kiadványt. És méltán; mert semmi sem képes annyira megvilágítani a középkori városok és a középkori polgár belóletét, szükségleteit, …
Tovább a műhöz
Ez a könyv olyan bűnügyek krónikája, amelyekben a tettes, illetve áldozat soproni, vagy ha egyikük sem helybeli, Sopron vagy környéke a ,,tetthely”. Fél évezred bűnügyeiből történt a válogatás. Adatai dokumentumokon alapszanak, amelyek forrásértéke eléggé eltérő, mert levéltári okmányokon kívül vannak közöttük egyszerű polgárok írta krónikák is. Ha el is fogadjuk a Csányi- és Ritter-krónikák szemtanúi hitelességét, a Brinner-, Fiedler-, Bruckner-, Geiger-, Michel-, Wischy-, Bertok-, Storno-, Payr- és Petz-krónikák adatainak hitelessége még nincs kellően tisztázva. Az adatok valóságértékét ezekre figyelemmel kell mérlegelni. A munka mint válogatás nem törekszik teljességre, csupán az érdekesebb és jellegzetesebb bűneseteket közli. A részletesebb ismertetés rendszerint a Criminal Buchokban és Senats Protocollokban (bűnügy és tanácsi jegyzőkönyvekben) közűiteken alapszik. A válogatás ötszáz éve az 1277-kel kezdődik és az 1780-kal végződik. A két évszám nem önkényes. 1277-ig a soproni polgár a megye többi lakosához hasonlóan a megyei ispán joghatósága alá tartozott. Az 1277. évben adományozta IV. László király a városnak — egyéb kiváltságok között — a szabad bíróválasztás jogát a II. Ottokár cseh király elleni harcokban tanúsított hűségéért. II. Ottokár ugyanis hódításának biztosítására azt a máig is használatos módszert alkalmazta, hogy az …
Tovább a műhöz